A 3. gyermekem érkezését úgy osztottam meg a férjemmel, hogy elmentünk az Alaxandra könyvesboltba, ahol az volt a szokásunk, hogy könyveket nézegetünk, majd leülünk a kávézó részbe és kávézunk. A férjem a földszinten nézelődött én meg az emeleten. Amíg nem vette észre, odamentem a kávézóba és kértem a pultost, hogy itt egy kis becsomagolt ajándék, legyen szíves a rendelésnél a férjem csészéje mellé tenni, mintha a cég ajándéka lenne. Korábban is volt már , hogy kaptunk kekszet vagy csokit a kávé mellé. Minden terv szerint alakult. Még reggel csináltam egy kazettás tesztet amit be tudtam csomagolni, szalaggal átkötni. Kiválasztottunk néhány könyvet, aztán rendeltünk kávét. Kérték, hogy üljünk le egy asztalhoz, majd kihozzák. Úgy is volt. A férjem meg is kapta, nem is csodálkozott, hogy az övé mellett egy kis ajándék van. Beszélgettünk ki milyen könyvet talált, aztán mondom neki,hogy meg se nézed mit kaptál? Mondom biztos csoki. Erre ő, az egyik végét megbontotta és belenézett, aztán azt mondta: igen, fehércsoki. És visszatette. Mondom neki, ki se bontod? Nem akarsz adni belőle? Erre mosolygott, hogy dehogynem, bontja ki és nagyon megdöbbent, hogy nem csoki, hanem egy kétcsíkos teszt. És akár hiszitek akár nem, ekkor elkezdett esni a hó és mi az emeleten az ablak mellett ültünk és lassan óriás pelyhekben elkezdett hullani a hó. Nagyon romi volt
A mostanit pedig úgy mondtam el, hogy horgoltam egy indurka pindurka cipőcskét. Beletettem egy kis díszdobozkába, amit azelőtt nem látott még a férjem. Vártam egy jól látható kétcsíkos tesztig, amit meg is csináltam ma délután. Felvetettem a családnak, hogy mozduljunk ki valahova, igaz, hogy esik az eső és fúj a szél, de ne üljünk itthon. Vasárnap lévén nincs nyitva a környékünkön semmi,csak egy meki. Pont jó hely, mert nagy játszóháza van. A gyerekek játszottak, mi pedig kettesben maradtunk. Elővettem a táskámból a dísztasakot, amibe a kis dobozkát tettem. Átadtam a férjemnek azzal a szöveggel, hogy jövőhéten új munkahelyre megy, így gondoltam sok sikert kívánok neki ezzel a kis ajándékkal. Mosolygott, örült, hogy ilyenre is gondolok, de nem kellett volna.
Nyitja ki a kis dobozkát és ahogy ránézett a kis cipőcskékre, aztán rám pillantott és kérdezte , hogy ez akkor most mit jelent? MOndom : azt, hogy úton van és a pocakomra mutattam:) és már potyogtak is a könnyeim, megöleltük egymást. MOndtam, hogy bizonyítékom is van, és elővette ma kétcsíkos tesztet. A férjem arcán a döbbenet, a csodálkozás és az öröm, na meg a büszkeség egyszerre látható volt. Elmondta, hogy egyáltalán nem számított rá, hogy ilyen hamar összejön. És hogy nem sejtette, hogy ezért jöttünk el otthonról. Annyira jól alakult mindent. Odakint fújt a szél, esett az eső, már sötétedett és az utcán már világítottak a lámpák. Mi meg átkarola egymást a jó melegben, tervezgettük, hogy nagyobb autót veszünk és minden olyan szép volt és jó... Bodogság van.