Sziasztok!
Továbbra is megvagyok, csak továbbra is kevés időm van a Babanetre.
De örömmel látom, hogy Ti azért jól felpörögtetek.
Igyekszem mindenre reagálni, de nem biztos, hogy sikerül.
Judit,
A szüleimmel sajnos nemcsak az a baj, hogy messze vannak (hiszen 100 km azért nem a világ), hanem az, hogy elég feszült a kapcsolatunk. Igazán soha nem értettük meg egymást, és ez nálam a gyerekeim születésével csak még élesebb lett. Az unokáikat persze szeretik, de nem annyira, hogy ezért a velem való kapcsolatukon is próbáljanak változtatni.
Az az alapelvük, hogy egy szülő-gyerek viszonyban minden konfliktusért csak a gyerek lehet felelős. Úgyhogy én mindenkit irigylek, akinek harmonikus a kapcsolata a szüleivel. De legalább a tágabb család nálunk is nagyon klassz, összetartó. Ez főleg az apukám családjára érvényes, a gondjaim meg elsősorban az anyukámmal vannak. Hát ez van, ma már, 36 éves érett fejjel igyekszem azért kerülni a konfliktusokat. De ehhez az is kell, hogy ne találkozzunk nagyon gyakran. Ha naponta találkoznánk, szerintem már régen nem beszélnénk egymással.
Bucska,
Azért érdekelt, hogy együtt voltál-e már a pároddal amikor a szüleidet elveszítetted, hogy mennyire maradtál egyedül. Azért az, hogy Q már akkor Veled volt, biztosan sokat segített. Ebből a szempontból mindegy, hogy volt-e papír a kapcsolatotokról.
Párkányban egyébként nem én voltam, hanem GyeZsu-ék, én csak azt írtam, hogy egyszer én is elmennék. De hogy pontosan mi is van ott, azt nem is tudom, csak azt, hogy határmenti városka Szlovákiában, Esztergommal szemben. Most Stúrovo néven fut.
GyeZsu,
Milyen is volt Párkány?
Most már különösen érdekel a masszőröd elérhetősége, hogy Veled ilyen csodát tett.
Írd meg légy szíves!
Egyébként felmosóval játszani Lili is szeret, íme a bizonyíték
:
A képen a nagyméretű járókánk is látszik, amibe még a 9 éves bratyó is belefér.
Persze azért nem akkora, mint Krisztiéké.
Kriszti,
Én is készültem írni, hogy azért nem mindenki lány a topikban, de megelőztél.
Engem is érdekelne, hogy mi van Veletek, küldd el légy szíves nekem is:
henikia@axelero.hu.
Bogi,
Tényleg írhatnál egy pár sort, hogy hogy vagytok!
Nagyon hiányzol! Képzeld, amikor hazafelé jöttünk Ausztriából, Győrben a Patio-ban ebédeltünk (a gyerekek névnapja alkalmából
). A kaja nagyon jó volt, de a pincérek nagyon tapló módon viselkedtek.
Járás: Lili péntek óta közlekedik komolyabb távokat két lábon. Azt lehet mondani, hogy most már ez az "alapértelmezett" közlekedési formája. Azért még esik elég sokat, de szerencsére elég ügyesen. Ő viszont utcán egyáltalán nem hajlandó menni, sír, ha leteszem a földre. Pedig kézen fogva még régóta szeret mászkálni, de csak a szobában mezítláb vagy szandálban. Úgy tűnik, hogy a csizmája zavarja az utcán. Hál' istennek azt lassan el is tehetjük, csak egyelőre még nincs cipője, itt az idő, hogy vegyünk egyet.
Mondani viszont (legalábbis érthetően
) továbbra is csak az "adide"-t mondja. Ti hogy álltok a beszéddel?
Puszi:
Anna