Kiemelt témák

Sziasztok!
Én még nagyon új vagyok itt. Május 13-án volt az első UH-m, volt szívhang is (7. hét). Nagyon örültünk mert külföldről most költözünk haza és a családnak tök jó meglepi lett volna, de a repülőút több mint 24 órás. Féltem is kicsit hogy mi lesz. Az út előtt 2 nappal elkezdtem vérezni, előtte voltak már "barnázásaim" mindig rohantam dokihoz is vele, megvizsgált és más nem történt, azt mondta minden rendben.
Május 18-án este 10 körül elkezdtem vérezni és menstruációs görcsökhöz hasonló fájdalmaim voltak. Reggel 5 volt, mire kaptam egy kórtermet, ezalatt min. 6 orvos vizsgált meg és turkált bennem, borzalmas volt az egész.....
Reggel vérvetel, meg újabb vizsgálatok, míg közölték hogy vagy $2000-ért megműtenek vagy adnak egy gyógyszert ami segít távozni a magzatnak, mivel elhalt és magától nem távozott. Fájdalmas volt testileg, lelkileg, méhösszehúzódásokat eredményezett a gyógyszer ami szülési fájdalomhoz hasonló. Úgy olvastam, hogy otthon ez a módszer tiltott. Ezért sajnos nem sok infót találtam a gyógyszeres missed ab-ról, ha van valakinek tapasztalata, kérem ossza meg velem. Én humánusabbnak érzem ezt a gyógyszeres megoldást, minden ürüljön ki segítséggel, de "természetesen", és olcsóbb is volt.
Ingyen kaptam. Szóval 19-én megkaptam a gyógyszert és rá következő 2 nap semmi fájdalmam nem volt, majd a 3. nap görcsöltem, folyamatosan véreztem, jöttek ki belőlem mindenféle szövetek meg alvadt vér szerűség...
Majd tegnap, a 4. napon nagyon görcsöltem,wc-zés közben kipottyant, de sajnos a WC-be Nem számítottam rá mert már valami darabkára egyszer azt hittem hogy Ő az...De nem sajnos, közelebbről megnéztem és egy zsákocskában volt, de annyira bepánikoltam és sokkot kaptam mind a látványtól (csak egy laza kis zsákocskát láttam a babát szerencsére nem,nem tudom hogy dolgoztam volna fel, ha látom is...), mind a lelkiállapotomból hogy pánikomban csak megnyomtam a wc gombját... Aztán sokkot kaptam és bőgtem a WC-n ülve hogy milyen szívtelen dög vagyok, de nagyon bepánikoltam és sajnos kiszedni sem tudtam volna. Vigasztalhatatlanul egész nap sírtam és megrogytam teljesen. Most is elbőgöm magam ha rá gondolok, csak 11 mm volt, de akkor is. Egész nap egy szentelt gyertyát égettem érte, és imádkoztam hogy a jó Isten bocsássa meg ezt nekem. Remélem az idő minden sebet begyógyít és még lehet babánk. 32 leszek, van még esélyem? Ez volt az első terhességem Borzalmas élmény volt ez, még most is a hatása alatt vagyok.

Sziasztok! Most eloszor irok topicba az oldalon. Nem is tudom, hogy kezdjek hozza, de ugy erzem jobb ha leirom hatha ettol konnyebb lesz a lelkem. Iden aprilis 20-an teszteltem egy szep eros pozitivat. Mondanom se kell regota vagytunk mar babara. Hamar ossze is jott nagy volt a boldogsag. Persze nem birtam magamban tartani elmondtam a szuleimnek es a hugomnak. 26-an kezdtem el barnazni. Eloszor nem gondoltam semmi rosszra, majd fokozodott, ezert ugy dontottem csak elmegyek orvoshoz. Sikerult bejutnom 30-an a kiszemelt orvoshoz. Rettegtem vajon mi var ram. Majd az orvos megallapitotta, hogy minden a legnagyobb

@nikol1989:
Rendben. (Veletlenul elkuldtem, de folytatom) Szedtem a progeszteront ahogy azt kell terhesvitamint es verzescsillapitot. Majus elsejen eros piros verzes kezdodott gorcsokkel. Tudtam ez semmi jot nem jelent, de remenykedtem hogy minden rendben lesz. 3-an munkabol hazamenet ereztem, hogy valami tortent. Mikor hazaertem persze rogton megneztem mi a helyzet es akkor lattam meg a beteten egy huvelykujj meretu zsakocskanak tuno valamit. Tudtam mi az, de probaltam ugy csinalni mintha nem. Az biztos nem lehet, hogy elment. Nyomas az ugyeletre. Az ugyeletes megallapitotta, hogy teljesen "ures" vagyok. Keptelen voltam barmit is kerdezni vagy mondani. Csak patagzottak a konnyeim, es probaltam visszatartani amennyire csak birtam. Persze az orvos megjegyzese sem segitett sokat a helyzeten, mint "oruljon, hogy nem kell beavatkozni", vagy " nem kell bankodni lehet meg gyereke", vagy " itt nincs semmi ez csak biologiai terhesseg lehetett ha az volt egyaltalan". Mondanom se kell, hogy ereztem magam. Mintha tort dofnenek az ember szivebe. Az uresseg erzese nem csak fizikai volt hanem lelki, erzelmi is. Mar eltelt masfel honap, de meg mindig faj. Nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe. Persze megfordult a fejembe mi van ha az en hibam. Mit kellett volna maskepp csinalni. Valaszok nincsenek. Ettol fuggetlenul ugy erzem kepes lennek ujra belevagni. Remelem a tortenetemmel egy kis vigaszt nyujthatok a hasonloan jart holgyeknek. Kitartast lanyok. Sosem szabad feladni.

Sziasztok! 
Sajnálom ami veletek történt
Mi nemrég vesztettük el a magzatunkat a 6.héten.
Nagyon korai volt, gyorsan lezajlott, spontán, komplikáció mentesen. Doki megtvizsgált, kiürültem rendesen. Vetéléses vérzés abbamaradása után próbálkoztunk tovább, de most sajna 28.napra megjött. Most vagyok a vetélés utáni első ciklusban. Remélem ez sikeres lesz:)
Azt szeretném kérdezni, hogy a vetélés utáni első vérzés nektek is hasonlított a vetéléses vérzéshez? Nagyobb darabkák, plusz nyákos síkos vérzés?

Köszi, ha válaszoltok! hajrá mindenkinek!  

Sziasztok, először vagyok itt.

Jó (és rossz) olvasni, hogy ennyien vagyunk, így nem érzem magam magányosnak. 3 hete vetéltem el 1ö hetes terhesen... a doki azt mondta nyugodtan próbálkozzunk 1 menstruáció után. Nekem ez kicsit korainak tűnik és itt is 3-6 hónap várakozási időket olvasok. Volt, aki hamarabb próbálkozott és esetleg sikerült is?

Nem akarok semmit sem sietettni, csak érdekel... lelkileg még nyilván nem is állunk készen.

Sziasztok ismét...

Utoljára 2017-ben írtam ide.
Akkor volt utoljára egy éven belül 3 missed.ab. műtétem, előtte pedig egy méhen kívüli terhesség 2014-ben.
Most viszont 2 műtétem is volt 3nap lefolyása altt.
Nem tudták eldönteni, hogy méhenkívüli-e a terhességem vagy csak nagyon orai és azért nem látszik még. Így október 9.-én csináltak egy egészségügyi kaparást és nézték folyamatosan a HCG szintemet. Sajnos nem csökkent 1.-én elkezdett nagyon fájni a hasam a nagyvizit után és kimentem a ultrahang vizsgálatra amin meg is találták a jobb oldali petevezetékemben a terhességet. Ugye a bal oldali már rég nincs meg. Így azonnal vittek a műtőbe...nem maradt egy petevezetékem sem
Úgy engedtek haza, hogy phenjek sokat, ne gondoljak arra ami történt velem és januárban újult erővel induljak el lombikozin. Ugyebár 38 éves vagyok és még egy babám sincs (6 terhességből)... nekik könnyű ezt mondani, de én még fel sem tudtam fogni, hogy mi történt velem, nemhogy a lombikon agyaljak...
Valahogy túl kéne tettem magam a törénteken, de nem is tudok rá gondolni... Hátha valakinek van valami ötlete számomra, szívesen elolvasnám!

Egyébként nézi még néha valaki ezt a topikot? Nem nagyon átom, hogy annyira válaszolnának a feltett kérdésekre...

Sziasztok!

@renka85: Nem állítom, hogy tudom, mit érzel. 6 missed ab műtét nagyon sok. Nekem "csak" egy volt, de lelkileg az is megterhelő volt. Nem írtad, hogy az eddig fogant terhességeid spontán terhességek voltak vagy lombikból sikerültek-e (esetleg inszeminációból). Nekem az első sikeres lombikom a negyedik volt, ez végződött végül missed ab műtéttel, mert a baba szíve megállt a 9. héten. Rettenetesen nehezen éltem meg, hogy ennyi beavatkozás után (6 inszemináció, 5 lombik stimulációból 4 beültetés) ilyesmi történt. 
Én úgy látom, hogy két típus létezik (nagyon leegyszerűsítve): azok, akiknek szükségük van arra, hogy kibeszéljék magukból a történteket és azok, akik elfojtják magukban. Én az utóbbiba tartozom. Ha te is, akkor igazából csak az segít, hogy elkezded / folytatod a lombikot és a siker elhomályosítja a múltat (elfelejteni szerintem teljesen nem lehet, de még ha közhely is, igaz, hogy az idő enyhíti a fájdalmat). Ha az első típusba tartozol, akkor a megoldás az, hogy beszélj róla olyanokkal, akikben megbízol (barátnőkkel, családtagokkal). Még ha nem is estek át hasonló megrázkódtatáson, támogatni fognak és ez sokat segít lelkileg. Szerintem egy pszichológus is sokat segíthet feldolgozni ezt (én más okból jártam és tényleg megéri), vagy ha hiszel a természetgyógyászatban, akkor hozzá is.
Ami biztos: nem szabad feladni. Én 43 éves leszek az év végén, egyedülálló vagyok, tehát esélyem sem volt arra, hogy spontán próbálkozzak. 3,5 év kellett hozzá, de sikerült végül a babó, a kislányom most egy hetes. Úgyhogy én csak biztatni tudlak, hogy ha el is vagy keseredve most, ami teljesen érthető, akkor is harcolj tovább az álmodért.

Nilnarin

Kedves Nilnarin!

El sem hiszed, hogy mennyire örülök a váaszodnak. Sajnos barátaim nem igazán vannak, az előző 14 éves kapcsolatomnak köszönhetően. Az alatt volt 5sikertelen, abból az első méhen kívüli terehsségem belső vérzéssel végződött mert már 3.5 cm colt a baba mikor szétrepedt a petevezetékem. Valahol úgy vagyok vele, hogy okkal történek és egy sem sikreült. Most viszont majdnem 2 éve vagyok együtt a mostani párommal és február óta próbálkotzunk....most összejött, de végül kiderült, hogy most is méhem kívüli. De ezt laparoszkóppal megoldották időben, de így is ki kellett venni a baloldai petevezetékemet is. Most már nem tudok dönteni, hogy szeretném-e a lombikot. Ki tudja miért történtek velem ezeke? A sors akarja így?? Nekem ez lett megírva, hogy gyemek nélkül éljem le az életem? Vagy ez egy próbatétel, hogy tudok-e annyira küzdeni az álmaimért, a babáért?
Eddig mindegyik spontán volt, az utolsó ráadásul tervezett is! De látod mire jutottam
Sajnos a családom meg kint él Írországban és telefonon meg nincs kedvem beszélgetni senkivel erről. Nincs kivel beszéljek apáromon kívül. Ő meghallgat és vígasztal, imád, mindent megtesz értem és azért, hogy boldog legyek...és mégsem megy...
Neked viszont szívből Gratulálok!!! Sok-sok Egészséget és Boldogságot a Babához és a további közös életetekhez!! Én próbálom átgondolni. Az orvos mondta, hogy januárban újult erővel induljak neki a lombiknak...meg a párom is szeretné, de szerintem csak azért, hogy én boldog legyek. Mondjuk azt mondja, hogy ő is szeretné és nem csak miattam!
Nekem egyelőre a négy cicám maradnak a gyerekeim
Legyen szép napotok a picivel 
Reni

Sziasztok!

@renka85: Köszönöm szépen! Nem hiszem, hogy a sors vagy bármi más azt akarja, hogy ne legyen babád. Az élet sokszor állít minket kihívások elé. A lényeg, hogy ne add fel. Ha úgy érzed, hogy januárban még nem állsz készen a lombikra, akkor ne erőltesd. Fontos, hogy lelkileg oda tudd tenni magad, mert ez elengedhetetlen hozzá. A kivizsgálások során jutottak bármire az orvosok, hogy mitől lehet ennyi méhen kívüli? Mert szerintem ennek kell, hogy legyen valamilyen oka, ami egy egyszerű ultrahangon nem látszik (például osztott méh vagy hasonló, olvastam már ilyesmiről). Próbáld meg felhasználni a januárig hátralévő időt arra, hogy utána jársz, milyen vizsgálatokat lenne érdemes megcsináltatni. Például egy méhtükrözés (hiszteroszkópia) szerintem nem ártana, ha még nem voltál ilyenen. Attól függően, hogy melyik meddőségi intézménybe jelentkezel, ők is el fognak rendelni további vizsgálatokat, de tudd, hogy a legtöbb intézményben csak alap dolgokat kérnek (például hormonpanel), ezeken felül érdemes utánanézni / olvasni, hogy mit érdemes még. Mivel te teherbe tudsz esni, valószínűleg olyan nagyon sok minden nem fog kelleni.
Ha a párod támogat, az első lépésként nagyon jó a gyógyulás felé. Nem hiszem, hogy csak azért mondja, hogy ő is szeretné, mert tudja, hogy ezzel megnyugtat  
Az is jó, hogy vannak állataid, mert ők is rengeteg lelki támogatást tudnak adni. Nekem kutyám van és sokat jelentett nekem, hogy itt van, megérzi, ha baj van, fáj valami stb. Lehet, hogy hülyén hangzik, de nyugodtan elmondhatod, ami a lelkedet nyomja a cicáknak is. Igaz, hogy nem tudnak válaszolni, de ez is egy módja annak, hogy kibeszéld magadból, ha szükségét érzed. Én szoktam "beszélgetni" a kutyusommal és nyilván nem olyan, mintha egy embernek mondanám el, de vannak olyan gondolatok, érzések, amit jobb is, ha nem egy emberrel osztunk meg, mert nem biztos, hogy nekünk tetsző módon reagál.

Nilnarin

Sziasztok, enis missed ab-ra lettem ki irva. Majus 27en lenne a mutet. De par napja elkezdtem barnazni es pecsetelni. A verzes most picit erosebb de semmi nagy mennyiseg. Nem feltetlen szeretnek vissza menni orvoshoz addig. Olvasgattam h lehet kiurul ami bent van. Ennek mennyi az eselye? Nagyon felek a mutettol es bar ne kellene. Csak a mutet idejere tudok vissza menni mert a munkahelyem nem enged meg tobbet. Ezert is nem szeretnek most vissza menni. Szerintetek ezzel vissza kellene vagy varhatok addig? Koszi a valaszt!

@szokedorina:
Szia,
Szerintem várhatsz, hátha tényleg ki ürül addigra. Mondjuk én azt hallottam, hogy az jobban fáj.

Szia Dorina!

Megértem, hogy félsz a műtéttől, de jobb lenne, ha vállalnád akkor is, ha közben spontán kiürül (de szörnyű egy életről így beszélni ). A műtét során ugyanis ellenőrizni tudják, hogy ne maradjon vissza semmi, ne fertőződjön el, okozzon gyulladást, összenövést stb. Részvétem és vigyázz magadra.


Nilnarin

Sziasztok, azota eltelt egy kis ido. Spontán lezajlott es nem kellett beavatkozas. Brutalis fajdalommal jart. 4 hetre ra meg is jott a menzeszem. Tartott 7napig.
Most 10nap mulva kellene megjonnie de most pecsetelt mar par napja. Annyira felek hogy megint megtortenik hogy szerintem ez mar pszihesen bennem van
Nem szeretnem megegszer atelni azt a pokolt..