Kiemelt témák

@maminti73: szerintem ugyanaz a kettő, bár így még nem találkoztam vele sehol, hogy semen vizsgálat, de a semen magyarul sperma, szóval szerintem nincs különbség.

Köszönöm, aranyosak vagytok, hogy tőlem várjátok a legközelebbi pozitív tesztet, de sajnos az nem mostanság lesz. Elkezdtem vérezni, de nem jött még meg rendesen. Lelkileg egyszerre vagyok jól és rosszul. Igyekszem minél hamarabb elmesélni nektek a történteket, de nagy valószínűséggel vasárnap előtt ez nem fog megtörténni. További szép hetet mindenkinek!

@marcsika86:

Nagyon sajnálom, bíztam benne, hogy jó hírekkel jössz
Azért fel a fejjel, a szülőknél érezzétek jól magatokat, és várjuk majd a beszámolót

@dinyus:

Újra itt! Hamarabb végeztem ma a tervezettnél, így gondoltam gyorsan megírom a beszámolót. Szóval: hétvégén pozitív voltam, bíztam benne, hogy ebben a hónapban sikerül a baba. Aztán kedden elmúlt a cicifájdalom, ez már gyanús volt. Tegnap volt egy kis vérzés, de csak a wc papíron látszott, ma viszont már nagyobb mennyiség. Szerintem holnap fog megjönni rendesen. Mivel az ultrahangon több doki is inkább pco-t látta valószínűnek, ezért valahol az agyammal tudtam, hogy jelenleg kb. esélytelen, hogy sikerrel járjunk, de valahol a szívem nagyon bízott benne. Szóval a küszöbön álló mensi miatt valójában nem ért nagy csalódás. Sejtettem, hogy ez lesz. Ja, és ha holnap tényleg megjön, akkor ez a ciklusom 31 napos volt. Szépen lépegetünk lefelé a nagy könyv szerinti 28 nap felé (a legtöbb 41 nap volt). Szerintem ez már nagy előrelépés.

Ami miatt nagyon dühös vagyok: február 10. óta még mindig nincs laboreredményem. A héten már minden nap telefonáltam, de végre felvilágosítottak, hogy 30 napjuk van, hogy elvégezzék a vizsgálatot, és közöljék az eredményt. A hölgy szerint holnap már meglesz, de a biztonság kedvéért csak jövő héten érdeklődjek. De holnap kellene hívnom a dokit a hétfő délutáni időpont egyeztetés miatt. Ha lenne eredmény, a mensitől függetlenül elmennék, mert az eredményeket legalább át tudnánk beszélni.

Ami miatt nagyon csalódott, szomorú és valójában erre az érzésre nem is nagyon találom a szavakat, az a következő: Ha jól emlékszem, volt már téma, hogy mennyire igazságtalan az élet.  Tegnap kaptunk egy hírt. Alapvetően örültem volna neki, de jelen helyzetben valahogy nem ment, sőt, tegnap nagyon eltört nálam a mécses emiatt. Egy rokonunk kb. 6-8 hónapja megismerkedett egy lánnyal, a lány külföldön én, a srác sokat jár ki hozzá. A lány 4 hónapos kismama. Volt egy másik ismerősünk, ott 2 hónap után volt eljegyzés, 5 hónap után jött a baba (nem tervezték). Tudom, hogy örülni kellene ennek, hiszen végülis a babócák csodaszép ajándékok az élettől, de valójában most érzem azt, hogy kezd elfogyni az erőm, amivel kifelé a pozitív hozzáállásomat mutattam. A férjemmel szépen tudatosan alakítottuk az életünket, hogy ha eljön a babaprojekt ideje, akkor mindene meglegyen, ehhez képest nem akar jönni. Tudom jól, hogy a 6 hónapunkkal nagyon zöldfülüek vagyunk, és itt a csoportban is vagytok jó páran, akik ennél jóval többet vártatok egy új pici életre. Gondolom mindenkinél voltam/vannak/lesznek nehezebb időszakok, nálam most jött el. Ilyenkor jól kisírom magam, majd 1-2 nap után felállok, megigazítom a hercegnős koronámat, és megyek tovább, mint egy buldózer a célomig. Csak most kicsit nehéz.

Bocsánat, hogy ilyen hosszúra sikerültem, remélem senki nem érti félre a szavaimat.

@marcsika86:

Teljesen megértem az érzéseidet. Van, hogy már túl sok lesz, mikor körülötted mindenkiről szépen sorban kiderül, hogy babát vár... Nálam is voltak ilyen időszakok és még biztosan lesznek is. De ahogy Te is írtad, ezen pár nap alatt túltesszük magunkat és mehet minden tovább, újabb reményekkel, lelkesedéssel... szóval, van hogy éppen az a jó, ha kisírhatod vagy kidühöngheted magad...ezek az időszakok is hozzátartoznak az útunkhoz. Aki hasonló cipőben jár, érteni fogja

@marcsika86:

szerintem senki nem értette félre a gondolataidat
Hidd el, ezeken mindenki átesett és átesik.
Nekem a "legszebb" élményem az az volt, amikor elmentünk 1 hétre nyaralni a Balcsira, és az alatt az 1 hét alatt ketten hívtak fel, hogy babát várnak. (holott, akkor még csak kb 1 éve próbálkoztunk, mégis iszonyatosan szíven ütött a dolog.) Örültem, de az örömöm keserédes volt.
Aztán, amikor egy ismerősöm szinte "versenyzett" velem, és kárörömmel a hangjában hívott fel ahogy kiderült, hogy ekkore meg ekkor szül.
Ezek olyan dolgok, amik akaratlanul is pokolian rosszul esnek az embernek, és örül, de magában felteszi a kérdést, hogy de akkor nekem miért nem....
VAnnak mélypontok. DE igen, az ember feláll, és megigazítja a koronáját, és megy tovább

@maminti73:-val egyetértek, a PCO-ra szerintem is próbáld meg a sport + diéta kombót, erről régebben írtam is én is, hogy amúgy hajlamopsak ezt mindenkire ráhúzni, és egyből gyógyszert adni, de érdemes elsőkörben ezt megpróbállni.

Milyen volt az aviva? Én is sokszor hezitáltam rajta, aztán valahogy mindig kimaradt, mert nem találtam a közelemben ilyen első órát.

Csajok, akik már gyakorló kismamák/anyukák!

Van egy kérdésem
A téma a folsav....
én szedtem a sima gyógyszertári folsavat, napi 1-et, de most azt mondta a doki, hogyha szedem a femibiont meg iszom az inofermet, akkor a gyógyszertári már nem kell, felesleges.
van olyan amúgy, hogy "túladagolom" a folsavat, és jelenthet az rosszat?
Bocsi, csak a neten annyi féle válszt ovlastam már.

@marcsika86:

Nyugi, teljesen normális, amit és ahogy érzel. Ezen itt szerintem mindannyian átmegyünk. És nem is egyszer!
Engem az dühít a legjobban, amikor olyanokról hallom, hogy babát várnak, akik nem is szerettek volna, csak becsúszott. Vagy azért "csinálták", hogy több legyen a segély! Nekik miért? De erre soha nem fogjuk megkapni a megnyugtató, kielégítő választ. Nincs mit tenni, menni előre és kűzdeni a célért!
Kitartást Neked és mindannyiónknak!

@dinyus:

Én nem szedném a gyógyszertári plusz folsavat. Szerintem a inoferm és a femibion tartalmaz annyit, hogy elég legyen. Sőt szerintem sokkal jobbak is, mint a gyógyszertári. És Te magad mondtad, hogy nemsokár friss, saját zöldséget, gyümölcsöt lehet enni. Az pedig csak jó hatással lehet.

Nekem is hasonló lenne amúgy a kérdésem csak a C-vitaminnal kapcsolatban. Évek óta 1000 mg-ot szedek. Ennek köszönhetően 7 éve nem voltam beteg. Viszont most a lombikos papíron az van, hogy napi 500 mg C-vitamint kell szedjek. Szerintetek gond, ha 1000 szedek továbbra is? Vagy inkább maradjak csak az 500 mg-nál. Biztos nem véletlen írták rá, hogy 500 mg. 

@ecsibe:

köszike

akkor mától elhagyom

A C vitamin, nekem a párom hatalmas mennyiségekben szedi, most , mikor meg én kérdeztem a dokit, hogy az inofemen meg a femibionon egyéb vitamin kell-e (és kiemeltem, hogy C, Mg, D, akármi? Mondta, hogy semmi.
Én úgy tudom, hogy rosszat a C-vel nem teszel, mert max "kipisiled" a felsleget, de biztos vannak itt nálam okosabbak, meg jártasabbak, hátha ők tudnak pontos választ adni, én csak azt tudom, amit én gondolok

@dinyus: Már csak a Femibion is elég folsavat tartalmaz önmagában, 800 mikrogram folátot, ami a napi ajánlott mennyiség 400%-a, de nem hiszem, hogy túl lehetne egyébként adagolni.
Ecsibe, szerintem simán mehet az 1000mg naponta, a C vitamin napi ajánlott mennyiségéről nagyon megoszlik a vélemény, az RDA szerint csak 60mg a napi min.szükséglet!!! Sokan mondják a napi 500mg-ot és az 1000mg-ot is. Én személy szerint az 1000mg híve vagyok, sőt szükség esetén azt is emelem. De mivel most van itthon egy csomó 500as most már egy ideje csak 500at meg amennyi a terhesvitamin tartalmaz, annyit szedek naponta, ha úgy érzem ramférne több is, emelem 1000re. Szerintem, ha eddig 1000et szedtél naponta, most pláne ne csökkentsd, ha eddig ehhez a mennyiséghez szokott a szervezeted. Max. ahogy Dinyus is írta, ki pisiled a felesleget.

Sziasztok, megjottem ujult erovel, Marcsika en is kiduhongtem, kibogtem magam, elmentem fodraszhoz, elokeszuletek a parizsi naszutunkra, vmi csoda tortenhet velem mostanaban, mivel ugy dontottem, h az utobbi verezgetest mensikent konyvelem el, elkezdtem megint a cickafarkot, iszom a napi egy tasak inofertet, es ma a 11.dpon vmi kis feher nyulos nyakom volt, s tegnap ota erosodik az lhteszt, ma mar majdnem pozi...
Egy rakas vervizsgalaton vagyok tul, magas a koleszterinem, tobbi mind rendben eddig, a 3. Napi progi is rendben volt, ebbol is gondoltam, h mensi volt az a vmi, es hetfon hatravan a cukorterhelesem, mar alig varom.
Mikor lefoglaltam az utat februarban a szomszedasszonnyal pletyiztem este es mondta a kornyezetvaltozas csodakra kepes, o is igy esett teherbe, majd meg 3 holgy szamolt be ilyen esetrol, meg el is jatszottam a gondolattal, h milyen muris lenne, ha pont az utra esne a peteeresem... hat lehet ezuttal beteljesul az almom. Meglatjuk
Dinyus kivanom, h a babavaras minden percet elvezd helyettunk is, minden renben van es lesz, nagyon szerencses vagy, sok pussz
Bikbok es Caroline ha olvastok, remelem sikerul miharabb uj erore kapnotok.
Ecsibe tudomasom szerint a c-vitamint nem lehet tuladagolni, vizelettel a felesleges kiurul, erre tanu a feltalaloja is, pl szamos sulyos betegsegre tobb ezres millis mennyiseget javasol.

Lányok!
Én nagyon sok helyen olvastam hogy a nyálkahártyának nem jó a sok c vitamin! Nem emlékszem pontosan de vagy vékonyítja vagy szárítja a nyálkahártyát!
Én femibiont, cink, szelént, e vitamint ed a metkformin xr 1000 t szedek! A mensim még nem jelentkezett, de nem is baj ha egy picit késne mert kiderült a FACÉS BMC-s csopiba hogy csak csütörtöktől lesz a dokim! Ugye 3.+/- 1 napon kell menni újra hogy megnézze hogy állnak a túszok és annak függvényében kapom a szurikat! Úgyhogy jó lenne holnapig nem jelentkezne!

Na, hát ez elég szubjektív, hogy mi számít soknak. Ezért írtam, hogy nagyon megoszlik a vélemény. Az egyik ellenzi a szedését, valaki meg pont, hogy ajánlja... Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mit hisz el. Sajnos elég sok ilyen dolog van az egészséggel kapcsolatban, nem is lehet biztosra menni.

Itt meg azt írja, hogy segíti a progeszteron termelést.

Igaz, a mesterseges c-vitaminrol regen en is olvastam kulonbozo dolgokat, nekem pl csak bio van itthon a biztonsag kedveert, de nem nagyon iszom, ha immunrendszererositesrol van szo, meg itt az olivalevel kivonatos szinten 100%os bio, ami mar nem egyszer kihuzott a csavabol egyetlen kapszula. Teljesen igazad van, ki mit hisz el...

Köszi Lányok a C-vitaminos infót!
Szerintem akkor az lesz, hogy kezdésig szedem az 1000-et, aztán után már csak 500-at. Meg úgyis kell telefonálnom uh időpont miatt, ha megjött, akkor lehet megkérdezem az asszintenst is.

@maminti73:

március 25. 

Bizony, beindul Már nagyon várom

Nálatok mi újság? Mikor megy párod vizsgálatra?

@maminti73:

Köszönöm

És még aznap lesz eredmény? Kiváncsi vagyok. Beszéltetek róla az esélyek latolgatásával, hogy hogyan tovább? 

Jól csinálod amúgy. Ebben a hónapban valahogy én is elengedőbb voltam. Szerintem mert elkönyveltem, hogy nemsokár kezdődik a lombik, és az meghozza a kétcsíkos tesztet

@ecsibe:

@maminti73:

nekem mindkettő alkalommatl tényleg az hoztam meg a zebrát, amikor tök mással foglalkoztam.
Az első alkalommal (bár sajnos ugye nem lett belőle baba), akkor terasz és kocsibeálló projectben voltunk, az miatt volt állandó rohanás és stressz, a második (amiből LESZ baba, mert náncs más opció ), ott a nyaralásról ment a harc, történt az újabb haláleset, és a harmadik, hogy már azzal voltam elfoglalva, hogy kell kezdenem a clostyt.

És még a napokat sem számoltam, hogy egyáltalán hol tartok

Drukkolok, hoyg nálatok is ez legyen <3

@maminti73:

az elmúlt 2 év alatt bennünk is számtalanszor megfogalmazódott az, hogy mi van akkor, ha nem lehet gyerekünk, ha valamiért a sors máshogy rendelte.
Nálunk is a férjem volt az, aki hangosan ki is mondta ezeket a gondolatokat, hogy azért gondolkodjunk el azon, hogy mi van akkor, ha nem lesz, milyen egyéb opciók jöhetnek szóba.

A 2 év alatt minden hónapban (majdnem) megjártam a poklok poklát....
Minden alkalommal, mikor megjött, kicsit meghaltam pár napra.
Aztán, felálltam, és megigazítván a koronámat, mentem tovább.
Az utolsó hónapokra jutottam el oda, hogy oké, jöjjön a closty, ha az sem, gyerünk ameddóségibe, csak haladjunk, haladjunk, ne teljenek el újabb évek, mert felőröl engem is és a házasságunkat is.

Erről a témáról már sokat beszélgettünk itt egymá között, hogy meddig emgy el az ember....
Nehéz dolog... Én iszonyatosan drukkolok minenkinek szívemből, aki bébire vágyik, hogy az a 2 csík megjelenjen, de a legfontosabb, ogy utána is minden rendben menjen.

Sziasztok!

Leírom a velünk történteket, mert ha csak 1 embernek is segít, már megérte. Előre is elnézést, ha számotokra ez a probléma teljesen nyilvánvaló, de bárki járhat úgy, mint én, hogy az orvosok nem megfelelően tájékoztatják.

Párommal több mint 2 éve fogtunk bele a babaprojektbe. Én akkor közeledtem 31. életévem felé, férjem akkor volt 35. Nem igazán sürgettük a dolgot, értem ezalatt azt, hogy (akkor még) nem számolgattam a napokat, nem mértem hőt, úgy voltunk vele, hogy majd összejön, amikor eljön az ideje. Eltelt kb. 8 hónap így, amikor is azért engem már elkezdett foglalkoztatni, hogy minden rendben van-e. Az akkori nőgyógyászom azt javasolta, várjuk ki az egy évet, ha nem változik semmi, menjünk vissza. Persze nem változott semmi, visszamentünk, illetve párhuzamosan felkerestük az egyik meddőségi klinikát is. Végigjártuk a szokásos vizsgálatokat, vérvétel, hormonok, átjárhatósági, stb., nyilván a férjemnél is megejtettük amit meg kellett. Minden eredményünk kivétel nélkül tökéletes volt.

A meddőségi klinikán azt javasolták, hogy várjunk még pár hónapot, az átjárhatósági után állítólag megnövekednek az esélyek, ha nincs pozitív teszt, akkor megbeszéljük a további lehetőségeket, magyarul az inszemet. Hogy őszinte legyek, valahogy nagyon távol állt tőlünk ez a gondolat. Nem tudom megmondani miért, egyszerűen azt éreztem, hogyha minden eredményünk tökéletes, és össze kellene jönnie természetes úton, akkor miért lenne több esélyünk az inszemmel? Kivártuk a pár hónapot, a helyzet persze változatlan maradt. Minden vizsgálatunk túl voltunk, papíron minden rendben volt, nem igazán tudtuk, hogy akkor most merre tovább. Az egyik barátunk még a vizsgálatok megkezdésekor javasolta, hogy menjünk el megnézetni az inzulinomat, mert náluk is ez volt a gond, illetve a baráti társaságukban nem ők voltak az elsők, akiknél ez okozott problémát. Mivel egyetlen orvos sem mondta, hogy ezt meg kellene nézetni, valahogy nem vettem komolyan a dolgot, és csak akkor ejtettem meg, amikor már tényleg nem volt más hátra. Mint utóbb kiderült, hiba volt. Elmentem erre a terheléses inzulin vizsgálatra és mint kiderült egyáltalán nem rossz az értékem, de egy hajszálnyival túllépi a normált. Természetesen ezt nem érzed, nincsen semmi tünete. A doki azt mondta, hogy nyugodtan leélhettem volna így az életem, nem okozott volna semmi problémát. Felírt egy gyógyszert és letette a nagy esküt, hogy ez meg fogja oldani a problémát. Kell hozzá pár hónap, de minden rendben lesz. Eléág szkeptikusak voltunk, de úgy voltunk vele, hogy mindent meg kell próbálni.

December 31-én kezdtem el szedni a gyógyszert (közben kiköltöztünk külföldre, így pár hónap kiesett, mire eljutottam a gasztroenterológushoz az eredményemmel), és úgy alakult, hogy most februárban nem jött meg időben. Nem várt után 2 nappal (illetve előtte és aznap J ) teszteltem, ez egy szerdai nap volt, negatív lett. Nem keseredtem el különösebben, vagy jobban mint máskor, mert ugye még csak 1,5 hónap telt december vége óta és bár tudjuk, hogy ehhez az érzéshez nem lehet hozzászokni, azért ennyi idő után már az lenne a meglepő, ha megjelenne a másik csík is. Mennyit gondolkodtam rajta, hogy valaha látok-e majd két csíkot!

Másnap reggel ültem a kanapén a reggeli kávéval, és valahogy éreztem, hogy ez már nem az az érzés, mint ami a napokban volt, hogy meg akar jönni. Ez valahogy más, nehezen tudnám megmondani miben különbözik, egyszerűen más. Akkor már tudtam, nem csináltam aznap tesztet, de valahogy tudtam. Másnap délután jött el az ideje, és bár nem jelent meg azonnal, várni kellett rá kb. 1-2 percet, de ott volt a nagyon régóta várt második csík! Hogy boldogságunk véletlenül se legyen felhőtlen, pont ezen nap délelőttjén derült ki, hogy ismét meg kell műteni (CIN III szövettani eredmény, újabb méhnyak műtét), de ez már egy másik történet, a lényeg, hogy megtört a jég úgyhogy most már nincs más, mint reménykedni, hogy megmarad és minden rendben lesz. Sajnálom, hogy nem mentünk el korábban, ha a legelején bármely orvos javasolja ezt a vizsgálatot, már akár megszülethetett volna  a kisbabánk. Felháborítónak tartom, hogy a meddőségi klinikán így belefogtak volna az inszembe, hogy semmi esélyünk nem lett volna arra, hogy összejön. Igazán nem értem, de persze hiszek abban, hogy ennek most jött el az ideje, és persze szerencsések vagyunk, hogy megoldódni látszik a dolog.

Bízom abban, hogy nálatok is minden jól alakul majd, és valaki hasznosnak találja a leírtakat.

@abendstern: drukkolok nagyon, hogy erősen kapaszkodjon a picikéd! És igen, határozottan jól tetted, hogy leírtad a történeted! Sajnos sok ilyen apró kis hülyeség van, amire senki sem hívja fel a figyelmet, pontosan úgy van ahogy írtad Maminti, nem nézik az összképet. Sokkal egyszerűbb nekik azt mondani, hogy spontán nem megy, mehet az inszem, aztán a lombik... ahelyett, hogy tényleg minden létező vizsgálatra elküldenék az ember lányát (és férjét), hogy minden ismert és szűrhető lehetséges problémát kizárhassanak.
A második vetélésem után rögtön csináltattam magamnak egy vérvételt pajzsmirigy hormonokra, magasabb lett, bejelentkeztem endokrinológushoz, ott újra levették, addigra helyreállt. De sikerült ezzel elérnem, hogy a következő pozitív tesztnél rögtön lekontroláltuk és kaptam gyógyszert. Ami még fontosabb, hogy ez a dokinő küldött tovább hematológushoz, hogy nincs-e véletlenül trombofíliám, és hát persze, hogy van, ezért megy a szuri minden nap, és ezért van Patrikkal minden rendben. Egyébként ha a trombózisra való hajlam nem derült volna ki még reprodukciós immunológiára küldött volna. Abban is lehet valami, azoknál, akiknek ELVILEG minden rendben van.

Igen, ez az egészben a legelkeserítőbb, hogy pénzt, időt, energiát nem spórolva járjuk végig a helyeket és cserébe csak annyit szeretnénk, hogy megfelelő módon kezeljenek bennünket, amibe beletartozna a teljes körű és mindenre kiterjedő tájékoztatás is, de valóban, a fő probléma az, hogy mindenhol csak egyes részeit vizsgálják a dolgoknak, de ezeket az elemeket össze kellene illeszteni egy egésszé.
Köszönöm a drukkolást, még nagyon nem merjük beleélni magunkat, hiszen még csak 6 hetes, akármi is lehet belőle. Most olyan hosszúnak tűnik ez az első 12 hét. Milyen érdekes dolog ez...hosszú hónapokon keresztül azon agyalsz, hogy vajon valaha sikerülni fog-e, te is megélheted-e azt, amit sokan mások, majd ahogy meglátod a pozitív tesztet, szinte azonnal átkattan az agyad, hogy minden rendben lesz-e. Valamiért azt gondolom, hogy ez innentől kezdve már folyamatosan így lesz. De sebaj, ez egy ilyen "sport".

@abendstern:

tök jó, hogy Te is leírtad a történetedet.
Itt nagyon szívesen veszünk midnen + és - tapasztalatot, ami "segítheti a csapatot az újabb + teszthez és babához"

Drukkolok, hogy minden rendben legyen

@maminti73:

iszonatos hányingerrel küzdök, de nem csak reggel, hanem akár éjszaka, akár napközben is bármikor rám tör.

Az éjszakai, az mostmár állandó jelenség.
Kénytelen voltam a kekszet odatenni az ágy mellé, és éjjel 2-3kor azt ropogtatom

Mondtam is a férjemnek, hogy tutira ráütött, állandóan etetni kell
Kedden megyünk du a dokihoz az újabb UH-ra.
Nyilván hatalmas aggodalom van bennem, de igyekszem azt erősíteni magamban, hogy ezek a rosszullétek jelzések, hogy ott van, fejlődik és minden rendben van
De ettől függetlenül azért nyilván nagyon ideges vagyok és izgulok

@maminti73:

köszönöm
igyekszem tényleg.
ma pl egész nap elég ramatyul vagyok

igen, a keksz nekem is fekvő helyzetű :D:D:D

@maminti73: hú, de izgi, olyan kíváncsi vagyok, holnap írj ám, ha már tudni fogod!
Dinyus, kitartást a rosszullétekhez, az egyetlen jó dolog benne, hogy a HCG emelkedését jelzi.
Többi próbálkozós, leendő kismamival mi újság?

@maminti73:

Kitartás, ma megtudod az eredményt Írj ám!!!!

Kicsit ritkábban jövök, mert baromi sok minden van. Ezerrel beindult az építkezés. Eladtuk a lakást is. Menni kell minden után. Közben főnököm lelépett 2 hétre és naná, hogy most jöttek be SOS anyagok, így nem tudok napközben elelógni és este dolgozni. De ha másra nem arra jó ez, hogy az elmúlt időszakhoz képest kevesebbet agyalok.

Megjött a femibionom, meg az 500-as C-vitaminom. Már el kezdtem szedni, kb 1 hét múlva start! Nagyon izgatott vagyok

Moncsika:
Nálatok mi újság? Megkezdődött a szurkálás? Mit kaptál? Ugyanazt, mint először?

Sziszi:
Te túl vagy már a viszgálaton? Jelentkezz, hogy mi van veled!

Ecsibe
Sajnos megint nem kezdhetjük el mert cisztám! Tegnap voltam uhn! Fogigátlót írt fel, úgy mint októberben! Április4.- én kell mennem uh-ra hogy felszívódott e! Ha igen akkor menseskor kezdjük a szurikat! Ha nem akkor meg leszívják!
Nektek most jó esemény dús időszak van! Nem sokára kezdhetitek a szurikat! Szorítok nektek nagyon!
Dinyus
Vigyázz magadra és várjuk a fejleményeket!
Maminti
Várom a párod eredményét, reméljük most már nektek is ki derül mitől nem jön a baba!
Sziszi, bikbok veletek mizu?

@moncsika79:

Ó, nagyon sajnálom. Azon gondolkozom, hogy mi lehet az oka, hogy becisztásodsz? Korábban is volt ilyen? Azt tudom, hogy télen is egyszer, de előtte?

Sziasztok, egy kis helyzetjelentést adok én is.
Délelőtt a munkahelyemen egy kisebb pánik ért, mert a wc-n a tisztasági beteten láttam barna foltot....
Több se kellett, pánikszerűen hívtam a doki asszisztensét, mondta, hogy menjek be.
Férj riasztva, induljon meg ő is.
Utólag belátom persze, hogy tulpanikoltam :):)

Rögtön UH, meg manuális vizsgálat az ügyeleten (egy női dokinál :-O), és jelentem minden okés, 7mm-es, élő embrió, szívhanggal (amit nem hallottam, mert nyilván arra nem volt ideje a csajnak), de kedden úgyis megyek a saját dokimhoz, és akkor majd megkérem, hogy a hallgassuk meg

Moncsika,
Remélem a következő ciklusnal már mehet a szuri.

Mamimto, várom én is nagyon az eredményt!!!

Ecsibe
Októberben volt amikor kezdtük volna az első inszemet, akkor is fogi gátlót kaptam! Előtte nem tudok róla hogy lett volna, igaz nem is néztk mind n hó

Szóval! Nem is néztek uhn minden hónapba! Kérdeztem a dokitól mitől lehet azt mondta nem tudni! Kérdeztem hogy nem e pco de azt mondta nem vagyok az!
Dinyus
Lehet jobb lenne táppénzre felvetetn8 magad! A dokiddal nem beszéltél mi történt? Az utron lehet kellene emelni!

@dinyus: Szuper hírek! Mármint a pulzálás, nem a pecsételés. Már nem emlékszem...kaptál végül progeszteront a múltkor?
Moncsika, sajnálom, hogy megint várnotok kell, szorítok, hogy áprilisra felszívódjon!
Ecsibe, már várom a fejleményeket!
Maminti, mikor fogod tudni, hogy mi az eredmény?

Sjucus 13
Köszönöm, remélem én is hogy felszívódik!

@sjucus13:
Én is örültem, kedden remélem, hallhatom is

Moncsika:
Kedden rákérdezek a dokitol, ő most nem volt bent.
De remélem, ez csak egy egyszeri pánik volt

@maminti73:
Szivfajdalommal olvastam soraidat
Nem tudok és nem is lehet okosat írni
Csak egy hatalmas ölelést tudom küldeni virtuálisan :*

@maminti73:

Nagyon sajnálom, mérhetetlen csalódással olvastam a hozzászólásod. Annyira izgaultam érted, értetek!
Azt hiszem mindannyiunknál erősebb és bátrabb vagy! Bátor, mert nehéz szívvel, de a sorsot elfogadtva élsz, és szembenézel mindennel. És erős, mert nem törsz meg, még akkor is ha most kicsit meggyászolod az elmulasztott lehetőségeket. De képes vagy meglátni a szépet és a jót az életedben! És ez nagy adottság, sokan példát vehetünk Rólad!
Csak annyit tudok mondani, hogy nagyon szerencsés a kisfiad, hogy pont Te vagy az édesanyja.
Ölellek

@maminti73:

Köszönöm!
Köszönöm, hogy megismerhettelek, így ismeretlenül is!

És tényleg remélem, hogy itt maradsz velünk!

@maminti73: nagyon-nagyon sajnálom!
Babaprojekttől függetlenül azért kivizsgáltatjátok, hogy mi okozhatja, nincs-e valamilyen gyulladás, visszér, stb., amit kezelni kellene? Persze abszolút megértem, ha most egyáltalán nem akartok semmilyen kivizsgálásra menni. Jaj, olyan rossz ez így! Jó, nyilván tudtam, hogy benne van a pakliban, de egy percig sem hittem volna, hogy marad az elfogadás...Nagyon csalódott vagyok, őszintén sajnálom! Nagyon nagy ölelést küldök!

Maminti... en nem vagyok olyan bolcs mint a tobbiek es fogalmazasbol sem voltam a legjobb soha, igy csak annyit mondanek, h nagyon sajnalom tiszta szivembol. Igazabol jo hirrel jottem, de jol elszontyolodtam, ahogy vegigolvastalak
Dinyus orom teged olvasni, tovabbra is kivanom h minden a legnagyobb rendben legyen!
Mi tegnap ertunk haza, 20. Cn es epp most pisiltem egy pozi lhtesztet, az elmult evben masodszor sikerult ilyen hamar, az elso meg telen akkor 23.on cickafarkkal, most meg cickafark-inofert komboval, majd kiugrottam a borombol. Tudom nem egy hcgteszt de nekem ez is oriasi orom, kicsit visszanyertem a noiessegembol.

Maminti... en nem vagyok olyan bolcs mint a tobbiek es fogalmazasbol sem voltam a legjobb soha, igy csak annyit mondanek, h nagyon sajnalom tiszta szivembol. Igazabol jo hirrel jottem, de jol elszontyolodtam, ahogy vegigolvastalak
Dinyus orom teged olvasni, tovabbra is kivanom h minden a legnagyobb rendben legyen!
Mi tegnap ertunk haza, 20. Cn es epp most pisiltem egy pozi lhtesztet, az elmult evben masodszor sikerult ilyen hamar, az elso meg telen akkor 23.on cickafarkkal, most meg cickafark-inofert komboval, majd kiugrottam a borombol. Tudom nem egy hcgteszt de nekem ez is oriasi orom, kicsit visszanyertem a noiessegembol.

@7andrea7:

Szuper hír, amit leírtál, és reméljük, hogy a HCG is mielőbb + lesz

@maminti73:

mindig túl kell lenni sajnos az első sokkon, hogy utána tisztábban lásson az ember

Maminti
Nagyon sajnálom hogy rossz híreket kaptato!
Csak fel nézni tudok rád hogy az elengedés felé tudod magad irányítani! Sajnos nem fiatalodunk és tapasztalom hogy a meddőségi vizsgálatok, beavatkozások mennyi idő és pénz! Mi két éve csináljuk ezt, lelkileg és anyagilag sem mindegy! Nem is besz

Nem is beszélve a kapcsolat próbára tételéről! Nem is gondoltam volna amikor belekezdtünk a próbálkozásba hogy ránk ez fog várni! Ha ezt előre tudom.. . Én még mindig nem tudom elengedni a vágyat ,még küzdünk de nem tudom mikor jön el nekünk is a meg állj! Lehet nektek így fog sikerülni hogy elengeditek és nem görcsöltök rajta! Aztán csak egyszer lesz egy meglepi baba!

@moncsika79:

anno, a 2 év alatt mikor próbálkoztunk, mi issokat beszélgettünk a férjemmel erről, mert nagyon sokszor a részemről már egy görcsösség lett, erről is sokat írtam itt a csoportban,

Nekünk mindkettő alkalommal a + teszt úgy jött össze, hogy tényleg nem foglalkoztam a témával. AZ első alkalommal teraszt és kocsibeállót építettünk, a mostaninál pedig a nyaralást terveztem/szerveztem, és utána a sajnálatos haláleset. És tényleg meglepi teszt volt nekem is

Az ember 100%ig nem tudja kizárni az agyából ezeket a dolgokat, maximum megpróbálja elterelni a gondolatait.

Viszont, a másik, amit elkezdtem.... szóval, mi is nagyon sokat bezsélgettükn erről... hogy mi van akkor, ha az van megírva, hogy nem lehetünk szülők.... és hogy igen, meddig hajlandó elmenni az ember.
SOkszor nálunk már vitába fulladt, a "muszáj sex"... már amikor tudtam, hogy PE van, már görcsöltem, hogy most mi lesz.
Bízom a legjobbakban, hogy most mindenr rendben lesz, és megszületik a baba rendben, de egészen idáig sokat gondolkodtam.... meddig mennék el azért, hogy elgyen baba? Mennyire tenném a kapcsolatunkat próbára? 

El tudnám-e muszájból fogadni azt, hogy azt mondják, hogy nem lehünk szülők?
Okoskodhatnék, de nem tudnám megmondani, hogy abban az adott szituációban hogyan döntenék.

Van sajnos olyan ismerősöm, akiknek nem lehet baba.
Ők, ha nezehen is , de megpróbálják elfogadni, állandóan utazgatnak, pokolian szeretik egymást, jönnek-mennek.
Fogalmam sincs, hogy én hogy élném ezt az egészet meg.
Erre mondta a férjem, hogy oké, ott van még nyilván a meddőségi, vagy ha midnen kötél szakad, az örökbefogadás... de hol van az a pont, ahol már inkább beletörődik az ember?

Ejj, de filozófikus lettem, bocsi érte
Csak sok minden azért az emberben lejátszódik, miközbne a próbálkozós időszakok vannak

Én úgy gondolom akinek még nincs gyereke az küzdjön, NE adja fel! Azt az érzést amikor a hasadban fejlődik ,mocorog a várva várt kis jövevény, amikor megszületik és a hasadra rakják.... Stb. stb. Elmondhatatlan, megismételhetetlen! Az egész életedre kihat, ha rá gondolok a boldogságot érzem és szeretném mégegyszer megélni! A terhesség végig aggódás de mellette boldogság is ahogy növekszik a pocak, UH vizsgálatok ahol csak sejtheted hogy mégis milyen lesz, apa is simizi a pocit, gagyarászik a babának! Apás szülés, együtt haza vinni stb! Ezek leírva olyan semmit mondok de ha már egyszer átélte az ember akkor tudja igazán hogy mit is jelentenek ezek a szavak!
Kitartást, mindenkinek meg kell élni ezt a csodát! Kinek hányszor adatik meg azt a sors eldönti!

@moncsika79:

ebben igazat adok neked, és mi is ugye még az első babáért harcolunk/tunk, reméljük a legjobbakat

(kop kop kop )

Igne, és ia azt gondolom, hogy a végletekig elmennék, hogy legyen, legalább 1x átélhessem az anyaság örömét.
Ezzel maximálisan egyetértek.

 

Maminti nekünk van már két közös gyermekünk !Ezért írtam le ezeket mert mi már megéltük ezeket és szeretnénk mégegyszer!