Kiemelt témák

Sziastok!
A segítségeteket szeretném kérni, hátha valaki hasonlókat élt át, mint én. 
Tavaly nagy várakozásokkal, első házas hónapunkban azonnal teherbeestem. Szinte hihetetlen... nagy döbbenet, némi kétségbeesés, majd augusztusban a hidegzuhany, a baba már nem él (10 hetes). Műtét azonnal, majd következő napon megkönnyebbülés, csodálkozással kevedve, hogy milyen jól viseltem.

Kb. 3 nap múlva a felismerés utolért, és napokig csak sírás, hibáztatás, bűntudat...hiszen én voltam az anyukája, mégsem tettem meg mindent... Alig vártam, hogy leteljen a 2 ciklus, novemberben újra teherbeestem... még csak örülni is alig volt időm egy hét múlva erős vérzéssel újabb vetélés. 

Azóta sok idő eltelt, túlzás, hogy túl lennék rajta. Szerintem, aki ezt megélte, tudja miről beszélek. A nagy probléma, hogy azóta nem esek teherbe. Ebben a hónapban a nőgyógyász írt fel Clostilbegytet, de ebben a hónapban még nem segített.

Csak türelmetlen lennék? Aki átélt hasonlókat, volt olyan, akinek szontén sokat kellett várni? Van esetleg tanácsotok?

Természetesen időnként nagyon optimista vagyok, majd teljes szomorúság, és félelem, hogy lesz-e babám.
Köszönöm a segegítségeteket!

Szia!

Nagyon sajnálom, ami történt, ugyanezt éltem át.
Decemberben spontán vetélésem volt, megvártuk a három hónapot, azonnal teherbe estem, majd 11 hetesen megműtöttek, mert megállt a szíve. 7 hete volt a műtét, habituális vetélésről beszél az orvosom, ezért ebben a hónapban mennem kell rengeteg vizsgálatra (hormonvizsgálat, pajzsmirigy, trombózis, inzulinrezisztencia).
Olyan szempontból szerencsém van, hogy az orvosom lelkiismeretes, mert nem várta meg a 3. vetélést (általában a 3. után küldenek vizsgálatokra).
Viszont mi most pihenünk, idén már nem is szeretnék próbálkozni.
Próbáld meg kicsikarni a beutalókat, fontos lenne, hogy kiderüljön, miért nem maradnak meg a babák.