Szió Hölgyek!
Mivel én írok, gondolom sejtitek mi történt...
/ akik esetleg így nick alapján nem ismernének, én vagyok Miszike férje /
Szóval a tőlem megszokott rövidséggel leírom, mit is csináltunk ma... / legalábbis ahogy én láttam / Elolvasni csak saját felelősségre!
Tegnap elég sokáig dolgoztam, úgyhogy ma reggel hétkor elég morcosan néztem Miszike szemébe, mikor gyengéden keltegetni kezdett... Kissé nyers kérdésemre felvilágosított, hogy valószínűleg itt az idő... Kicsit fájogatunk, kicsit folyogatunk... Mivel hogy Bekivel is volt már anno ilyen helyzet, s az első vaklármának bizonyult, nem is siettünk izomból.. Meg különben is 5 perces közepesen erős fájásokkal még hova rohanjunk? A lötyi, ami elvileg hajnal 4 óta folyt ki belőle, bár több volt mint anno, de nem volt több egy decinél.. szóval szépen megragadtuk az összeszedett cuccot és elindultunk. Az alvó Bekit Miszike keresztanyjára bíztuk / aki egyébként szomszéd / ... Kezébe nyomva a lehallgató készülék vevő egységét elindultunk... Előtte azért odaszóltunk az apóséknak, hogy lehet, hogy eksön lesz, így készüljenek, ha bent kel maradni, akkor jöjjenek felügyelni a kis rosszcsontra... Mi pedig szépen elkocsikáztunk a Budagyöngyéig, és a mekiben megreggeliztünk.. merthogy éhesek voltunk, és nem hajtott a tatár...
Szóval kilenc körülre oda is értünk.. bekunyiztam magunkat a parkolóba egy 5 percre, amiből végül egy óra lett... Az alatt az óra alatt kóvályogtunk egy sort a kórházban, mert már elfelejtettük hol a szülőszoba, a portán meg új fiú volt..
Szóval oda is értünk, be is rontottunk, kiderült, hogy sehol senki.. Se anyuka, se dokik… Aztán végül előkerült egy szülésznéni … Aranyos volt, mindjárt a fájoszkópra rakta az asszonykámat, és elkezdte felvenni az adatokat… Kiderült, hogy a mi jó doktorunk, Tidrenczel / cz-vel írja? / épp 9-től van ügyiben… Persze, épp délutánra kellett volna hozzá mennünk vizsgálatra, bár ő a baba jöttét csak péntekre datálta… Szóval én leugrottam a cuccokért, mert a nagy rutinban lent hagytunk minden iratot..
Mire vissza értem, ott termett a doki is, és felfektette Miszikét a kínpadra… Meg is állapította, hogy a méhszáj még jó magasan van, és csak egy újnyi a tágulat… De mivel a fájások közel 5 percenként jönnek, és nem akarnak abbamaradni, és mivel elfolyt egy kis magzatvíz, valószínűleg valahol repedés van a burkon.. vagyis nemcsak fájogatunk, hamarosan szülögetünk is.. Az asszonykám a vizsgálat kínjaitól még kómásan elővánszorgott, és megbeszéltük, hogy akkor megyek, és értesítem a nagyszülőket, hogy menjenek Bekihez, no és hozok egy kis kajcsit, / meki kaja kalória rula..
/ no meg némi olvasni valót, mert ahogy ez kinéz, megint hosszú szülés lesz… Kiindulva Beki esetéből, akkor hasonló stádiumban este kilenckor mentünk be, és hajnali 5-re lett gyerkőc, így most DU ötre taksáltam a végeredményt… A doki mondta, hogy ha délig nem lesz valami normálisabb előrehaladás, akkor oxitocin lesz… No én elcaplattam fülke és bolt iránt, míg az asszonykámat már lekezdték beönteni, meg hasonló jóságok… Vissza is jöttem hamarost, a kocsit biztos fizetésmentes övezetben hagyva, értesítve az illetékeseket / többek között a cégemet is, hogy mára felejtsenek el / és a feleségemet a váróban ülve találtam.. Semmi sem változott… Elkezdtünk pótreggelizni, meg olvasgatni… Doki ismét jő, semmi változás.. A szmötyi már rég nem szivárog, de fájogatunk… A dél közelgett, és el is jött… Így áttelepültünk a szülőszobák egyikébe / mivel sehol senki rajtunk kívül, így az alternatívba kísértek minket / no és ágyra parancsolták az asszonyt belebökve egy infúziót és a beígért oxitocint… No innentől lassan bekomolyodtak a fájások.. kb egy óra múlva újabb vizsgálat: a méhszáj magasan, de már 2 ujjnyi.. Miszike meg majd lerúgta Tidrenczelt, mikor az naivan vizsgálat közben a felhúzott lábának ellentartva próbált benyúlni… Szóval ez még nem elég… A fájások pedig már olyan erősek lettek, hogy Miszike csillagokat látott / meg én is, mikor a kezemet szorongatta / … Egy együtt kivitelezett többmegállós pisitúra után kedvesem úgy döntött, hogy ez már több a sokknál.. Jöjjön az enyhet adó epidurál! Be is szóltam a nővérszobába, és rögtön intézték is. Fel elttünk világosítva, hogy ez bizony saját zsebes beavatkozás, és hogy fix 5k, mire én problémáztam kicsit a címletelégtelenségen, de végül is a doki intézte, hogy váltsanak nekem pénzt. Jött az anesztes doki asszisztensnőstől, kedvesem meg már erőseket nyögött… Úgy nézett rájuk, mint a messiásra.. Persze első körben hiú remény volt a dolog, mert még egy 4x A4-es papirkát ki kellett töltenie … Ki is töltöttem helyette snellben, de volt egy csomó ostoba kérdés, amit ki is hagytam..
Közben a dokinő / merthogy néni volt / kikérdezte a kedvesemet mindenről, és mikor két fájás között aláírta a papírost, végre hozzálátott a dologhoz… Hát mit mondjak… Beki esetében kb 5 percet vett igénybe a beavatkozás, és utána full kóser lett a dolog.. Igaz innentől kezdve még vagy 2 óráig tágulgatott, de lagalább tudott pihenni stb stb. No itt nem így történt.. Mikor már 15 perc után a másodikat szúrta, és az asszony szegény ott görnyedt még fájások közben is, már kezdett egy kicsit gyanús lenni a dolog… Elvileg a második jó lett, így végre lefeküdhetett, és beadták neki a teszt injekciót.. eddig a pontig csupán fél óra telt el… még 10 perc míg kiderül hat-e, vagy ismét bökés… Nos végül mégiscsak hatott.. legalábbis úgy tűnt, hogy enyhülnek a fájdalmak.. Be is lőtték a cuccost, majd távoztak köszönve az arcképes papírost… De mivel az oxitocint az epidurál idejére kikapcsolták, most visszakapcsolva kiderült, hogy nem minden gömbölyű… a fájásokat sokkal jobban hagyta érezni, mint anno Bekinél.. És bár olyan erős nem volt, hogy csillagokat lásson, de olyan gyenge sem, hogy 10 percet bírjon szusszanni.. Háromnegyed háromkor az egyik szülésznő / mert időközben jött egy másik is, aki szintén tök szimpi, és segítőkész volt / beígérte, hogy háromkor ismét vizsgálat lesz… Én visszatértem a könyvhöz, Miszike pedig megpróbált erőt gyűjteni.. én még mindig 17-re taksáltam a szülést, így még 2 óra elég energiaigényes lehet… 3 előtt öt perccel szólt Miszike, hogy úgy érzi a kicsi már ki akar jönni, és szóljak a szülésznőknek… Én lusta voltam kimenni, ezért először vitatkoztam, hogy ezt az öt percet már kibírja.. de végül csak kimentem… Jött is a néni, kuksizott, és közölte: az anyuka nagyon jól érzi, máris szülünk! Gyorsan előkészítette a cuccost, s hozzá is láttak. Miszike közben megbeszélte a nővel, hogy ne legyen nyiszálás, inkább ha lehet gátvédelemmel szeretne szülni… A nő be is vállalta, hogy megcsinálja neki, így mire odaért a doki, csak közölték vele, hogy mi a hozzáállás… Úgy is lett.. a doki mellé állt, a szülésznő meg a fogadó oldalra, és elkezdték adni az instrukciókat… No itt kellett volna nagyobb adag cucc a gerincébe, mert gyakorlatilag mindent, vagy legalábbis majdnem mindent érzett… Bekiné is végignéztem a szülést, de még így soha nem láttam szenvedni… Én az egyik lábánál álltam, és figyeltem, hogy mi történik… Az első két nyomás után megjelent egy szőrös, csontos valami, amit elsőre nem tudtam beazonosítani, hogy mi is tulajdonképpen… A szottyok között nagyon nem olyan formája volt, mint anno Beki szép szabályos csúcsfejének… De aztán kiderült, hogy mégiscsak egy buksibúb, brutálisan összasajtolt állapoban… / itt végiggondoltam, hogy ezt mind, legalábbis elég sokan végigcsinálták, mégis ép és egészséges emberek… szinte hihetetlen / szóval a buksi elég hamar kikandikált, és jött is volna már, de a gátvédelem miatt a nő azt mondta, hogy ne nyomjon.. legalábbis ne izomból, hanem inkább több kicsit, hogy legyen a gátnak ideje tágulni… Amit mondott ésszerű volt, csakhogy a feleségem a belészorult „hatalmas” fejtől már gyakorlatilag levegőért kapkodott a fájdalomtól.. kékült-zöldült… aztán végül 2-3 fájásnyi vívódás után végül zöld utat kapott, így egy kicsi mélylila fej, majd egy sápadt testecske pottyant ki a lepedőre… és rögtön kapálózni is kezdett… Köpött szottyot rendesen, és szorongatta hol a köldökzsinórt, hol a segítségére siető szülésznő kezét… küzdött rendesen.. végül kiköpte a trutymót, és köhögve felsírt… A másik szülésznő közben köldökcsipeszt ragadott, s megküzdve az erősen tiltakozó csöppség heves ellenállásával rárakta a majdani köldökcsonk helyére… aztán felemelték és fölrakták az anyuci mellkasára… Aztán kiderült, hogy a nagy küzdelemben a lányom rögtön el is végezte élete első székelését, így egy kis magzatszurokmintát helyezett a már amúgy sem túl steril lepedőre… Végül aztán jött a rutin: apuci kezébe az ollót, szülésznéni kezébe a fotóapparát… Klatty… Szóval ismét elkövettem: szétválasztottam az egykor összetartozót, a két szerettem életét… Még pár másodperc vizsgálgatás, anyucizás, és máris elragadták, igaz nem messzire, csak az ágy fejrészénél lévő mázsára, meg az egyel arrébb lévő pelenkázóra… Méricske, meg kis törölgetés… Közben a szülésznéni kiszedte a bent maradt cuccot… Szerencsére szépen egyben kijött minden… / későbbi tanulmányozásra Miszike kérésére még egy fotót is csináltam a méhlepényről, de itthon rögtön a CENSORED könyvtárba másoltam / szóval úgy nézett ki, minden kóser.. jó, volt egy minimális, pár öltésnyi repedés, de nem jelentős… a doki bácsi neki is látott tapogatni, takarítani, majd varrogatni… Közben jó szokásukhoz híven hozzám került a bugyolált újonc… Nos akkor már eloszlott benne a vér, így láthattam, hogy gyönyörű, akár a nővérkéje anno… / persze lehet, hogy csak nekem, de én elfogult vagyok..
/ Szóval a szemecskéjét ott kezdte igazán nyitogatni a kezemben.. a félhomályt kémlelte, s próbálgatta az új érzékszerveit… Volt még egy kis miazma a tüdejében, így az oldalára fordítottam, hogy kijöjjön.. de nem jött, mert rögtön le is nyelte a kis mohó…
aztán el is kezdett cuppogni.. Rögtön vágtam, hogy mit akar a kis hamis…
De arra kicsit még várnia kellett.. Megkapta a „szigeti belépőjét” a bal csuklójára a neme szerinti rózsaszínből, s vissza is bugyolálták.. volna, ha a kis hamis meg nem fejti, hogy is nyílik a dolog, így rögtön kinyújtotta kis pracliját megfogható dolgok után kaparászva.. szó szerint, mert ekkor közelről megnézve láttam csak igazán, hogy nem csak a haja hatalmas, hanem bizony tekintélyes köz és önveszélyes körmöcskékkel is rendelkezik a lányka… Bocsánat, ki is hagytam, hogy akkor már neve is volt, mert valamikor a szülés után és varrás előtt az egyik szülésznéninek még a dokumentálásra is jutott ideje… Így a feleségem egy rövidke nemellenőrzés után ki is mondta a varázsszót: Eszter Én is csak később kérdeztem meg a hölgytől mik is a hivatalos eredmények időben, súlyban, magasságban, hogy be tudjak számolni… / egyébként 3700g, 58cm, 15:15 / Szóval visszatérve az ülő helyzetemre / bocs, de ez volt eme gyermekemmel kapcsolatban az első meghatározó élmény, így elnézhető, ha benyomásaimról bővebben írok.. max nem olvassátok el / a kicsi ott cuppogott a kezemben, hadonászva a megjelölt kezével, közben néha erős szabaduló mozdulatokat tett lábilag is a bugyola ellenében… Mikor végre Miszikét késznek nyilvánították, az anyja mellé tettük a kicsit, és igazam is lett: rögtön cicire kapott..
először persze a csöpp orra elől el kellett hessegetni a hatalmas etetőszerkezet többi részét, de csakhamar rájött az evés+lélegzés nyitjára, és pár percen belül szaxerűen tankolta volna a cuccot, ha van.. persze nem volt, de ez őt egy csöppet sem zavarta.. no meg minket sem, hisz csak gyönyörködtünk szerelmünk második gyümölcsében… Magunkra hagytak minket kicsit… először szopi balról, majd jobbról.. már azt néztük hogy bírja a kis vasgyúró kifulladás nélkül.. végül aztán úgy döntött ő is, hogy pihi van… Aztán méltatlankodni kzdett, mi meg néztünk egymásra értetlenül.. Miszike még azt is felhozta, hogy mi van, ha ismét bekakilt, és belül nedves neki, és az zavarja… Furcsa volt újra egy közel kommunikációképtelen csöppség gondolatait kitalálni..
de aztán Miszike rájött, hogy egyszerűen csak a luxus hiányzik: egy kis hátsimi… amikor megkapta elégedetten elkezdte a karmait a szájába tömni, majd kisvártatva megpihent.. hiába, elég viszontagságos volt neki is ez a pár óra… Én kimentem, hogy megpróbáljak életet lehelni Miszike még reggel / pont amikor kellett volna / kipurcant telcsijébe, és csodák csodája: sikerült! Nagy telcsizés vette kezdetét: nagyszülők, dédszülők, közeli barátok, cég stb stb. A 900-as feltöltőkártya úgy felszívódott, mintha sose lett volna.. pedig legtöbbször visszahívattam magam… Addig a lányok pihiztek.. Épp végeztem, mikor már jöttek is értük… Pedig kb másfél órára hagyták őket együtt… A kicsit kocsiba rakták, és elvitték… aztán Miszikéért is jöttek, és felmentünk az osztályra, de a bejáratnál a kocsisfiú közölte, hogy kalandom itt véget ért..
Szóval hazajöttem… Azóta persze beszéltünk telcsin, és kiderült, hogy míg Beki idejében még elvitték őket inkubátorba pár órára, és csak utána hozták vissza, most egy gyors fürdi után rögtön odaadták… szerencsére a kicsi tök nyugis, így nincs sok gond vele… egyenlőre…:D Miszike mindenkit üdvözöl!
No „röviden” ennyi a mai nap krónikája… Remélem nem untattam mindenkit halálra… Aki már 10 percnél tovább beszélgetett velem, úgyis tudta, hogy mire számítson..
No további Yo éjszakát nektek.. megyek,mert itt csapkodnaka villámok a ház körül, és én is csak a szünetmentesnek köszönhetem, hogy nem szálltam el...
Üdv Mindenkinek
S78, a mostmár kétszeres apuka