Ajjaj
Képzeljétek, én is tudok szolgálni egy-két érdekes hírrel:
ma voltam reggel UH-n, ahol közölték, hogy ez a gyerek óriási: 35 hetesnek felelnek meg a méretei, 2680 g. Az UH-s nő első kérdése az volt, hogy a terheléses cukrom milyen lett, mert ha magas a kismama cukra, attól szoktak nagyobbak lenni a babák... csak épp terheléses cukor-vizsgálatot nekem nem csináltak, mert a dokim azt mondta, hogy ha magas a sima cukrom, akkor inkább egész napos mérést csinál, de nem feszíti az amúgyis kényes értékeket tovább...
Annó, mikor az első pár UH-t csinálták, akkor ők mondták, hogy Lili túl kicsi, és két héttel kitolták a szülés várható időpontját... most ezt 'vették vissza'...
Ennek örömére felhívtam a szülésznőt, aki mondta, hogy ha már itt vagyok a kórházban, akkor ugorjak fel hozzá egy baráti ctg-re.
Ott minden rendben volt, Lilus aktiválta magát, úgyhogy kezdtem megnyugodni...
Majd elautóztam anyósomékhoz, ahol is egy fél óra üldögélés után kiderült, hogy vérzek. Pánik on, telefon a dokinak, aki nem vette fel, aztán a szülésznőnek, aki mondta, hogy azonnal kórház. Már majdnem beértünk, mikor a doki visszahívott, hogy tűnés haza, fekvés, kettőkor hívjam fel.
Mire hazaértünk, már görcsölgettem is finoman, nem fájt, csak éreztem, hogy összerándulnak az izmaim.... Lefeküdtem kicsit.
Hála Istennek, azóta semmi gond, beszéltem a dokival, mondta, hogy 8 körül hívjam újra, akkor megbeszéljük a továbbiakat, addig is feküdjek...
Most gondoltam ideülök már kicsit, és mesélek nektek... Teljesen nem nyugodtam meg, bár az a tudat javít kicsit a hangulatomon, hogy Lili már lassan elég érett, nem lesz koraszülött, bármi történjék is.
Csak egészséges legyen...
Léna, remélem Sára hamarosan túllesz a nehezén, és nem ping-pongoznak sokat a papájával a bacikkal...
Ila, további minden jót nektek
Jók legyetek, ha megtudok valamit, majd még jövök...