Kiemelt témák

Lehet, hogy a cím nem egészen jó, de rövidet akartam kitalálni. Hamarosan babát várok és ha összefoglalom az elmúlt 9 év szüléssel kapcsolatos fejlôdését, hát sokat változott a világ... Látom itt is összecsapnak az "otthonszülés" pártiak és a "kórház" pártiak. Én egy köztes megoldást tartanék optimálisnak. Arra gondolok, hogy a terhesgondozás és a maga a szülés maradjon a régiben, tehát kórház. (Én a sokadik, gyors problémamentes szülés után is így döntök) Viszont amin változtatni lehetne, az az utána jövô 3-4 napos idôszak. Szeretném, ha szülés után közvetlenül meg adnák a lehetôséget arra, hogy az ember haza menjen a babájával. A kórházak zsúfoltságát figyelembe véve ez szerintem nagy könnyebség lenne mindenkinek. Ma már teljesen természetes a kórházakban, hogy a mama maga gyalogol le a szülés után a szülôszobáról, maga látja el a kicsit, szinte mindent bevisz magával otthonról. Nem egyszer megesik, hogy helyhiány miatt akár egy napot is a vajúdóban, vagy a folyosón kell töltenie. Természetesen ez olyan esetekben lenne elképzelhetô, ahol minden símán megy, a baba és a mama is tökéletesen érzik magukat. Ha biztosítva van a megfelelô csecsemôorvos a lakókörnyezetben és a mama elég tapasztalt, vagy netán tán közel lakik a kórházhoz, azt hiszem ez mindenkinek megkönnyítené az életét. (Ma már varratszedés nincs, anyakönyvezési feladatok is elvégezhetôk a kórházon kívül és egy fénymásolt papíron fel lehetne hívni az anyukák figyelmét, hogy mikor kell haladéktalanul jelentkezbi a kórházban) Még egyszer leírom, ha az orvosok is úgy gondolják,hogy adottak a feltételek és a mama is szeretné, akkor, mint választási lehetôség legyen az azonnali elbocsátás.
Biztos vagyok abban, hogy otthoni körülmények között a kisbabával kapcsolatos teendôk is könnyebben mennek és a mama is több segítséget kaphat szeretteitôl. (Nem is beszélve arról, ha otthon több pici is várja az édesanyját) Ha tudtok ilyen lehetôségrôl, szóljatok!

Kedves Szofi!

Kulfoldon jelenleg 12 ora es 2 nap kozott van amit szules utan korhazba kell tolteni. Nagyon jo dolog ez. En most utoljara szules utan 14 oraval itthon voltam. Jo volt nagyon, de azert veszelyes. Nekem nem volt segitsegem igy joval tobbszor keltem ki az agybol, mint ha korhazba lettem volna. Par nap alatt jarni alig birtam annyira fajtak csontjaim. Ha otthon van a mamanak egesz napra teljes erteku segitsege akkor nagyon jo lehet es ha a mama kepes betartani hogy pihen mintha korhazba lenne.


Szerintem Magyarorszagon is van erre lehetoseg. Lehet orvosodat kene megkerdezned ez ugybe. Habar a korhazak fejpenzt kapnak a bent toltott idod utan ugyhogy lehet elosszor a finanszirozast kene megoldani.

Napocska

Én úgy tudom, a kórházak nem a benntöltött napok után kapják a pénzt, hanem magáért a szülésért. Tehát részükrõl szinte mindegy lenne...

Szofi,
májusban, amikor szültem, azt a tájékoztatást kaptam a Péterfy kórházban, hogy Mo-n is haza lehet menni problémamentesség esetén szülés után. Alá kell írnod egy papírt, hogy saját felelõsségedre teszed ezt, és ezenkívül a körzeti gyerekorvosodnak adni kell egy igazolást, hogy felelõsséget vállal az újszülöttért az elsõ perctõl fogva, félnaponként/naponként megnézi, megvizsgálja, és a szükséges kezeléseket elvégzi, oltást beadja stb. De azt azért hangsúlyozták, hogy a baba érdekében nem szívesen veszik, ha valaki ezt az utat választja.
andi

Nagyon köszönöm a tájékoztatást lányok! Arról én is tudtam, hogy létezik a saját "felelõségére távozik" státusz, de azt is tudom, hogy ezt nem nézik jó szemmel és megpróbálnak betartani (zárójelentés kiadása stb.)Az orvosom is csak szerzõdéses abban kórházban, ahol szülök, õ azt mondta, hogy nála nem volt még erre példa, de most mindenképen meg fogom próbálni, ha minden rendben lesz a szülésnél. Arra is jó ez a topic, hogy kicsit megpróbáljuk ezt jobban elterjeszteni a köztudatban, hogy egyrészt van ilyen lehetõség, másrészt, hogy az orvosok is jobban elfogadják.
Szerintetek a WHO ajánlásában, ami a bababarát-kórház státuszt illeti nincs ilyen pont? Mert ha lenne, akkor lehetne erre hivatkozni (ezt többnyire elfogadják már a hazai kórházak is)
Napocska a te példád Kanadában volt?

Szofi

Igen en peldam Kanadai.
A kanadai viszonyokhoz hozza tartozik. Itt nincs BCG oltas. Nincs kulon gyerekorvosi halozat csak csaladorvosi. Itt 2 honapos oltasnal latja elosszor a csalad orvos csak a gyereket. Nem kell meretni jarni. Nincs olyan jellegu vedonoi halozat mint otthon, vagy en nem jartam elegge utana.
Itt is van vedono elso 5 napba 2 szer jart kint es ellenorizte gyerek sulyat. O hozta magaval a digitalis merleget. De onnetol kezdve senki rank se nezett.
Engem mondjuk 3 geyreknel mar kevesbe zavar, de azert emlekszek en meg elso gyerekem szuletese idejere. Ahol azert kaptam egy ket hasznalhato tanacsot, meg hasznalhatatlant is, de volt legalabb valami. Mondjuk lehet mivelt 3 gyerekem azert nem is foglalkoztak annyira velem. Onszantambol jarhattam volna baba mama klubba szomszed varosreszbe. De kinek jut arra ideje 3 gyerek mellett. Foleg meg akkor kozepso lanyom csak napi 2,5 orat jart suliba.

De ha nem neznek rossz szemmel korabbi haza menetelt az nagyon jo volna. En ha meg szulnek biztos azt valasztanam, felteve ha nincs gond. Azt tudom hogy BCG-t masodik napon adjak ha mindne igaz, es elegge nehez beadni ezert nem szereik korzeti gyerekorvosok beadni. Korhazi gyerekorvosnak meg gyakorlatja van benne.

De peldaul ha jol olvastam hireket Orban Viktor felesege tavaly szinten nem 5 napig volt korhazba, igaz vele lehet nem kekeckedtek annyit mint amennyit velunk kekeckednenek.

Napocska

Azért jobb helyeken, szerencsés esetben már sokkal jobb a helyzet, mint régen. a Sote i-en most úgy megy, ha este 6 elõtt megszül valaki, akkor utána még két nap bent, és a harmadikon mehetsz. Azaz pl. hétfõ du (6-ig!) szülsz, akkor már csütörtökön mehetsz. Hej, hol van ettõl az, amikor a keddi szülésemmel vasárnap mehettem, a csaszi után meg a 8. napon!
Ildi

Napocska! Valóban itt még nagyon vegyes a kép az ellátási rendszert tekinteve. Óriási a gyógyszer lobbi és nagyon sok mindent el tudnak érni a kötelezô védôoltások tekintetében. A média valóságos hisztériakampányt folytat, ha valaki pl. (2 ember a tízmillióból) meghal agyhártya gyulladásban. Rögtön az folyik a csapból is, hogy minden csecsemôt kötelezô legyen beoltatani, de minimum az hogy a bepánikolt szülôk megrohanják a patikákat és az egészségbiztosítás kénytelen elôbb utóbb támogatni az oltóanyagot (nem kevésbe kerül ez az országnak) Több forrásból tudom, hogy ilyen kötelezô védôoltás hálózat a világon sehol sincs. A gyerekeim francia állami suliba járnak, ott pl. a szülôk mérlegelésén múlik, hogy kapjon e a gyereke védôoltást. Tavaly pl. kötelezôen bevezették a K-vitamin védelmet minden újszülöttnél (Mert találtak egy olyan kutatást, hogy a fehérvér?ség kialakulását a K vitamin csökkentheti. nem akarok adatot írni, hogy ez hány gyereket érinthet és eszükbe sem jut a családoknál a rizikófaktorokat megnézni és az alapján dönteni. Mondhatom sok orvos sem ért vele egyet, hogy állandóan szurkálják a gyerekeket, de nem állok messze az igazságtól, hogy ha azt mondom itt valóságos maffia van erre. (Mivel ingyenes a szülônek nem tiltakoznak ellene- más kérdés, nagyon sokan nem fogják fel hogy ez is a mi zsebünkre megy)
Oda akartam kilyukadni, hogy itt még nagyon végletes dolgok vannak és nem tudják felfogni, hogy az ember képes dönteni a saját és a gyerek sorsa felôl. Igaz, hogy lehet orvost választani, de hát azért itt is behatárolt a mozgástér. Egy-egy orvos, vagy védônô is végletes . Megvan a saját véleménye és azt akarja az emberre rátukmálni. Senkinek nem jut eszébe, hogy a lehetôségeket ajánlja fel és közösen egyénre szabottan hozzák meg a döntést. Teljesen igazad van abban, hogy vannak helyzetek, amikor jól jön a segítség és van amikor nem kell. Jó ha megvan a lehetôség, de ezt nem kell senkire ráerôszakolni. (Magzatvédô vitaminok kötelezô felírása stb.)
Egyébként kis családom egy része Montrealban él... Üdv. Szofi

Ildi! Anno még én is így voltam (5 nap). De ma már a 3 is sok. Fôként a cuccolás miatt. Óriási bôröndökkel mennek az anyukák szülni (és nincs hely ahová rakjad a dolgaid, nem valami higénikus a kisbabák közvetlen közelében), idén már arra is számítok, hogy ágynem?t is kell vinni... Régen egy pár személyes cucc elég volt.

Sziasztok!

Én kedden este 7-kor szültem császárral és szombaton már haza akartak engedni. A zárójelentésem is kész volt, de a gyerekorvos nem engedte el Vilit és így csak hétfõ délután jöttünk haza. A Negatív topikban már leírtam, hogy szombattól én már tiszta hálóinget sem kaptam. (Merthogy már megvan a záróm.) Persze hétfõ délutánra eltûnt a záróm és újat kellett csinálni.
Igazából nagyon mehetnékem volt már, mert biztos voltam benne, hogy otthon nyugodtabb környezet várna. Nem változnának a vélemények minden nõvéri mûszakváltáskor...

Üdv: Juca

Szofi!
Én a legutóbbi szülésem után (3.)szülés után 4 órával már otthon voltam.Nagyon jó volt, és sokkal nyugisabb nekem is,a babának is meg a kislányomnak is (meg a tejnek is).A páromnak már nem annyira, mert nem volt meg a pár napja elrendezni a munkáit a teljes bevetés elõtt, mint a kórházas variációnál, de azért õ is erre voksolt és nem bánta meg.A MÁV-kórházban különben viszonylag gyakran mennek haza így saját felelõsségre, még elsõ babás kismamák is egy-két nap után.A szülészeknél ez már nem ütközik nagy ellenállásba, de a gyerekorvosok ott se örültek neki annyira. Ja, és vissza lehetett menni 4.nap Bcg-re.
Csilla

Csilla! És neked is kellett olyan igazolás a gyerek körzeti orvosodtól?
Menta

Szia Szofi !

Remek, az ötlet, amit felvetettél. Éppen tegnap este tárgyaltuk a férjemmel ezt a kérdést, hogy itthon (Mo.-on) vagy külföldön (a másik otthonunk) szüljek-e, pont a hosszas kórházi tartózkodás miatt. Hétfőn megyek az orvosomhoz és kész tények elé fogom állítani, hogy ezek az én elképzeléseim és nem tágítok 1 m-t sem. A gyerekorvosunk még az én gyermekorvosom volt, vele már modhatni "családi" a viszony, biztos, hogy ő nem fogja feleslegesen túlkomplikálni a dolgot.
Monbebe

Sziasztok!

Decemberben született meg a második lányom, a Szent Imrében. Ott elvileg 4-5 napot bent kell maradni. Én kedden szültem, szerdán délután már itthon voltunk. Senki nem mondta, hogy nem örül neki, hogy menni akarok, sõt... Akkor éppen túl sokan szültünk egyszerre, nem volt szabad ágy stb. A Bcg-t még megkapta a lányom, PKU ra vissza kellett vinni. De nem kértek semmiféle igazolást a gyerekdokinktól. Nekem sokkal jobb volt ilyen hamar hazajönni, nem beszélve arról, hogy itthon várt rám a 19 hónapos lányom! Szóval szerintem, ha a mama jól van, a baba jól van, és nem pánikolósak, akkor sokkal jobb otthon, mint a kórházban.

Szilvi

Sziasztok!

Most, hogy újra kisbabát várok én is gondolkoztam ezen az "ambuláns" szülésen. Fõleg azért mert nálunk Szegeden az a gyakorlat, hogy csak a betöltött a 7. napon engednek haza akkor is ha teljesen jól vagy a babáddal együtt. És nem vicc, de ezt a 7 napot szinte órára pontosan kiszámolják. Bevallom én is azt hittem, hogy a benn töltött napok után kap pénzt a kórház (a fenti példa is ezt látszik megerõsíteni), de aztán itt korábban írta valaki, hogy nem a napok hanem csak maga a szülés ténye számít. Hát nem tudom.
Mindenesetre a kislányom még másfél éves sem lesz mikor megszületik most nyáron a kistesó, és egy hétig semmiképp sem szeretném a nagyszülõkre bízni. Borzasztóan hiányozna. Tehát úgy gondoltam, ha minden rendben van, akkor aláírom én a saját felelõsséges papírt és hazajövök, akármilyen csúnyán is néznek majd rám. De mikortól mondhatjuk azt, hogy most már minden rendben van? A kislányom ugyanis a 3 napon besárgult és onnantól kezdve a hazaindulás napjáig meghatározott idõnként a fény alatt volt. Ha mondjuk az új babával hazamegyek a 2. napon és aztán besárgul? Vagy ez nem is olyan nagy gond, elmúlna magától a fénykezelés nélkül is? Tudom, hogy a sok szopi jótékony hatással van rá. Most azt olvastam a Kismama újságban az egyik kórház nõvéreitõl, hogy ha egy gyerek besárgul a nõvérek nem végeztek jó munkát, nem figyeltek eléggé oda arra, jól szopik e a baba. Ez a kérdés már akkor is felmerült bennem mikor az otthonszülésekrõl olvastam. Szerintetek?
Nem akarom sokáig magára hagyni a kislányomat, de semmiképp nem akarok valami kárt okozni a tesónak sem.

Sziasztok!
Orsi

Kedves Hazaigyekvõk!

Teljesen egyetértek Önökkkel, a szülés nem mûtét!! Még ha mûtét is /császármetszés/ a SZÖVÕDMÉNYMENTES ESETEKEBEN néhány nappal a beavatkozás után veszélyek nélkül haza lehet menni. Fontos,hogy jó érzéssel és a szülésvezetõ orvos
egyetértésével történjék ez,igy biztositott a kontroll kb. 1 hét mulva és bármely esetleges panasz esetén a kórházi háttér. A jelenleg a világon a szülészeti szakma által legelfogadottabb a 48 óra után történõ hazabocsájtás a kórházakból. A szülõházakból,ahol teljesen szövõdménymentes szülések zajlanak termeészetesen hamarabb 6-12 óra múlva elengedik a kismamát és családját.
Érdemes a kérdést forszírozni és a biztonság megõrzése mellett terjeszteni.

drFülöp Tamás

Sárgaság ügyben, a gyerekorvos ezért jár ki mindennap, hogy többek közt ezt is észrevegye, vegy tévednék?
Szerintem az a gond, hogy nincsenek a gyerekdokik felkészülve erre, mert eddig nem volt szokás.

Szia Keke!

Mindennap? Nálunk a gyerekorvos egyszer volt kint, közvetlenül akkor mikor hazaértünk a kórházból. Ezt követõen két hetente mi mentünk tanácsadásra. Lehet, hogy ez a fõvárosban vagy más városban másképp mûködik, nálunk Szegeden ez a bevett gyakorlat. Bár lehet, hogy abban az esetben ha korábban hazajönnénk, akkor naponta látogatna, hogy rendben van e minden a picivel. Ha mondjuk észreveszi a sárgaság jeleit akkor visszazsuppolnak a kórházba?
Szió!
Orsi

Szervusztok!
Hát Szofi teljesen szívembol szóltál! Én is úgy gondolom, hogy a kedves anyuka dönthesse el maga, hogy mikor akar hazamenni. A következo szülésemnél én is ezt a saját felelosségre való távozást tervezem, hogy hanyadik napon az majd elválik.
Mindenki maga tudja, hogy otthon jobb-e neki, vagy bent (van e segítség, van e otthon több gyerek, akiknek amugy is trauma, hogy jön egy kistestvér stb,). Még egy érvem van az otthon mellett: amilyen higiéniai viszonyok uralkodnak a kórházak gyermekágyas osztályain (is) -tisztelet a kivételnek- kész csoda, hogy megússzuk fertozes nelkul. A babákra nézve meg ugy tudom fertozés szempontjábol biztonságosabb az otthonlét (már ha nem csödül oda a fél rokonság). Én szívesen visszaviszem inkább a bébit kontrollra, PKU-ra mondjuk a negyedik napon, vagy amikor kérik.
Szoval támogatom az ötletet, bár nem hiszem hogy ezt szabályozni fogják, marad a saját felelosseg.

Orsi!
Ha ambulánsan szülsz, nem normál öt napos benntartózkodás után. Nem errõl beszélgetünk?
A legtöbb baba a második harmadik nap táján sárgul be. És igen, ha kell, ilyenkor irány a kórház. Késõbb is kerülnek néha vissza babák sárgaság miatt. De nálunk még nem gyakorlat, hogy rögtön vagy két nap múlva otthon a baba, ezért a gyerekdokik többsége nem szivesen vállalja, mert nincs benne gyakorlata.

Orsi, remélem nem sértõn jött le, csak most ahogy visszaolvasom. Szóval én arra a verzióra értettem, ha ambulánsan szülsz.

Sziasztok!

Sárgaság: Nóra itthon sárgult be a harmadik napon. Kihívtuka dokinénit, azt mondta normális élettani sárgaság, szoptassam sokat. Szerencsére nem aludt többet Nóra (sajna nincs túl nagy alvásszükséglete ), rengeteget szopizott. A hatodik napon már alig volt sárga, dokinéni mondta, hogy nincs semmi baja, de mivel aznap mentünk vissza PKU-ra, mondta, hogy ha már megszúrják, nézessünk bilirubin szintet is. A kórházban (Szent Imre) a csecsemõs közölte, hogy ezt õk nem csinálják meg, mert én már régen hazamente a gyerekkel, és õk ambulánsan ezt nem végzik el

Egyébként az én orvosom teljesen normálisan állt hozzá ahhoz, hogy hazajöhessünk, miért legyek bent, ha nincs semmi baja egyikünknek sem. Bár a vizsgálattól tartottam szülés után egy nappal, de mégcsak kicsit se fájt És az itthon maradt másik pici lányom nem tudta, hogy jövünk haza, jöttek haza anyukámmal, aki szintén nem tudta, hogy már itthon leszünk, és mondta Lilinek, hogy anya még pár napig nem lesz itthon, és amikor Lili meglátott, annyira boldog volt!!!

Viszont az is igaz, hogy az elsõ szülésem után, gátmetszéssel el se tudtam képzelni, hogy egy nap után hazajöjjek, szerintem már csak azért se mert nem is tudtam volna végig ülni az 5 perces autóutat.

Szilvi

Menta!2 éve a MÁVban kértek gyerekorvosi fogadó nyilatkozatot.Én nem a körzetitõl vittem, mert tudtam, hogy nem csípi a dolgot, hanem egy másiktól.A MÁVos gyerekorvos különben elég bunkó volt, megvzsgálta a babát, és közölte, hogy "még egészséges"...és marha dühös volt, hogy felébresztették emiatt hajnali háromkor.
Csilla

Szia Keke!
Nem volt sértõ, én értettem félre . Ahogy olvastalak hirtelen az ugrott be, hogy esetleg nálatok a doki vagy a védõnõ egy pár napig, napi rendszerességgel kijár ellenõrzésre, független attól, hogy az ember kitöltötte az idejét, vagy épp az "ambuláns" formát választotta. Annyira más egyes városok kórházi ellátottsága, gondozási gyakorlata, hogy ezt is elképzelhetõnek tartottam. Mentségemre legyen mondva, hogy az új bébivel egyenlõre egy mélyen fekvõ lepény jár együtt (reméljük késõbb elvándorol a méhszájtól) így most magnéziumon és Seduxsenen élek, s ez utóbbi miatt néha nem úgy fog az agyam mint kellene .

Szilvi! Hát a gátmetszés után nekem is gondot okozott az ülés és a járás, erre nem is gondoltam most mikor a hazaigyekvésen törtem a fejem. És való igaz, hogy a doki hozzáállásától sok függ, ha már belépek a harmadik trimeszterbe beszélek is vele errõl, aranyos nõ, szerintem sikerül valamilyen kompromisszumos megoldást találni.

Fõleg, hogy folyton az jár az eszemben, hogy a 3. napon már mennyire haza akartam jönni, de tényleg, mint ahogy fentebb is írtam nálunk kiszámolták, hogy ahhoz hogy leteljen a megfelelõ kórházi tartózkodás ideje, csak délután 1-kor lehetett volna hazamennünk a babával és közelharcot kellett vívnom az ott dolgozókkal, hogy én márpedig reggel 8-kor elmegyek, mert csak akkor tudnak értem jönni. Tök banálisan hangzik ez így, tudom, de Szegeden össz-vissz két helyen lehet szülni, és tulajdonképp nincs különbség a kettõ között.

Sziasztok!
Orsi

Orsi, vigyázz magadra, és drukkolok, hogy menjen arrébb.

Nekünk midnkét gyereknél két napra jött ki a doki, de mintkettõvel hétvégén mentünk haza. A négy napot (4*24 óra) meg a PKU miatt szokták betartani, de ezt szerintem a gyerekdokik is meg tudnák csinálni. Nálunk ismételni kellett a PKU-t, mert antibiotikumot kapott a gyerek, és én rohangásztam a postára a lelettel.

Ez a sárgaság dolog nekem hasonlít egy kicsit az anti-D problémára otthonszülésnél.

Nagyon örülök, hogy ennyien gondolkodtok ezen a dolgon. Számomra az a legmegdöbbentõbb, hogy még mindig az adott kórház dönti el, hogy kinek mi a jó. Ha mondjuk lenne egy egységes egészségügyi állásfoglalás ebben a témában, akkor nem különböztetnék meg lakóhely szerint a kismamákat, de mivel ilyen nincs, a minimum az lenne, hogy mondjuk az általános szokást közöljék és a döntést (indokolt esetben) bízzák a kismamára.
Én három, de igazából két fontos dolog miatt szorgalmaznám az azonnali hazamenetelt.

1. A higénia. (bizonyos kórházakban mindent, de mindent vinned kell magadnak és a babának. Tárolási lehetõség szinte nulla. (az ágy alatt kofferek vannak, szennyesruhával). Az élelmiszer olyan, amilyen, de annyi tuti, hogy nem elég egy szoptatós anyának, tehát folyamatosan hordják be a rokonok a kajákat. Tárolás? Nulla. Mosogatási lehetõség? Nulla. Namost ott fekszik a kórteremben, a legjobb esetben is 3-5 kismama és újszülött.
A rokonok folyamatosan, különbözõ idõben járnak kelnek szabadon a kórteremben, de hát azért az utcáról behozott mindenféle, nem biztos, hogy jó egy újszülöttnek.

2. A benn töltött pár nap célja az lenne, hogy meginduljanak a természetes élettani folyamatok, mind a mamánál, mind a babánál. Ehezz elsõsorban nyugalom kellene. A folyamatos átjáróház, ami a kórteremben van, akár milyen toleráns az ember, nem a nyugalmat biztosítja. Az ablaknál fekvõ kismama (természetesen) nem nyithatja rá a picire az ablakot, az ajtónál fekvõ pedig folyamatosan ugrabugrál, hogy mindenki után becsukja az ajtót. A legfontosabb napokban teljesen vadidegen emberekhez kell folyamatosan alkalmazkodnod. Nem biztos, hogy a tejképzõdés klasszul meg tud indulni, amikor pl. egy melletted lévõ ágyon egy abortuszos lány végig üvölti az éjszakát, hogy "pl: megöltem agyerekemet!". Mnden kismama görcsben van, hogy tud-e pl. székletet produkálni a harmadik napra. (Én normál esetben sem tudok elmenni wc-re idegen helyen).

3. Az otthon maradt gyerekek.

Még egyszer hangsúlyozom az ambuláns szülés csak akkor lehetne alternatíva, ha problémamentes szülésrõl és tapasztalt anyukáról van szó (min. második gyerek).

A gátmetszés és az utána érzett fájdalom abba a kategóriába tartozik, hogy dönthessen az anya.

Mégegyszer köszi hogy együttgondolkodtok velem és várom a további ötleteket, tapasztalatokat és véleményeket.
Puszi: Szofi

A fenti listához:
kétféle rendszer van:
-a fent emlitett, ahol bemehetnek a látogatók a szobákba , ahol az ujszülöttek és a kismamák vannak. Na az ilyen helybol én hosszú távon nem kérek.

-de a legtöbb helyen az apuka nem foghatja meg a gyerekét, legjobb esetben is csak a születés után, azután max messzirol, vagy uvegen keresztul nezegetheti.

Mi pechesek voltunk, császárral szültem, a férjem -.miután végigélvezte a vajúdásomat- kint izgulhatott a folyosón, hogy akkor most veszélyben a gyerek...aztán amikor kivitték neki megmutatni (becsületükre mondva kb három percesen) elkérte, de nem adták oda (APGAR 10 Ugyhogy ????) . Ezután 11 nap kórház, elvileg egy huzatos folyosón kellett volna ablaküveg elé tartanom a gyereket és úgy mutogatni, ehelyett kb egy méterrol nézegette a kiskocsijában betakarva, emiatt aztán számtalanszor ránk szóltak, ha fényképeztük ránk szóltak... Szerencsére van digitális gépünk, igy megtehettem, hogy a szobámban fényképeztem a babánkat és aztán odaadtam neki a gépet, hogy otthon nézegethesse a képeket...legalább.
Szóval nálam ez most elég fontos szempont, hogy az apja is együtt lehessen egy kicsit vele, már korábban is. Tudom ezen nem múlik semmi, örülök hogy egészséges a gyerekünk, de azért akkor is bánt minket, hogy ha már nem élhettük át a születését együtt, ahogy szerettük volna, ráadásul még majd két hetes is volt mire megfoghatta és az arcán-kezén kivül mást is láthatott belole (mert ugye a hideg miatt sapi is volt rajta). Nekem rögtön azután, hogy egészséges legyen a kisbabám, ez a legfontosabb szempont a következönél.....

Gondoltam felújítom egy kicsit a topicot. Ma voltam a dokimnál és felvetettem az azonnali hazamenetel gondolatát. Ô azt mondta, hogy részérôl ennek semmi akadálya nincs. A gyerekorvostól függ minden. Mivel ô nincs státuszban abban a kórházban ahol szülök, így nem ismeri közelebrôl azokat a kollégákat, nekem kell intézkedni. Na már most szerintetek érdemes elôre túráztatnom magam, vagy csak ott helyben a szülés után nyögjem be, hogy mi most hazamegyünk (persze, ha nincs probléma)? Mi a vélemeényetek errôl?
Örülnék, ha egy gyerekorvos is rátalálna a topicra.

Szofi!

Elgondolkodtam a dolgon. Elsõre azt reagáltam, hogy azért jó lenne elõre utánajárni a dolgoknak, hogy tapogatózz, milyenek a benti gyerekdokik. De aztán az is felmerült bennem, hogy ha nem pártolják az elképzelésedet, de elõre tudnak róla, akkor esetleg "betesznek" a hazamenetelnek. Vagy ilyesmit azért ne feltételezzen az ember?
Ildi

Szerintem ne rontsd az eselyeidet egy elozetes bejelentessel :-) Amikor haza akarsz menni kapj el egy gyerekorvost amint a gyerekedet viziteli es kerdezd meg hogy minden OK, ha igen akkor ti most mennetek. Persze akkor meg lehet neki arra hivatkozni hogy nincs aki legepeli a kilepesedet. Lebuktam, csak otletelek, konkret otletem nincs :-)

Engem a szobatarsnommel a 2. napon haza akartak kuldeni de jol ereztuk magunkat es mondtuk hogy meg egy nap jar :-)) Otthon mar vart ram 2 nagymama tele jotanaccsal, 3 nap korhaz utan mondhattam mindenre hogy ezt manapsag mar igy csinaljuk, a korhazban ezt mondtak es nem volt appellata, beken hagytak. De a masodikkal mar nem maradek annyit, hiszen var az elso. Mar ha egyaltalan bemennek :-) De az egy masik topic.

idi

Kedves Szofi,

én is, mint Csilla, a 3. babámmal hazajöttem a MÁV-ból, mikor 3 órás volt, az orvosom teljesen okén állt hozzá, a szülésznõ is, csak annyit mondtak, hogy ha bármi van, menjünk vissza, viszont a gyerekorvos nagyon bunkó volt, mert felébresztették "miattam". De ki a francot érdekel a gyerekorvos? Beleszólása nincs, semmi köze hozzá, miért megyünk mi rögtön haza. Én szerintem nem kell senkinek sem szólnod a saját szülészeden kívül.
És annyira jó volt a másik két gyereknek, hogy hazamentünk! Egyszer összeállítok egy listát a maradás hátrányairól, a hazamenetel elõnyeirõl. De azért csínján a dologgal. Egy elsõ szülés után senkinek sem tanácsolom, hogy hazamenjen, többediknél is csak akkor, ha az apuka vagy más rokon, barát, akivel igen bensõséges a kapcsolatunk, a nap 24 órájában melletünk van. És mindent megcsinál helyettünk, ha szükségünk van rá. Kivéve persze a szoptatást.

Szóval, Szofi, mars haza, ha minden OK veletek! Egyébként mikorra vagy kiírva?

Virág

Köszi Virág! Azt hiszem egy kis tapasztalatom van, a negyedik babámat várom május 10-én. A dokim nem szól bele, egyébként 10 percre lakunk a kórháztól és a gyerekorvosunk, aki kijön mindig a többiekhez kórházi csecsemõorvos és a közelünkben lakik, mondjuk vele nem beszéltem még errõl, de remélem minden rendben lesz vele is.
Azon gondolkodom, hogy szülésznõt fogadjak-e. A dokim javasolja a ctg-k miatt (mert egyébként expressz szüléseim szoktak lenni). Mégegyszer kösz a biztatást és örülök, hogy van már ilyen tapasztalata valakinek! Üdv.: Szofi

Kedves Szofi,
a választ megtalálod a "Bábaválasztás- miért fontos?" topicon, tegnap írtam bele. olvasd el.

Virág

Kedves Szofi!

Végigolvastam a leveleket. Volt egy találkozó nemrég egy másik topik témájában, és ott volt egy szülésznõ is. Õ azt mondta, hogy a kórház nem kap egy fillért sem, ha 2 napon belül megy haza a mama.

Az én gyerekorvosom még szülés elõtt felajánlotta, hogy amint megvan a baba, szólhatunk neki, rögtön jön. (Picit csalódott volt, hogy csak másnap reggel hívtuk, nem aznap este, amikor megszületett itthon.)
A védõnõ is eleinte 1-2 naponta jött (pár hónappal késõbb írásban nyilatkozva lemondtuk a látogatásait, mert a férjem nem bírta, hogy minden egyes látogatása után napokig "motyogtam magamban", próbálva helyreállítani a kibillent lelkivilágomat. Egyébként nagyon aranyos volt, de mindig elmondta, hogy minek mi a veszélye pl. 5 hónapos, egyébként csak anyatejes gyereknek kenyérdarabot adni, hisz a lisztérzékenység...)

A sárgaság szerintem sem lehet veszélyes, ha eleget és elég gyakran tudsz szoptatni, ha mégis aggaszt a dolog, hívd el a gyerekorvosodat eleinte többször, hogy nézze meg.

A hazajövetelt szerintem egy nagy levegõvétellel kezdd megoldani, azaz a férjed határozottan kérje a papírt, amivel saját felelõsségetekre távozhattok, és ne hagyjátok magatokat lebeszélni semmi "de a gyerek..." kezdetû mondattal.
Persze ha jóban vagy a dokiddal és jó fej, az más...

Várom a fejleményeket!

Ilon

Szia Szofi!OFF leszek!
Mi van veletek, hogy van a legkisebb babócád?
nem nagyon látlak másfele, ezért írtam ide.
Zsomimama

Sikerült a gyerekorvosommal is beszélni, õ vállalja a picit pár órás korában is (kórházi csecsenõorvos egyébként), ismeri a másik csecsemõst is, úgyhogy bátran hivatkozhatok rá). Mostmár csak az kell, hogy ne legyen a szülésnél semmi probléma, ezért szorítok, mert ugye az alapfeltétel számomra.

Zsomimama: Minden oké, csak egy kicsit sok munkám akadt az elmúlt idõben, de azért néha itt vagyok. (Babika tizenhárom hónapos, "szaladgál és tündéri, a nagyok szuperek és suliba járnak és a beépített emberke most 31 hetes) Üdv: Szofi

Kedves hazamenõsek,

Sok érv szólt a hazamenés mellett, és bár egyetértek, leírom ezirányú negatív tapasztalataimat.
Mi szülés utáni napon mentünk haza. A gyerekorvops hazaengedett, egészséges volt a babánk, semmi kompl. a szülés körül stb.
Otthon s bébi besárgult. A kórházba, Szt Imre ez nem érdekelt senkit, nem vették vissza, mert szerintük ilyen nincs. Hosszas telefonálgatás után (mondanom sem kell ismerõs révén) a Heim Pálba kerültünk. Ott azonnal felvették a babát az osztályra, akkor ez már életmentõnek számított. Ott derült ki, hogy még a Szt. Imrében köldökcsonkon keresztül kapott valami fertõzést (ennyit a higiéniáról), ezért is sárgult be, száradt majdnem ki stb. Lényeg, hogy betegségét nem lehetett volna otthoni körülmények között sem megállapítani, sem kezelni. Szerencsére a Heim Pálban mindenki nagyon rendes volt, és egy hét alatt hazaszállítható állapotba hozták a babát. Persze ezalatt az egy hét alatt nekem két-három óránként szoptatnom kellett, én nem kephattam ott ágyat, ahol a szoptatások között lefeküdhettem volna aludni. A gátsebem beödémásodott a sok üléstõl (csak ülve lehetett szoptatni), ami hét hónap múlva gyógyult meg.
Végül is hepiend lett, de a második babánál nem próbálkozom ilyesmivel, mert
-Magyarországon túl rugalmatlanak az egészségügyi dolgozók (Biztos rugalmatlan szabályok kötik õket.)
-Nincs igazán intézményes háttere az ilyesminek, ezért veszélyes. (pl. a háziorvosunk hiába látta a babát, nem tudta megállapítani mi baja, van-e baja, mert azt csak jól felszerelt laborban lehetett.)
-Azt gondoltam, velem ez nem történhet meg, de sajnos mindenkivel megtörténhet!

Szerintem is jó lenne, ha szülés után az egész család együtt lehetne, ez nem csak a család érdeke, a tb is jól járna. Még egy kis idõ, és rájönnek, hogy ami pénzügyileg elõnyös, azt lehetõvé kell tenni. Erre hívja fel a figyelmet a ti esetetek, akik hazamentetek. Szuper, hogy vannak ilyen vállalkozó szellemû anyukák! Bennem már nincs elég erõ, hogy forradalmár legyek.

Janka

Kedves Janka, jó, hogy leírtad a tapasztalatod, de azért engedd meg, hogy felhívjam a figyelemedet valamire.
Én speciel nem lettem volna olyan bátor az elsõ babánál, hogy ilyesmivel kísérletezzek (sem magadat, sem a baba reakcióit nem ismerhetted egy új szituban) Én ezt a "forradalmi" újítást a negyedik(!!!) gyerekem születésénél kívánom bevezetni. A Szent Imre kórházról annyit, hogy egyáltalán nem vagyok biztos abban, ha ott maradsz, akkor ilyen pozitívan zárul a dolog.(Sajnos vannak tapasztalataim az ottani nõgyógyászatról és a sebészetrõl)
Üdv: Szofi

Kedves Janka!

Megmondanád, pontosan mikor született a babád? Legalább az évet, jó?


Ilon

(U.i.: a kiszáradásnak, stb. vannak olyan jelei, amit egy laikus is felismerhet, ha elmondják neki...)

Kedves Ilon!

Ne haragudj, de szerintem a történtek után érthetõ, hogy szeretném megõrizni az anonimitásunkat. (védõnõ és mások zaklatása után)
Tudom, hogy a kiszáradásnak vannak jelei, de a bakteriális fertõzések laikus számára is felismerhetõ(?) jelei csak akkor jelentkeznek, mikor már esetleg elõrehaladott állapotban van a baba. Ezért is adnak több kórházban születés után megelõzésképpen antibiotikumot a babáknak (mindenkinek) öt napon át. Én ezzel nem értek egyet, mert a túlzott antibiotikum fogyasztást nem tartom egészségesnek. Viszont ma már azt is látom, hogy esetenként életmentõ is lehet.
A helyes megoldás a gondos, mindenre kiterjedõ szûrés lenne, de ez sok esetben (olvastam, hogy ez téged érint) nem megoldott/megoldható. Pl. otthonszüléseknél ez fel sem merül. Ezért is lenne fontos az otthonszülések intézményes hátterének sürgõs rendezése, mert addig megfelelõ labor, háttérmunka hiányában tényleg veszélybe kerülhetnek a kicsik.
Kórházi szüléseknél azt kellene minél gyorsabban elérhetõvé tenni, hogy kórházból való távozás után, ha probléma adódik, az eredeti intézmény visszavenné osztályára a babát és anyát, hiszen ott ismerik a legjobban a szülés körülményeit, és az azután történteket. Ennek ma leginkább az emberi korlátoltság az akadálya.
Véleményem szerint ha a pénzügyi tényezõk nagyobb hangsúlyt kapnak az egészségügyben (a kórháznak olcsóbb minél hamarabb hazaengedni a babákat), ez e kérdés gyorsan megoldódik.

Szofi!

Nem hiszem, hogy a többedik gyereknek kevesebb esélye van egy ilyen vagy másfajta betegségre. Az igaz, hogy nagyobb az anyai tapasztalat az egészséges gyerekekkel, de betegségek felismerésére senki nincs kiképezve. Ha a háziorvosi háttér megfelelõ, akkor szerintem nincs különbség a kockázat mértéke között elsõ ill. negyedik gyereknél. Ennek ellenére vallom, hogy minden ilyen "bátor" anya felhívja a figyelmet, hogy a nõkben jogosan merül fel ilyen irányú igény, és mindenki érdeke a helyzet szabályozása.

Janka

Kedves Janka!

Kérlek legalább írj egy emilt, mert nekem fontos lenne, hogy errõl beszélhessek veled, csak pár szót legalább! A címem:

celestina@freenail.hu


Köszi! Ilon

Kedves Janka!

Nagyon várom a válaszod, mert egy ismerõsömmel hasonló eset történt, ugyanabból a korházból! Szeretnék utána járni egy kicsit, hogy lehetett-e az ugyanazért, amiért nálatok (fertõzés?). Ha nem tudom meg az idejét azt kell gondolnom, lehet, hogy sokkal gyakrabban történik ilyesmi, mint ahogyan a kismamák azt észre veszik, hiszen bent annyit kékfényezik a babákat, amennyit csak akarják...

A címem rosszul adtam meg a nagy igyekezetben:
celestina@freemail.hu

Ilon,

emilcímem:
tjomme@freemail.hu
Janka

Sziasztok!
Én is a negyedik gyerekkel mentem haza egy nap után, de nekünk nem volt semmilyen papírunk az itthoni orvostól, nem is kért ilyet senki. Kb. egy hetes lehetett, mikor eljött egyszer megnézni, oszt annyi. Na nem is hiányzott amúgy.
Annipanni a harmadik napon besárgult picit, akkor utánanéztem kicsit ennek a kék fény-dolognak, és azt találtam, hogy tényleg csak a fény színe számít, nem valami különleges orvosi varázslámpa a kórházi sem. Úgyhogy befestettem üvegfestékkel egy százas izzót, és mikor aludt, meggyújtottam fölötte. Így aztán két nap alatt szépen kipirult, nem kellett a doktor néni elõtt szégyenkeznem egy sárga gyerekkel, mikor eljött...
Ja, a MÁV-ban születtek a mieink is.
Üdv
Vera

Persze a mienk csak amolyan mezei élettani sárgaság volt, nem ilyen komoly dolog.
Vera

Virág! Ide is leírom, hogy gratulálok! neked is a negyedik Rahel? Hogy van a család? Ha van idõd írj. A hazamenetel síma volt? Üdv. Szofi

Ha valakit érdekel, akkor bõvebben leírom, hogyan sikerült végül is 8 órás korunkban hazajönni a szülés után...
Annyit még errõl, hogy a babára, rám és az egész családra ÉREZHETÕ POZITÍV KIHATÁSÚ volt ez a megoldás... Nagyon örülök, hogy sikerült megvalósítani. Üdv Szofi

Szofi

Engem erdekel nagyon. Kivancsian varom beszamolodat rola.

Napocska

Kedves Napocska!

Nem hiába foglalkoztam az ambuláns szüléssel és ezúton szeretném megköszönni mindenki hozzászólását a témához. A jótanácsokból a következôket szûrtem le:

1. Az orvosommal jó elôre közöltem az azonnali hazamenetel szándékát és kikértem a véleményét (Ô nagyon pozitívan reagált és csak annyit mondott, hogy részérôl nincs akadálya a dolognak)

2. Szülésznôt fogadtam, ami azért is volt jó, mert a dokim nincs a kórház állomáényában, csak a saját pácienseinek a szülését vezeti ott, ergo a szülésznô ismeri a kórház többi osztályán dolgozókat (csecsemôs, nôvérek stb). Ô nagyon rendes volt elôre szólt a csecsemôs orvosnak a szándékomról- és annak ellenére, hogy elôzetesen nem nagyon biztatott, azért megtette ezeket a lépéseket.

3. A "saját" gyerekorvosomat is megkérdeztem, hogy vállalná-e az újszülött esetleges ellátását. Ô is nagyon pozitívan viszonyult a kérdéshez és mivel ô egy másik kórházban csecsemôorvos ezért jól ismeri a kollégáját és azt tanácsolta, hogy nyugodtan hivatkozhatom rá...

4. A szülés elôtti napokban felkerestem a kórházi csecsemôorvost és kikértem az ô véleményét is. Ami persze úgy sem volt könnyû, hogy a szülésznôm elôre szólt a kérésemrôl, és a fent említett gyerekorvos is jó ajánlólevél volt. Amirôl felvilágosított, hogy a saját felelôségre való távozás is 48 óra után lehetséges és nagyon nem örülnek az ilyen akcióknak. Persze az egész beszélgetés hangvétele nem olyan volt, hogy "már pedig én mindenképpen stb". Természetesen a szüléstôl, a körülményektôl és a baba állapotától függôen vetettem fel az azonnali hazamenetel kérdését. Annak ellenére, hogy tiltakozott, azért hagyott egy halvány reménysugarat, ti. "kényszerkezelésre senkit sem tarthatnak kórházban". Ebben is maradtunk, hogy a konkrét döntést a szülést követôen hozom meg.

A kisfiam péntekrôl szombatra virradóra 2.25-kor született 3940 grammal, 58 cmrrel 36-os fejmérettel és 10/10-es apgarral. Én semmi féle érzéstelenítést nem kértem, gátmetszés sem volt, bár két öltést kaptam azért a végén a felszívódó fajtából... A dokim megkérdezte, hogy hogyan látom az azonnali eltávozáés kérdését, a közvetlen élmény után. Hál' Istennek nagyon jól volt a baba is (azonnal szopizott) és velem madarat lehettett volna fogatni. Nem tudom mikor éreztem ennyi energiát magamban. nagyon boldog voltam, mert a 7 és a 8 éves gyermekeim is azonnal bejöhettek hozzám a férjemmel a szülôszobára úgyhogy félórás korában láthatták a kisöccsüket.
A doki nagyon rendes volt, még ott frissiben éjjel megírta a zárójelentést és az igazolásokat. A szülésznôvel viszont abban maradtam, hogy megvárom a reggelt, mert be kellene hívni éjjel egy gyerekorvost, hogy megnézze a csöppséget és hát nem biztos, hogy annak nagyon örülnének...
Lementem tehát egy kórteremebe, a Bea mindenkinek szólt (ügyeletes nôvérek), hogy én vagyok az, aki reggel haza szeretne menni stb...
A reggeli nôgyógyászati vizitnél a doki már hallott rólam és mivel a kezelôorvosom is támogatta a hazamenetelt, azonnal utasítást adott a záróm kiadására.
A nagyobb falat a csecsemôs orvos volt (szerencsére az volt ügyeletben, akivel beszéltem korábban). A babát nagyon rendben találta, de továbbra is húzódozott a hazaengedéstôl. Végül is abban maradtunk, hogy a férjem is én is aláírunk egy nyilatkozatot tanuk elôtt, hogy "orvosi ellenjavallatra távozunk" (azért kellett a férjemnek is aláírni, mert szülés után a kismamák nem beszámíthatók....) Tulajdonképpen a szöveg egy kicsit kellemetlen és bántó volt, de hát ez volt az ára a hazamenetelnek. Egyébként tetteikben nagyon rendes volt a dokinô és a nôvérek is. Alaposan megvizsgálták a kicsit és nem akartak minden áron belekötni valamibe. A papírjait is rendben kiállították, sôt még a kiskönyvét és a PKU vizsgálathoz szükséges lapot is kötöltve mellékelték. Ennyit megért a benn töltött 8 óra, hogy adminisztratíve is rendben legyen a dolog.

A történethez még annyi hozzátartozik, hogy kb. 10 percre lakunk a kórháztól és ideális (megfelelô méretû a lakás) körülmények közé jöttünk haza.
Nagyon jó volt, hogy a 16 hónapos kislányomnak nem kellett nélkülözni az anyját, hiszen amire felébredt reggel szinte otthon voltunk a kistesójával. Nagyon hamar elfogadta az új kis jövevényt és nagyon boldogan folyhatott a normális kerékvágásba a családi élet.

A kicsi baba is folytathatta a családi élet ritmusát, gondolom azonnal hallotta a pocakban megszokott hangokat. Szinte rögtön kialakult a ritmusa (3,5 óránkénti szopás), az elsô naptól fogva ugyanabban az idôben fürdetjük és két nap után már a kicsi tesójával aludt egy szobában. Gondolom ez is, no meg az én nyugodságom is hozzájárult ahhoz, hogy egyhetes korában már meghaladta a születési súlyát, átlépte a 4 kilót (a többieknél ez 2 és fél hét után sikerült). Egyhetesen utaztunk vele (50 km-re). A PKU vérvétel és a Bcg oltás itthon történt meg, szintén az ô ritmusához igazítva (amikor felkelt) és utána rögtön megszoptathattam... Most két hetes a pici. nem sárgult be, sok tejem van és nagyon szépen fejlôdik. Ezek számomra nagyon fontos dolgok és örülök, hogy végül is az ambuláns szülés mellett döntöttem.


Bocsánat, hogy kissé terjengôs voltam, de remélem tudtam azoknak segíteni, akik hasonlókat forgatnak a fejükben.

Szofi

Nagyon koszonom a reszletes beszamolot. Jol megjegyzem mit es hogy csinaltal, hatha szuksegem lesz valamikor esetleg ra.
Nagyon jo egeszseget nektek es nagyon sok boldogsagot.

Napocska