Andi!
Nagyon köszönöm a keves üdvözlést, jól esik az ilyesmi a sok durvaság után, amit itthon is meg a gyűlölve imádott Indiámban tapasztalok :-) Mármint ami a kismamákat illeti, akiket Indiában emberszámba se vesznek, itthon meg dühösek rá, mert át kell adni neki a helyet, ha már éppen össze akar esni a ráckevei hév rászkódásától meg a tömegtől (persze nem adják
Jaj, bocs, hogy ilyen negatívra sikerült ez, olvasgatom az archívumot a Babaneten és ettől mindenféle pocsék emlékek is előjönnek, sajnos. No meg éppen a kismamakori szörnyálmok időszakát élem, úgyhogy amikor éppen nem álmodom valami vérfolyós-üldözős-zuhanósat, akkor kótyagosan kóválygok az álmosságtól
Na, ennyi elég is a nyavalygásból! Szóval a kuki az jó dolog, bárhogy is írjuk
Túrót pedig csak aludttejből tudok előállítani Indiában, mert ott ez nem ismeretes, de ez nem nagy baj, mondjuk majd egy kisbabának nem lesz éppen ideális egy darabig, de később annál inkább!
Alma Indiában is van, sajnos csak egy féle(persze pont az, amit legkevésbé szeretek, a Starking nevű kásás-édes). Van mondjuk sokféle gyümölcs, de fogalmam sincs, hogy majd melyiket mikortól lehet a babának adni, mert nagy részük trópusi, Indiában meg fittyet hánynak arra, hogy mikortól mit lehet a babáknak adni, simán megetetik a csecsemőt a kenyérdarabokkal meg a csípős-fűszeres-zsíros izékkel is, mert ugye sír a baba, tehát biztos kér abból, amit mi eszük, nosza, adjunk neki is!
India egyébként nagyon izgalmas, ha nem akarsz feltétlenül nyomornegyedeket látogatni, hanem nagyvárosibb érdekességekre vágysz, akkor persze kisebb gyerekekkel is neki lehet vágni az útnak (mondjuk kisiskoláskorúakkal már elég sok mindent lehet ott is), de nem érdemes... mert pont az az izgalmas benne, ami félelmetes, meg furcsa, úgyhogy inkább mégse hagyjátok ki ezeket!
Az elefántokat én is imádom, férjem mindig nevet rajtam, amikor elérzékenyülök, ha meglátom a kedvencemet, amint a nagyvárosi forgalom kellős közepén komótosan ballag gazdájával a hátán, időnként megállva és ormányát nyújtva egy turistának.
No, hirtelen felindulásból ennyi egyelőre, még egyszer nagyon köszi a szíveslátást
Sok örömet az össze anyócának és csemetéknek!
Vikó