Szüléstörténet folyt. köv.
A lányommal 74kg-ról indultam!!!! De vele rengeteget rókáztam, és hónapokig csak sütit, pizzát, fagyit tudtam enni, vagy még azt sem, úgyhogy bő félév alatt lement több, mint 10 kg, de a szülés napján vele is 70 voltam.
Vele is éjfélkor kezdődött minden.
Még két hetem lett volna, de a pocim már két hete leszállt, bár előző nap a vizsgálat azt mutatta, minden ok. Szóval éjféltájban kimentem a füribe, szokásos körutamra, és egy picit véres volt a fehérneműm. Annyit tudtam, hogy ezzel nem szabad játszani, úgyhogy azonnal hívtam a szülésznőt. Fájás sehol, de mondta, hogy megnyugtatásképp menjek be, megnéz. Erre én is lazábban vettem, gyorsan zuhany mégegyszer, öltözés, utolsó simítások a lakáson, ébresztő a férjemnek, meg anyunak, hogy jöjjön a Donáthoz, hátha... Anyósomnak nem is szóltunk, majd ha lesz valami... Éjjel 1 múlt, mire beértünk, a férjemmel meg a szülésznővel röhögcséltünk,majd vizygálat után mondta, hogy kétujjnyira már nyitva vagyok, mégis szülés lesz. Erősen csodálkoztam, mert fájás sehol. Az ügyeletes orvos magzatvizet vizsgált, hát nem volt kellemes.Mondta, hogy reggelre baba lesz, a szülésznő meg javított, hogy hamarabb, mert elsőre is gyorsan szültem.Aztán NST, ami erős összehúzódásokat mutatott, de én még mindig semmit nem éreztem.Kezdtem járkálni a váróban, a férjemmel hülyéskedtünk, sürgetett, hogy siessek, hagy menjen vissza aludni.
Aztán 2 körül beindultak az események, gyorsan erős fájások jöttek, sürgettem a férjemet, hogy ugorjon haza a fényképezőért, és nagyon siessen, mert szerintem nem sok időnk van. Járkáltam, guggoltam, közben kaptam egy szurit (ami állítólag felpuhítja a gátat?), majd kimentem Wc-re. Én okos, azt gondoltam hascsikarásom van - pont jókor..
Aztán öt perc elég volt, hogy rájöjjek, ez már a tolófájás.Még jó, hogy szültem már egyszer!
Persze addigra alig bírtam álllni. Kiáltottam segítségért, a szülésznő betámogatott az ágyhoz. Mondtam, hogy csak akkor fekszek, ha muszáj, és majd támasszanak ki, hogy legalább félig üljek.Aztán befelé figyeltem, mert jött egy erős fájás. A szülésznő figyelmeztetett, hogy ne állva szüljek,de akkor már éreztem, hogy a baba csúszik ki belőlem. Ordítottam, hogy már nem tudok felmászni. Egy másik szülésznővel feltettek, káltottak az orvosért, közben nyomtam. Persze fekve nem ment, úgyhogy ordítottam, hogy támasszanak már ki, amit meg is tettek, így összeszedtem magam és jött is a lányom. Az utolsó percekben befutott a férjem és a doktornő is. A lényeget pont látták .
Vágásra sem idő, sem szükség nem volt, ahogy a lányom kipottyant fel is ültem, nem volt fájdalmam, elmaradt a stoppolás, két óra múlva egyedül mentem a mosdóba.
A leányzó éjjel háromnegyed 3-kor született.Ez tényleg egy óriási élmény volt mindannyiunknak. Utólag azt sajnálom, hogy miért nem volt lehetőségem legalább szülőszéken szülni,szerintem rengeteg fájdalmat megspórolhat a "gravitációval" az ember. Annyira várom a legközelebbi alkalmat!
Jó hosszú lettem,remélem elmegy ez is.