Sziasztok!
Hat az en gondom nem olyan nagy igy nem is tudom hogy idepofatlankodjak-e.
Ani vagyok, 5 honapos fiam van, eleg "gyenge" vagyok sajna hajlamos vagyok a depressziora meg a szorongasra ami ugye egy kisgyerek mellett nem a legszerencsesebb. (meg amugy sem)
Eddig egesz elvoltam a picurral de par hete megint erzem hogy kezd elhatalmasodni rajtam az a rossz erzes, reggel folkelek minden ok, teszek-veszek aztan hopp egy gondolat hogy most mit csinalok es leblokkolok, onnantol semmihez sincs kedvem, sem fozni, sem takaritani de meg a picurral sem tudok mit kezdeni.
Amugy eleg gaz ido van most biztos az is a baj.
Nem toletek varom a segitseget, tudom mi a bajom, az egyedullet, megorulok egesz nap bezarva a lakasban, baratok, csalad nelkul csak arra varva, hogy a parom hazajojjon.
Valoszinu hogy nagyon nagyon sok anya van ezzel igy.
Nem ertem miert kell kizarni a fiatal anyakat a tarsadalom tevekenysegeibol, miert nem szervezunk magunknak programokat, kozos babazast, miegymas.
Amugy otthon Mo-on van is ez azt hiszem,nem?
Itt a nagy elszigeteltseg, legalabbis nekem aki olyan felenk hogy senkit nem mer megszolitani.
Amugy akinek van ennyi idos babaja az mit jatszik vele? Mert mi egy ideig elvagyunk aztan meg mar nem tudok mit kitalalni.
En meg arra sem panaszkodhatok, hogy nyugtalan a babam, olyan jo kisfiu hogy ilyet csak almodni lehet, egyfolytaban mosolyog es nagyon-nagyon keveset sir.
Madaran, szerintem felejts el mindent es felszabadultan elvezd a szexet, en is nagyon akartam babat es minden egyes alkalommal amikor megjott sirtam, de sikerult es tutti hogy nektek is fog
Katica: Te is kulfoldon elsz, neked hogy sikerult beilleszkedned, vannak baratnoid? Mit csinalsz a szabadidodben?
Dolgozol?