Sziasztok Lányok, Fiúk,
egy kis pihi van, elkezdem hát írni a történéseket, remélem a végére jutok.
Szóval a múlt csüt.-i CTG-n sem volt semmi fájás, a doki az uh-n 3200 g-nak, a szeme alapján 3700 g-nak becsülte a picinket, egyébként minde tökéletes volt. Másnap egy kicsit többet mozogtam, bevásárás, ilyesmi. Pénteken de. Apa is visszaérkezett Szegedre, és mintha csak érezte volna Emese, este iszonyatos pörgésbe kezdett, majd 9 körül elment a nyákdugó. Akkor már éreztem, hogy valami lesz, de az éjszaka pár fájástól eltekintve jól telt. Reggel 5-kor keltem, és mérni kezdtem a fájásokat, 6-tól 10 percesek, 7-től 5 percesek voltak. Bevettem egy adagot abból a homeós fájdalomcsillapítóból, amit Sygnum is hasznát, és tovább mértem, majd 1/2 9-kor telefonáltam a szülésznőnek. 1/4 10-re bementünk a kórházba, akkor már 4-5 centire ki voltam tágulva, otthon addig el sem hitték, hogy nemsokára szülök, én kora délutánt jósoltam magunknak. Még előtte szendvicset csináltam Lackónak, és sokat mentem WC-re...
Tehát a kórházban felvettek, és megrepesztette a doktor bácsi a burkot. Akkor már tudtam, hogy nincs sok hátra, borotválás, kúp, WC, zuhany. A meleg víz hatására megerősödtek a fájások, és egyre erősebbek lettek. Még magamhoz vettem a fényképezőt és Kamilla fényképét, és bevonultam a legjobb, lila szülőszobába. A szülésznő felrakta a ctg-t, de már nagon kellemetlen volt feküdni, így 5 perc után megnézett, és nyugodtan mondta, hogy ennek már nincs értelem, eltűnt a méhszáj (teljesen beleborzongtam, ahogy írom...). Lackó kb. ekkorra ért be beöltözve, így amíg előkészítették az ágyat, modta a szülésznő, hogy ha érzem, nyugodtan nyomja. Így is lett. Amennyire csak lehetett felültem, Lackó támasztotta a hátam, és szorítottam a kezét. A gátvédelem miatt igyekeztem mindent úgy csinálni, ahogy mondta Inci, szinte éreztem, ahogy tágulok, és piciként feje egyre jobban szorul. Mindig arra gondoltam, hogy tudom, most a lenehezebb, ha itt átgördül, már semmi baj. Ja, és az orvos még hozzám sem ért!! Nem nyomta a hasam, nem vágott. A vállát szépen átsegítette Inci, és már kint is volt. Ezvolt 10.25-kor. Olyan jó volt, hogy ezt el sem lehet mondani... Szép nagy volt, lefényképeztem, ahogy Apa elvágja a köldökzsinórt, majd rámtették, és ettől teljesen megnyugodott. Az előző gátmetszés helyén repedt egy kicsit a gát, az orvos ekkor nyúlt hozzám először, 10 perc alatt összevarrta, és én közben csak hüledeztem, hogy túl vagyok rajta. Pici Emese szép magzatmázasan bújt ki, Apa elkíésrte, végigfényképezte, és jött vissza. A doktor bácsi azt mondta, hogy mindig szülnöm kéne, olyan jól megy. A megfigyelés után saját lábamon mentem a kórterembe (erről is álmodtam), és 3 körül hozták ki szopizni, és törökülésben megszoptattam. Erről is álmodoztam, és sikerült.
Nos, ennyit. Rengeteg minden van még bennem, alapvetően egy csodás élmény a tervek szerint. A szülésznő mesés volt, és így, ügyeletes orvosnál szülni is tökéletes volt. A gyerekágy is jól telt, Emese sem sárgult be, a gyerekorvos szerint csont nélkül áment minden vizsgálaton,így szerda reggel már haza is engedtek.
Igen, azt hiszem, ilyen szülésről álmodtam...
Remélem nem lett túl hosszú, a végére még egy kép.
Puszi mindenkinek, jó babázást, amint tudok, jövök:
Kobudo és Emese
<!--attachment: DSCN3541_kicsi-243695.unk*attachment_icon.gif*image/bmp*202.6*Emese+f%e9l+%f3r%e1san*DSCN3541_kicsi%2ebmp --><center><pre>
Emese fél órásan
DSCN3541_kicsi.bmp (202.6 k)</pre></center><!--/attachment-->