Sziasztok!
No, megjöttünk végre. Végigolvastam mindent, de annyi minden történt, hogy nem hiszem, hogy mindenre fogok reagálni, csak foglalnám a helyet, de igyekszem visszatérni a vérkeringésbe.
Kriszti! Én nem tudtam megnyitni a táblázatot
. Viszont elküldtem neked az albumaink címét
. Az adatok pedig Fülescsacsi/Eszter/Budapest/Szabolcs Gergő/2003. 11.06./3220g/58 cm - bár a javát már tudod.
Azért nem semmi, hogy így kikeresgélted a hozzászólásokból az infókat
. Szegeden az Agyagos utcában voltunk főleg, én azért bejárkáltam a városba is az egyetemre. Mi is mentünk szánkózni, de Szabolcs utálja a telet... Egész nap kilométerhiánya van, meg nem áll a lakásban, de az utcán alig lehet rábeszélni, hogy pár lépést tegyen. A hótól fél, a szánkón sír, még a lesiklás sem tetszett neki, pedig csúszdázni imád, egész magas csúszdákról is kacagva csúszik le... Szóval én már várom a tavaszt, pedig azt hittem, mekkora buli lesz már a tél idén...
Krisz! Szuper ez a víz alatti fotó Dorkáról! Kicsit bánom, hogy már nem járunk, de Szabolcs amúgy sem volt sosem az a nagyon lelkes úszkáló, legalábbis a merülést nagyon nem szerette... Remélem, már meggyógyultál! Én vagy két hete folyamatosan fújom az orrom, de olyan sűrű, nem látom, hogy múlni akarna... Szabolcs viszont jól van, maradjon is így. Mi is megyünk a tizenöthós oltásra jövő héten, már előre félek, főleg, hogy éppen hat fogat növeszt...
Andi! Nekem tetszett ez az úszós feladat, amit leírtál, nekünk nem is voltak ilyenek.
Zsófi! Szabolcs teljesen változóan alszik éjjel, gyakran átalussza hatig, és akkor szopik, aztán még egy-két órát együtt alszunk. Olykor négykor felkel, iszik vizet pohárból, aztán alszik tovább. Olykor már kettőkor felkel, de mindig csak inni kap. Nagyon el tud szállni a szopival, volt amikor hétszer keltünk egy éjjel... Most Szegeden muszáj volt megszoptatnom éjjel, mert a szomszéd szobában aludt a kisiskolás unokanővére, nem akartam, hogy felkiabálja, a vizet egyszerűen nem fogadta el, teljesen fel volt zaklatva az idegen helytől. Aztán a végén már nem is akart visszamenni az ágyába, már előre féltem, hogy mi lesz itthon. De úgy tűnik megy a visszaszokás.
Szabolcs voltaképpen már mindent eszik, tejet még csak nagyon ritkán, és csak ételbe főzve, amúgy amit csak akar. Na, jó, csoki és nasik nincsenek. De Szegeden még húst is evett, pedig mi az apjával nem eszünk húst, de ezt nem akarjuk ráerőltetni, szóval itthon is kap halat, májkrémet, vendégségben mást is, ha elfogadja - rendszerint el is szokta. nem válogat. Inni viszont az anyatejen kívül csak vizet fogad el, néha csipke-, vagy gyümölcsteát mézzel citrommal, vagy ízesítés nélkül, esetleg gyümölcslevet. De ezek elég ritkák...
Szegeden a legnagyobb balhé a fürdés körül volt. Itthon nekünk zuhanyzónk van. A kádállványt a zuhanytálcára állítva szokott Szabolcs egy közepes méretű kiskádban fürdeni. De fürdött már nagy kádban a nagyszülőknél apjával is, velem is. Most viszont teljesen besokkolt a fürdőszobától, a kádtól, de az sem működött, hogy kiskádban valamelyik szobában fürödjön, kétségbeesetten belémkapaszkodva állt és torkaszakadtából üvöltött. Épphogy végig tudtam törölgetni, de nem is fürdettem minden nap, a végén már alig vártam, hogy hazaérjünk, mert tíz napig nem mostunk hajat... Apósomékat sehogy sem tudtam meggyőzni, hogy itthon imád fürdeni. De egyszerűen fogalmam sincs, mi lehetett ez. megnéztük, ahogy fürdenek a többiek, már be is tudták csalogatni a kádig, de ha bekartuk rakni, jött az az ijedt kiabálás...
Na, most ennyi, megjött a férjem. Holnap próbálok jönni.