2005.10.28 09:31
Szerző: borkaborka
Szia Dóri! Remélem már jobban vagy. sajnálom,hogy beteg a kisfiad, biztos nagyon nehéz két gyerekkel. Hidd el meggyógyul és átlendülsz ezeken a napokon. Írom ezt én, aki szintén nehezen lendül át, pedig mondom nekem jó babám van. Most ezen a héten egész jól voltam, nem hagyom eluralkodni a depit magamon. Bár az utóbbi napokban ez nem volt nehéz, mert szép idő volt, eleget alszom éjjel, apával is picit többet voltunk, gyorsan múlnak a napok. Ezzel próbálom kitartásra bírni magam, hogy ez az egész elmúlik majd. Ahhoz hogy majd néhányév vagy hónap múlva jól érezzük magunkat, mint család, ahhoz ezt most túl kell élni. Szerintem ez mindenkivel így van, az a kismama, aki azt mondja, hogy ő mindig sugárzott a boldogságtól az hazudik. Engem sokszor az buktat ki, hogy evés terén nincs még igazi napirendünk. Igaz, hogy általában este 8-kor szoptatok utoljára, de egész nap azt számolom, hogy na, most éhes, de akkor még bírd egy kicsit, mert nem jön ki a séta, itt lefaragni az időből, meg ott lefaragni. Szóval ez az állandó számolgatás az etetési idővel megőrít. Azt várom, hogy érjünk el egy viszonylagos rendet: reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora. Csodálatos lenne, legalábbis gondolom könnyebb. Ilyenkor is ha türelmetlen vagyok, próbálom beleélni magam a babám helyébe. Õ 3hónapos, én 28 éves vagyok. Persze hogy én tudom, hogy nekem hogy lenne jó, de magyarázzam már ezt meg egy 3hónaposnak.Csak eljön majd annak is az ideje.Tényleg nálad ez hogy működik? Anyukámra én is szívesebben bízom a gyerekem, mint anyósra. Bár szegény egy hülye kínai boltban eladó, ahol reggel 8-tól este 7-ig szabad dolgozni. Szóval az életét élni nincs ideje. Szeretne többet lenni a családdal, de nem tud. Örülünk, hogy munkahely van. Anyósom Sárváron lakik, mi Baján. Így ritkán látjuk, bár jövő héten megyünk hozzájuk, gondolhatod mennyire ideges vagyok, hogy ne legyen semmi probléma az utazással. Szerintem valahogy meg kell tanulnod időnkét elengedni a fiaid, úgy értem ha valaki szívesen vigyázna rájuk, hagyd. Gondolj arra, hogy semmi bajuk nem lesz, te pedig kikapcsolhatsz.Ez az az idő, amiből feltöltődhetsz, amiből energiád lesz akkor, amikor újra neked kell a srácokkal lenni. Tudom, hogy ez nehéz, de én már most próbálom hozzászoktatni magam és a gyereket is ehhez.Addig amíg a húgom barátnője például elviszi az Annát sétálni, addig összebújhatok egy kicsit a párommal. Vagy például tervezem, hogy jövő nyáron szeretnék a párommal kettesben nyaralni a horvát tengerparton. Addig tervek szerint Anna A mamával lenne,még pedig tudom, hogy jó kezekben és mi is aktívan tudnánk pihenni, na meg a mama is boldog lenne. Ehhez viszont szoktatni kell a gyereket is. Például azzal, hogy időnként mással sétál, vagy máshol alszik stb. Amellett, persze éreznie kell, hogy te szereted és nem lepasszolod őt, hanem egyszerűen egy klassz programot csinálsz neki, mialatt azért te is jól érzed magad. Én nagyon szeretem a lányom, de azért nem szeretném, hogy állandóan a szoknyám szélét fogja. Ezért próbálom már most az emberekhez és a többi családtaghoz szoktatni őt. Aztán persze lehet, hogy így sem lesz semmi a nyaralásból kettesben, de na és, akkor már 1 éves lesz és nyár és túl leszünk ezeken a hónapokon. Hát szóval most így próbálom ösztönözni magam. Egyébként olvastam a depiről. Te most minden bizonnyal nem azért érzed rosszul magad, mert egy "hülye hisztis picsa" vagy,( bocsi nem tudom másként kifejezni), hanem most túl sok külső tényező segíti a roszkedved:közeleg a tél(ne gondolj erre, inkább arra, hogy jön a karácsony és az olyan jó), Beteg a kisfiad és nyűgös( de meggyógyul és újra mosolyogni fog), és nagyon fáradt vagy, mert nem alszol eleget és biztos megint dolgozik a férjed.Szerintem egyébként az alvás a legfontosabb, én is akkor vagyok leginkább hülye, ha nem alszom.Most mennem kell, mert felébredt a művésznő, hidd el jobb lesz minden.Nekem már az is sokat szokott segíteni, ha valaki ír nekem a neten, mint például te. Meg az is segít, ha leírom időnként a problémáim. Ja, meg az is, hogy megpróbálok nem leragadni egy nap nehézségén, hanem megpróbálok távolabb nézni. Például a jövő nyárra vagy a következő oltásra vagy arra, hogy bármennyire is félek a jövő heti utazástól és rokonlátogatástól, mégis kimozdulok az itthoni egyhangúságból és gyorsan elmúlik egy hét és vége van az októbernek, aztán mindjárt jön a Mikulás és ebből az évből márcsak két hónap van stb.vagy szerinted hülye vagyok? Nem tudom, talán ez segít.Megpróbálom elhinni, hogy minden nap végével közelebb jutok a régi önmagamhoz és boldog, harmonikus családom lesz.Sőt mindenki szeret, aki körülöttem van.Szerintem téged is.Másnak ez nem adatik meg. Remélem jobban vagy. Ha nekem lesz szar periódusom légyszi akkor te írj nekem valami hasonlókat. Írj, de ne éjjel, mint most, akkor aludj!Szia puszi