Kisbora,
én november végén szültem és két hét múlva, azaz dec. közepe tájékán mi már vittük a csemetét sétálni. valójában nem is szokattam a lakásban, és először kb. 15 percig voltunk lenn. szóval nyugodtan viheted már ebben a gyönyörű időben!
képzeljétek! tegnap voltunk babaúszáson az almássy téren. nagy csalódás volt...
sajnos a fiam a vízbemenetelkor már elkezdett sírni, s 5 perc után már mi sem bírtuk tovább, bementünk a szaunába melegedni. mire kijöttünk (pedig nem voltunk benn sokáig!) már véget ért a foglalkozás. most nagyon elbátortalanodtam, nem tudom menjünk-e a következőre. azt hiszem a víz hidegebb volt, mint 29-30 fok, ez volt az oka a sírásnak. bár itthon szoktattuk már a hideg vízhez (kb.33-34 fokosban fürdettük, a végén egy kis hideget még engedve a lábához) de nem tetszett neki. amint kijöttünk és bementünk melegedni minden ok volt.
azt hiszem még kipróbáljuk a gézengúz alapítványnál is, oda már jártunk kádasúszásra, csak ennek az a hátránya, hogy apuci csak a partról nézheti. de úgy emlékszem ott melegebb a víz.
de nemcsak ezért nem tetszett (bár biztos másképp látnám, ha a gyerkőc élvezte volna!). már az öltöző sem volt túl bizalomgerjesztő, ahol öt percig kerestem egy "talpalattnyi" helyet, ahol átöltözhetünk. aztán az oktató sem figyelt arra, hogy milyen korú babák vannak ott, miket lehet velük csinálni már. (pl. ez én fiam még nem ül, de a bemelegítő feladatokban nagyon sok volt olyan, amit ülve kellett volna csinálni. persze mi valami félig ülő, félig fekvő - áthidaló pózban csináltuk, de az oktató ezzel egyáltalán nem foglalkozott). ahogy sokminden mással sem. azt hiszem, erre szokták azt mondani, hogy a mennyiség a minőség rovására ment.
egyébként a majálist mi is az andrássy úton, meg a hidak környékén töltöttük, kismanó nagyon élvezte a forgatagot, közben viszont nagyon elfáradt, többször bealudt a kenguruban. aztán a nap fénypontjaként lementünk a dunapartra halat enni. ahol szintén nem voltak jó tapasztalataink.
hosszas szemlélődés után sikerült kifognunk egy olyan asztalt, amely körül nemdohányzók ültek. gondoltuk mi azt naivan, hogy gyorsan bekapjuk a halacskánkat sült krumplival, és már ott sem vagyunk, de mikor épp már az első kóstolgatások után igazán élvezni kezdtük volna a hely "feelingjét" (még az sem zavart, hogy épp akkor kezdett rá a helyi zenekar), mellénk telepedett egy pipás társaság, és épp az orrunk alá fújta. azt sem zavarta őket, hogy mi eszünk és egy pici baba is van velünk. ádi nagyon jól érezte magát, hangosan sikongatott - ami sajnos rögtön eszembe jutatta a fentebb említett oldalt (amit így utólag már bánok, hogy elolvastam ) - így, hogy legalább mi ne zavarjuk őket, félig megevett halunkat összecsomagolva, hazajöttünk. összességében azonban kárpótolt mindenért az idő, a nagy séta és a duna-parti jó levegő!
mindenkinek további szép napot!
ildi