Lányok
Szerintem ez mindenkit érdekel
Mondhatjuk, hogy a méhen belüli fejlődés mindig foglalkoztatta az emberiséget. A mai napon csak röviden, vázlatosan arra térnék ki, ami a mai ismeretünk a magzat méhen belüli fejlődéséről, életéről. Az elmondandó tapasztalatokat, eredményeket részben állatkísérletek, részben az emberi, spontán vetéléssel korán világra jött magzatok és a szervezeten kívüli megtermékenyítések szolgáltatják.
Amikor a megérett petesejtet az érett ondósejtek közül a leggyorsabban, legcélirányosabban mozgó, azaz a legnagyobb vitalitással rendelkező ondósejt megközelíti, azon egy domb, az ún. termékenyítési domb keletkezik. Ezen a ponton hatol be a spennium a petesejtbe. Amint ez megtörténik, a termékenyítő ondósejt hatására a petesejt kürül kialakuló termékenyítési hártya megakadályozza, hogy még egy ondósejt bejuthasson a petesejtbe. Az ondósejt egy enzimet, oxydase-t visz a petesejtbe, aminek a hatására a petesejt O2 fogyasztása kb. hatszorosára nő meg. Így alakul ki az az anyagcserefolyamat, ami a további fejlődés, osztódas alapja. Felmerülhet valakiben a fizikai ingerre, rázásra, tűszúrásra bekövetkező sejtosztódás lehetősége is. Ilyen valóban van, de ez a pete-plasma colloidjának a változásából adódik és az előbb elmondott anyagcsere- változásokat nem hozza létre. Az ondósejttel történt megtermékenyítés után tehát e petesejt minőségileg más lesz, mint volt a megtermékenyítés előtt. Ezt követően kezdődik a petesejt fejlődése. Először nézzük meg röviden a petesejt fejlődését még a beágyazódás előtt.
A megtermékenyített petesejt, a zigóta már a beágyazódás előtt fejlődésnek indul, ami kb. a 4. és 10. nap között jön létre. A zigóta a petevezetékben, azaz a méhkürtben és a méhben található folyadékban szabadon úszik. A folyadék áramlik, de az áramlás fenntartását biztosító tényezőket még nem ismerjük teljesen. Ennek, valamint a petevezeték mozgásának és a petevezeték-méh közdtti átmeneti rész szűkebb voltának a jelentőségére már a 30-as, 40-es években utaltak. A mechanizmus pontosabb részleteit azonban csak mostanában ismertük meg. Így tudjuk, hogy a petevezeték különböző részeinek a lekötése oly módon, hogy a lekötések az embriót a petevezetékben visszatartják, az embrió fejlődésére gátló hatással vannak. Mivel a petevezetékben haladó petesejt közben fejlődik is, ez azt jelenti, hogy a petevezeték különböző szakaszainak más és más jelentősége az embrióra nézve, azaz a fejlődés meghatározott idejében az embriónak meghatározott helyen kell lennie! Ez bizonyítja az embrió és a környezete közötti időbeli megfelelést, a szinkronizációt. Azt már tudjuk, hogy a petevezeték- és méhfolyadék összetétele és mennyisége hormonális hatástól függ. Mivel pedig a terhességi változások is hormonális jellegűek, feltételezhető, még ha ez nem is bizonyított, hogy a petevezeték és méhfolyadék összetételének és mennyiségének is van szerepe a beágyazódás előkészítésében.
Kezdetben az embrió fejlődése sejtoszlások sorozatából all: ez az ún. barázdálódás. A sejtoszlások sebessége változó. Már két, ill. négysejtes állapotban is igen sok változás következik be. Ez kb. az első két nap. Igazolni lehetett pl., hogy a petesejtben (radioaktív izotóppal történt megjelöléssel) egy új, minőségi változást jelentő polipeptid komplexum jelenik meg. Tudjuk, hogy a 2. barázdálódási sejtoszlásig a fehérjeszintézis anyai mRNS, azaz az anyai sejtben, cytoplasmában levó gének segítségével történik. Legújabb ismereteink szerint tehát csak ezt követóen aktiválódik, lép működésbe az embrió saját mRNS képzése. Éppen ezért sokan ezt a fejlődési időpontot tekintik az új egyed önálló élete kezdetének, mert csak ettől kezdve tartják a változásokat az anyai és apai együttes genetikai információn alapuló megnyilvanulásának. Tudnunk kell azonban azt is, hogy már az eddig bekövetkezett változások is az ondósejt hatására jönnek létre és nem attól függetlenül.
Igazolni lehetett, hogy a petevezetékben és a méhfolyadékban található, akár csak kisérletesen odajuttatott anyag (pl. glicin vagy radioaktív ionok), már a kétsejtes állapotban megjelennek az embrióban is. Arra is van bizonyítékunk, hogy a terhesség bizonyos anyagoknak a méhfolyadékban való mennyiségét is befolyásolja, megváltoztatja. Ez pedig fontos tényező, ugyanis a méhfolyadékban jelen levő anyagok részben közvetlenül is hatnak az embrióra, mert nemcsak a méhfolyadékban, de az embrióban is megjelennek. Mondhatjuk tehát, hogy már a kétsejtes embrióban olyan tulajdonságok, működések igazolhatók, amelyek elsődlegesen a petesejtben nem voltak és amelyek az apai ivarsejtek hatására vezethetők vissza. Ezen ismeret alapján az embriót már a kétsejtes stádiumban is új élőlénynek, embernek kell tekintenünk.
Amikor az embrió eléri a 8 vagy 16 sejtből álló fejlődési fokot, a megtermékenyítést követő 3., 4. napon, a sejtek egymáshoz való viszonyában változas áll be. A sejtek ellapulnak, egymással nagyobb felületen érintkeznek, az embrió felülete elsimul, ún. kompaktálódik. Ennek jelentősége van:
a sejtek közötti kapcsolatok megváltozásában,
a blastomérák, azaz az embrió ekkori sejtjei sejtközötti állományának a megjelenésében,
az elsődleges differenciálódásban (az ún. trophoblastok és embrioblastok kialakulásaban, elkülönülésében).
Ez az elsődleges differenciálódás fogja előkészíteni a következő fejlődési fokon, az ún. cavitatiot, az üregképződést, amely az ún. blastocysta kialakulásához vezet. Ez az 5. barázdálódási sejtosztódással esik egybe, kb. a megtermékenyítést követő 4. napon. A kialakult üregben folyadék van, amelynek összetétele aktív ion-pumpának, azaz energiaigényes enzimműködésnek a segítségével jön létre.
A beágyazódás előtti embrió tehát rendelkezik a kívülről jött anyagok feldolgozásához, anyagcseréjéhez szükséges enzimekkel. (Pl. microsomalis citochrom-P-450, sőt vannak a sugárhatásra létrejövő DNS károsodás helyrehozásahoz szükséges enzimek is.) Kísérletek alapján igazolt, hogy az anya-állat serumfehérjéi és ellenanyagai kimutathatók az embriókban már a beágyazódás előtti életszakaszok különböző fázisaiban.
Az aktív anyagcsere bizonyítására érdemes megemlítenünk, hogy anyagoknak a balstocystába történő bekerülése nem teljesen függ az anyagok molekulasúlyától, mert szerepet játszik benne az anyagnak a lipoidokban való oldhatósága, az ionizációs foka, stb. Bizonyító erejű még, hogy a balstocystában és a méhfolyadékban lényeges pH- különbség van.
Érdemes megjegyezni, hogy egyenlőtlenül barázdálódott vagy sejttörmelékes embrióból is folytatódhat a fejlőlés egészséges utód kialakulásához, azaz észrevehető rendellenes szerkezetből az embrió további épségére vonatkozólag nem lehet következtetéseket levonni.
A kb. 8-16 sejtbő1 álló morulának nevezett embrió petevezetékben történő fejlődése ezzel befejeződik és lassan átvándorol a méhüregbe.
Ezután a fiatal embrió a fajra jellemző tipusú ún. lyticus aktivitással beágyazódik az endometriumba, az anyaméh nyálkahártyájába. Ettől kezdve úgy is értelmezhetjük az embriót, mint önálló implantátumot.