Na itt a történetem:
Szóval mivel eltelt a 41. hét is, én már mindennel próbálkoztam, hogy beinduljon a szülésem, csípős kaja (mérges pizza, brrr utána én voltam süsü a sárkány) és hasonló dolgok, mert másnap már be kellett volna feküdni a kórházba és azt nagyon nem akartam, ráadásul valószínűleg ott is elkezdtek volna mindenfélével próbálkozni, hogy beinduljon a dolog és úgy voltam vele, hogy talán természetes módszerekkel még mindig kíméletesebb, mint kémiai meg mechanikai dolgok, amiket a kórházban csinálnak. Aztán végül kaptam egy titkos receptet, a Bába válaszol könyvben is van egy hasonló kis koktél recept, ami hasmenést csinál és azt ittam 24-én délután, amitől tényleg hasmenésem lett, és akkor két hasgörcs között már éreztem, hogy valami fájásfélék is vannak odalenn, de még nem voltam biztos benne. Hát kicsit drasztikus módszer bevallom, hogy van egy kis lelkiismeretfurdalásom, hogy így erőltettem szegény babát, de féltem, hogy a kórházban még jobban fogják piszkálni, gondoltam ez még mindig természetesebb.
Szóval elkezdődött valami, aztán este 10 körül wc-re mentem és hallottam valami pukkanást, utána nagyon lassal elkezdett csorgadozni a magzatvíz, nem jött sok, de biztos voltam benne, hogy ez az, a fájások pedig erősödtek, szóltam a szülésznőnek, hogy indulunk a kórházba, közben remegett kezem-lábam, tisztára bepánikoltam, hogy szülni kell...
Éjfél előtt értünk be, megvizsgáltak szűk 1 ujjnyi méhszáj, a fájások erősek, már ekkor mélyeket kellett lélegeznem. A Bálint Balázs volt az ügyeletes, sokan mondtátok, hogy milyen szimpi a pasas, tényleg aranyos volt, mikor beértünk kérdezte, hogy mi járatban, mondom hát jöttem szülni, folyik a magzatvíz és fájok, mint állat
, erre ő azt mondja, állatokat nem veszünk fel.
Szóval éjfél körül értünk a kórházba és felvétel miegymás után vajúdtam, a sárga szülőszoba volt a miénk. Aztán teltek az órák, a fájások erősek voltak és gyakoriak, 1-2 vagy 3 percesek rendszertelenül, én majd meghaltam, csak úgy tudtam elviselni a fájásokat, hogy a nagy labdán ültem és rugóztam le-föl, sehogy máshogy nem volt jó, fekve nem bírtam sehogy, állva nem bírtam, csak a labdán. Még a zuhanyzás is bejött, úgy, hogy bevitték nekem a labdát a zuhanyzóba, és a labdán ülve és le-föl rugózva még a forró vizet is folyattam a hasamra, a férjem pedig behozott a zuhanyzóba egy széket és ott ült velem, mivel kb. 3-4 órát töltöttem odabenn.
Szóval ez így telt reggel hatig, labda, zuhany, néha egy-egy vizsgálat, NST, és akkora igen elfáradtam, de a méhszáj, kb. annyit változott, hogy szűk egy ujjnyiról bő egy ujjnyi lett.
Na eddig még úgy voltam, hogy szülés az fáj és kész ki kell bírni, de mivel ekkor már 24 órája nem aludtam, mert este indult a szülés és ugye alvás helyett vajúdtam, reggel hatra már én is és a férjem is ki voltunk fáradva, férjem még jobban, mert bennem legalább dolgozott az adrenalin. Viszont nagyon fájt és könyörögtem valami fájdalomcsillapításért. Reggel hétkor mondták, hogy 8 körül jön a doki és akkor beszélhetünk fájdalomcsillapításról, amihez egyébként is jó lenne legalább 2 ujjnyi méhszáj.
Jött is a doki, mondta lehet homeós bogyó, injekció vagy EDA, mint fájdalomcsillapító módszer, hát én rögtön az EDA-ra voksoltam, mire ő mondta, hogy oké, de akkor bizony nem kelhetek fel, én meg mondtam, hogy nem baj, mivel eddig úgysem tudtam feküdni, viszont a sok labdán való ugrálásban már annyira elfáradtam, hogy megváltás lenne ha lefeküdhetnék végre. Aztán még vártak egy kicsit és végül 11 körül beadták az EDA-t. Hát lányok az megváltás volt, nekem nagyon jól hatott, onnantól kezdve feküdtem, pihentem, nem éreztem semmi fájdalmat.
Kaptam oxitocint, amit előtte nem akartam, mert féltem, hogy még jobban fog fájni, de nem is erőltették.
Most viszont már jó volt, hogy kaptam, mert fájást úgysem éreztem, viszont elkezdtem tágulni, eltelt vagy 3-4 órahossza így. Közben mindig vizsgáltak és egyre jobb hírekkel bombáztak, hogy jól haladunk, már bő két ujjnyi, már három, nemsokára baba lesz stb., oxitocint egyre többet adagoltak és már kezdett eltűnni a méhszáj.
Ekkor éreztem, hogy visszatérnek a fájdalmak, szóltam is az orvosnak, aki ekkor már az ügyeletes orvos volt, nem az én dokim, mert neki halaszthatatlan dolga akadt, szóval rábízott az egyik ügyeletesre akiben megbízott és ő mondta, hogy nem baj, hogy visszajönnek a fájások, mert mindjárt jön a kitolás és akkor már nem kell EDA!!!
Én ugyan próbáltam alkudozni, hogy de hát akkor fájni fog meg minden, legalább fél adag vagy valami de ez az orvos azt mondta, hogy akkor már úgysem a fájdalommal fogok törődni, hanem nyomni kell, viszont éreznem kell mindent, mert ha nem akkor nem tudok majd nyomni és elhúzódik a szülés, meg elakadhat stb, jobb ez így, és ők ezt így is akarták, hiába kérek, nem kapok többet mivel előtte folyamatosan adagolták.
És úgy is lett, egyre erősebbek lettek a fájások, annyira, hogy már kezdtem egyre hangosabb lenni, egyszóval üvöltöttem, akkor hánytam is, szóval volt minden, szegény férjem nem is bírta ki sírás nélkül, olyan édi volt.
Aztán kérdezgették, hogy érzek-e székelési ingert, hát én akkor még elég nehezen tudtam ezt megítélni, mert még nem nagyon, bár egyre jobban szerettem volna érezni, mert akkor már jön a baba, szóval valahogy végül elkezdődött a kitolás, nyomtam, nyomtam egyre jobban, kaptam az instrukciókat hogyan kell, azt mondták jól csinálom stb, halad a baba, kb. 1 óra volt a kitolás, és aztán végül láttam, ahogy kibújik Bende, mert félig ülő helyzetbe volt állítva az ágy.
Úgyhogy végül 16 óra telt el a kórházba érkezés után mire kézbe vehettem a kisfiamat, aki először nem is sírt csak hüppögött.
Úgyhogy végül komplikációk nélkül sikerült minden, gátmetszés volt, de nem éreztem, a varrásnál is csak egy-két szúrás volt, ahol nem hatott az érzéstelenítő injekció, de nem volt vészes. Volt választott szülésznőm, (Kondor Kata)ő végig velünk volt és nagyon szupi, aranyos nőci volt, nagyon számított, hogy nagyon közvetlen stílusa volt, meg már előtte tegeződtünk és így szinte olyan volt, mint egy barátnő.
Aztán a kórház az elég rossz volt, mert otthon sokkal jobb, de tényleg nagyon jó körülmények vannak, tiszta, rendes, majdnem szálloda, szóval végül is ezzel nem volt semmi gondom, amit kellett megmutattak, meg úgy éreztem néznek rám, ellenőriztek minden nap, hogy jól vagyok-e stb. Néha már sok is volt, mikor aludtam volna, akkor jön ilyen vizit, olyan vizit, orvos, gyerekorvos, védőnő stb. Csak hát mégis idegen hely, az ágy igazán lehetne alacsonyabb, mert erre le-föl mászni még gátseb nélkül is nehéz, és akkor még halásszam ki a babát a kosarából, az ágyon ülve nagyon nehéz, de ha lemászok, akkor meg babával visszamászni...hát nem semmi edzés, rögtön szülés után...
De végül a lényeg, hogy minden renben volt, 4. napon hazajöttünk, csak egy pici élettani sárgaság, de én nem is venném észre, csak a dokik mondták. És most itthon babázgatunk, szokjuk egymást, boldogok vagyunk meg minden, tiszta idill.
Na ennyi a szüléstörténet, remélem nem baj, hogy a nehézségeket is úgy leírtam, ahogy én megéltem, mert azért én nem éppen könnyűnek éltem meg a dolgot, málnalevél tea rám úgy látszik nem hatott, annál inkább a kémiai dolgok, EDA, oxitocin, de utólag minden nagyon jó volt, mert egyrészt az eredmény mindenért kárpótol, másrészt semmi komplikáció, talán annyi volt, hogy a szülés után a Bendit 20 percre elvitték, mert állítólag fázott és melegíteni kellett, de aztán vissza is hozták és már minden oké volt.
Szóval minden rendben ment, egészséges babám lett, én nagyon hamar felépültem, gátseb szinte csak az első napon fájt, utána már párnán tudtam ülni, 3. napon már a műanyag széken is tudtam ülni, szóval ez a része sokkal könnyebb volt, mint amire számítottam.
Ja és már most ugyanannyi a súlyom, mint terhesség előtt volt.
Na mosmár eldugulok.
ruz
