Sziasztok!
Ildikó!
Az tuti, hogy nem árt egy jó időbeosztás a gyerekek mellé, de jó kis szervezéssel minden megoldható. Nekem nem volt segítségem, most, hogy beköltöztünk a városba, számíthatok a nyugdíjas nagyimra. Két utcára lakik, elég elfoglalt, de ha gond van, segít.
A mindennapi teendőket igyekszem csoportosítani. Pl. van mosónap, ilyenkor egész nap megy a gép, közben takarítok, vagy főzök. Másnap több órás vasalás (ezt utálom), de közben többet tudok a lányommal beszélgetni, esetleg közben nézünk valami mesét, vagy gyerekbarát filmet.A főzést is ritkítom heti 3-4 alkalomra, de ilyenkor nagyüzemben megy. Az ovibajárást összekötjük a sétával, beszélgetéssel, játszótérrel, ez napi legalább három óra, de jó befektetés, mert együtt vagyunk, minden figyelem a lurkóké. A vásárlást is korlátoztam, mert rengeteg idő elmegy vele.Az "üres" napokon (változóan heti 1-3 nap) vagy pihi, vagy a nagyobb munkáim vannak (van egy amolyan jövedelemkiegészítő foglalkozásom,ill. még tart a lakásfelújítás -pl. falburkolatfestés-), azokat végzem. Ovi utánra már nem tervezek programot, olyankor babázok, vagy ha a csemetéim egyedül játszanak akkor szabadon garázdálkodom az időmmel.Röviden ilyen az én időbeosztásom munkanapokon.
Nekünk a gyerekek születésüktől igény szerint ettek, különösebben nem foglalkoztam a dologgal. A kisfiammal nehezebb volt, de ő is kialakított magának egy ritmust, de nem lett belőle törvény, fél-1 óra csúszást is kibírt néha.Mikorra a családi asztalról ettek, összecsiszolódtak az igények, ma már nem gond, mikor tálalok.
A cumival úgy voltunk, hogy a fiam már a kórházban kapott egyet, mert tényleg látszott rajta, hogy folyton (komfort)szopizna, és nekem még a sima etetés is nagy gondot okozottt. A lányommal könyebb volt, ő beérte a szopival, már járt, mikor megtaláltuk a bátyója cumiját és csak nézett, hogy mire való.
Megyek, mert ébredezik a lánykám...