Hálás köszönet az összes rólam készült remek fotóért
apa azt mondta, hogy vagy villogó vörösszemű zombivá váltam az elmúlt 3 hónap alatt, vagy ez tényleg a nagyanyám Mamacka, köszi a zsákot, sajnos nekem pont olyan kéne, mitn a tiéd, úgyhogy ez nem lesz jó
Livi, én mindig ugyanazzal a fonallal varrom össze a darabokat, amivel kötöttem, néha horgolom, mikor mihez van kedvem.
Nadine, a Spock-kal az a baj, hogy embertelen. A tipikus esete annak, hogyan ne figyeljünk arra, hogy mire van igazán a babának szüksége, hanem csak a saját kényelmünkre gondoljunk : tanulja meg az a gyerek, hogy éjszaka nem ébreszt fel senkit, úgyhogy csak hagyjuk ordítani, majd előbb-utóbb abbahagyja és egy-két hét múlva már nem nem csinálja... meg pontosan betartani az étkezési időt, előbb egy peccel se - indok: tanuljon rendet az a büdös kölök! Jó, tudom én, hogy ez így sarkított, de sajnos ez a lényege... és bizony a mi nemzedékünk nagyjából így nőtt fel, a 70-80-as években ez volt az egyik könyv a kettőből, amit a szülők forgattak, meg is nézhetjük, milyen remekül erős az érzelmi hányadosunk... Hogy mi volt a másik könyv? Fogalmam sincs, csak hallottam, hogy volot "választék" már akkor is
Nagyon ajánlom Michaela Glöckler Nagy gyermekkönyvét - ebben igazán sok hasznos dolog van, bár nem igazán lexikon, inkább arról beszél, hogy mindennek megvan a maga oka és helye. Persze könyvből nem lehet az életet élni...
Ja, most látom, Cory is hasonlókat mondott
Akkor még egy gondolat Tőle : Vajon a parasztasszony mit tenne, ha egy bizonyos probléma elé kerülne a gyerekkel? Õ hogyan oldaná meg? Én is sokat gondolok erre. Meg arra is, a figyelem a legjobb eszköz mindenre. Megtanuljuk mi hamar, hogy mit szeretne, mire van szüksége a babának és hogyan lehet valami problémát megoldani úgy, hogy az mindenkinek a legjobb legyen.
Puszikákok
(esik a hó!!!!)
