Na sziasztok csajok!
Úgy döntöttem, hosszú-hosszú vívódás után, hogy egyenlőre hanyagolom a lapar. műtét tervét. Ha már a doki is azt mondta, hogy kockázatos, a védőnőm szerint is, a barátnőm, akinek szintén epekővét így vették ki, ő is azt mondja. Mikor neki csinálták, akkor halt meg egy nő a műtétet követő embóliában.
És én is így érzem. Mármint rohadtul rossz érzés volt csak rágondolni is, napokig rémálmaim voltak. Úgyhogy úgy érzem, hogy annyit nem ér az egész, hogy ott haljak meg. Mert bármi lehet. És akkor ki neveli fel a kislányomat? Nem, jobb ez így. Én ezenkívűl mindent megteszek a másik babáért, de ha nem jön össze, nem fogok most már össze törni, mert van nekem Emese. És neki is szeretnék mindent megadni.
Ma voltam a munkaügyiben, érdeklődni. Azok, akik alkalmazásban állnak, azok is regisztráltathatják magukat. Tök rendik voltak. Leülhettem a gép elé, internetezhettem (munka ügyben), meg az ő rendszerüket is megnézhettem. Találtam is benne egy azaz egy darab idordai melót, pénzügyi ügyintézőt, fel is hívtam (onnan, azt is szabad, ingyen), és holnap 10-re megyek Dózsakertbe megbeszélésre.
Remélem lassan beindulnak a dolgok...
Most a munkára, lakásfelújításra fogok koncentrálni, nyáron megpróbálunk üdülni menni, aztán utána újra babaügy. Addig is tényleg fogyni kéne, de nagyon. Most fogom megkeresni a dietetikust. Ő mondta nekem régebben, hogy sokaknak a hozzávaló járás utána jött össze a baba.
Nálunk ma rakott káposzta volt az ebéd. Meg holnap is. Szombatra krumplis tésztát csinálok.
Éva: remélem jobban van már Soma. Képzeld, a csoportotokban kb. 5-en vannak, a többi bárányhimlős, de nálunk se sokkal többen vannak, kb.8-9-en, és nálunk is van himlős. Emese persze most sem kapta el, legalábbis eddig nem jött ki rajta. Anett volt himlős? Nehogy elkapja akkor most, bár már mindegy. Mert ha kijött már nem fertőz úgy tudom, hanem előtte fertőz.
Hajni: ügyi vagy, dolgozz csak! Kell a változatosság és a társaság. Meg a pénz, nem????
Cirmike: hogy vagy? Olyan keveset írsz. Már nincs hányásos dolog?
Most hallottam, hogy egy ált. iskolás évf. társam most halt meg agydaganatban. Mikor Pesten dolgoztam, egy utcában dolgoztunk, egy nagyon kedves, tiszta lány volt és sokat dumáltunk. És annyi terve volt még... úgy megdöbbentett a halála. Egyszer megműtötték, aztán megint kiújult neki, szedett is valami amerikai "csoda"gyógyszert, de sajnos nem segített. Ilyenkor olyan igazságtalannak tartom a világot.... 29 éves volt...
Úgyhogy most ilyen hangulatban vagyok....
Puszi csajok
Szilvia