Sziasztok Tapasztalt Anyukák!
Cserébe hosszú távollétemért (Apuka Athén, Apuka Párizs, Anyuka fülfájás, Anyuka fogfájás) íme a mi születéstörténetünk, kicsit hosszúra sikeredett Jó szórakozást
A MI történetünk:
Nagyon vágytam Rá! És emlékszem arra a pillanatra, amikor bizonyossá vált: sikerülni fog. Az egyik jógaóra utolsó meditációs szakaszában nagyon szépet láttam... Rá két hétre tele voltunk csíkkal ;) a terhességi teszten.
Igyekeztem felkészülni mind a terhességre, mind a szülésre, a tőlem telhető legtöbbet megtenni.
Eldöntöttem, hogy jól fogom érezni magam és lám:
Nem volt hányingerem, nem fájt semmim, vizesedés és ujjzsibbadás csak a 33. héttől jelentkezett.
Továbbá jártam :
Kismama jógára, ahol az én "szankalpám" könnyű, gyors szülés gátvédelemmel és Dana gyermek gyöngéd születése" volt.
AquaNatal kismama "vizibalettra" ahol sokat bálnáztunk;)
És nem utolsósorban Kapcsolatanalízisre, Raffai tanárúrhoz.
Sok-sok beszélgetés Szőnyivel és Tündével. Kívánságaimat, amiről beszéltünk, a végén egy kívánságlistába tömörítettem, amitől szegény Szőnyi dobott egy hátast;) Próbáltam megnyugtatni, hogy nem bizalmatlanságról van szó, hanem én ilyen vagyok. Szeretek mindent lerendezni időben, hogy utána másnak nyűge velem ne legyen. Mindent csak addig, amíg biztonságunk és egészségünk engedi ... meggyőzhettem, mert nem ment el snowboard-ozni;), amikor mi szültünk
És akkor...
...április 15-én délután olyan jól sikerült az utolsó próba Raffainál, hogy mi este 9-kor már elkezdtünk vajúdni.
Valahol érezhető volt, hogy hamarabb fog jönni. Már nem kívántunk elmenni semmi babaprogramra, mint pld AquaNatal vagy a Kismamajóga, de minden másra is beindult a "vezérhangya". Sterilizálás, táska bepakolása szerda hajnalban, Apasági nyilatkozat pénteki átvétele, tönkölybúza szoptatós pelyvapárna vásárlása, stb... Szóval a csütörtök és péntek egészen mozgalmasan telt, már csak a szombat délelőtti Szülőpozíciós kispapás jóga óra hiányzott, hogy tökéletes legyen a kép, de a főpróba után valahogy úgy döntött Méhecske és Dani, hogy ők megindulnak.
Tapasztalatlan anyuka azt hitte - a sok könyv idevonatkozó részei után -, hogy ezek még csak jóslófájások. Így nem is vette komolyan, többek között hogy:
- nehogy feleslegesen vizsgálják, aztán meg hazaküldjék sajnálkozva,
- valamint az is munkálkodott benne, hogy ameddig lehet, otthon tölteni az időt és otthoni körülmények között vajúdni.
Az egészben az volt a gyanús, hogy nagyon rendszeresen jöttek a fájások, így este 11-től már 5 percenként. Eleinte lótuszülésben, később kiskutya pózban volt a legkényelmesebb. Negyed kettőkor elérkezettnek láttam az időt, hogy felhívjam Tündét, a szülésznőt, aki elérkezettnek látta az időt az indulásra.
Majd még felhívtam DúlaZsuzsit. Telefonon keresztül érzékeivel lemérte a sóhajokat, azok hosszát és azt mondta, hogy szerinte is szép lassan készülődnünk kellene, és talán lazításként még lehet fürdenem, ha kívánom. No gondoltam és mondtam is, akkor még visszafektetem a páromat, amire Zsuzsi azt felelte, hogy olyan szép lassan talán nem kellene készülődni. Így addigra már tényleg szép lassan összeszedtem magunkat és 2 kor elindultunk a kórházba. Kispapa száguldott volna, de azt már mi nem nagyon szerettük.
A kórházba kb. 2.20ra értünk be, nagyon kedves ügyeletes szülésznő fogadott, megvolt a szokásos ügyeletes orvosi vizsgálat. Szerencsém volt, mert fiatal orvos volt, így tehát nem kellett tartanom esetleges óvatlan beavatkozástól, vizsgálat közben. Egy ujjnyit regisztrált, és azt mondta türelem. No gondoltam ez lesz az a bizonyos 15 órás menet.
Az ügyeletes szülésznő, Ili kérdezi, hogy mit beszéltem meg Tündivel: hát hogy a vizsgálat után felhívom. Azt mondja majd Õ! Ezt olyan komolyan és határozottan mondta, hogy meglepődtem és mondom neki, de hát éppen hogy csak 1 ujjnyi! Igen ám - mondja Ili - de méhszájam papírvékonyságú. No felhívta Tündét, utána engem CTG-re tett, jó bő 20 percre, amit már a végén igen csak nehezen viseltem, egy helyben ülve.
Közben eszembe jutottak a jógaórán tanult pozíciók, de hát nekem egyikhez sem volt kedvem. Tánc, csípőmozgás, nyújtózkodás a plafon felé??? Hjaj, csak azt ne!!
Egy órán belül Tünde is megérkezett, pont a folyosót támasztottam, amikor látom, jön. Felcsillant a szemem ... végre! Most már 5lépésenként jöttek a fájások, Tünde segített a légzésnél, milyen jó!...jé a levesfújó légzés, ami abszolút kiment a fejemből, pont a lényeg. Õ is megvizsgált, megkért had várjon meg így egy fájást is. Hát nem mondom ... kibírtam. Beöntést végül is nem javasolt, viszont burokrepesztést igen, - tudja, hogy nem szeretném, de nem jó burokban születni, pluszban pedig le tudja rövidíteni a szülést, jó pár órával. Azt mondtam várjunk még, később is meg tudjuk csinálni. Aztán már nem volt rá idő
Hát úgy fél 4 re be is vánszorogtunk a szülőszobára, sajnos nem a híper-szuper egyágyasba. Bár szinte majdnem mindegy volt. Próbáltam berendezkedni. Szegény Apukát hajkurásztam, táskákért. Mert volt nekem vajúdó táskám, tisztasági táskám, egyéb (ruhás) táskám. A vajúdó táskában pedig minden kincs: víz, szőlőcukor és discman, 6 cd-vel.
Elég buta zene szólt a rádióból vagy valamiből, de aztán nem szóltam, mert lehet, hogy a szomszédék számai voltak és én nem akartam megbántani őket. Betettem az én kis cd-met Cesare Evora-val, előkésztettem az olajkáimat (ami közül a vajúdó olaj teljesen kiütött, volt benne egy illat, amitől teljesen rosszul lettem, vagy az is lehet, hogy már későn kezdtem alkalmazni). És kerestem helyemet,tekeregtem ide-oda és már a discman zsinórját sem bírtam. Tünde mondja, na jó, behívja Szőnyi doktort. Én pedig éppen kezdtem otthon érezni magam a szülőágyon, csak a fejenállás maradt el;). Mire Szőnyi bejött én már az ágy álló háttámlájánál lógtam lefelé, szinte anyaszült meztelenül, olyan melegem volt. Tünde mégiscsak rám tette azt a fránya CTG-t, amit aztán kértem vegyen le, mert nem bírtam azt a sok zsinórt, így időnként ráhallgatott "kézi vezérléssel". Egyik oldalon Tünde, másik oldalon Szőnyi masszírozta a derekamat, a keresztcsontomat mandulaolajjal. Ekkor megérkeztek a tolófájások, ismét eszembe jutottak a ringató csípőmozgások és most képes is voltam rá, mindenkinek háttal állva a szülőágyon. És megérkeztek a tolófájások, mintha iszonyúan wc-re kellene szaladnom. Rögtön kérdeztem, jót érzek-e és engedhetem-e. Szőnyi azt mondta nyugodtan nyomjak.
Próbáltam koncentrálni Danira, a vízre, a delfinekre, a köldökzsinórra, a kékségre, ahogy a tengerből az ég felé úszik, kifelé ide hozzánk...
...ekkor Szőnyi visszarángatott a jelenbe a gátvédelemmel. Mondja, meg kellene fordulnom és felé kéne - nem is tudom mondta-e feküdnöm - mert így nem tud nekem segíteni. Szóval mégiscsak figyelt és meghallgatott. Rendben, fordulás. Csak kértem Tündét, még magasabbra, még magasabbra állítsa az ágy támláját. Így közel derékszögre sikerült állítatni, szóval ültem! Ez esetben a lótuszülés már nem volt indokolt
Kerestem a fogást, sajnos nem volt mibe kapaszkodnom és a lábamat sem tudtam megtámasztani. Lábaimnak végül két kedves ajánlatot kaptam, az orvosom és a szülésznőm csípejét;). Eleinte nem mertem nagyon neki(k) rugaszkodni, így beletelt egy kis időbe, hogy rájöjjek a technikára. Ebben azért az is segített, hogy egy alkalommal Tündét felváltotta a párom és pont akkor jött egy tolófájás, szegényt el is toltam. Hiába a rutin!
A párom bent volt végig, a fejemet támaszotta, vizes ruhát cserélte. Így esett, hogy más segítőre, aki mellesleg dúla , nem volt szükségem.
Amikor jöttek a tolófájások, szóltam és a kis csapat készenlétbe helyezte magát, többek között: Szőnyi-gátolaj-gátvédelem. Egy alkalommal meg is jegyezte, milyen jól tágul a gátam. (Hát igyekeztem felkészülni: málnalevél tea, intimtorna, gátmasszázs, ezek szerint működik!). Közben vizsgálta Danit, hogy rendben helyezkedik-e. Egy ilyen alkalommal, legnagyobb sajnálatomra elfolyt a magzatvíz. Kérdeztem is tőle, vajon hogyan? Ilyenkor már annyira érzékeny a burok, hogy bármire megrepedhet, válaszolta Õ. Így utólag belegondolva, a magzatvíz állapota is fontos információt tartalmaz a babáról, biztos szükség is volt rá...
Ezután valahol volt egy pillanat, amikor Szőnyi megkérdezte, hogy gátmetszés? Kérdezem, kell? Mi a véleménye? És meg sem várva a válaszát mondom neki: hiszen tudja, ha kell, akkor kell, legyen. Ekkor azt javasolta, hogy csináljuk úgy, hogy kapok egy gátérzéstelenítő injekciót, és ha kell, akkor már készen állunk, ha nem kell, akkor pedig az apró repedesékre jó gyógyír lesz. Becsületére legyen mondva, nem használta ki a helyzetét, mert ha véletlenül nem látom, mikor szúr, meg sem érzem és ilyen erővel akár vághatott volna is. De nem tette.
Közben Dana gyermek egyre jobban próbált kibújni, Méhecske is nagyon nyomta kifelé, már csak nekem kellett összeszednem magam. Végre megvolt a technika, lábak a csípőkön, és öklömre támaszkodva, gyakorlatilag a levegőben voltam. Emlékszem hogy nagyon "belül" voltam, és Tünde, Szőnyi hihetetlen biztatása valahol kívülről, távolról jött. De jött mindig és bátorított. Apukának viszont közelről kedvesen jött a bátorító halk hangja.
ÉS EGYSZERCSAK HOPP! Hajnalhasadtával, 5:33-kor ott volt egy kisfiú, karcsú, nyurga legényke, nagy lábakon. Rögtön felsírt, Nap-Hold-Csillag kendőjébe fogtuk, Anya keblére vontuk.
Édes nagy szemekkel nézett és hallgatta a hangomat, meséltem neki a belső közös élményeinkről és láttam a szemén, hogy tudja, miről beszélek.
Bemutattam neki Edina csecsemős nővért, aki rendbe rakta, de csak gyöngéden. Majd kínáltunk neki az illatos bőrtömlőből, amit boldogan fogadott és végül Apuka ölében mellettem várt rám.
Ami nagyon szimpatikus volt, hogy végig kommunikáltunk és nem csináltak semmit, amiről előtte nem kérdeztek volna meg. Én olyan jól éreztem magam, hogy ott rögtön vállaltam a következő három gyermeket, ugyanezzel a csapattal;)
És hogy miért volt dúlám?? ;) Nos, az egy másik történet. Ha kiváncsi vagy elmesélem
Üdv, Andi