Szia Judit!
Szüléstörténet
Annyira nem rémisztő végül is.
És szerencsére nem kell újra írnom,mert egyszer már egy másik topikban leírtam tavasszal,most csak bemásolom.
Sziasztok!
Volt egy kis időm.
Egy borús, esős októberi napon kezdődött..
Hajnalban arra ébredtem, hogy menstruációszerű fájdalmaim vannak (pont aznapra voltam kiírva: 2004. 10. 16.), egyre erősödtek, de rendszertelenül jöttek.
Én teljesen fel voltam készülve, mind testileg, mind lelkileg (legalábbis akkor még azt hittem) így nem rohantam a kórházba, szépen vajúdgattam otthon, első gyereknél, mint tudjuk ez hosszadalmas folyamat.
2 óra magasságában szóltam apának (szombati nap volt, így szerencsére itthon volt), hogy ideje elindulni, mert én már nem bírom ezt a bizonytalanságot. Így a 40. héten már türelmetlen az ember. Gondoltam majd haza küldenek, ha csak jósló fájásokról van szó.
Előző héten naponta jártam CTG-re, mert mindig a kis fiacskám akkor aluszkált, amikor a szívhangját akarták meghallgatni.
Akkor már kétujjnyira ki voltam tágulva (az orvos is kézzel tágítgatott) és a nyákdugóm sem volt már meg. Gondoltam lesz, ami lesz, menjünk.
3 körül értünk be a kórházba, a szülőszobán nagy csend uralkodott. Az ügyeletes orvos megvizsgált, jól leszúrt, hogy miért csak most jöttünk, már 4 ujjnyira kitágultam addigra.
Szólt a páromnak, hogy hozza fel a cuccaimat a kocsiból, mert itt ma gyerek lesz.
A szülésznő egy nagyon kedves, fiatal nő volt, így nem bántam meg, hogy nem választottam sajátot magamnak, így is havonta jártam a dokim magánrendelőjébe vizsgálatokra.
Beköltöztünk az egyik szülőszobába és felraktak CTG-re. Időközben burkot is repesztettek, így megérkeztek a kellemesnek nem mondható fájásaim. Az a fránya gép nem jelezte erősnek, pedig én már 7-8-ast adtam volna egy 10-es skálán.
A fogadott orvosom is megérkezett közben, de addigra már elviselhetetlennek éreztem a fájdalmaimat. Szóltam neki, hogy adjon fájdalomcsillapítót, mert én ezt nem bírom és még csak 5 óra van.
Szerencsére nem kellett külön altatóorvos, mert ő aneztologus is egyben. Szólt a nővérnek, hogy kössenek be infúziót, mert az eda-hoz le kell csöpögnie egy teljes üvegnek.
Akkor jött csak igazán a poklok-pokla, az infúzió felerősítette a fájásokat. Már egy labda is előkerült, de az sem segített rajtam,én annyira ordítottam és olyan hangokat adtam ki, hogy én is meglepődtem.
(Az orvos meg a szülésznő csak összenéztek, ezek már jó hangok mondták-ők már tudták, hogy ezek a tolófájások hangjai)
(Eda-t persze nem kaptam, mert meghosszabbította volna a tolófájásokat állítólag)
Hogy keveredtem fel az ágyra azt nem tudom, de egyszer csak nyomnom kellett, hát nyomtam..
Nyomtam vagy 10-et, Dávid még sehol , azt hittem ott halok meg.
Szerintem akkor is nyomtam mikor nem kellett volna, így minden energiám elszállt. Én akkor már minden ordítottam, végül a következő fájásnál az orvos rányomott a hasamra így kijött a kis buksija, az orvos odarakta a kezemet, akkor még csak a feje volt kint, de én akkor már a boldogságtól sírtam. A test megszületése már elviselhetőbb volt, mert a tudat, hogy mindjárt magamhoz ölelhetem ez mindent elfeledtetett.
A lepényt meg se éreztem szinte, hát Dávidka után semmi nem volt az véres kis mocsing.
Rögtön a hasamra tették úgy véresen, nyálkásan, én voltam a világ a legboldogabb embere.
A párom elvágta a köldökzsinórt, így ez a kötelék megszűnt közöttünk létezni, de ezzel el is kezdődött egy még szorosabb, még érzelmesebb, még vastagabb kötél, ami soha nem fog elszakadni.
Én szét repedtem és vágni is kellett, (pedig annyira figyelnek a gátvédelemre abba a kórházban-nekem ez se jött össze), amíg varrtak, elvitték megfürdetni a fiamat, de egy örökkévalóságnak tűnt, mire visszahozták. A varrás fájdalmait nem ecsetelem, az se volt egy leányálom.
Így is túl hosszú lettem.
Én egy Faáruházban könyveltem,Dávid "előtt".
Remélem Dávid"után" is igényt tartanak majd rám
,én is szeretnék visszamenni,de csak a kistesó után.
Milyen színre festettétek a hálót?
Hogy döntöttél pelenkázó ügyben vagy még nem tudod?
Pénzügyet,meg szervezést,meg számvitelt tanultam többek között horgászataim során,de azért van nekem is egy-két jó fogásom.(Pihenni is kell néha
,)
Tényleg,neked mi volt a legnagyobb halad,amit fogtál?És a felszerelést is te kötöd,meg a csalit is te rakod föl a horogra?
Akkor van nagy öröm a családban
14 év az hosszú idő.Gondolom mennyire várják a kis babót.
Na pusszancs nektek:Ildikó
Többiek?????????????????
Nem írtok????????????????????
Ildikó
Ezt a kis cukit próbáltam meg felrakni utólagos engedelmeddel.Majd kicseréljük,ha jön a másik. 
Várom az adatokat!Puszika!A te kis Szonjádat még nem is láttuk. 
