Kiemelt témák

Sziasztok!
En most talaltam meg ezt az oldalt.
Én is átmentem ezeken a dolgokon. Engem egy egyéves gyerekkel hagytak egyedül. Természetesen az "apuka" nagyon szerette a törpét, csak éppen a felelõsségbõl nem kért. Végül is egyszerûbb az embernek, ha csak saját magát kell eltartania, nem igaz? Csak azt nem értem, hogy egy olyan embernek, aki nem vállalja fel a családot (még csak feleségül sem vett), ugyan miért járnak apai jogok???!! Egy embernek, akinek volt egyszer egy jó éjszakája (persze fárasztó volt, még ki is izzadt), ugyan miért járnak olyan jogok, mint egy apának, vagy egy anyának, aki vállalja a gyerekét??
Egyszerûen nem értem a törvénykezést. Illetve a törvénykezést még csak értem, hiszen fõleg férfiak csinálják. Ott van pl. a Deutsch Tomi, majd hülye lesz olyan törvénnyel elõállni, ami nem a saját érdekeit szolgálja.
De tudjátok mit nem értek? Az EMBEREK erkölcsét. Azok az emberek, akik nem jártak hasonló cipõben, úgy gondolják, hogy valóban a "szegény,szegény apukának" joga van az õ gyerekéhez. Igy is "szegény,szegény apuka" a 14 napból csak 2-tölthet az imádott gyerekével, és ez igazságtalan! Arról nem beszélnek, hogy a gyermek költségeibõl, a gyermekrõl való gondoskodásból ezek az apukák nem hogy a 2/14 részt nem veszik ki, de 0-t vesznek ki! Ez igazságos?
Azt mondják, a gyermek érdeke a láthatás, holott a gyermekem mindig hisztisen jön haza. Évek óta pszichológushoz járok vele. Ez tényleg az õ érdeke? Azt gondolom, ez inkább az apuka érdeke. Ezek az emberek azok, akik nem vállalják fel a családdal járó kötöttségeket, kötelezettségeket, de azért annak örülnek, hogy amikor megöregszenek, akkor lesz valaki, aki az õ DNS-üket hordozza, és még meg is ismeri õket.
Én azt gondolom, egy apuka akkor teheti legtöbbet a gyerekéért, ha elfogadja annak az anyukáját, és képes vele együttmûködni!

A gyerektartásról
Most olvastam az origo/üzletinegyed/családiügyek/családjog-ban,hogy a különéllõ szülõ "Nincs jogi lehetõség azonban az extra kiadások különélõ szülõre történõ kötelezõ áthárítására. (pl számítógép, stb.). A családjog kizárólag a szülõi tartási kötelezettség minimumának a meghatározására szorítkozhat. EZEN FELÜL A SZÜLÕ BELÁTÁSÁRA, ÉRZELMEIRE, ERKÖLCSI ÉRZÉKÉRE BIZZA ANNAK ELDÖNTÉSÉT,HOGY A GYERMEKE FELNEVELÉSÉT, BOLDOGULÁSÁT MILYNE MÉRTÉKBEN TÁMOGATJA"
Értitek ezt? Eszméletlen!
Egy olyan "szülõ" erkölcseire bizzák, hogy támogatja-e gyermeke boldogulását, felnevelését, aki nagyívben, magasról szarik minderre!!! Egy erkölcstelen szülõ erkölcseire bizzák, hogy hozzájárul-e a gyermeke neveltetéséhez! Hát a belem kiröhögném, ha nem volna bicskanyitógatóan felháborító.
Azzal, hogy ezeket az embereket védi a törvény, gyakorlatilag aláírják, hogy az elvált szülõk gyerekei nagyon-nagy hátránnyal fognak indulni ebben az életben! Azoknak a gyerkeknek, akiket egyedül nevel fel az anyjuk, és az erkölcstelen apjukra van bízva, hogy támogatják-e õket, gyakorlatilag semmi esélyük nincs a többiekkel szemben. Én megértem, hogy nincs rá pénz, de legalább az apukát lehessen rá KÖTELEZNI, hogy figyeljen a gyerekére, és a "gyermekkel kapcsolatos kiadásokhoz igenis hozzájáruljon". Nem szerencsés, hogy ezeket a dolgokat az apuka erkölcseire bizzák, hiszen akinak van erkölcse (biztos olyan is van, nem tudom), az úgyis finanszírozza az ilyen kiadásokat anélkül, hogy a kedves mama bíróságra menne, akinek meg nincsen erkölcse, azoknak meg ne bízzuk az erkölcsire könyörgöm!

Miminek üzenem, aki ugyan már nagyon régen írt, de én csak most olvastam. Egy barátnõm volt hasonló helyzetben, hogy ti. az élettársa lakásában laktak.
Igaz, hogy az apuka nem köteles a volt élettársa lakhatását biztosítani, de a GYEREKÉÉT VISZONT KÖTELES. Ezt lehetne meglovagolni, persze ügyvédi segítséggel.

Akik most maradtak egyedül
azoknak azt üzenem, hogy egy nõ egy gyerekkel is nagyon kapós tud lenni. Sok férfinak direkt tetszik, hogy valakirõl gondoskodhatnak. Persze ezeket meg kell találni. Legfontosabb, hogy elõbb a saját életeteket rendezzétek el (tudom, nem könnyû), és utána a párkapcsolati dolgaitok is rendezõdni fognak.

Majd még írok, most elfáradtam.

Éva

Kedves Éva!

Én voltam ügyvédnél és megkérdeztem ezt a lakhatás dolgolt.Nálunk az apukának van lakása,nekünk nincs.És képzeld,azt mondta,hogy a gyereknek nincs semmi joga semmihez,amíg az apuka él.Szóval,ha az apuka nem engedi be a gyerekét a lakásába,akkor nem engedi.Megteheti!!!És az apukát nem lehet arra kötelezni,hogy vegye oda a gyereket,vagy jelentse be abba a lakásba.Hát ez is az erkölcsön múlik.Sajnos ez van.Szomorú.

Bea!

Szerintem azzal használs mindenkinek a legtöbbet, ha lelöveted ezt a bizonyos urat! Az az egy bökkenõ, hogy annyit kapnál érte, mint egy tisztességes emberért.

Lányok!

Most találtam meg az elvált apák honlapját.(extra.hu/elvalt_apak/)
Valami eszméletlen vastag bõr van a képükön!

Úgy állítják be a dolgot, mintha a nõk semmiznék ki õket mindenükbõl. Az csak egy egészen mellékes körülmény, hogy mi szültük a gyereket, mi mentünk el gyesre, mi áldoztuk fel a karrierünket, és minket hívnak fel a munkahelyünkön, ha a gyermek a bölcsödében megbetegszik, hogy rohanjunk de azonnal. Érdekes, tényleg, ahhoz mit szólnának, ha nekik kéne rohanni a gyerekért, otthagyva a munkahelyüket, kockáztatva, hogy holnap már be se mehetnek?!
Álljon meg a menet!!! Már nem az átkosban vagyunk, amikor annyit lógtak a nõk a gyerek ürügyén amennyit csak akartak!!! Egy jól fizetõ munkahelyen vajon hányszor kéredzkedhetünk el a "gyerekem beteg" címû felkiáltással?!
Egy jól fizetõ munkahelyen vajon mondhatjuk-e, hogy jaj fõnök úr, én sajnos nem tudok ittmaradni túlórázni, mert a kölykömért kell menni az óvodába, iskolába?!
Vegyük már észre, hogy a legvadabb kapitalizmust éljük!!! Senkit nem érdekel senki, és semmi, csak az, hogy milyen vastag a zsebed!
Ki védi meg a gyermeküket egyedül nevelõ nõket a nyomortól? Kinek van több esélye a nyomorra? Egy elvált férfinak, vagy egy gyermekét egyedül nevelõ nõnek?

Szerintem nekünk is kellene alapítani egy elvált anyák egyesületét.
TUD E VALAKI VALAMI INFORMÁCIÓT MONDANI, HOGYAN KELL EHHEZ HOZZÁKEZDENI?

Kérlek írjatok, ha van ötletetek!

Éva

Szia Éva!

Tökéletesen egyet tudok veled érteni! Én egy egy éves gyerkõccel vagyok egyedül, már a születésétõl fogva. A GYED-bõl élünk ketten. Volt szuper munkahelyem (ahová természetesen nem vesznek vissza) a pici mellett dolgozni nem tudok, a szüleim vidéken élnek. A segítség drága lenne.
Munkahelyet találni szinte lehetetlen lenne ha úgy döntenék visszamegyek dolgozni (bárhol bevallom, hogy egyedül nevelem az egy éves gyereket kipenderítenek rögtön!!!!) A másik pedig hogy a mocskos anyagiak miatt rábízzam idegenekre a Törpét???
Eközben a drága papa éli világát, szórakozik anyagilag gyarapszik, a lakását szépítgeti, utazgat és sajnáltatja magát, hogy én elraboltam a gyerekét és neki milyen rossz. Viszont a jelképes gyerektartáson kívûl semmit nem tesz, hogy megkönnyítse az életünket, sõt...
Ennyit a szerencsétlen elvált apákról. Biztos vannak kivételek, de engem teljesen padlóra küldött ez a dolog lelkileg és anyagilag is. Nem könnyû így kiegyensúlyozott gyereket nevelni.
Veled vagyok, ha valamilyen érdekvédelmi fõrumot szervezel!
Egyébként nem rossz ötlet egy gyereküket egyedül nevelõ szülõk egyesületét kellene létrehozni, keresni egy helyet ahol találkozhatnánk, tudnánk egymásnak segíteni, ötletekkel, programokkal bármivel.
Krisztina

Kedves Éva!

Fogalmamam sincs, hogy hogy kell egyesületet alapítani, mert mint gyermekét egyedül nevelõ anya, az orromnál nem látok tovább. De támogatom, sajnos, a reális helyzetet írtad le!
Szia, Cicamama

Sziasztok!
Ma találtalak meg benneteket, es szeretnék én is hozzászólni, elmesélni a helyzetemet. Lassan másfél éve maradtam egyedül kisiskolás fiammal. A férjem örülten szerelmes lett, mint elmondta ez az igazi, mindenkinek joga van a boldogsághoz. Végigéltem a totális káoszt, érzelmileg padlora kerültem. Elkötözése után a hölgyemény férje ripsz- ropsz megszabadult az asszonykátol, akirõl csak annyit tudtam, hogy állitolag nem lehet gyereke. Válása után azonban azonnal csináltatott egy gyereket a férjemmel,mondván, hogy megszállta a szentlélek, ez Isten ajándéka, stb. A férjem hazaszaladt, elõadta, hogy nem kell neki ez a gyerek, csak a fiunk számit, õ a fontos. Aztán visszament a "Mami" ágyába és másnap csak annyit közölt, hogy csak azért mondta, mert már annyit bántott, hogy megsajnált. Szóval ilyen igazi apuka is van. Képes végignézni állitolag szeretett fia Anyjának a teljes összeomlását.Nem jött be neki. Élek és a válást is beadtam, bár õ 1,5 éve halogatja, mondván, hogy most nincs rá pénze.Elõkapartam a pénzt, most lesz a tárgyalás és aggódom. A nyomorult 8000- en kivül csak azt hallom, hogy imádja a fiát, joga van látni, mindig vele akar lenni, nem jo ,ha a biróság dönti el a láthatást, mert akkor csorbulnak a jogai. Hogy õ mennyit "csorbított" rajtunk, azt nagy ívben.... Sõt, még engem vádol, hogy nem fogom lazán fel az egészet.Írjatok, mi errõl a véleményetek, mit tudtok tanácsolni. Köszi. Tara

Szia Emberek!
Jelentem, ha valaki nem biztos benne, ki a papa, és tutira szeretne menni, most már ezt apasági per és hosszú hercehurca nélkül/elõtt is megtudhatja, és még külföldre se kell menni hozzá. Az igaz, hogy 150 rongy, de 10 napon belül eredmény van a ma legkorszerûbb DNS profil alapján, akár anonim módon, a szóbajövõk gyökeres hajszálának igénybevételével. Egy fiatal magyar magánkezdeményezés, ismerõseim dolgoznak ott. További info: www.genodia.hu

szerintem elõször is talalkoznunk kellene és ha nem is hivatalos egyesületet, de a saját örömünkre valami rendszereset kitalálnánk ahol egymás segitségére lehetünk.
Ha mást nem hasonszõrûként jól kidumáljuk magunkat az nagyon sokat segít. Ki van benne?

sziasztok,

én azt hiszem most elõször járok errefele, de amit barmelyiktek leírt, rólunk is szól. Szóval, kedves elõttem hozzászóló névtelen, és a többiek, én benne lennék egy találkozásba hasonszõrûekkel. Én a két éves kisfiamat nevelem egyedül, és még életemben egyetlen gyerekét egyedül nevelõ nõvel se ismerkedtem meg, pedig lefogadom, rengetegen vagyunk. És mindenkinek ugyanolyan szar lehet, hogy se a gyerekét, se õt magát nem öleli át sose a papa, és hogy az élet minden területén persze hogy hátrányban vagyunk. Én még ezenkívül eléggé egyedül is maradtam, nem nagyon vannak barátaink se, pláne akikkel a gyerekkel közös programot lehetne csinálni.
Amúgy egyetemre járok, és a júniusi kismam újságban pont egyedül címszóval kjelent meg egy gyerekét egyedül nevelõ kismama levele, aki szintén egyetemista, és rengeteg akadályba ütközik a bab miatt. Õ is azt sérelmezte, hogy soha sehol semmilyen gyereklap stb nem ír rólunk, pedig talán mi vagyunk azok, akikrõl igenis a legtöbbet kéne beszélni, akiknek a legtöbb bajuk van.
aki egyetért, vagy bennelenne egy klub vagy találkozó összehozásában, írjon

sziasztok
zsuzsa

Sziasztok!
Szívesen segítek Nektek az egyesület papírmunkáját elvégezni. Kelletek hozzá min. tízen és egy hely ahol összejöttök, egy fõszervezõ ,aki pl. az elsõ alakuló alkalmat megszervezi, amikor mindenki jelen van és az alapszabályt elfogadjátok.
F. Dia

Sziasztok!

Remélem, olvassátok amit írok, fõleg azok akik szerettek volna valami összejövetelt, klubot a számunkra.
Szóval: a Baba-mama alapítvány (megtaláljátok itt a honlapon is), szervez egy pont ilyen, gyermeküket egyedül nevelõk klúbját, ahová persze babával, gyerekkel együtt elhet menni, a Mikkamakka játszóházban lesz, most, június 13.-án vagy 20.-án az elsõ alkalom, ez még attól függ, mit jelez vissza a pszichológus, mert az is lesz, beszélgetés , ilyesmi, aztán meg a résztvevõktõl függ majd. 9 órától 12-ig tart majd, és a babáknak ebédet is lehet kérni. Eygenlõre nekem is ennyi az információm, Biriné Hadházi Dóra za illetékes, az e-mailt nem tudom pontosan, de megtaláljátok itt a fõoldalon jobbra, és érdeklõdjetek a pontos idõpontról, nekem majd e-mail-ban megírják, amint tudom megírom ide is. sajnos én azt hiszem, mi az elsõ alkalomra nem tudunk elmenni, éppen államvizsgázom meg ilyesmi, de utána fetétlenül. sziasztok, és gyertek ti is, a gerekeknek biztos jó hely lesz, mi meg beszélgethetünk.

Írjatok,

Zsuzsa

sziasztok,
a Bab-Mama klub alapítvány egyedülálló szülõknek szóló találkozója, az elsõ alkalom június 20.-án elsz a mikkamakka játszóházban, 10 órától 12 óráig.!!! gyertek, érdeklõdni Biriné Dóránál lehet, az elérhetõségeét megtaláljátok a fõlapról kiindulva.
zsusza

Hello!!!

Épp jókor érkeztem, mint új, de igazából régi hozzászóló. Az elmúlt 2 évben rengeteget változott az életem. Nyugodt, békésnek hitt család voltunk, én babáztam 3. kicsimmel, amikor a legnagyobb gyerekem lebuktatta az apját...itt a neten kavart egy olyan nõvel, akinek "gyermek nem akadály"!!! Hú, de gyûlöltem akkor a netet! Persze én naívan hittem a hétvégi melokat. De ez a múlt! Harcos másfél év következett, majd fél éve végre kimondták a válást. Sok férfiban csalódtam, 3 gyerekkel nem sok esélyem volt egy komoly kapcsolatra. Fiatalos külsõmmel nem volt baj, de mindnek csak könnyû kapcsolatra fájt a foga. Ezeddig:-))) De azt majd legközelebb!!!


Evelyn

Szia Evelyn!

Asszem hasonló cipõben járhatunk valamilyen szinten. Nálun k ugyan még nem mondták ki a válást, de már beadtuk, közös megegyezéssel. És végre megtaláltam azt a pasit, akivel BOLDOG vagyok!! Nekem 1 kisfiam van, 4 éves.
Ugyanúgy senki nem nézte volna ki belõlem, hogy van 1 gyermekem, mondjuk 25 vagyok.

Ha van kedved írj, pussz

Dóri

Hello Dóri!


Sorra nézem a hozzászólásokat és úgy látom, mindenhol minden elakadt. Friss, õszi hozzászólások nincsenek is!!!

Most várom, hogy Te is elõkerülj...

Evelyn

Sziasztok!Nagyon örülök ennek a topicnak.Nekem van egy gyönyörû, egészséges 16 hónapos kisfiam, akit egyedül nevelek a szüleim támogatásával.Sajnos még sohasem találkozott a vér szerinti apjával, mert Õ egy csöppet sem kíváncsi rá. Már párszor elsétált mellettünk az utcán de rá sem akart pillantani a fiára. Gondolhatjátok ez mennyire megvisel engem. Igaz mindketten fiatalok vagyunk (20 évesek), de amikor teherbeestem akkor még mellettünk állt és fogadkozott, hogy törõdni fog a picivel. Aztán 180 fokos fordulat és köd elõtte, köd utána. Szóval, most itt állok és egyedül nézem ahogy cseperedik fel a pöttöm és egyre jobban hasonlít a papájára.Van valakinek tapasztalata ilyen helyzetrõl?? Nagyon kilátástalannak érzem a helyzetet, mert a kívülállok (pl.:Gyám Hivatal, védõnõ, stb.) mind rajtam keresik az apát és tõlem kérdezik hogy miért nem látta még a fiát.Elkeserítõ.

sziasztok
én csak részben vagyok sorstárs de remélem
igy is kaphatok egy kis biztatást már az is
jól esik hogy elolvastok
10 hónapos kicsikémet egyedül nevelem mivel
a 25 éves férjem tavaly szeptemberben
váratlanul meghalt
nem sajnáltatni akarom magam részben tul
vagyok raja de most döbbentem rá vajon
hogyan tovább
amúgy is nehéz egyedül de hogy világositom
fel majd a kislányomat
köszi hogy irtok

Szia, "Névtelen"!

Részvétem. Hát, Neked sem lehet könnyû. A kicsi lány biztos sok örömet nyújt Neked az életben, ahogy majd cseperedik és ne félj a felvilágosítástól, mert úgyis õ diktálja a tempót, amikor majd kérdezni fog és úgy sem mindent egyszerre kell elmondanod, hanem fokozatosan. Mellesleg sokáig nem kérdeznek, mert számukra ez a természetes állapot. Nekem már 2,5 éves a kisfiam és még egyáltalán nem kérdezett semmit errõl az apa-kérdésrõl (kb. havi egyszer találkoznak). Egyszer egy okos szemináriumon meg azt mondták a Te esetedre, hogy arra kell vigyázni, hogy ne egy idalizált fantomképként legyen megjelenítve, hanem hús-vér emberként, mert egy teljesen tökéletes apaképhez a gyerek nem tud hasonulni, pl. Ha édesapád mindig morgott, mikor leégettem az ebédet...
Szia, Cicamama

Sziasztok!

Most találtam rátok és szembesültem a ténnyel, hogy sokan vagyunk egy cipõben. Az én esetem annyiból más, hogy én még most vagyok terhes a babával. Fél éve voltunk együtt amikor teherbe estem úgy, hogy tudta a párom, h nem szedek gyógyszert... Addig minden rendben volt, kivéve, h halálra dolgozta/dolgozza magát a mai napig, gyakran este 10-kor láttuk egymást. Amikor megismerkedtünk, nála kedvesebb, udavarisabb férfival még nem találkoztam és kijelentette, hogy õ már családot és gyereket szeretne - Tõlem! Persze ismerõs sztori, vezetõ beosztás, karrier stb. Amikor megérkezett a baba - nem tervezetten - már mégsem akart családot, egyáltalán nem örült, irántam már azonnal nem érzett olyan mélyen. Megmondtam neki, hogy nem kényszerítem semmire, el lehet menni, egyet nem tûrök el, ha folyamatosan a negatívumokat hallom tõle, a kiabálást és azt, h én döntöttem helyette!? Másnap közölte, h ez nekünk úgysem fog menni és egyedül akar maradni, kvázi szakított velem. Azóta nem "vagyunk együtt" úgy, ahogy elõtte, de nem tûnt el. Már kaptam tõle virágot, kitaláltuk közösen a neveket, elmegyünk ide-oda, de mint a mi kapcsolatunk, nem mûködik még (lehet h nem is fog). Magától éppen csak kérdezget 1-2-t, de nem vesz részt egyenlõre az életemben, mint a társam. Viszont mindenki más mellettem van, támogatnak, csak õ hiányzik a képbõl. Nem tudom mi lesz, de idáig eljutni is nehéz volt. Nagyon súlyos dolgokon mentünk át, és persze azt, hogy õ mit akar azt még nem nyilvánította ki a jövõre vonatkozóan.

Ti hogyan viselkednétek vele???????????
Én úgy gondoltam, h a baba miatt a normális viszonyra kéne törekedni, ami vhogy kialakult, de hogyan tovább???

Örülök Nektek

Sziasztok, szia Doroty.

Hát igen. Én csütörtökön megyek kitalált apanevet beíratni a kisfiam születési anyakönyvi kivonatába a gyámhatóságra. Már 3 éves lesz, idáig lehetett húzni,reménykedni, hátha mégis a nevére vezsi az apja (aki sose látta, igaz, külföldön él, de már van másik családja, de nem ezen múlott..), vagy találok valakit, és lesz teljes családunk, a nevére veszi, stb.

Azt hiszem, csutörtökon biztos bõgni fogok.

Az én fiam se sokat kérde az apjáról, stb., bá
r 2 és fél éves korában, mikor sok papát látott a játszótéren, kérdezgette, van nekem apukám? Van nekem apukám?
Hát nincs.

Most meg azt jelentette ki nagy bánatosan, kár, hoyg nakme sose lesz testvérem.
Majd megszakad a szívem.
Megbeszéltem vele persze, hoyg azt nem lehet elõre tudni, és lehet, hoyg majd egyszer lesz, és majd meglátjuk

Ezt akitalált nbév bejegyzését szemétségnek tartom, ha egyszer nincs apja, akkor bizony nincs. És ha mejd nézi a beír5t nevet, hogy magyarázzam el, nem is így hívták a te papádat, csak id eazt írták be

Ti mit gondoltok errõl?

sziasztok
zsu

Szerintem akármi van beírva, egyszer eljön az idõ, hogy el kell magyarázni, mi a helyzet, ezt semmiképp nem spórolhatod meg. A fiktív név viszont legalább a kívülállókkal szemben véd egy kicsit, mert így nem kell minden egyes ovi, iskola, hivatal orrára kötni és magyarázkodni.

Hát éppen ez az, hogy attól még ugyanúgy kell magyarázni, hiszen attól nincs apja, hoyg udaírnak valamit!!!!
Eddig legalább onnan is egyértelmû volt.
Megspórolni nem akarok semmit, pláne hazudozni agyerekemenk, sokat is olvastam errõl, hoyg kéne (hát ugyanugy gondoltam én is), mindig a kérdéseire válaszolok, csak amit kérdez, az õ szintjén. Hoyg neked nincs papád, azaz van, de nem ismered, külföldön él, messze, és te a mamával meg a nagymamaával élsz, stb.

zsuzsa

Sziasztok!
Már rég nem írt senki. Nem lenne kedvetek feldobni kicsit a topikot??

Én is egyedül maradtam 6 hetes terhesen. De nem igazán törtem össze lelkileg. Akkor nem. Én akartam ezt a babát, ő meg nem. Mondta, vetesd el, erre elküldtem a fenébe.........megsértődött!!!!!........azóta nem láttam! Illetve egyszer véletlenül összefutottunk az utcán. Bogi 5 hetes volt, kis pici (és pont a gyámügyről mentünk haza) Ez csúcs szitu volt, mert kocsival voltunk és álltunk a piros lámpánál. Zöldre váltott a lámpa majd nem haladt a sor. Néztem mi van, nyomtam a dudát erre megláttam a Janit, hogy tolja félre a kispolszkiját az út szélére Hát nem lerobbant a kocsija, kettővel előttünk??? Isten akarata! Megálltam elé, kiszálltam és odahívtam, hogy nézze meg a lányát. Odajött, nem győzte dicsérni, hogy ilyen szép, meg olyan gyönyrű..stb aztán elmondtam neki, mit mondtak a gyámügyön. Erre közölte, hogy hát ő nagyo szivesen a nevére veszi meg minden majd felhív..........azóta is hív!! Én hívtam párszor. Bogi szülinapján, amikor elkezdett járni, amikor kibújt az első foga..stb Minden egyes alkalommal megígéri, hogy eljön, de sosem jön el. Az egész csládja tudja, hogy mi a helyzet. Az anyukája ráadásul Óvónő, de szarik az unokájára. Van egy nővére a Janinak akinek 2 kislánya van, őt sem foglalkoztatja különösebben az unokahuga! Az anyukám megkereste a Jani anyját amikor a klikikán feküdtem nagy pocakkal, de azt mondta, hogy ezt a fiával beszélje meg, ő nem akar beleavatkozni, mert neki most nagyon jó a kapcsolata a fiával és nem akarja elrontani.....stb

Szóval a gyerkőc (tiszta apja, mondanom sem kell) az én nevemen van. Most lesz 16 hónapos és az apja egyszer sem jött el megnézni. Ha minden igaz pénteken megyek a gyámügybe és megmondom ki a gyerek apja....utána intézkedjen a gyámhatóság....

Nem kell a pénze, de ha ilyen egy szemétláda marad akkor kicsit megkoppasztanám! Rohadék vagyok tudom, de megérdemli! Fizesse csak a tartásdíjat. Van jó munkahelye, jó fizetése és egy liba barátnője, aki teljesen az irányítása alá vonta szerencsétlen Janit! Vannak közös ismerőseink és ők egy az egyig szenttül állítják, hogy a csaj miatt nem mer jelentkezni, mert az egy hárpia Engem nem érdekell kivel jár, kivel él együtt, tojok rá, de ez a gyerek az övé is és Boginak JOGA van tudni ki az apja. Csak reménykedek, hogy ha egyszer meglátná a kislányát akkor megenyhülne, mert tényleg csupa apja és nagyon szép,egészséges baba. Nem kérnék tőle még pénzt sem, csak annyit, hogy néha látogassa meg a kislányát. Ennyi! Ez nagy kérés???

Na egyelőre ennyi!Írjatoooooook!
Pussza
Enikő

ui. a profilomba van kép Gézáról nézzétek meg milyen gyönyörű

Sziasztok! Látom már nem él igazán ez a topic, de teszek egy kísérletet, hátha találok hasonló sorsú szülőket, akár barátság reményében. Nekem a legjobb férjem volt akit el lehet képzelni, de sajnos egy teherautó megölte őt - miután műszaki hibásan átjött a mi sávunkba és összeroncsolta a kocsinkat -. Most vagyok 3,5 hónapos terhes, a targédia alig egy hónapja történt. Még rettenetesen magam alatt vagyok, hiszen közös életünk elején voltunk, és a kisfiát is imádta volna, nagyon büszke volt rá. Nem tudom ezt hogyan lehet túlélni, és félek attól is, hogy egyedül viselem majd a felelsősséget a gyermekért. Nagyon jó apa lett volna, fiatal volt és egészséges, és annyira élnie kellene, úgy fáj!
A család mellettem van, de Őt senki sem pótolhatja.
Csodálom minden szülő erejét és kitartását, aki egyedül neveli a gyermekét, remélem nekem is lesz annyi, amennyi kell.
Nem tudja valaki, létezik még az a klub amit egy éve indítottak egyedülálló szülőknek? Ha igen, és majd lesz lelkierőm, egyszer talán én is elmennék majd...

Sziasztok!

Még anno írtam a topicba, hogy az én kis pöttömömre sem kíváncsi a vérszerinti apukája. Nos, a helyzet azóta is változatlan. Bár küldtem neki pár fényképet a kisfiáról, legalább lássa hogy mennyire hasonlít rá és hogy legalább pár kellemetlen percet szerezzek neki a családja előtt, mivel az anyja postaládájába dobtam be, mert régen ott lakott. Természetesen az anyját sem érdekli az unokája, bár eleinte azt akarta amikor még a pocakomban volt a kicsi, hogy költözzek oda és éljünk együtt az ő pici fiával, mert többgenerációs házuk van természetesen.
Azóta „örömmel” tapasztaltam, hogy tellett arra is nekik, hogy teljesen felújítassák a házukat, csak az nem jutott eszükbe, hogy esetleg a picinek szüksége van-e vmire. Az én szüleim, amióta a pici megvan folyamatosan támogatnak, SŐT ők mondták, hogy inkább legyen fiktív apanév az anyakönyvi kivonatában, mert ha perre kerül a dolog egy vagyont kell addig is fizetni az ügyvédnek, stb. és még utána sem valószínű, hogy fizetne gyerektartást ÉS amit én minden hasonló esetben lévő anyuka figyelmébe ajánlok az apának így törvényes joga van a gyerkőchöz. (Csak egy pici kitérő, hogy az én esetemben ennek azért van kulcsszerepe: mert a kisfiam vérszerinti apját dróton rángatja egy olyan ember, aki elrabolta a még szoptatós csecsemőt a volt feleségétől és több mint 2 éven át jogellenesen tartotta magánál. Volt az eset a tvben is és a Gyámhivatal meg a Rendőrség csak széttárta a kezét és csak a 2fokú döntés után voltak hajlandóak üldözőbe venni a pasit és nagy nehezen erőszakkal visszavenni a gyereket. Addig az anyja nem is látta. Azért ismerem ilyen jól a történetet, mert a közös karate edzőnk ez a pondró, aki mellesleg engem abortuszra akart kényszeríteni, de erről már írtam egy másik topicban.) Szóval, én ezért nem is erőltetem ezt a „vegye a nevére dolgot”. De majd ha a fia nagykorú lesz azt hiszem befizetem egy DNS vizsgálatra, akkor már nem tud neki ártani. Van még egy hátulütője annak, ha a bíróság dönt, megítéli a tartásdíjat az apa nem fizet, de később öreg korában az apa kérhet szülőtartást a gyermektől, azzal az indokkal hogy nem tudja magát eltartani, erről is tudok egy konkrét példát, ahol a bíróság kötelezte is a gyereket, pedig a szülő nem nevelte gyerekkorában. Tudom, hogy ezek szélsőséges példák csak arra akartam rávilágítani, hogy nem biztos, hogy mindig az a gyerek érdeke, hogy az apja fizet utána vmi nevetséges összeget. Tudom, én könnyen beszélek mert mellettem állnak, nem vagyok a legkiszogáltatottabb helyzetben.
A magyarázkodást én is utálom: „Hol a kicsi apja?”- Nem érdekli a fia létezése.
„Nahát kire hasonlít ez a gyönyörűség?” -Az apjára aki nincs.
„Miért nem kap tartásdíjat? Miért nem pereli be?” És akkor elmesélem dióhéjban a fenti sztorit, ha túl kekec a bölcsis néni v. a gyámügyis. (A Gyámhivatalból én is rendszerint bőgve jövök el.)
Dorothy

Krisz, menni fog egyedül, ne félj. Én a feleségemet vesztettem el, kettesben maradtunk a lányommal. Segít a család, segítenek a barátok és nincs választásom (nem mintha akarnék választani), menni kell, csinálni kell.

Kamilláné:
Mi történt veletek? Emlékszem még rátok egy másik topicból....

Kamilláné!

Fogadd őszinte részvétemet!

Kamilláné!

Fogadd őszinte részvétemet! Annak idején együtt pocakosodtunk Kamillával a Frissben.



Zulu

Kamilláné!

Fogadd őszinte részvétemet tőlünk is. Én is emlékszem Kamillára, és Rád is a Sanyarú sorsúakból. El sem tudom képzelni mi történhetett és hogy milyen rossz lehet most nektek, de ki kell tartanod a kislányod érdekében. Tudom ezek csak szavak és könnyen lehet velük dobálózni és nem érnek semmit se a szívfájdalomra, de az igaz, hogy az idő minden sebre gyógyír.

sasha és Gabi

Köszi mindenkinek. Tumora volt, amit már nem tudtak rendesen kezelni.

Sziasztok!

Lenne egy kérdésem. Mit gondoltok, egy 9 hónapos gyereket megvisel-e egyáltalán és ha igen, mennyire, ha a fenti előzmények után eltűnik egy hétre az apja (ez lennék ugye én). A cégemnél felajánlották, hogy menjek el velük külföldre, mert éppen most befigyel egy jutalomút az értékesítőknek és engem is szívesen látnak. Én szívesen mennék, jól esne most az az egy hét külföldön, kicsit elvonná a figyelmemet magamról meg kicsit pihennék, kitisztulna picit a fejem. Viszont félek tőle, hogy esetleg a gyereknek ez nem lenne jó (jó helyen lenne, nem ettől félek, csak attól, hogy esetleg megviseli, hogy mindkét szülője eltűnt az életéből). Vagy feleslegesen aggódom? Van vkinek ezirányú tapasztalata?

Kedves Kamilláné!

Sajnálom, ami Veletek történt...

Lehet, hogy sokan nem fognak velem most egyetérteni, de én azt mondom, menj el. Szükséged van egy kis kikapcsolódásra, arra, hogy átgondold magadban a történteket, és azt, hogyan legyen tovább. Ezt egy kicsi baba mellett lehetetlenség.
Igen, egy ekkora babának nagyon nagy idő az az egy hét, de hidd el, kiheveri. Neked viszont muszáj rendbe raknod magad érzelmileg, agyilag. És lehet, hogy egy kis kikapcsolódással sokkal többet nyersz, mint amennyit azzal, ha otthon maradsz.
Sok puszi:

Dia

Kamilláné!
Máskor is vigyáztak már rá? Mit szólt hozzá? Könnyen elválik Tőled? Szerintem ha biztos vagy abban, hogy jól érezné magát, akkor nyugodtan elmehetsz. Mikor megjössz, lehet, hogy először nem ugrik majd a nyakadba, erre érdemes előre felkészülni. Bár ez sem biztos.
sofka

Sokat vigyáztak már rá, mert amikor a feleségem kórházban volt én meg dolgoztam, akkor nagymama, nagynéni jött rá vigyázni. Aztán meg 4 hónapos korában bölcsibe került, úgyhogy szokva van az idegen környezethez és ráadásul különösen nyitott, szociális baba, rögtön elfogadja az idegeneket és vigyorogva elvan velük, úgyhogy ettől nem félek. Ráadásul a hosszú hétvégére a tesómékhoz menne, ahol szintén baba van, csak kicsit nagyobb, 16 hónapos. Imádják egymást és már többször volt ott a lány, aztán meg nagymama vigyázna rá, akivel szintén jól elvan, szóval ez nem probléma. Tényleg csak a lelki dolgoktól félek, de azt hiszem, ez egy 9 hónapos gyereknél még nem lehet akkora trauma...

Szia Kamilláné!

Nagyon sok energiára és erőre lehet most szükséged, tehát feltétlenül kell magadra és a saját igényeidre is figyelned (mindezt persze a gyermeked érdekében is). A saját tapasztalatunk alapján (mivel nálunk a nagyszülők vigyáznak a picire) azonban azt tanácsolnám, hogy ha megoldható a gyerkőc 1 azonos helyen töltse a hetet. Nálunk az a tapasztalat, hogy a lurkó jól megvan a szüleimnél is, de azt nehezen viseli, ha gyakran helyet kell változtatnia (ilyenkor általában megzakkan).
Ezért mi igyekszünk úgy szervezni, hogy ha sem apa, sem anya nincs, akkor az otthonunk legyen a "biztos pont" (megszokott ágy, játékok, stb.) és a nagyiékat költöztetjük ide (ehhez persze az Ő hihetetlen jófejségük és rugalmasságuk kell ).
Persze ez csak egy a sok más tapsztalat között .
Szia
Milla

Kamilláné,
szerintem is menj el nyugodtan! Nagyon jót fog tenni neked, a babának meg nem árt meg egy hét! Biztos vagyok benne, hogy megismer majd, és örülni is fog neked, ha újra lát. Ha nem azonnal, hát öt perc múlva. Ezek a kicsik nagyon okosak ám!
Kíváncsi

Kamilláné,
menj. mert menned kell. mert süt a szavaidból, hogy szükséged van rá. persze a pici lánynak is rád, de ahhoz, hogy minden jól menjen holnapután, ma menj el. én nem tudom, mennék-e. de a párom menne. tudom.
Solya

Köszi mindenkinek, megrendeltettem a repjegyet

Kamilláné!

Nekünk nem azonos a helyzetünk, mint amiben ti vagytok, de én is megerősítenélek, hogy neked talán nehezebb lesz elválnod a lányodtól, mint Sárának (jól emlékszem?) tőled. JAvaslom én is, hogy próbáld egy helyen hagyni a lánykát, mert az biztonságot ad neki. Mikor hazajössz, akkor lelkiekben készülj fel, hogy még nem fog a nyakadba ugrani... De még nincs veszve semmi, mert 5-10 percen belül már egy pillanatra sem tudod letenni.
Más. Barátnőm került nagyon hasonló helyzetbe, mint amiben te vagy. (2 és fél éves, meg egy 5 hónapos babát hagyott itt apukája, aki balesetben meghalt). Barátnőm -szerintem nagyon okosan- rendszeresen viszi a gyerekeket az anyósához és hagyja ott őket pár napra. Jó ez neki is és azt hiszem, az anyósnak is enyhít valamit a fájdalmán.

Sok sikert, jó utazást!

ZSófi

Az egy helyen hagyást nem tudom megoldani, de a hétvége-hétközben bontásban lesz a két hely, úgyhogy hétvégén bulizik unokatesóval, hétközben meg bölcsi és nagymama-nagypapa.

Sziasztok!

Én is egyedül nevelem a gyerekemet, mert nem kellett az apjának, aki azóta is vissza akar szerezni engem, de a gyereket le se szarja, ha találkozunk még csak rá se néz. Nem az ő nevén van a gyerek, hanem egy "jó" barátomén, így nagyon nem aggódok. Most fogok férjhez menni, és attól félek, hogy valóra váltja, amivel fenyeget: hogy apasági vizsgálatot csináltat, és elveszi tőlem a gyereket, ha nem megyek vissza hozzá

Nagyon félek...
Szerintetek mit tegyek???


Szia Kamilláné!

Benő vagy az indexről?
Mind1
Fogadd őszinte részvétemet!


Zsófi(Schusy)

Nem vagyok jogtudor, de milyen alapon venné el tőled a gyereket, ha Te neveled, Te tartod el, ő pedig egyáltalán nem él az apasággal járó jogokkal és kötelezettségekkel? Beszélj egy ügyvéddel, hogy szerinte van- e bármi esélye. Ha u.is nincs-max. megítélnek neki heti 1 láthatást, de akkor tartásdíjat is kell ám csengetni, attól függetlenül, hogy férjhez mész-, akkor be lehet inteni neki, hogy Te már mennyire képben vagy ezügyben. Ilyenkor rögtön visszavesznek.

Zsófi, igen. Csak ide a feleségem után jöttem, azért a más nick.

Sziasztok!

Hál istennek apuci lekopott rólunk, mégpedig úgy, hogy hallottam közös barátainktól, hogy egyáltalán nem akarja a gyereket, csak engem. Nos ezért én összepakoltam a gyereket, meg magamat, és elmentem hozzá. Ott voltunk egy délelőtött, Bence végigordította a lakást, erre "apuci" kijelentette, hogy hát nem gondolta ő azt olyan komolyan...
Azóta nem láttam. igaz a vőlegényemet sem, aki ugyanúgy cserbenhagyott. Kezdem azt hinni, hogy minden férfi ugyanolyan.

Zsófi

Zsófi!

A vőlegényed is elhagyott? De már az esküvőt terveztétek, nem? Hogy-hogy? Mivel indokolja? Csak nem azzal, hogy gyerekkel együtt elmentél az "apucihoz"?

Az "apuci" nem tudja csak "úgy" elvenni a gyereked! Ahhoz valami olyan indok kellene, hogy képtelen vagy a gyereked ellátására, lelkileg, vagy testileg bántalmazod, stb... De ennek tényleg járj utána, hogy megnyugodj.

Titati

Sziasztok!

9 hetes kismama vagyok, és úgy tűnik, én is az egyedülálló szülők táborát gyarapítom majd.
Először a párom is akarta a babát, majd elszállt az agya és kb 3 hete nem bír leszállni rólam.- Ahol tud, megaláz, jelenleg ott tart, hogy DNS vizsgálatot akar csináltatni, pedig semmi oka rá, hogy kételkedjen. Még az abortuszra is rá akart kényszeríteni. Én elhagytam, de nem száll le rólam. A csúcs tegnap volt, amikor elájultam, kórházba kerültem, de utánam jött és ott is szivózott. Szerencsére Apukám éppen akkor jött (hozta utánam a laptopját, hogy tudjak babanetelni). Ő kidobta végül.
Most rettegek, mert azzal fenyegetőzik, hogy elveszi a kisbabát, amint megszületik. Már megfordult a fejemben, hogy azért idegesít, mert reméli, hogy így elmegy a baba.
Totál apatikus vagyok,pedig nem tesz ez jót, de fogalmam sincs, mit tegyek.

Kinga

DEhogy tudja elvenni!!!!!

Kedves Kinga!
Nem tudom, ki vagy, de attól ne rettegj, hogy elveszi a kisbabát. Egyrészt nem teheti, semmiféle joga nincs hozzá, másrészt addig még van 31 hét, azalatt bőven elfelejti az egész ügyet, ha jól kezeled a kérdést. Ne lássa, hogy idegesít téged, mert az csak kedvet csinál neki a további szívózáshoz. Érezze, hogy neki duplán nem éri meg ez a szemétkedés. Egyrészt veszélyes számára (nyilván akadnak védőid, pl. apukád vagy mások), hisz legrosszabb esetben akár fel is jelenthetitek zaklatásért. Másrészt legyen neki ez a szivatás megalázó, kudarccal teli és unalmas. Elegánsan, szívébe tipró, rövid megjegyzésekkel, övön aluli ütésekkel próbáld kezelni a dolgot, egyszer csak el fog menni a kedve az örökös égéstől. De vigyázz, ne adj neki esélyt azzal, hogy vitába szállsz vele! Az a legfontosabb, hogy határozottan és kegyelmet nem ismerve utasítsd el minden közeledését! Ne is legyen alkalma vitatkozni veled, érezze, hogy egy másodpercet se szánsz rá, és ebben kitartó vagy. Ehhez persze kemény határozottság kell, de megéri!
Viszont: ha bűnöző hajlamai vannak, akkor inkább menekülj, akár külföldre is!
Csak azért maradok névtelen, mert ha megszállott, akkor nyilván olvassa a babanetet is, és nem szeretném, ha rám szállna.

Titati!

Egyrészt azért hagyott el, mert nem tudta mégse szeretni a más gyerekét, másrészt, mert szerinte nekem még mindig Bence apja fontos (ha-ha-ha), harmadrészt mert a szülei (állítólag) választás elé állították: Vagy ők, vagy én. , negyedrészt, mert rákot diagnosztizáltak nála, és nem akarta, hogy lássam, hogy szenved

Nagyon fájt, főként mikor az esküvőnk lett volna, (Dec 6), de túlélem, és remélem egyszer még megtalálom azt, akit szeretek, és aki szeret a fiammal együtt...
Ha ilyen gerinctelen volt, akkor nem kár érte...


Kinga!

Én is ugyanezt csináltam végig, voltam én zsarolva, fenyegetve, kérlelve könyörögve, de erős voltam (és büszke), és túl vagyok rajta (kop-kop-kop).
Sok sikert a jövőben, és írj, hogy alakulnak a dolgok!!!

Amúgy voltam a gyámügynél, és megnyugtattak. Főként így lehetetlen tőlem elvenni a gyereket, hogy van apja, mert a barátom a nevére vette.

Zsófi