SZIASZTOK!
Még mindig gyógyulgatunk, de nem olyan vészes azért a helyzet. Hörghurut. Az orrszívózást Csongi egyáltalán nem tűri, nektek van valami trükkötök? A porszívóstól szegénykém egész testében remeg, úgy fél tőle, azt gyorsan be is szüntettük, mert már apátiába esett volna.
A kézi orrszívózást is úúútálja, mindig sír, de attól nem reszket legalább. Már 4 orrszívót vetettünk be, sikert egyik sem aratott nála.(Orrszívókat gyűjtök, ha ne tudtátok volna, van esetleg valamilyen ritka példányotok számomra ? O) O) O) )Egyébként jó a közérzete, nevet, játszik, mint máskor, csak szipog meg köhög közben.
A számítógépre pedig iszonyúan féltékeny, nem hagy ideülni, rögtön nyűgösködni kezd.
Vanda! Körkérdésedre reagálva: Csongi sem alszik a mai napig sem 3 óránál többet egyfolytában, és ez az elejétől fogva így van. A hordozóban 3x előfordult ugyan kivétel, de az is először 4 hónapos korában. Sok szakirodalmat áttanulmányoztunk, mert az iskolában ugye azt tanították nekünk, hogy 16-20 órát alszik a csecsemő, de legalábbis az újszülött, és mi is ezt vártuk volna- de alvás-ügyileg ez normális. A csecsemők 6 %-a alussza át az éjszakát 3 hónapos koráig, 16 %-a pedig az után. Így szerencsés az, aki ebbe a csoportba tartozik. A legtöbb baba fel "akar" ébredni, hogy "ellenőrizze", mellette vannak-e a gondozói, de olyat is olvastam, hogy a gyakori ébredések védik a csecsemőhalál ellen. Ja és hogy sűrűbben vannak REM szakaszban, mint mi, ezért is ébrednek sűrűbben. Úgyhogy szerintem az alvással nincs probléma, itt szinte mindent normálisnak tekintenek, csakúgy, mint kaki-ügyben, bár azt is jól el tudom képzelni , amit Kata írt, hogy az akár pszichés is lehet. (Csonginak eleinte 4-5x volt naponta,egészen 3 hónapos koráig. Ebből a hajnalit kellett szélcsövezni. Azóta 1-2-3 naponta van.)
Sírás: Csongi nem volt nyugtalan, meg sírós, de csak azért, mert állandóan rajtunk csüngött és mi ezt hagytuk. Babakocsiban 4 hónapos koráig nem maradt el, vállon kellett vinni. Aztán egyszercsak megkedvelte, pedig mindenki azt mondta, ne vegyem fel, hagyjam sírni, mert így arra kondicionálom, hogy mindig karban legyen. Én nem tudtam sírni hagyni, mindig felvettem, erre rögtön abbahagyta a sírást. Elég vicces volt, ahogy egyik vállamon Csongi, másik kezemmel tolom az üres babakocsit. (Jópáran visszafordultak az utcán megnézni a "másik babát" is a babakocsiban
) Ma pedig már szereti a babakocsit mindezek ellenére, úgyhogy én innentől nem hiszek a kondicionálás-elméletben. A babának egyszerűen szüksége van a testközelségre, aztán ahogy egyre önállóbb lesz, egyre kevésbé igényli majd. A barátnőd babája karban is sír? És cicin sem nyugszik meg? Mert Csonginál még a mai napig is ez a másik adu-ász.
Aztán a kiságy azért nem vált be nálunk, mert ugyebár a babák az anyaméhre emlékeztető közrefogottságot szeretik. Így Csongi előbb elaludt a mérlegen, mint a kiságyban. Sokan azt ajánlják, hogy ezért takaróba kell csavarni a babát(ha már kinőtte a pólyát). Mi ezt nem próbáltuk, mert addigra már túl mozgékony lett a Csongi. Aztán én így utólag okosodva biztosan bölcsőt vennék előbb, nem kiságyat, mert a ringatás is tutira bejön.
Kenguruba 3 hónaposan tettem először, ott soha nem sírt, imádja, és mindig hamar el is aludt. Korábban is beletettem volna, de sajna nem találtam olyat, ami előtte az ő méretére lett volna szabva.
A TV nálunk kb. 5 órától megy este, addigra már én nem bírom az ingerszegénységet, de addig igyekszem én is távol tartani tőle.
Csongi az unalomtól nyűgös általában, nem a túlingereltségtől. Ha kitalálom a számára megfelelő programot, azonnal megnyugszik. Ehhez azonban nagy kreativitás kell, nem lehet vele mindig ugyanazokat a játékokat játszani, folyton újakat követel. Ha túl fáradt vagyok ehhez, akkor ő iszonyúan nyűgös lesz. És ez is így van már újszülött korától kezdve, mert ő már akkor sem aludt két etetés között, csak ritkán fél órát. Vittem végig a lakáson egész nap és mutattam neki mindent. Ezt nagyon élvezte.
Mi egyszer aludtunk eddig máshol, mint itthon, na akkor egész este nem lehetett megnyugtatni, nem értette, miért nem a megszokott környezetében van, még fürdetés közben is sírt (pedig máskor az is elég biztos nyugtató nálunk, és a kádját is vittük magunkkal). Többször nem próbálkoztunk elutazással.
Aztán ha engem idegesít valami, akkor biztos, hogy ő is ideges lesz, a hangulataimat igencsak pontosan képes tükrözni.
Bocs, hogy ilyen hosszú lettem, de mivel pár napja olvastam a leveled, csak írni nem volt időm, azóta mindig eszembe jutott valami. S ha nekem egyszer eszembe jut valami, akkor muszáj kiírni magamból.
Körkérdés: Ti hogyan adjátok a babóknak a sárgarépát? A doki néni szerint csak megfőzve,de úgy nyugodtan adhatom, a barátnőm viszont csak bébiételben adja, merthogy mi nem tudjuk mérni a nitráttartalmat.
Üdv.mariann