Kiemelt témák

Naszóval: nálunk semmi új, csak apróságok vannak, jól vagyunk Balázs végre karácsony óta beszél a pszichológusnál, így talán jobban tudnak haladni a cél felé Ő most nyolcadikos, nála a központi kérdés a továbbtanulás, felvételi. Nem igazán tudok okos, lenne, mi lenne neki a jó, és persze ő sem tudja. Úgy érzem, hogy egy kisebb létszámú, családiasabb légkörű suliban jobban lenne, de ki tudja. Az biztos, hogy rá kell szánnií magaát, hogy ott már beszéljen.

Gergő jól van, épp tegnap volt a 11. szülinapja. A kis tanulócsoportjában nagyon otthon érzi magát, teszi a dolgát, de közben ő a hangadó, szemtelenkedni is tud bőven. Aztán ahogy egy nagyobb közösségbe kerül ( edzés), ott elbújik, csendben dolgozik, nem csverészik, igazi jófiú. Ha kérdezik, válaszol, végülis ez a lényeg, bár nem bánnám, ha kezdeményezne is, és lenne néhány haverja onnan is.

Nálatok van valami újság? minden rendben? 

@jucc33:

Szia! az nagyon szuper, h a pszichológussal már beszél,ez nagy dolog. ő az ,akihez már pár éve jártok, és most egyszercsak elhatározta, és azóta beszél?

azt írtad korábban is, h Balázs a suliban nem beszél, de csak a tanárokkal, v a gyerekekkel sem? Barátai azért vannak? iskolán kívül,ha pl hozzátok hívjátok a gyerekeket, akkor velük igen? és amúgy másokkal,úgymond idegenekkel,távolabbi rokonok, ha kérdezik, nekik válaszol?

akkor több ötled is van,h hova mehetne középiskolába?
a mostani általános az magániskola, bpi? ugyanabba a suliba járnak?
nálunk két év múlva ősszel kezdi majd az első osztályt, addig azért még van idő,de már most próbálok tájékozódni.

Nálunk a tavaly tavasszal elkezdett Ayres hatására gyors fejlődés, javulás kezdődött, egyre ügyesebb lett,most tavasszal már ott tartottunk, h az oviban a gyerekekkel játék közben beszélt, válaszolt, ovis foglalkozásokon is részt vett, jelentkezett, kerek mondatokban válaszolt az óvónők kérdéseire, egyszer-egyszer magától is mondott nekik vmit. ezen kívül pl pékségben, zöldségesben, étteremben mer kérni, vásárolni. tavaly mikuláskor tök egyedül odament a mikuláshoz és megköszönte, h hozott neki ajándékot reggelre. idén tavasszal sógornőmmel, akit évente egyszer lát, és előző találkozáskor nem mert szólni hozzá, annyira megnyílt neki, h magátó folyamatosan csacsogott neki vagy egy órát. Ayres tornán már idén tavasszal énekelte a dalokat torna közben hangosan.tavaly tavasszal ezek szinte hihetetlennek tűntek volna. Aztán jött a nyár, az Ayres tornában 2 hónap szünet volt, ezen kívül oviban is ügyelet, minden összevissza  volt, másik óvónénik, ismeretlen gyerekek hétről-hétre, napközis táborook, nyaralás, semmi állandóság. és ez alatt a két hónap alatt visszaeset majdnem a tavaly tavaszi szintre, ahol indultunk. senki felnőtt kérdésére nem válaszolt, gyerekekhez sem mert szólni,válaszolni, a boltban sem mert már vásárolni, köszönni...  Sógornőmmel ujra talalkozott aug-ban, a májusi beszélgetéssel ellentétben most egyáltalán nem válaszolt a kérdéseire, csak mosolygott rá..teljesen elkeseredtem, hisz már olyan szépen alakult. elkezdődött a szeptember, a saját csoportjában újraindult az év, és a saját óvónénijeihez újra nem beszél, nem válaszol, gyerekekkel sem nagyon.. Újraindult az Ayres, ott sem szólalt meg első alkalommal. szóltam, h visszaesés van, azt mondták, adjak neki egy kis időt, hátha pár hét alatt visszaáll majd minden nála. csak elkeseredtem, mert nem hittem, h ha eljutottunk egy folyamatos javulás, fejlődés során egy egész jó szintre, akkor az ennyire megváltozhat, ennyire meg tudja változtatni egy nyári szünet. mi lesz majd iskolába kerüléskor... ezért most voltunk pszichológusnál, pszichodrámát ajánlotta, jövőhéten indul. ezen kívül elkezdtük a lovaglást is múlt héten, ma volt harmadjára. meg ugye az Ayres.

hát most itt tartunk.ami érdekes, h pl vannak új emberek, akikhez mer beszélni, válaszolni, kicsit úgy érzem, h ez elhatározás kérdése. pl a pszichológussal első alkalommal már tudott beszélgetni. új angoltanáruk lett, és első alkalommal nem szólt hozzá,de második alkalommal már szavakban válaszolt, most a 4. alkalommal mondatokban válaszol, sőt magától elmesélt angolul valamit. de pl aki tartja a lovaglást, vele nem kommunikál. picit néha olyan, mint ha az új emberekkel jobban merne most beszélni, és a régiekkel azért nem, mert azok úgyis megszokták, h ő nem beszél,és velük úgy érzi, h akkor nem is kell. de a gyerekekkel való kapcsolata sem az igazi, nagyon kis magának való.

Szia!

Ez nagyon fura,hogy ilyen visszaesést tapasztaltok Olyan szép eredmények voltak ezek, amiket leírsz, úgy sajnálom, hogy nem maradt minden úgy, és végre fellélegezhetnétek. Igaz, hogy nem sokat haladunk előre, de legalább visszafelé sem...
Én is úgy látom, hogy  nagyban elhatározás kérdése ez náluk. Gergő nem jár oda, ahova Balázs, őt nem vették fel, nagyrészt annak köszönhetően, hogy nem beszélt, bár nem igazán tudták megmagyarázni. Ugyanaz lett volna az ofője, aki Balázsnak volt 3 évig, és ugye ő sem beszélt. 
Létrehoztunk Érden  egy tanulócsoportot, magántanulók az oda járó gyerekek, kislátszámú csopoprtban tanulhatnak, élménypedagógiai módszerekkel. Sok a játék, kísérletezés, gyakorlati ismerkedés, minél kevesebb a frontális oktatás. Legalábbis ez az álom. Sajnos a kislétszám egyelőre túl kicsi, négyen vannak most a csoportban, de egyszerre általában hárman, mert vannak ketten, akik nem jönnek minden nap. A tanárunk idén új ember lett, két évig valóban élménypedagógia volt, ő most még nem annyira működik jól, bele kell jönnie, kicsit unják a srácok.
De a lényeg, hogy itt nem szorong, nem stresszel Gergő, és az első nyáron megbeszéltem vele, hogy sokkal jobb lesz, ha beszél, ráadásul itt mindenki új ember lesz, nem tudják róla, hogy nem beszélt, tiszta lappal kezdhet. Borzasztóan élvezte az első perctől a dumálást  

Balázs nem beszél senkivel sem az iskolában, de ha hozzánk jön olyan gyerek, akit meghív, azzal itthon igen. Mára már csak egy ilyen osztálytársa maradt, akivel barátok, és sulin kívül beszél vele. Vannak még helyzetek, amikor beszél, most hétvégén pl. Gergőnek a szülinapi bulija volt, sok gyerekkel, unokatesók, szülők, jó nagy tömeg volt. Ez az osztálytárs is itt volt ( Gergővel is haverok), és az apja is itt maradt. Balázs nem szokott vele beszélni, de most úgy alakult, hogy kettesben pingpongoztak, és ha nem is csacsogott, de válaszolt a kérdéseire. A nap végére pedig már mindenkivel beszélt, öröm volt nézni  
Távolabbi rokonokkal is beszél,  de ez attól is függ, ki az illető. Van olyan, akit évente egyszer, vagy még ritkábban lát, és nincs különösebb kapcsolatuk, velük nem beszél, a többiekkel igen. Idegenekkel nem beszél, de a nyáron erre is volt egyetlen ellenpélda, amikor egy informatikus volt itt nálunk valamit szerelni, és Balázs volt inkább képben, úgyhogy vett egy nagy levegőt, és válaszolt neki  
Egyébként a Rogersbe jár Budapestre, ami egy fizetős alapítványi suli. Én mindenképp azt gondolom, hogy az általános iskolának ( sőt, lehetőleg a középiskolának is) olyannak kellene lennoie, ahol a gyerek minél tovább gyerek maradhat, elfogadják, ismerik, van rá idő, és szorongásmentesen élheti mindennapjait. Egy 30 fős osztályban ez gyakorlatilag lehetetlen. A Waldorf iskolák is 30 fő körüli létszámmal mennek, ettől függetlenül működnek, szeretik a gyerekek, de egy szorongó, nem beszélő gyereknek nem vagyok benne biztos, hogy ez kell. Kislétszám, és tyúkanyó tanítónéni. Kis falusi iskolákban esetleg még előfordul ilyen. Húgom lánya most kezdte a sulit, Pusztazámorra jár, az is egy ilyen hely, szeretik. De sajnos csak alsó tagozat van, felsőbe mér Sóskútra kell menni ( vagy máshova), és az már egy nagylétszámú suli. 

Igen, ugyanehhez a pszichológushoz járunk évek óta, egy ideje már mondta Balázs is, hogy fog beszélni, de mostanra bírta rászánni magát.

Sziasztok! 

Már egy éve nem járt itt senki Lehet, hogy nem is fogja olvasni senki a soraimat, de azért írok magunkról, mert vannak változások, és hátha valakinek erőt ad, ha mégis olvassa:

Balázs középiskolás lett, és ahogy tervezte, és nagyon erősen készült is rá, beszél. Nem ő a társaság középpontja, nem egy csacsogógép, mint itthon, de beszél, válaszol, felmondja a verset, kérdez, barátkozik, sőt mivel egyedül közlekedik ( ez is újdonság), kellett már útbaigazítást is kérnie, és adnia is, minden ment Nagyon boldog vagyok, és büszke vagyok rá, látom, hogy a középiskolai évek egészen más minőségűek lesznek számára, mint az eddigi iskolás időszak volt ( azt is szerette, jól érezte magát, de nem ismerték az igazi Balázst, amilyen a beszélő, felszabadultabb Balázs, és a végén már nagyon magányos volt). Nagyon sokat változott/változik, de azért még mindig vannak szorongásai, kényszeres viselkedései, így a pszichológus marad továbbra is, de ő is nagyon boldog volt, amikor október elején újra találkoztak. 
Tenisz edzésre is járnak a fiúk, és Balázs ott sem beszélt az edzővel eddig. Elkezdte a gimit, és az edző kezdte személyes sértésnek venni, hogy már csak vele nem beszél, és elkezdte erőltetni. Végül aztán sikerrel járt ( nyilván ehhez Balázs akarata is kellett), és hihetetlen, hogy micsoda változás zajlik le a szemem előtt   Amíg csak Gergő beszélt, addig valahogy egész máshogy viselkedett Balázzsal az edző, rideg volt, türelmetlen, igazából nem nagyon tudom kifejezni, de fura volt. És onnantól, hogy beszél, persze ő is más lett, sokkal felszabadultabban viselkedik, de az edző csaj egész más lett: kedvesebb, vidámabb, türelmesebb, magyarázóbb, és érezhető, hogy amikor meccset játszanak a fiúk, mindig Balázsnak szurkol  És ha belegondolok, elszomorít ez a helyzet, hogy ezt váltja ki bizonyos emberekből, ha máshogy viselkedik valaki az elvárthoz képest. 

Gergőnél is voltak/vannak változások, mert sajnos tavaly ilyenkor be kellett zárnunk a tanulócsoportot, nem tudtuk finanszírozni tovább, mert nem jött több gyerek. Nagyon megrázta a dolog, de nem tudtunk mit tenni, új helyet kellett keresni. Budára kezdett járni egy másik csoportba, de egész tanévben nem tudott megbarátkozni az új hellyel, helyzettel. Nem tudott beilleszkedni, nem is nagyon akart, de egy csöppet sem segítették ebben. Év vége felé már láttam, hogy muszáj megint váltanunk, sok szempontból rossz volt ez a hely neki. Szerencsére valaki szólt, hogy Budakeszin is indul egy tanulócsoport, elkezdtünk velük ismerkedni, persze Gergő ellenséges volt, kételkedett benne, hogy ez mitől lenne jobb, eléggé reményvesztett volt. De mivel utálta a másikat, kipróbálta ezt, és bejött Napról napra jobban érezte magát, beilleszkedett, barátai vannak, talán végre vele kapcsolatban is fellélegezhetek Neki a beszéddel már nincs gondja, ebben nem esett vissza, de nagyon nehezen illeszkedik be, úgyhogy emiatt járunk vele is pszichológushoz még egy darabig, hátha segít valamit.

Bízom benne, hogy valaki olvassa ezt, és írtok magatokról is!

Sziasztok!
Egy 24 hónapos kisleány édesapja vagyok. Sajnos az én lányom is nehez boldogul idegenek társaságában, családon belül ugyanakkor mindenkivel beszél. Ha játszótéren vagyunk gond nélkül elvegyül, talán kicsit félősebb a többieknél. Néha ennek-annak köszönget, integet, vagy boltban az eladónak köszön vagy csak integet. Van egy 10 éves barátnője, vele beszél többet is, illetve sokat játszanak együtt. Ami viszont aggaszt, hogy a többi idegen között az esetleges köszönésen kívül semmilyen szóbeli kommunikációt nem kezdeményez. 30-60 perc után vendégek között is el kezd beszélni, de kizárólag velünk. Mondjuk jó jangosan. Illetve elköszönéskor, ha megkérjük, ilyenkor már pápázik is a számára idegen személyeknek. Nem igazán tudom eldònteni, hogy ez mutizmus-e, vagy csak nehezen oldódik/szégyenlős? Válaszaitokat előre is köszönöm! Tamás

Sziasztok! Jár erre még valaki? Jucc? Mi van veletek?

Sziasztok! 
Van még valaki ebben a csoportban?

Hogy alakult a mutizmus, változtak a gyerekek az évek folyamán?

@dunyi77:

Szia! 
itt vagy még?