Himi!
Nem, nem állapodtunk meg semmiben, én úgy képzeltem, hogy a kórházi szakrendelés ingyenes. És úgy is képzeltem, hogy nem ad időpontot akkora, amelyik nap szabadságon van, hogy majd ahogy időben egyre előrébb haladunk, úgy talán egy idő után megismer, ha máshonnan nem, legalább a kartonomból tudja a nevem arra a maximum öt percre, amit nála töltök - és talán még egyre kedvesebb és érdeklődőbb is lesz, amint haladunk a szülés felé és majd a szülést követően adok neki hálapénzt, hiszen így szokás és én biztosan hálás leszek a munkaidejében futószalagon gondozott terhességemért meg a szülés levezetéséért. Hogy nem így alakult (aminek utólag roppantul örülök), az annak volt köszönhető, hogy találkozásról találkozásra undokabb lett (amit én nem tudtam mire vélni), majd az utolsó találkozásunkkor üvöltött!!!! velem (nem a pénz miatt) és kérdéseim egyikére mellesleg megjegyezte, hogy csak nem képzelem, hogy ingyen, a két szép szememért külön számontart, ha nem tudnám, a fogadott betegei anyagilag is kifejezik azt a szándékukat, hogy nála szeretnének szülni.
Mit mondjak, köpni-nyelni nem tudtam és zokogva jöttem el tőle és kerestem más orvost a 24. héten. Mindezt úgy, hogy én eredetileg nagyon szerettem volna a kilinikán szülni, mert már a szüleim is ott születtek, én is, a testvérem is. Ezért is maradtam a klinikán (elég buta érzelmi okokból), holott egy évvel korábban feküdtem bent 8 napot méhen kívüli terhességgel ill. az azt követő műtét miatt és a tapasztalataim elég horrorisztikusak voltak - de gondoltam, a szülészet más. És nőt választottam szülészorvosomul, részben, mert a sikertelen terhességek lelki utógondozásának specialistájaként hirdeti magát, részben pedig úgy képzeltem, nőként empatikusabb a várandós nőkkel kapcsolatban, mint egy férfi. Az már csak a lelki része - de akkor nagyon megviselt - hogy a babát végig "a fetus" szóval illette - tudom, szakszó, de nekem azért jobban esett volna a "baba" megnevezés, hogy a méhenkívüli terhesség miatti műtétre hivatkozva azt mondta, hogy biztos a császármetszés (azóta kétszer szültem, hüvelyi úton, minden gond nélkül), de nem csináltatott korábban UH-t, mint a betöltött 8. hét, pedig nagyon féltem, nehogy ismét méhen kívül fejlődjön a baba (ezt az aggodalmamat nemes egyszerűséggel hisztinek nyilvánította - holott a korábbi terhességemnek sem kellett volna feltétlenül hasműtéttel és a petevezeték eltávolításával végződnie, ha időben észreveszik, hogy nincs jó helyen a baba) hogy vizsgálatok és bármilyen indok nélkül írt fel gyógyszert, hüvelykúpot, hogy üvöltött velem, mert a körzeti orvos helyett merészeltem a klinika laborját igénybe venni vérvételhez, mikor ő határozottan a háziorvoshoz utasított és közölte, hogy "az ilyenek miatt megy tönkre a klinika" - és ezután az ominózus megjegyzés arról, hogy hogy kell anyagilag is az orvos tudomására hozni, hogy nála szeretnék szülni...
Bocs, kicsit kaotikus lett, de nagyon előjöttek megint ezek a dolgok
Bár, igazából örülnöm kéne, hogy előjöttek még a szülés előtt, mert olyan kórházat és olyan orvost találtam, ahol, akinél nagyon jó volt szülni
Márti