Sziasztok!
Valami történt az éjszaka, mert annyi tejem lett, hogy fulldoklott tőle a gyerek, pillanatok alatt jóllakott. Először aggódtam, mert nem tudtam beadni a kicsinek a bimbót. Kértem, ne bénázzon, hiszen már olyan ügyes volt, most meg elhagyta a szívatója? Aztán kiderült, hogy az anyja a tök béna, mert már egyszer jártunk úgy, hogy nem sikerült megszívnia szegénynek a teli mellet, ami nekem nem tűnt ezúttal keménynek.
Azóta is azon gondolkodom, mit ettem, ittam, ami kiválthatta a tejcigyarapodást, és hogy vajon ez csak pillanatnyi elmezavar volt-e. Nem jövök rá a nyitjára.
Akinek sok teje van, nem is tudja, micsoda áldás az, mert még a lusta gyereket is ébren tartja, ha könnyedén van mit nyelnie, nem kell fáradságos munkával a sivatagban keresgélni a forrást. Legalább is az én fiam ezúttal egy pillanatra sem hagyta abba az aktív szopást. Persze napközben ez a mennyiség már csökkent, ilyenkor két ciciből szoptatok, de talán még így is több, mint bármikor máskor. Kicsit fejegettem közben, lehet, hogy ez is közrejátszott, nem tudom, csak találgatok, de nagyon boldog lennék, ha ez így maradna és a babám teli pocakkal nem csupán az ételt adó forrást keresné rajtam a sírás határán, hanem tudnám végre önfeledten dédelgetni. Olyan orra van, mint a vadászkutyának, ahogy ölbe veszem, már tátog a burkolt cicim előtt, mindegy, hogy előtte evett éppen. Ilyenkor nem tudom, valóban éhes-e vagy csak szenvedélye a cici, és lelkiismeret-furdalásom van. Bár elvégre fiú gyerek, normális lenne, ha csak hobbiból cupizna.
Na de nem nyüglődök tovább a szopi témán, ti már régen túl vagytok ezen.
Zsana,
sajnos nekem a fekve szoptatás csak a kórházban ment nagy kínkeservvel, itthon valahogy nagyon bénák vagyunk, nem tudom beadni a szájába, biztos a cicim formájával is gond van, mint említettem, elég lapos, ha megsodrom, kb. 5 másodpercig marad úgy, addig bele kell nyomnom a gyerek szájába, különben törlés, sodrás, benyom, ha nem megy, ez ismétlődik még párszor. Ülve sokkal sikeresebbek vagyunk, de valahogy nem tudok normálisan ülni. Eleinte párnán volt a bébi, kínlódtunk egymással, most bicepszfejlesztő bölcsőtartásban ücsörgünk, próbáltam már alátámasztani is a könyökömet, az sem volt elég magas, tehát még a kísérletezésnél tartunk. Aztán ha kicsit nagyobb lesz, talán fekve már maga gyömöszöli be a cicimet.
Ma tölti a 4. hetét.
Én is azért mértem/mérem néha, mert az első két hétben nem bíztam benne, hogy ezt a férfiak számára tervezett cicit rendesen szívja a gyerek, sokat sírtam eleinte, amikor hosszú percekig tartott beleerőszakolnom a gyerekbe.
Nem sok tartott vissza, hogy tápszerhez nyúljak, nehogy éhenhalasszam Bencét. Egy anyának szerintem annál rosszabb érzés nincs, mint hogy nem tudja ellátni a kicsinyét.
Eszter,
én is pont ezért aggódom, mert többször elengedi a gyermek a cicit szopás közben, és amikor elszenderedik, percekig nem ocsudik fel, hogy nincs cici a szájában, leteszem aludni. Erre felpattan a szeme és könyékig a szájában turkál meg tüntetőleg cuppog, aztán ordítás következik. A bimbóim egy óra alatt szépen megviselődnek, így ha van lefejt tejci, inkább azt kínálom neki, ha nem éhes, nyámmog rajta, de mindig megeszi, mert beles.
De ez talán kétszer fordult idáig elő. Nagyon nehéz így szoptatni, ezért „stresszelem” magamat a méregetéssel, bár nem úgy néz ki angyalom, mint aki végelgyengülésben szenved.
A másik cicit akkor kínálom, amikor az egyik már fáj a sok cincálástól, ugyanis az én fiam hajlamos arra, hogy amikor kaki van evés közben, ide-oda ficereg, közben rángatja a bimbómat. Majd besz*rok közben. Egyébként általában akkor teszem át, ha 3-4 tejcibelövellést megvártam vagy ha fél óra múlva véletlenül kiköpi.
Connie,
kicsit nem vagyok képben, melyik is a kereszttartás.
Én csak a fekve, bölcső és hónaljtartás szopit ismerem.
Viki,
én is szívesen dajkálnám magamon a picit, de sajnos én egyenlő vagyok neki a cicimmel, ha nem azon alszik, sír, így lehet, hogy gonoszul teszem, de visszateszem mindig az ágyába etetés után, ott egy darabig elnézelődik. Aztán vagy sír, ekkor persze azt gondolom, megint éhes vagy nagy ritkán elalszik. Éjszaka eleinte apucin aludt a kicsi ágyunkon, ez a baba biztonsága érdekében hosszú távon nem megoldható, ezért próbáltam szoptatás után rögtön visszatenni. Ha fáj a pocija, felsír, ha nincs baja, kis nyöszörgéssel visszaalszik. Muszáj pihenni kicsit, mert napközben szédülök a kialvatlanságtól és babó is csak akkor alszik, ha sétálni viszem. Próbáltam ekkor aludni, de mindig megbotlottam.