Sziasztok!
Mi is a Gézengúzba járunk,mert az egyik lányom(1,5 éves) hipoton. Nálunk elég hamar kiderült a dolog, mert az elsõ két hónapban nagyon nõtt a fejük, és a gyerekorvos felküldött koponya UH-ra a Svábhegyi Fejlõdésneurológiára, ahol az UH rendben volt, de a fizikális vizsgálattal megállapították, hogy hipoton az egyikük. Mentünk aztán minden felé, mert ott egy 5 napos kórházi kivizsgálást javasoltak, és arra jutottunk, hogy nem vészes, de azért foglalkozni kell vele, és a Gézengúznál kötöttünk ki. (Egyébként számunkra(laikusoknak) annyi volt látható, bár még aggódni nem kezdtem, hogy majd 2 hónaposan (3 hétttel születtek korábban) nem tudta kiemelni a fejét hasonfekvésben (igaz, hogy addig a jelenlegi trend szerint nem is nagyon fektettük hason - azóta rengetegszer hallottuk, hogy a kontrolált(ezt pesrsze mindenütt hangsúllyozzák) hasonfektetés nagyon is egészséges és szükséges). Tehát én két hónapos kora óta tornáztatom, és 3 hónapos kora óta járunk úszni, akkor persze még csak kádúszásra, mert a Gézengúznál csak az öthónapos oltás után viszik medencébe a gyerekeket. A mozgásfejlõdése a következõképpen alakult. 4,5 hónaposan fordult hátról hasra. Kb 7 hónaposan kezdett kúszni-ennek nagyon örültünk, mert a kúszás remekül erõsítette (neki inkább a felsõteste laza) 11 hónaposan már rendesen mászott, kb két héttel korábben kezdett próbálkozni, állni valamivel hamarabb, ülni meg szinte csak az állás után (ez családi vonás nálunk), 14 hónaposan kezdett járni. (Vera, õ is potyog még elég sokat, viszont sokkal ügyesebben mászik fel a lépcsõ tetejére, ablakba stb, mint a tesója). Persze sosem tudjuk meg, mi lett volna ha nem fejlesztjük, mindenesetre amikor elkezdtem tornáztatni, érdekes módon, az addig rendkívül nyugodt baba, hirtelen egész mozgékony lett.
Eleinte a torna egy részénél sírt otthon is (persze a hasonfekvést eleinte sokkal jobban utálta, aztán azt is megszokta gyakran, de rövid idõkkel szoktatgattuk), meg néha az ottani alkalmakkor, amikor tanultuk az új gyakorlatokat elege volt a macerából, de ahogy nõtt, egyre izgalmasabbak lettek a gykorlatok, egyre több játékot lehetett belevonni, és egy idõ után kifejezetten szerette, az uszit meg azóta is imádjuk. Amióta pedig vezetve már tudtak járni, nem kell egyéni tornára járnunk, hanem csoportosra, és azt is nagyon szeretjük. Szóval összességében úgy gondolom, hogy a kezdeti aggodalmakat eltekintve, és feltételezve, hogy már nem lesz komolyabb bajunk belõle, hogy sose legyen ennél kellemetlenebb bajunk. Mi rengeteget tanultunk belõle, és nagyon sok örömünk volt és van belõle.
Szeintem mindenképp érdemes elvinni a babát szakemberhez, ha valami gyanús, akár a családnak, akár védõnõnek, orvosnak, mert minél hamarabb kiderül, annál hamarabb korrigálható, ha meg megállapítják, hogy nincs semmi gond, akkor meg lehet nyugodni. Pánikolni meg addig sem érdemes (teljesen egyetértek Borkával, persze mi már könnyen beszélünk), mert azért ekkora babáknál, már biztosan kiderült volna, ha valami komolyabb ( maradandó ) baj lenne.
Szerintem érdemes mindkét helyre legalább a vizsgálatra elmenni, bár úgy tudom, hogy a Dévény Anna nem szereti, ha máshová is járnak, de lehet, hogy ez már nem így van, mindesetre sokan járnak ide is, oda is.
Mindkét helyen jó nagy zsúfoltság van, nem hiszem, hogy bárkinek azon kéne aggódnia, hogy azért veszik fel a gyerekét, hogy eggyel többet "kezeljenek" . Az átküldésrõl annyit, hogy általában nem tudom, hogy van, de azt tudom, hogy a Gézengúzból volt akit úszásra felvettek, de elküldték a Dévény Alapítványhoz masszírozásra, mást meg ortopédiára küldtek a bajával.
Borka, Lani, nem tudom ti hogy éltétek meg, de nekem azért nem volt teljesen egyszerû feldolgozni, hogy nem "tökéletesen egészséges" a gyerekem, hiába egy nem túl súlyos és korrigálható problémáról volt szó. Ezt már akkor is hülyeségnek találtam, de nem tudtam ellene tenni. Persze, amikor sérült gyerekekkel találkoztam, akkor rögtön elszégyeltem magam. Meg nagyon fontos volt, hogy újra és újra megerõsítsék, hogy nem lesz semmi gond.
Nektek mit mondanak, minden nyomtalanul eltûnik?
Én úgy tudom, hogy a hipoton gyereknél, mindig jobban kell figyelni, hogy rendszeresen mozogjanak, megfelelõ legyen a cipõ, mert hajlamosabbak a lúdtalpra, gerincferdülésre. Az én lányom is gágog, de azt mondják, nem olyan vészes. Ti mit tudtok a lehetséges maradványokról?
Én úgy hallottam, azért fontos, hogy a normálistól eltérõ tónussal foglalkozzanak (mármint olyan szintûvel is, amivel a mi generációnkban rengetegen felnõttek, minden torna masszázs, uszi nélkül) , mert ha a mozgásfejlõdés emiatt túlságosan késik, az már visszahathat a szellemi fejlõdésre is. Errõl mit tudtok?
Lani, ha van kedved email-ben tapasztalatot cserélhetünk, hogy kihez jártok, miket csináltok stb. Az email címem:
sarav@freemail.hu, vagy
sarav@mailbox.hu inkább az elõbbit használom, csak nem mindig mûködik.
Mászás- diszlexia: megint csak példa ide is, oda is: a húgomon kengyel volt, mikor lekerült, már járni kezdett, a mászás elmaradt talán emiatt, talán nem, szépen ír olvas, egyik ismerõsünknek diszlexiás a gyereke, nem tudott mászni. Azért én is úgy tudom, hogy diszlexiások között lényegesen több az olyan aki nem tudott mászni. Olyat is hallottam már, hogy ha valakiben benne van a diszlexiára a hajlam, azt hiába tanítod meg minden féle gyakorlattal mászni. A mi gyógytornászunk mindenesetre nagy hangsúlyt fektetett a mászásra, úgyhogy ha lesz olyan gyerekem, amelyik nem akar mászni, akkor biztosan elviszem. Egyébként még a járás után is meg lehet tanítani a mászásra.
Petra, úgy tudom, hogy nagyon jó a talicskázás minden egészséges gyereknek is, persze eleinte nem a bokáját fogva, hanem a combtövét, kersztcsontját, akár terepen is - lépcsõ, lejtõ, valami ínycsiklandó dolgot megcélozva. Persze nem mindig és nem mindegyik gyerek szereti.
Szile, Te most melyik Alapítványt hívtad fel?
Elnézést kérek mindenkitõl, hogy ilyen sokat írtam, csak nehéz ebben a témában (is) úgy röviden írni, hogy ne legyen félrevezetõ. Ugyanakkor, ha már belecsöppentünk ebbe a problémakörbe, akkor szeretném megosztani a tapasztalatainkat, hátha valakinek hasznára válik, bár azt hiszem mindenki megtalálja a maga útját és helyét.
Sára
ui:Nekem tetszett a rendelõben dr. Péter Györgynek, az egyik késõi mozgásfejlõdés miatt aggódó anyukának írt válasza ...[url=http://www.babanet.hu/szak/gy561.htm" TARGET="_top]http://www.babanet.hu/szak/gy561.htm[/url] Ti mit gondoltok róla? (Mármint csak olyan szinten kérdem, hogy mennyire esik egybe azzal, ami bennetek kialakult a témával kapcsolatban?)
Ígérem, most már abbahagyom.