Akiren
Rozi is mindent meg szeretne kaparintani, ami nem játék kategória, meg másodpercek alatt tudja lekapni a szemüvegemet és földhöz vágni.
Aztán ha az ágyon ül, és mi elé fekszünk, akkor jön az arcműtét (ezt a lányaim találták ki), vagyis szájtépés, szemátültetés Rozi által
Mindezt angyali mosollyal , persze.
Írtátok többen is, hogy nehéz a baba mellett főzni, meg kézben kell sokszor tartani. Nem könnyű, az biztos. Apróságok segíthetnek pl:
1. Zenehallgatás, amikor fontos dolgot csinálsz, be lehet kapcsolni vmilyen szép zenét (nálunk a lányok így hívják a komolyzenét), Vivaldi, Beethoven, Csajkovszkij,Mozart mind alkalmas. Persze a popzenék is,vannak köztük olyanok, amiket szeretnek a babák. Viszont, meg kell figyelni, melyik tetszik nekik, pl Veronika Demis Roussos-tól mindig sírt, de pl a filmzenéket imádta. (Most is). Rozi Beethovent szereti, olyan elmélyülten hallgatja. Popzenére táncolni is lehet neki, elég vicces, fakanállal gitározni, meg ilyenek.
2. Ha főzök, akkor adok a babának a főzőszerszámaimból, a lavórban pl volt nála szedőkanál, meg műanyag dobozfedél is. A szedőkanállal jól püfölte a lavórt és elvolt vele sokáig. Minél nagyobb, annál több dolgot lehet a kezébe adni, ami alapvetően nem játék. Pl linzertésztát begyúrva, lábos, egy darab alma stb.
3. A vastagabb papírból készült áruházi katalógusok, reklámanyagok is jó szórakoztatóeszközök. Azért árgus szemekkel kell figyelni, hogy nem eszi-e meg. De ha vastag papírból van, akkor nem szokták megenni. Viszont összegyűrik, figyelik a papír hangját közben.
4. Játszani a járókába mindig evés után teszem a babát, mert ha nem éhes, akkor nyugodtabb. És az első álmosság jelre lefektetem, elringatom. Õ az első. Akkor abbahagyom, amit csinálok, bármi is az és csak vele foglalkozom. A sorrend tehát: ébredés, tisztábatevés, evés, esetleg megint tisztábatevés, játék, alvás.
Ezek csak ötletek, nálunk beváltak, ha még eszembe jut vmi, leírom. Próbálok elsősorban én Rozihoz alkalmazkodni és cserébe ő ezt meghálálja, eljátszik sokat magában. De mindig a közelemben van, mindig beszélek hozzá, bevonom a dolgokba. Nem biztos, hogy mindenkinél működik ez, vannak sírósabb babák, de ki fogják nőni. Majd visszafelé azt fogjátok mondani, hogy sajnos, igen hamar elmúlik ez a korszak is és megnőnek hipp-hopp. Közhelynek hangzik, de annyira igaz.
És Timurr írta a múltkor a Storyban a Stahl interjút, hát, olvassátok el. Annyira csodálatos. Elraktam emlékbe a cikket. Köszi Timurr az ötletet, utólag is.
Vezso, akinek már van szép frizurája