Kriszti,
mondtam én, hogy ez a két gyerek tök egyforma. Szó szerint írhattam volna, amit te. Kész voltam tőle ma is, kb. 10 percet aludt egész nap. Már úgy tűnt, mintha egész nap etettem volna, a cicik is már tök idegek voltak.
Egyébként nagyon vártam már, hogy jelentkezz, ha meglett volna a számot, tuti, zaklatlak egy sms-sel, annyira együtt éreztem veled.
Gyöngyvér,
na a te gyereked megint csak mintaképe az enyimnek, ő most volt 12 hetes. Így ahogy Connie írja: böfi, puki, kaki általában a fejrángatás és "idegbeteg" magatartás
okai. Bence is borzasztó lusta, ha a gyenge bal mellről van szó, amit már csak 10 percesnek hívok, mert addig talán van benne némi tej, aztán a másikban már többet talál. Éjszaka persze a balban is több termelődik. Az a furi, hogy a szopi elején egészen sok termelődött abban is (na nem úszkáltam sosem benne), aztán valahogy legyengült. Gondolom, ahogy a tökmag hagyta.
Most azon imádkozom, hogy azért pár percig löködje a gyerek, nehogy teljesen elapadjon. Néha kézzel próbálok fejni, hátha segít, keserves a csöppözés, de azért össze lehet hozni kitartással 10-20 millit. Ezt csak a szaporítás kedvéért csinálom, lehet, hogy semmi értelme.
Szerintem ha tekereg, még nem biztos, hogy jóllakott, mert Bence, ha nagy nehezen sikerül böfiztetnem (egyből cirkusz van, ha felemelem), sőt, lehet, hogy bukik is a sok levegőtől, utána folytatja az evést.
Összességében én azt mondom neked, a te gyereked is szereti a cicit, ahogy az enyém. Akárki fogja és a közelébe érek, a cicire szegeződik a tekintete és pityeregni kezd.
))
Már nem mérem, mennyit eszik, pedig még két kilót sem hízott születése óta, ha átalszik nekem 2-3 órát, éjszaka már régóta csak egyszer kel föl enni, az talán jel arra, hogy van valami a kis gyomrában.
A nővérem vigasztalt, az ő gyerekei 15-20 perc alatt megették a magukét, a sógornőmé 10 perc alatt, mi meg még mindig 30-40 percig szopizunk. Szerintem ez már így is marad, csak maradjon legalább 6 hónapos koráig. Tudom, nekem sosem lesz könnyű, nem fog dőlni a tej, de a gyerek érdekében mindent megpróbálok, mert ha meglátom a felbontatlan tápit a szekrényben, már attól is hidegrázásom van. De bármi lesz, hálás vagyok azért is, hogy 3 hónapig sikerült, talán ezzel is hozzájárultam a kicsi egészségéhez.
Connie,
Ákos hatalmas baba, félelmetes, hogyan tudtad ilyen nagyra növeszteni.
Öcsémék fia is 12 kiló körül van, de ő már 1 éves, és tiszta vasgyurka. Bence inkább nyúlik, mint a bolondgomba.
Egyébként én is hason altatok hasfájás miatt, eleinte mindig megfordult, nem szerette, aztán éppen a védőnő tette hasra, azóta úgy alszik. Én félek a bukástól is, bár őrá annyira nem jellemző, meg hát a pukikkal is sokkal jobban elbánik. Azt hiszem, aki "hajlamos" a bölcsőhalálra, azt érheti akár háton, akár hason. Sajnos... Amúgy eleinte én is féltem (még ma is), mert tudtam, mi a mai álláspont e téren, de több szülő meggyőzött, hogy ők is hason altatták a kicsinyeiket. Ha jól tudom, szívmegállás okozza a bölcsőhalált. Ez ellen mit lehet tenni?
Nem tudom, hogy van a kiürült mell esete, mert az előbb én is megijedtem, hogy megint estére jól megcsappant a tej, de aztán ahogy forgattam a gyereket egyikről a másikra, újra beindult a tejleadás. Csakhát ki kell várni, meg persze a gyerek helyett kis fejéssel néha rásegíteni. Mert sajnos az én fiam még mindig lusta...
Lamar,
jaj, a mérést ne! Én függő voltam tőle, teljesen kiidegeltem magamat, itt is jól rám ripakodtak, és igazuk volt. Azon gondolkodtam, hogy amikor eleinte nagyon bénák voltunk mindketten, mértem 130 szopást, az utóbbi hetekben meg alig jött össze 70. Szóval vagy mi hanyatlunk, vagy a mérleggel volt baj. Már tejapadásig idegeskedtem ezen, aztán amikor elköltöztünk a szüleimtől, otthagytam a mércét, azóta néha kíváncsiskodnék, de mindig meggyőzöm magamat, hogy semmi értelme, majd a védőnő mér és szól. De legelőször is a gyerekem, aki imádja a hasát és a cicit.