Sziasztok
Hát kb egy hónapja (vagy még több?) nem jártam erre felétek. Beleolvasgattam az irományokba, de végigolvasni lehetetlen vállalkozás lenne.
Legelőször is Boldog Szülinapot Kívánok minden szülinaposnak.
Amihez mindenképp hozzá szeretnék szólni:
Zsu: Mi még nem igazán beszélgettünk, ezért nem ismerlek. Nem tudom azt sem hogy mennyire gondoltad komolyan azt amit a kisfiadról írtál. Továbbá nem tudom azt sem, hogy milyen a kapcsolatod a férjeddel. Nem szeretnélek így látatlanul elítélni a szavaid miatt. Talán csak átgondolatlan mondatok, belső vívódás, és nem is gondolod őket komolyan. Bárhogy is van, talán segít a sok tanács, ötlet, köztük az enyém is.
Sok anyuka szenved depreszióban a szülés után, ezt mindenki tudja. És sok olyan anyuka is van, aki - miután megszületett a gyermek - tudomást sem vesz apáról, csak a gyerek létezik neki. Vagy egyszerűen csak nem tudja kezelni az új helyzetet. Már nem csak nő, feleség, hanem anyuka is egyben. Ez a változás lehet h nem szembetűnő, de arra elég, hogy a szülők elkezdjenek távolodni egymástól. Amikor kicsit több idő eltelik, akkor döbbennek rá, hogy van mit javítani a kapcsolaton. Ilyenkor jó esetben elkezdenek fáradozni a kapcsolat helyrehozásán, javításán, s ha mindketten akarják ez sikerül is.
Van azonban olyan is, amikor az anyuka, vagy apuka (vagy mindkettő) tudat alatt a gyereket kezdi el hibáztatni a kapcsolat megromlása miatt. Ehhez jön még a lelkiismeretfurdalás, amit az ilyen helyzetbe keveredett anyuka érez, hiszen mindemellett nagyon szereti a gyerekét. Ha mindez megvan már kész is a depresszió, egymásra mutogatás, veszekedésáradat, s utána megint lelkifurdalás, hogy szegény gyerek mit él át. Talán te/ti egy hasonló szituba kerültetek, amiből nem tudtok kivergődni.
Nem hiszem h egy új lakás a megoldás, de nem is egy kiskutya.
Szerintem ilyenkor magát a kapcsolatot kell először rendbetenni. Közös programmal, tervekkel, sok beszélgetéssel... stb. Ha ettől nem javul a dolog, akkor pedig segítséget kell kérni. Ettől nem szabad félni, teljesen természetes manapság, hogy ahogy a testet meg kell gyógyítani, ha beteg, úgy a lélek is gyógykezelésre szorul ha beteg. Erre nagyon jó a párterápia. Ha az interneten rákeresel sok ezzel foglalkozó pszichológust fogsz találni. Ha nincs rá pénz, hogy magánúton oldjátok meg, szerintem a különdöző családsegítő központok is szerveznek hasonló foglalkozásokat. S jól jegyezd meg: Ez nem szégyen. Sokkal nagyobb szégyen elhagyni egy gyereket. S én a pénzt sem sajnálnám rá. Egy esetleges válás sokkal többe kerülne.
Elnézést mindenkitől a hosszú monológért. Muszáj volt hozzászólnom. És csak segítő szándék vezérelt.
Bölcsi téma: Szerintem ez teljesen a gyerek jellemétől függ. Nem hiszem h bármelyik gyereknek bármi baja lenne attól, hogy hasonló gyerekekkel játszhat egész nap. Az anyásabb babákat talán nehezebb beszoktatni. Itt a hangsúly a szoktatáson van. Szép lassan fokozatosan minden lehetséges. Szerintem itt inkább az anyuka érzései, lelkiismeretfurdalása, kitartása, eltökéltsége a döntő. Ha anyukának rossz h távol van a gyerekétől, ha már két órával az elválás előtt remeg, akkor a gyerek sem fog szorongás nélkül megválni tőle.
Húúúú, jó sokat írtam.
Sebaj, azért írok még egy picit magunkról is.
Atti 27-én lesz egy éves. Az adatokat jövő héten írom (akkor lesz a nagy mérés). 9! foga van. Az utsó múlt héten bújt ki. Sokat ámulok rajta h mennyi mindent megért már. Pl. ha kérdezem valamire h hol a helye, akkor oda rakja a helyére (és várja a tapsot)
Fogat is tud már mosni. Tök ügyi. Persze nagyrészt csak fogkrám nélkül.
Kb egy hónapja tette meg az első lépéseket, most már mondhatom h stabilan megy. Küszöböt átlépi, vagy megkapasztkodik míg rááll. Mindent kipakol és egész nap dumál. A kedvenc tárgya az óra. Folyon a faliórát mutogatja és mondja h óóóa. De ha valakinek a karján lát órát, azzal is ez a helyzet. Az autók a kedvencei. Ha megyünk sétálni végig berreg és mutogat, közben mondja h tütü. Összességében, én imádom az anyaságot. Perrsze vannak nehezebb, nyűgösebb napok, de ezzel együtt is úgy érzem h ez az élet legszebb csodája, s értelme.
Ráadásul most triplán fel vagyok dobva, mert közeleg a szülinap, jön a tavasz... sőt a nyuszi is készülődik
Ja és jövő héttől végre hódolhatok a szenvedélyemnek heti kétszer. (megyek táncórákra
)
Puszi mindenkinek. És kellemes talit. Remélem egyszer már mi is eljutunk. Most, hogy a babák egyre nagyobbak, meg jön a jó idő, egyszer talizhatnánk a balatonparton is. Apákkal, anyákkal, gyerekekkel. Szóval egész családos talira gondoltam. Valamikor nyáron. Így legalább nekem is lenne esélyem megismerni titeket. Itt lakom a balatontól 10 km-re. Persze ennyi erővel mi is elmehetünk Bp-re. Na, majd a legközelebbire.
Puszi mindenkinek. Aztán sok fotót csináljatok ám!
Nita