Kiemelt témák

Nálunk ez a szorongás van, és tikkel is Balázs, időről időre jönnek újabbak, van, amikor krákog folyton, máskor grimaszol, pislog, nem is tudom, mi volt még. Volt körömrágás is, elmúlt, de mindig jön újabb "rossz szokás". Gergőnél nincs más, csak a nembeszélés, néha velem agresszív, ha nem úgy van valami, ahogy szeretné, de ez belefér a normális kategóriába. 
Ennyi idősen simán lehetnek már kamaszos megnyilvánulásai Kittinek, Balázs is tavaly kezdett megváltozni ilyen téren, beszól, szemtelen, gúnyos. Nem vészes még, ez még csak a bemelegítés

Nagyon szépségesek a gyerekeid

Ő Gergőm:                                      Ő pedig Balázs:   

Szia Jucc. Szép nagy fiaid vAnnak .Kittinél ez még szerintem nem kamaszos megnyilvánulás inkább viselkedészavarnak mondanám.A leírtakból nekünk a körömrágás van ,de az állandó.Majd írok még ,de most rohanok.

@jucc33: Szia!
Ne haragudj a zavarásért. Láttam,hogy győri vagy. Érdeklődnék,hogy sikerült e találni általános iskolát??
Húgom most 2. osztályos,normál általánosba jár,de most kezd lemaradni a társaitól.Veszprémben a Cholnokyba jár,de ha nagyon lemarad,nem tudják tovább tanítani. felmerült a költözés,viszont eddig csak Pesten találtunk neki speciális sulit.

Előre is köszi a választ! További szép napot

Szia Noémi, 
én érdi vagyok, nem győri. Emlékeim szerint talán Luca001 győri itt köztünk, de ha jön, úgyis válaszol. Húgod is mutista?

Szia!

Igen, mutista.
Már ovis korában kiderült, ezért is került Veszprémbe. A mostani iskolában nagyon kedvesek és aranyosak, elméletileg van gyógypedagógusuk is, de semmi eredmény....Nevelési tanácsadóhoz is jár foglalkozásokra,de így sincs semmi javulás
Nemrég kiderült,hogy a hallása sem a legjobb,nem hallja a magas hangokat,így hallókészülék kell neki mindkét fülére. A kedves tanárnéni nem mondta el a többi gyereknek és mikor észrevették, elkezdték csúfolni szegény húgom,hogy süket-néma.....Emiatt még kevésbé akar beszélni. A családdal és néhány közeli ismerőssel bármikor beszél,még telefonon is. Buszon,vonaton szintén,de mihelyt kisebb zárt közösségbe kerül,elnémul vagy csak súgdolózik....

Remélem Luca001 minnél hamarabb jelentkezik, jó lenne tudni,hogy milyen iskolát találtak........

Sziasztok!

Rég nem jártam itt, most ránéztem, látom feléledt a topic...

Jucc, gratula, nagyon -nagyon boldogan olvasom, hogy ennyi pozitív élményetek van, szépen lassan alakulnak a gyerekek... Hatalmas dolgok ezek, hogy mernek egyedül kérni a büfében, stb, stb...

Noémi! Összeszorul a szívem, ahogy olvasok a húgodról.... Tudom, nem egyszerű, de azonnal elhoznám abból a közegből....

Igen, mi győriek vagyunk....  Luca már szinte teljesen rendben van, úgyhogy "normális" iskolába vittük, most másodikas...  Rettentő aranyos tanító nénije van, dícséri a gyerekeket állandóan, csupa csupa pozitív megerősítést kapnak, Luca szereti és tiszteli nagyon....Jól vette az akadályokat, csupán egy panasz van rá, hogy túl nagy a szája, mindent megmagyaráz, mindent úgy csűr-csavar, hogy ő jöjjön ki jól a dologból.... Gyerekek szeretik, sok barátot szerzett, 18 kislány volt itt a szülinapján,  nem lehetett kihagyni senkit....   Annyi maradt vissza, hogy a régiekkel módszeresen nem beszél, mert mit szólnának, hogy eddig nem, most meg már igen.... Az új helyeken, lovarda, kézilabda, iskola, táborok semmi gond....

Ha nem változtak volna a dolgok, én a Waldorfba vittem volna Győrsövényházára, őket meleg szívvel tudnám ajánlani....

Visszaolvastam, látom, hogy szóba jött a kineziológia.....

Annak idején a Luca miatt sok alternatív dolgot kipróbáltam, jópárat meg is tanultam,  én ebben a vonalban láttam a megoldást.... Kineziológia, Holistic-Pulsing terápia, új energia kezelés, stb. stb....  Nem gondoltam volna, de mára ez lett a munkám... Szóval csak ajánlani tudom ezeket a lehetőségeket.....  Persze nem mindegy, kihez megy az ember, mi is találkoztunk néhány "kuruzslóval". Az sem volt véletlen, az a tapasztalat is kellett.....Ha valakit érdekelnek a különböző alternatív módszerek, szívesen írok e-mailben.... dunyievi@kabelnet.hu    Nekünk rengeteget segítettek....

Még egy jó hír, Gergőkém füle is tökéletes, és azt mondja a  logopédusunk,hogy jövőre már nem is kell járnunk.... Szóval teljesen renbe jött ő is...

Sziasztok!

Noémi, remélem, találtok megoldást a húgodnak, ezt tényleg rossz olvsni is
Gergőm is Waldorf iskolába jár most, az tényleg egy járható út, de persze itt is sok múlik a tanítón, meg az osztálylétszám sem mindegy...

Dunyi, de örülök a jó híreknek! Gergő is, Luca is szuper gyerekek Hű, és ez is milyen érdekes, hogy ez lett a munkád! Ezt mind csinálod, amit felsoroltál? Milyen eredményekkel?

Nálunk Gergő az egyszerűbb eset, ő is hasonlóan Lucához a régi helyeken nem szólal meg, viszont ő az iskolában sem, pedig idén új helyre jár. De pl. elkezdett kézilabdázni, és előre mondta, hogy ott beszélni fog, mert úgy sokkal egyszerűbb. És tényleg beszél  Nem viszi túlzásba a csacsogást, de válaszol, ha kérdezik. 
Balázsom meg csodálkozik, hogy minek beszélni edzésen? Úgy kellett rászólnom, hogy leaglább az öccsét nem beszélje le! Neki nehezebben mennek ezek a dolgok.

Sziasztok!

Köszi a választ Dunyi

Sziasztok!
Tegnap találtam rátok sok keresgélés után.Nagyon megörültem mikor láttam hogy győri is vannak közöttetek mert mi is itt lakunk
Igazából kérdésem lenne biztos tudtok segíteni!
Szóval a helyzet nálunk a következő:Liza lányom decemberbenlesz 5 éves.Még nincs papírunk arról hogy mutizmusa van de beszéltem már logopédussal,gyógypedagógussal akik szerint ez a próbléma gyökere.Liza elég korán kezdett beszélni nem volt eddig semmi gond.Itthon a családdal,nagyszülőkkel,beszél verset mond énekel mint akármelyik más 5 éves.A gond azzal van hogy pl. óvodában nem kommunikál.Az óvonéninek megsúgja ha szeretne valamit de hang nem hagyja el a száját.Vannak barátai szeret oviba járni,nem mondta még sosem hogy nem akar menni.De beszélni?Azt már nem.Van egy kislány a csoportjába akinek szintén sugdolozik meg játszik a többiekkel is de nem szól hozzájuk.Ők elfogadták ilyennek nem volt még eddig ebből problémája.
De már úgy gondolom ha nem változtatunk mi lesz vel majd az iskolában??

Most bejelentkeztünk a Nevelési Tanácsadóba de szeretném megkérdezni hogy van-e értelme elmenni oda vagy induljunk más irányba?
Még annyi a Lizáról hogy van 2 barátnője velük is beszél ,játszik ilyesmi de pl.Dédihez nem szól soha.Szerepelni nem szeret de itthon egyáltalán nem visszahúzódó inkább ő a fönök

Hát dióhéjba ennyi lenne bárki hozzászolását előre is nagyon köszönöm!!
Szép estét

Szia!
Örülök, hogy jöttél, írtál  Leánykád olyasmi dolgokat produkál, mint a nagyobbik fiam, mintha róla írtál volna Nála is 5 éves kora körül derült ki, hogy mutista. A nevtan azért lehet fontos, mert megfelelő terápiákat javasolhatnak, nyújthatnak-ingyen! És felállítják a diagnózist, amit az óvodának is elküldenek, feléjük is tehetnek javaslatot, hogyan bánjanak a ygerekkel,mit biztosítsanak neki. És ha a diagnózis fennáll, akkor tudniuk kell az oviban, hogy Liza két gyereknek számít a csoportlétszámba, és ugyanez vonatkozik a sulira is. Ők semmiképp sem kihagyhatók, suli előtt is menni kell majd iskolaérettségi vizsgálatra hozzájuk ( nem kell mindenkinek, csak akit az ovi elküld, de iylen esetben ez szokás, nálunk legalábbis). Aztán lehet, hogy fognak javasolni más utat, vagy kiderül, hogy náluk nincs megfelelő terápia erre, akkor valószínűleg magán úton kell keresgélned, és sok-sok pénzt kifizetni ( pszichológus, mozgásterápia, miegymás). 

A suli valóban nem egyszerű téma, mi mindenképp úgy gondoltuk, hogy a sima körzeti iskolában, egy 28-30 fős osztályban elveszte, magába fordulna a gyerek, és a tanulás lenne az utlsó, amire figyelni tudna. Kerestünk, és szerencsére találtunk minkét gyerkőcnek elfogadó, szerető környezetet, ahol kis létszámú osztályok vannak, alternatív módszer, és minden jól működik náluk úgy is, hogy még mindig nem beszélnek. De ezek sajnos fizetős sulik, nem is könnyű mindenhova bejutni, érdemes időben keresgélni, dönteni. Sok sikert nektek! Írj majd még magatokról!

Minden kedves fórumozót, aki már szülő,szeretném megkérni,hogy töltse ki kérdőívemet,mely nagy segítség lenne a szakdolgozatom elkészítéséhez!A témája a szülővé válás folyamata.Nagyon hálás lennék,ha segítenétek!
A kérdőív itt érhető el:
https://docs.google.com/forms/d/1YFhwbL ... c/viewform

Sziasztok!

Két napja ezt a topic-ot bújom, hátha megoldást találok a problémánkra.
Az én kisfiam is mutista, amióta betette a lábát az óvodába. A bölcsiben nem volt semmi probléma, nem is lehetett, mert én is ott voltam vele (szinte). Akkor nyáron, mielőtt óvodás lett, az apukája kiment külföldre dolgozni fél évre, majd bekerült az óvodába. Na, ez "kiverte a biztosítékot" nála. Első perctől kezdve nem evett, nem ivott, nem pisilt egész nap vagy bepisilt az egyébként 2,5 éves korában magától szobatiszta és ágytiszta lett gyerekem. Minden nap sírva mentünk, nem szólt senkihez, nem játszott senkivel. 3 hétig hozzám sem szólt, skype-n sem beszélt az apukájával, hozzá sem beszélt, úgy emlékszem vissza, hogy testvéreivel sem állt szóba. Utána ismét beszélt, de innentől kezdve csak velünk a szűk családdal és az én szüleimmel, senki mással.

Tudtam mi ez, a lányaim is így kezdték az óvodát, de ők 1-2 gyerekkel beszéltek és egymással, ők közvetítettek az óvónő felé, ha pisilni kellett. Elvittem őket pszichiáterhez, ő annyival lezárta, nem az ő hatásköre és mivel ikrek, így ez jellemző az ikrekre, majd megoldódik, ha rendeződik a családi hátterünk (akkor voltam válófélben). Ez így is történt, megismertem életem párját, Gergő apukáját és tényleg elkezdtek beszélni a lányok. Másfél évi hallgatás után. (Persze nem hiszem hogy ezért...) Rájuk tökéletesen ráillett a mutista viselkedés, a kitörő érzelmek aminek mindig hangot is adtak.

A fiam nem ilyen. Gergő mindig jó kisbaba volt, evett, aludt. Mindenki ilyen kisbabáról álmodik.

Folytatom az óvodai "élményeinket":
Az első év szörnyű volt, ott hagytam sírt, még az első év nyarán is úgy vették ki a kezemből, mert nem akart ott maradni. Amikor mentem érte, mindig ott ült a padon és figyelte a kerítést, hogy mikor érek oda érte. Az óvónők nem tolerálták a viselkedését, próbálták keményen szóra bírni, de ez csak még nagyobb ellenkezést váltott ki belőle. Ki volt fordulva önmagából, láttam, hogy iszonyú szenvedés neki az óvodai bentlét.
Közben apuka is hazatért külföldről, de a helyzeten ez nem változtatott.
Nyár elején elköltöztünk, így új esélyt láttam, hogy másik óvoda, más pedagógus, itt a gyerekek sem fogadták be, hátha...
Az új óvoda nagyon tetszett Gergőmnek, igaz kicsit messze volt, de egy régi bölcsis barátja ott volt, így megpróbáltuk, hátha pont a kisfiú majd jó hatással lesz arra, hogy beszéljen.
Nem így történt sajnos Ovi után találkoztak néha, akkor kb. 1óra múlva beszélt is Gergő hozzá néhány alkalommal, aztán ez is elmaradt. Játszótéren is találkoztak, de semmi .
Látszik rajta, hogy jól érzi magát köztük, de nem tud megszólalni, pedig látom rajta, hogy nagyon szeretne, de nem megy. Annyira sajnálom.
Elérkezett a nagycsoport, minden jól ment, presze nem beszéd terén, de láttam rajta, hogy befogadták, a gyerekek elfogadták Gergőmet így amilyen. Az óvónő viszont nem...Nagycsoport, itt már beszélni kell, iskolakezdés, mi lesz vele. Ez nem szép, hogy nem válaszol a gyerekeknek, illetlenség, köszönés stb. Kiderültek dolgok, így nem tudom jó döntést hoztam-e de most novemberben elkezdtük a 3. óvodánkat.
Középsőben 6 hetet töltöttünk pszichiátrián, de ott hagytam ( én). Ha érdekel valakit írok róla.

Röviden ennyi, légyszi írjatok
Mindenkinek kitartás!

Tünde

Szia Tünde!

Sajnálom, hogy megoldás kerestél, és nem találtál, igazából itt inkább azért vagyunk egymásnak, hogy lelkileg támogassuk, megerősítsük a másikat és magunkat, de megoldást ritkán találni.
Nagyon hasonló az én Gergőm is a Tiédhez, az alapján, amiket írtál. És nálunk is a nagytesó kezdte ugyanígy, de ő így is maradt. Nerm írok többet, hátha már elolvatad a dolgainkat. Kéred, hogy írjunk, de könnyebb lenne, ha kérdeznél, mire vagy kíváncsi.

Judit

Szia Judit!

Köszi, hogy írtál.
Azért írtam, hogy írjatok, mert kíváncsi vagyok kinek mi segít vagy mit érdemes megpróbálni.

Nagyon sok hasznos dolgot olvastam itt, pl. nem is gondoltam, hogy a hinta és a forgófotel jó hatású lehet. Gergő pl. kicsi korában utálta a hintát...és most a nyáron tanult meg bicajozni, de nagyon nehezen ment neki, azt hittem sose fog megtanulni két keréken tekerni.

Tegnap telefonáltak a nevelési tanácsadóból, januárra kaptunk időpontot pszichológushoz. Először apával együtt kell menni gyerek nélkül. Kíváncsi vagyok mi lesz.

Szép estét,
Tünde

@trixi35:
Szia....
Istenem, sírok, azon, amit írtál...Gratulálok, hogy megcsináltátok!!!!
Új vagyok, mi még az elején járunk. Illetve, most borult a bili, mert idén iskolába kell menni. Nem vettem észre...Illetve említették, az óvodában, már az elején, de aztán már beszélt...valamennyit, és úgy gondoltam, elfogadták, hogy elég zárkózott. (Otthon nem! Szegény nővére mindig háttérbe szorul, mert végül neki kell engednie.)
Aztán az óvónő eléggé türelmetlenül hozata tudomásomra, hogy őt már nem érdekli a gyerek, nem tud vele mit csinálni...(((
Szóval csúnyán borult a bili, és most kétségbeesetten kapkodunk...ősszel iskola...és egy szót nem mond, sehol. Az emberek furcsán néznek ránk, és tudom, hogy ő is érzi...és nagyon-nagyon sajnálom őt...és magunkat is.
Igen, a gombóc nálunk is szerepel. Az is, hogy hülyének nézik...mondja a gyerek...Pedig...na jó, nem mondok semmit, nem akarok ellenszenves, elfogult, majomszeretettel csüngő szülő lenni..:S
Ép az értelme, ez egészen biztos...Ezért (is) gondolom úgy, hogy ez az "állapot" időnként nagyon is kényelmes számára..
Mit csináljak....segítsetek..nem vagyok olyan erős mint te...nem tudom megtenni...

Szia Macsku!

Igaz, nem engem szólítottál meg, de azért válaszolok röviden.
Szerintem nem sokan lennénk képesek arra, amire Trixi, és nem is vagyok róla meggyőződve, hogy ezt így kell csinálni. Amikor ő leírta mindezt, akkor is megírtam, hogy nem biztos, hogy hosszútávon ez a megoldás, lehet, hoyg most beszél a lánya, de ki tudja, milyen sérülések érték, amik belül ott vannak. Az, hogy erőltetjük a gyereket, egy komoly visszajelzés neki: nem fogadlak el így, ahogy vagy, nem vagy így jó, változnod kell. Ezt kapni egy szülőtől szerintem borzasztó lehet. Nagyon nehéz azt néznünk, hogy nehéz a gyerekünknek, más, mint a többiek, de sokat nem tudunk tenni. Érniük, okosodniuk kell ahhoz hogy megértsék: ők tudnak ezen változtatni, ha eljutnak odáig, hogy akarnak is. Tudunk segíteni nekik az elfogadással, türelemmel,és fejlesztésekkel, szakemberekkel. És a megfelelő közösség, iskola kiválasztásával. Ez sem könnyű. A sima állami iskolákban egyre rosszabb a helyzet, könnyen kaphatsz olyan visszajelzést, mint most az oviban. Egyszerűen nincs erre kapacitás, türelem, idő, pénz, ember...
Az alternatív sulik drágák, és sokuk alaposan tele van. Egy kislétszámú suli lehet talán megfelelő, de nyilván sok múlik ott is a pedagóguson. Merre laktok Budapesten? 
Mindkét gyerkőccel túl vagyok a suliválasztáson, nem volt könnyű, talán most már fellélegezhetünk...

Minden jót nektek!

@jucc33:

Szia Jucc,
Örülök, és köszönöm, hogy válaszoltál. Látod, ennyire új vagyok, azt sem tudom, hogy kell beköszönni...
Annyira tanácstalan vagyok, legalább két malom közt őrlődöm.
A minap fogorvosnál jártunk, annál, akit a gyerekek egyébként elfogadnak. Kedves, türelmes. De már ő is elveszítette a türelmét, úgy szőlt a kisfiamhoz, hogy az fizikai fájdalamt okpzott, nekem is. Négyszemközt megkerestem és mintegy úgy magyarázatként említettem neki, hogy a gyerek ilyen típus és létezik egy ilyen állapot. Azt mondta erre, azt hitte, hogy autista. Hm. Ha azt hitte, akkor főleg nem megoldás a türelmetlen hozzáállás.
Az ilyen és hasonló esetek szép számmal akadnak, azt hiszem, az ilyenek nem, hogy előre vinnének, inkább hátráltatnak.
Még diagnózist nem kaptunk, de a gyanú felmerült, a Vadaskert Alapítványhoz megyünk, megfigyelésre.
Ha nem tartalak fel, elmondom az előzményeket, Van egy 2 évvel nagyobb kislányom, ugyanilyen volt. Egyszerre kezdték az óvodát, ugyanott, de másik óvónőnél. Mindkét gyereknél jelezték ezt, hogy nem beszélnek. Mindkét gyerek rendkívül zárkózott és nagyon érzékeny. A játszótéren rendszeresen "megtalálták" őket a durvább gyerekek. talán ott hibáztam, hogy minden esetben a védelmükre keltem? De mégsem hagyhattam, hogy odajön egy másik gyerek és minden előzmény nélkül fellökje, bemázol egyet, szemébe rúgja a homokot? (szándékos esemény esetén szóltam) Talán a túlféltés hozza ezt elő? Vagy a magasfokú érzékenység? Kislányom attól is sírni tudott, ha másvalakinek esett bántódása.
A kislányom már az óvodában kinyílt. Így mondta az óvónénije. Azóta iskolás, bár megemlítik, hogy nagyon halkan beszél, de aszeretik, a tanítói is, társai is, bónuszban még jótanuló is.
A kicsit szerintem jobban "megmasszírozták" központi téma lett, sokat csúfolták a társai. Szerintem ez jelentősen hozzájárult jelenlegi állapotához.
Javasolták a Bach-féle virágterápiát, - javulást nem nagyon látok - illetve a kineziológiát néztem most ki. Gondoltam kutyásterápiáre - az állatokat nagyon szereti - az azzal foglalkozó szervezet azonban nem válaszolt megkeresésemre.  Látok fantáziát a lovaglásban is, úszásban, vagy bármilyen sportban, amit a gyerkőcök elfogadnak.Komoly gondot okoz nálunk, hogy sokat kell dolgozni, nem tudunk mindenhová eljutni.
Újpestiek vagyunk.
Ha valamire találok és  javulást látok, beszámolok.
Köszönöm, hogy írtál, most egy kicsit könnyebb, így, hogy látom, nem vagyunk egyedül.

Sajnos nagyon sok ilyen eset volt velünk is. Mi megpróbálunk az utóbbi időben nevetni a hasonló dolgokon, így talán könnyebb. Nekem két fiam van, és mindketten mutisták. A nagyobb kezdte, oviban lett egyértelmű, a kicsi meg utánozta, és "úgymaradt". Mindkettő iskolás, Balázs ötödikes, Gergő másodikos. Alternatív suliba járnak, elfogadják őket, így sokkal könnyebb, egyre jobban és jobban vannak, egyre nyitottabbak, nem szoronganak, jól tanulnak. Úgy tudom, indult most egy Waldorf iskola Újpesten, nem nézitek meg? ( Csillagberek) Vagy ahova a kislányod jár, az szerinted a kisfiadnak is jó hely lesz? 
Én mindenképp azt gondolom, hoyg ez a betegség az érzékenységgel kapcsolatos. Valamit a gyerek a lelkére vesz, ami másnak semmiség, nekik igazi trauma. Persze vannak extrém esetek is, amikor pl. erőszak áldozata a gyerek, és ez váltja ki a mutizmust, de általában ennél sokkal kisebb dolgokról van szó, ami komoly kutatómunka, hogy egyáltalán kiderüljön. Pszichológust is ezért ajánlanak, hiszen ők talán könnyebben a közelükbe férkőznek. 
Lovaglást, kineziológust, Bach virágterápiát próbáltuk, kutyát is ezért vettünk, nem sok eredményt hozott egyik sem. Én úgy látom, az idő az egyetlen, ami tuti változást hoz. Ayres terápiára is jártak a fiúk, az nagyon jó, és szerették is. A pszichológust pl. nem szerették. 
Mi is laktunk Újpesten, még Balázsom születésekor, 2,5 éves volt, amikor elköltöztünk.

Sziasztok!
Örülök, hogy jól vagytok! ))
Néztem én is az iskolát, Waldorfot, sajnos ezt a tandíjat nem tudjuk kifizetni. Nagyon bízom abban, hogy a kislányom iskolája jó lesz, ha felveszik egyáltalán, nem titkoltuk el, hogy mi van vele. Bár, ahogy az ovival jártunk, tényleg minden pedagógusfüggő.
Én is a nagyfokú érzékenységre kanyarodok vissza mindig, találtam egy könyvet: Elaine N. Aron: Szuperérzékeny gyerekek a címe, én az Örkény Könyvesboltban kaptam meg, mert van, ahol nem hallottak róla. Mindenképpen vigaszt és némi kapaszkodót is nyújt.

Azt gondolom, - persze én is féltem, az ő fájdalmát, kudarcát én is érzem - de valamilyen szempontból muszáj alkalmazkoni, a túlélés és a lelki egészség érdekében.
Én is ilyen voltam gyerekkoromban, de én rendkívül rossz körülmények között éltem. Csonka család, szigorú, hideg, rideg anya, súlyos testi fenyítések. A többit enm merem leírni, még névtelenül sem, szerintem rájössz magadtól. Én ennek tudtam be a viselkedésemet, ami egészen felnőtt koromig tartott. Azt gondoltam, 5 évet adnék az életemből, ha az egyébként súlyos tüneteim elmúlnának. (ha csak rámnéztek remegni kezdtem)
A gyerekeknek már sokkal jobb, szintén csonka család, senkink sincs, de mindig mellettük állok, és nincs bántalmazás, sem testileg, sem lelkileg. tudom, hogy az milyen borzasztó. 
Ne haragudj, hogy zúdítottam. de kell, hogy legyen valami közös ezekben az esetekben,az talán a megoldáshoz is közelebb visz.
ui: Olvastam egy cikket, sajnos, már nem emlékszem mi volt, de a lényege: a tapasztalat is átörökölhető! (sejtszinten) Bár, ha jobban belegondolok, akár lehetséges is.
A terápiára, amit írtál, ránézek! Köszi!

Én is ilyen gyerek voltam. Igazából nem emlékszik rá anyukám, hogy beszéltem-e az oviban, de nagyon gyanús, hoyg nem. Suliban igen, arra emlékszem, de kábé nyolcadikig abszolút csöndes, zárkózott gyerek voltam. Nekem se volt gyönyörű a gyerekkorom ( csonkacsalád, verés is volt, de ennél nem volt rémesebb, volt azért szeretet is). Volt két húgom, ők anyukámmal otthon, nekem meg muszáj votl oviba mennem, akkor ez még így működött. Anyukám is szenvedett ettől, de nem lehetett ellenvetés. Az tuti, hogy nagyon megviselt 3 évesen.
A szuperérzékeny könyvet én is ismerem( több is megjelent már belőle), szerencsém volt a kiadás előtt egy kurzuson is részt venni ezzel kapcsolatban, amit egy tréner tartott, aki a hazai kiadást küzdötte ki. Ő is szuperérzékeny, és sokan azok voltunk a jelenlévők közül, vagy a gyerekeink. Tényleg sokat segített, sokmindenre rávilágított. 

Én is olvastam arról, hogy örökölhető dolgok ezek...

Zúdíts nyugodtan

Sziasztok,
Jól vagytok?
Látom, ismét felfedeztem a spanyol viaszt. (könyv, amiről írtam)

Én zakatolok, folyamatosan. Úgy látszik, különböző fázisok vannak, tagadás, magyarázat(mentség), elfogadás, lázadás, ellenkezés, elesés, felkelés, csak azért is, csak azért sem...
Fent és lent, esetünkben nagyon fent és nagyon lent. Ez is tünet lehet?
Most éppen nagyon fent, - persze  azért kicsit félek is, mert nem tudok abban bízni, hogy tartós:
a suliban, az előkészítőn RÉSZT VETT a foglalkozáson! Nagyon okos a tanító néni, azt mondta, olvassunk közösen!!!!!!(képek)! És MEGSZÓLALT! (a "tömegben") de ennek is nagyon örülök!
Játékot is kitalált, muszáj volt elkapni a labdát, mert jött, utána pedig a másik labda is! Nem volt ideje azzal foglalkozni, hogy magával törődjön.
Hoppá. Ez is egy ismertető lehet.(?)
Az egoizmus. Nem az, ami azonos az önzőséggel, hanem nagyon azt gondolja,(szerintem)hogy vele vannak elfoglalva, és állandóan meg akar felelni.

A magam tapasztalatából kiindulva nem lehet, hogy azért(is) nem beszélnek, mert nincsenek szavak? Illetve nem a megfelelőek?
Annak ellenére, hogy a magyar nyelv nagyon kifejező, nagyon sok mindent lehet másképp mondani, ami ugyanazt jelenti, mégis egy kicsit, árnyalatnyit mást, de  nincsenek szavak, ami megfelel IGAZÁN a valóságnak? Ahhoz képest, amit érzünk, szinte bármilyen szóbeli kifejezése üresen koppan, és annak, amit mondani akarunk a töredékét jelenti?

Megfigyeltem az élénk fantáziát, azt, hogy a dolgokat, eseményeket MÁS oldalról közelítjük meg.
Sajátos a humor és a humorérzék, talán a legközelebb a groteszkhez áll.
Megfigyeltem a fokozott és őszinte empátiát és a segíteni akarást. Ennek szinte? ellentmondva a szociális fóbiára nagyon hasonlító jellegzetességeket.
Ismerős?

MI A FENE EZ?

Nagyon jellemző önmagunk háttérbe szorítása. Én még örültem is ennek,hogy ilyenek a gyerekeim, mert nem szeretem a nyomulást. Igazából viszolygok tőle, eléggé elkeserít, ha ilyet tapasztalok. Menjen aki akar. A baj ezzel azonban, hogy hoppon maradunk. :S Sebaj.
Valamennyire követhető vagyok? Vagy már kezdek megőrűlni...:S

Sziasztok!

Lenne egy kérdésem:

Jár a mutista gyereknek emelt családi pótlék?? Ti kaptok ilyet?
Valahol olvastam, hogy igen, de most nem találom...Hogy lehet ezt elintézni, ha jár.

Köszi:
Tünde

Sziasztok

Szeretnék csatlakozni Hozzátok, ha nem gond......

Kisfiam Kristóf idén májusban lesz 6 éves. 2013. júniusában diagnosztizálták nála, hogy elektív mutizmusban szenved
Még nem olvastam végig teljesen a topikot, de ígérem végig fogom olvasni.

@jucc33: ELOLVASTAM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Hát végig folyt a könnyem........ szóról szóra megeggyezik a mi történetünkkel Annyi különbséggel, hogy nekünk nem fordult jóra sajnos az életünk

Iskola előtt állunk, vagy +1 év ovi??????????????????? Csütörtökön megyünk a nevelési tanácsadóba iskola érettségit csináltatni!!!! Ugyanis az óvónénik azt mondják menjen Kristóf iskolába, a pszichológus meg közölte, hogy egy mutista gyerek sosem lesz iskola érett Megkérdeztem, hogy akkor tulajdonképp mire is várunk + 1 évet?????????????
Tanácstalan vagyok nagyon és elkeseredett

Mindenképp jövök Hozzátok Csak most egy kis tennivalóm van még itthon (is)

Szép napot Mindenkinek

Sziasztok!
Évek óta olvasgatom az írásaitokat. Sok erőt adott nekem a kezdeteknél. Az én fiam, Zozó, 7 és fél éves, szintén mutista. 4 évesen derült ki róla. Ma már iskolás, első osztályos. Mondanom sem kell, izgultam, mi lesz vele a suliban, hogyan fogja viselni, hisz az átlagnál érzékenyebb gyermek. Jelentem, jól veszi az akadályokat, körzeti iskolába jár. Kedvelik a gyerekek, jól tanul. Megtanult olvasni, számolni, ami egy elsős gyerektől várható, olyan szinten. Az Anyák napi műsorban ugyan nem akart részt venni, volt is konfliktusa a tanítónőjével. Bementem, és elmondtam a tanítónak, hogy én nem várom el tőle, hogy a gyerekemre erőltesse a szereplést, majd az ölembe ültetem, és végignézzük a többi gyermeket. Képzeljétek, olyan műsor volt, hogy a "nem mutista gyerekek" zokogva mondták a verseket, egyedül, középre állítva,teljes stresszben voltak! Annyira sajnáltam őket! Mondjátok, hogy is állíthatnának ki egy mutista gyermeket, akik, mint tudjuk, a rájuk irányuló figyelem miatt "ledermednek". Ezért saját tapasztalatból merítve tanácsolom, kedves szülőtársak, nem kell izgulni az iskola miatt, de a tanítóval aktív napi szintű kapcsolatot kell kialakítani, mert nem nagyon ismerik ezt a betegséget.(Bocsánat ezért a szóért! Tudom, nem betegek, a társaiknál magasabb intelligenciával rendelkeznek)
Kisfiam gyönyörűen rajzol, érdekli a természet, főleg a bogarak!
Még valami: Sajnos már nem jár emelt családi az elektív mutizmus miatt, ez az új törvény!
Szép napot mindenkinek!
Gyöngyi

Sziasztok, 

Új vagyok itt, egy több éve felismert mutista kiskamasz anyukája. Örömmel olvasgatom a hozzászollásokat. Fiam 11 éves, oviba zárkozott gyerek volt, 7 évesen suliba derült ki a mutizmusa, a hangos olvasás nem ment neki. Nehéz évek vannak mögöttünk, sok mindent kipróbáltunk, terápiák, gyógyszerek, iskolaváltás, de semmi nem használt, nem sikerült átszakítani azt a bizonyos gátat. A helyzet jelenleg még elkeserítőbb, 1 éve iskolát váltottunk, kis látszámú, befogadó osztály, kedves kis barátságos, iskola, ezzel együtt járt egy költözés is. Nagyon nehéz, eddig volt 1-2 gyerek akikkel beszélt az iskolába, felnőttekkel egyáltalán, most ott tartunk, hogy teljesen lekorlátozta a beszédet 4 nagyon közeli családtagra. Gyerekek elfogadták, de már igazából nem tudnak vele mit kezdeni, nem nagyon aktív a játékokban, és félrehúzódik, csak nézelődik, néha játszik, kezdenek a gyerekek elhúzodni tőle a suliba, én ezt látom, és mindig könnyes lesz a szeme, ha látom, az iskola udvaron egyedül keringeni. Nagyon kedves, szófogadó, értelmes fiú, hugával, bátyjával jól kijön. Sokat olvastam, elfogadó magatartásról a szülők részéről, próbálkozom, nekem nehezen megy, úgy érzem bátorítani kell a társas viselkedésre, hogy ne szorongjon ennyire, de lehet ezzel ártok a legtöbbet neki. Volt olyan időszak is, amikor hagytuk, hadd történjenek a dolgok ahogy kellenek, de az sem vált be. Igazából sehol nem találok választ, és praktikákat, kinek mivel sikerült bátorságot adnia mutista gyermekébe. Nekem nem az a célom, hogy egy olyan fecsegő gyermek legyen mint itthon, csak azt szeretném elérni, hogy ne szorongjon.Ez már első lépcsőnek szuper lenne. Ha valakinek van valami hasznos tanácsa, ötlete, várom szívesen, bármi praktkára, terápiára, mindenre kíváncsi vagyok, amivel segíthetnék neki. Pszihológusoknál már jártunk, csakis gyógyszerekkel tömnék, amitől mi idegenkedünk még az ő korában. Ezzel kapcsolatban is várok tapasztalatokat. 

Kitatást, és sok örömet, kívánok mindenkinek!

@gungyi:

Szia, 

11 éves fiam mutista, mi az idén márciusba is megkaptuk rá 1 évre az emelt családi pótlékot.

HA lenne ezzel kapcsolatban kérdésed, szívessen válaszolok. Hidd el, jár utánuk, és szükség is van rá, egy ilyen gyermeket nevelő családban .

Remélem tudok segíteni.

Üdv,

@szellina:

Szia!
Köszönöm az infót. Ez érdekes...
Képzeljétek el, hogy 4 éves volt a kisfiam, amikor kiderült a mutizmusa. Elkezdtünk egy pszichoterápiát egy gyermekpszichológussal. Akkoriban, 2011-ben kértem őt, hogy adjon egy igazolást a mutizmusról, hogy az Államkincstárból megigényelhessem az emelt családit. Erre ő közölte velem, hogy nekünk nem jár, mert a fiam oviba jár, úgymond' egész napos, és ez nem jár nekünk. Higgyem el, sokkal súlyosabb szintű betegség esetén jár ez a juttatás. Csak nem akartam neki hinni, mert többen írták, hogy jár. Ezért  kinyomtattam neki egy cikket erről. Ekkor úgy dühbe gurult, hogy felülvizsgálatot kért a főorvos asszonytól, aki, hogy úgy mondjam, megalázott egyetlen mondattal: "Tudom, hogy ez a pénz jól jönne az Ön konyhájára...."
Sajnos ezzel az egésszel úgy el vették a kedvemet attól, hogy továbbra is hozzájuk vigyem a gyerekemet, hogy 1-2 év kimaradt a terápiából, mert többé be sem tettük oda a lábunkat.
Majd 2013-ban jött egy új törvény, és rengeteg gyerektől elvették az emelt családit 2014 elején azt hiszem...
Ezt a BNO kód alapján egy másik pszichológus is mondta, hogy nekünk nem jár emelt családi.
Diagnózis: F9400/3- elektív mutizmus
Most itt tartunk. Köszönöm a segítséget!
Gyöngyi

@kristóf2008:

Szia!
Mi újság  suliba menéssel?
Szerintem, egy anya érzi, mikor érett a gyermeke a sulihoz. Hiába mondanak mást a többiek.
Nálunk is mondták az ovónők, hogy Zozó érett a sulihoz. Az értelmi szintjük magasabb, vagy hasonló
 a velük egyidősekéhez képest. Érzelmileg nehezebb nekik. Kérdés, van-e még fejlődési lehetőség az oviban. Ha nincs, unatkozni fog egy évet. Ja, és persze meg kell kérdezni a gyermekedet is, ő mit szeretne. Mi is voltunk tanácsadóban, nem beszélt, de mutogatott. És iszonyúan izgult.Ő mondjuk októberi, így négy évet járt oviba. A suliban, mint írtam, elég jól kibontakozott!
Egész évben ilyen beírásokat hozott: belebeszélt(!) az órába, ezzel társait zavarta a tanulásban. Visszafeleselt(!) tanárjának. Egyik szemem sírt, a másik nevetett! Most beszél, de nem mindíg udvarias!
Majd csiszolunk ezen...
De csak iskolában beszél, és itthon, és gyerekekkel. A felnőtteket kizárja. Kivéve apát és anyát...

Sziasztok!
Azt mondták már Nektek gyermekeitekkel kapcsolatban, hogy valami TITOK van a családban, azért
nem beszél a gyermek?
Nekünk a pszichológus mondta. Erre egymásra néztünk a férjemmel: "Nálunk nincs ilyesmi! Nem tettünk semmi rosszat, amit titokban kellene tartani."
Ez volt 2010-ben...
Mára már kiderült! Nem egy tettről van szó!
Érzelmekről, amiről nem beszéltünk egymással sem. Hogy nem működik a férfi- nő kapcsolatunk.
De ehhez kellett egy-két év, szomorúság, bánat, megalkuvás... Mára egy magasabb szinten működik 
a kapcsolatunk, barátok vagyunk! És amit férj- feleségként nem mertünk egymásnak elmondani, barátként bátran megbeszéljük! Mindent! Bármit...
Egész jól működik!
Gyöngyi

Sziasztok!

szia Gyöngyi

Előszőr is bocsánat, hogy eltűntem nem írtam.......
Nem is tudom hol kezdjem el.......
Megtörtént a beiratkozás, nagyon-nagyon szuper tanárnénik, nagyon-nagyon szuper osztály. Az osztály létszáma 19. Nem túl nagy, nem is kicsi Iszonyatos türelmes kis csapat Kristófom nem beszél, de sajnos nem is csinál semmit Szó szerint...... Nem akar részt venni semmibe Nem tölti ki a feladatokat, nem vesz részt a tornaórán sem, és ami a legszörnyűbb, hogy nem eszik és nem is iszik semmit egész nap A tanárok kétségbe estek, hogy szegény gyerek biztos nagyon rossz lehet neki Ha bármit csinál (pl. lerajzolta az ovodai jelét) nagyon-nagyon megdícsérték és piros pontot is adtak Persze Kristóf nagyon boldog volt, de másnap még sem volt képes semmit sem csinálni az órákon Kétségbe vagyok esve Hiába kérdezgetem Kristófot, hogy miért nem evett, miért nem ivott, miért nem csinálta meg a feladatokat......... nem tud rá választ adni, inkább tereli a témát Itthon egyre kezelhetetlenebb a magatartása Amit visszatart a suliba, azt megkapjuk itthon De egyébként meg figyel nagyon is az órákon, mert az összes mondókát amit hall bent, mind elmondja nekünk itthon sőt, hallja, hogy a többiek milyen vicceket mesélnek egymásnak és itthon azzal szórakoztat minket Tényleg jó poénjai vannak, jó fej kis gyerek Kár, hogy a többiek ezt a Kristófot nem ismerhetik Pedig a mai nap oda ment hozzá reggel az egyik kis osztálytársa egy kisfiú és közölte vele, hogy: - Kristóf szeretnék a barátod lenni ha megengeded Nem baj ha nem beszélsz, majd játszunk némán egymással (nagyon meghatott, hogy ilyen édes kisfiú az osztálytársa) Kristófot meg állt és bámult maga elé  
Nem bántják az osztálytársak, sőt nagyon is segítik a beilleszkedésben, de Kristóf kitartóan csendben marad  
Jövő héttől ismét el kezdünk járni a nevelési tanácsadóba a pszichológushoz........... háááát kíváncsi leszek mi fog történni, mit tudnak tenni ??????????
Kezdem azt hinni rosszul döntöttem, hogy sulit kezdtünk
De amikor Kristóf esténként azt mondja, hogy: -Anya, ugye gyorsan reggel lesz, mert nagyon szeretnék már az iskolába menni, mert nagyon szeretem az iskolámat.............................
hát ilyenkor pedig úgy érzem a leges legjobb döntés volt........
Bizakodó vagyok, de egyben nagyon elkeseredett is, hogy lesz -e elég türelmük a tanároknak kivárni, hogy valami változzon?????????
Bocs a hosszú irományért

Márti

Sziasztok! Bluebox, sírok a kisfiad osztálytársán! De édes, megható, bár minden (mutista) és egyéb gyerek mellé akadna egy ilyen kis társ!
Nálunk a kisebbik is elkezdte az iskolát, de....most már nem csak hogy nem beszél, hanem magatartászavaros.
Eddig nem volt agresszív - akaratos, dacos, az igen - most meg minden héten legalább 3 fekete pont az ötből.
A bűnök: füzetfirkálás, másokkal. (majd közösen jó röhögés rajta)
Más homokvárának lerombolása. (Előzőleg a várépítő belerúgott a gyerekbe, később elment beárulni.)
Más poharába kenyérgalacsin dobása, szintén válasz. ő, ugye nem tud (és remélem, nem is akar) árulkodni.
Kanalak hajlítgatása.

Órai munkája jó, miután kérvényt adnak be számára, hogy meg kellene csinálni.

Ti hogy vagytok, mindannyian?
Valami jó híre valakinek van?

Sziasztok!

Jó régen nem jártam erre de most szükségem lenne egy kis segítségre!
Láttam hogy vannak itt Győriek.A kérdésem az lenne hogy most állunk iskolaválasztás előtt és érdekelne melyik az az iskola ahol találkoztak már mutista kisgyerekkel és elis fogadják.
Waldorf kizárva.

Minden vélemény érdekel!

Előre is köszönöm!
Szép napot!

Kedves fórumozók!
A Semmelweis Egyetem végzős dietetikus hallgatója vagyok, és szeretném a segítségeteket kérni a szakdolgozatomhoz. Toxémiás kismamák/anyukák táplálkozási szokásait vizsgálom! Kérlek Titeket, töltsétek ki! Köszönöm!

https://docs.google.com/forms/d/1A8nA-n ... =send_form

Sziasztok,
Boldog Karácsonyt kívánok Mindenkinek!

Vergődünk a hálóban, hullámvölgyek jönnek és mennek, de szeretném veletek megosztani azt az olvasnivalót, amit a minap ajánlottak.
Kristine Barnett: A szikra című könyvét. Ne tévesszen meg senkit az alcíme: Egy anya története a zseninevelésről
Nem erről van szó - bár az ő fia tényleg zseni (és autista)- de ez teljesen mellékes!
Új megközelítésével önvizsgálatra késztet, sok-sok türelem, kreativitás, szeretet és HIT a gyerekünkben, abban, hogy minden rendben lesz!

Hm.
Visszaolvasva úgy tűnik, mintha megkattantam volna, vagy könyvügynök lennék....az utóbbi egész biztos nem igaz....
Olvassátok, ha van kedvetek, reménysugár!
Szeretettel!

Sziasztok!
Zozónál érdekes változások mentek végbe. Most 2. osztályos. Mutizmus megvan, de mára elérte, ő
egyedül, hogy hangosan olvas az órán, 5-öst kapott. Verset mond, 5-öst kapott. Tanárnéniknek felesel, beírást kapott. Magatartásból gyűjti a fekete pontokat. Leültünk a tanítókkal, azt tanácsolták, amikor tudom, hozzam el órák után, ne legyen bent 4-ig, mert nagyon elfárad és akkor rendetlenkedik. De szerintem mára kiderült, hogy mutizmus mögé bújva, nevelési problémáink kelet-
keztek, mert Zozóval különlegesen bántunk, mintha hímestojás lenne. Ezért nem érti, az iskolában
miért vannak kötelező tevékenységei. Na, most ezen dolgozunk, hogy a hibáinkat helyrehozzuk, amennyire lehet. Nehéz középutat találni az erőltetés/ és a kötelességei  kijelölése és betartatása
között.
TOVÁBBI KELLEMES PIHENÉST KÍVÁNOK!
GYÖNGYI

@macsku:SZIA!
ZOZÓ MAGATARTÁSA IS NEHEZEN ELVISELHETŐ A SULIBAN SOKSZOR, MERT FELESEL A TANÁRNÉNIVEL.(ÉS MÉG Ő A MUTISTA!) DE AZ EGYIK TANÍTÓNŐ KITALÁLT EGY MÓDSZERT. NEM LESZIDJA MÁSOK ELŐTT, HANEM SUTTOG A FÜLÉBE! UGYANIS A PSZICHOLÓGUS IS MEGMONDTA,HOGY NAGYON ÉRZÉKENYEK EZEK A GYEREKEK, ÉS FIGYELNI KELL, MEDDIG BÍRJA A GYEREK A TERHELÉST. MONDJUK HA 25 PERCIG, AKKOR A 20. PERCNÉL ADNI KELL NEKI MÁS FELADATOT, AMI KIZÖKKENTI. KÜLÖNBEN RENDETLENKEDIK ÓRÁN.VANNAK DÜHKITÖRÉSEI IS. ERRE HATÁSOS A SUTTOGÓ MÓDSZER. AZONBAN KÜLÖNBSÉGET KELL TENNI A CSÍNYTEVÉSEK KÖZÖTT, MERT SZERINTEM AZT EGY ÁTLAG GYEREK UGYANÚGY MEGTESZI. NEM MINDENÉRT KELL MEGSZIDNI, CSAK HA GONOSZKODIK. AZ ENYÉM AZÉRT
SZOKOTT AZT IS. MEG DÜHBŐL REAGÁLNI, SAJNOS ODACSAP A TÁRSAIRA. VISZONT, MÁS GYEREK IS 
VEREKSZIK ABBAN AZ OSZTÁLYBAN. HÁROM DOLGOT KÉREK TŐLE, NE VEREKEDJEN, NE KÁROMKODJON ÉS DOLGOZZON ÓRÁN. A TÖBBIÉRT NEM SZIDOM LE. EGYÉBKÉNT, HA LÁTNÁTOK A FIAMAT: SZŐKE, KÉK SZEMŰ, NAGY HATALMAS SZEMPILLÁKKAL, MINT EGY KISANGYAL! DE A VISELKEDÉSE NÉHA:!
TOVÁBBI KELLEMES ÜNNEPEKET KÍVÁNOK!

Sziasztok!

Nagyon örülök, hogy ennyien összegyűltetek, vannak újak, lett itt egy kis élet. Sajnálom, hog ynem vettem észre, jól elhanyagoltam a babanetet az utóbbi időben. Ma jött egy szikra, hogy ezer éve nem jártam itt, be kéne nézni, hátha... Nagy volt a meglepetés

Az újak ha visszaolvasnak láthatják / láthatták a történetünket. Most annyi változás van nálunk, hogy a kisebbik fiam, Gergő egy kis rábeszélésre elkezdett beszélni a suliban Mindez úgy történt, hogy nagy változások történtek, elment a tanítója és tulajdonképpen majdnem minden gyerek, hárman maradtak. Ez nagyon szomorú volt, nem is tudtuk, tudjuk-e folytatni, de végül úgy döntöttünk, folytatjuk. Átvettem az egyesületet, ez a fenntartó, megmaradt az épületünk, kerestünk és találtunk pedagógust. Augusztusban felvételi ismerkedést hirdettünk, reméltük, csatlakoznak még gyerekek, d emindenki megijedt attól, hogy ennyire nincs kész a suli, sok még a tennivaló, hogy végül nem jöttek újak. Az ismerkedés előtt mondogattam Gergőnek, hogy igazán beszélhetne, itt az alkalom, hiszen új a tanító, és csak két gyerek fog csodálkozni azon, hogy megszólal, nem lesz nagy szám. Belátta, és simán beszélt is, az egyik kisfiúval nagy haverok lettek még aznap délután, és teljesen rácsodálkoztak arra, hogy mi mindent nem tudtak egymásról. A nagyobbik fiamra ( Balázs) ez persze nincs hatással, ő nem hajlandó a suliban beszélni. Gergő így tulajdonképpen mindenhol beszél  
Balázs egy ideje mondogatja, hogy szeretne magántanuló lenni ( szó van róla, hogy több gyerekkel alkotnának egy tanuló csoportot, és egyikük anyukája fejlesztené, tanítaná őket). HA ez összejönne, mindenképp beszélne, azt mondja. Sajnos ő most még szorongóbb, mint régebben volt, kényszeres dolgai vannak, ellenőriz mindent ezerszer, kezet mos rengetegszer, és aggódik mindenen. Mondják, hoyg a kiskamaszoknál, kamaszoknál a szorongás szinte természetes, persze vannak különbségek a mértékét illetően. Az biztos, hogy egyre több szorongó, aggódó gyereket ismertem meg az utóbbi időben  
Járunk a nevtanba pszichológushoz, szerencsére nálunk soha nem javasoltak gyógyszeres kezelést, biztos mi is elutasítottuk volna. Sajnos nagyon lassan haladnak a dolgok a pszichológusnál, de szerencsére ezt a nénit szereti Balázs, és nem si ment el egy év után, mint az eddigiek...
Próbálom győzködni a gyereket, hogy sokkal jobban haladna, ha legalább nála beszélne, és ő is szeretné, ha lenne már eredmény, de még nem határozta el a megszólalást. Ő már 12 és fél éves, persze ő is tele van gátakkal, de azért már sok múlik azon is, hogy elhatározza magát. 
Sajnos nekünk is elvették a gyest és a családit  Gergő 10 éves koráig lehettem volna gyesen, + emelt családi mindkettőnek, de jött az új rendelet, és ez a betegség lekerült a listáról. Csodálkozom, hogy van olyan, aki kapja, nem lehet, hogy ott van egyéb probléma is? ( hiperaktivitásra pl. jár az emelt csp.)

Hú, én nagyon örülnék, ha a gyerekem beírásokat kapna beledumálásért... Amikor nagycsoport végefelé Gergő óvónénije többször fogadott azzal, hogy volt egy kis rosszalkodás, akkor bizony együtt örültünk

Liza2008., Waldorf miért van kizárva?

Remélem, jöttök még erre!

Sziasztok!

Kisfiam 3éves múlt, és a viselkedése alapján úgy tűnik, szelektív mutista. Igazából pár hete olvasgattam utána, és akkor jöttem rá, hogy illik rá minden, amit írnak róla. Bár nehéz, mert ugye még elég kicsi, és sokan azt mondják, csak zárkózott, majd megnyílik később, szégyenlős. Ranschburg Jenő könyvében van egy fejezet a félénk gyerekekről, és teljesen illik rá az is, ő azt írja, hagyni kell őket, mert csak zárkózottak, nem szabad erőltetni semmit, orvosi segítséget sem említ. Ugyanakkor azt gondolom,minél korábban kerül diagnosztizálásra a dolog, és kezdődik meg a terápia, annál nagyobb az esély, hogy javulni fog a helyzet. Nálatok mikor derült ki? És ami nagyon érdekel, hogy milyen módszerek vannak arra, hogy segítsünk rajtuk? Logopédus,  pszichológus, pszichiáter? Ayres terápia? milyen az élményterápia, pszichoterápia? a Beszédjavító Intézetbe jár vki? Vagy Ki hova jár, és melyik mennyire vált be? az elején hova fordultatok, ahol kiderült egyértelműen h szelektív mutisták? bocsánat a sok kérdésért,csak még annyira új nekem a dolog, h nem tudom, merrefelé induljak el. köszönöm

Szia!

3 évesen még szerintem se lehet tutira tudni. Jár már közösségbe? Az én fiamról is azt gondoltuk, hogy zárkózott, félénk, és amíg nem került közösségbe, nem volt egyértelmű, hogy nem beszél. jó későn, 5 éves kora után ment oviba, és ott volt egyértelmű, hogy senkivel nem kommunikál. Én akkor hallottam először erről az állapotról/betegségről. Valóban az a legjobb, ha semmit nem erőltetünk, főleg ilyen kicsi korában. Ez a legjobb "terápia". Elfogadom a gyerekemet olyannak, amilyen, nem akarok mindenáron változtatni rajta, mert ezzel sokat lehet rontani. Viszont ha aggódik az ember a gyerekért, nem azért, mert nem tudja őt elfogadni így, hanem félti, hogy így sokkal nehezebb gyerekkora lesz, akkor lehet próbálkozni a terápiákkal. 
Mi nagyon sok dolgot próbáltunk, először a nevtanba mentünk ( most pedagógiai szakszolgálat), ott megerősítették a mutizmust, és pszichoterápiát javasoltak, amit helyben biztosítottak is. Emellett próbáltuk a lovasterápiát, kineziológust, Ayres terápiát, relaxációt, minden jó volt, de eredmény csak aprócska. Persze az évek során sok változás történt, de nagyon lassan, gondolom, ez mindenkinél egyéni. Most csak a pszichoterápia van, a többi közül van ami megszűnt, van, amiből elég lett. És persze relaxál magától. Ő már 12 éves, és valószínűleg egy környezetváltozás ( iskolaváltás), illetve az elhatározás fogja meghozni a beszélést. Ha elmentek a kidfiaddal a szakszolgálathoz, ők valószínűleg fognak javasolni terápiákat, talán még helyben is lesz lehetőség ezekre. Az Ayrest mindenképp ajánlom, azt nagyon szeretik, és tényleg jó. De mindent érdemes kipróbálni

Sok sikert, drukkolok!

Szia!

köszönöm a gyors választ! hú, Ti akkor már hosszú utat bejártatok Balázzsal.. Próbáltam átfutni az egész topicot. akkor ő azért a szelektív mutizmus ellenére sem olyan zárkózott,  jól érzi magát az iskolában? írtad, h unokatesókkal is tud beszélgetni. és a kisebbik fiad, Gergő, ő akkor teljesen rendben van?szerinted számít, h hány éves korukban ismerik fel ezt, és kezdődik a terápia? nálatok mi lehetett az oka, h Gergő most előrébb tart , mármint h ő jön kifelé ebből az állapotból (direkt nem betegséget írok, mert én nem tartom annak)? ő is jár még pszichológushoz? esetleg tudsz ajánlani olyan pszichológust, aki ért el kisebb sikereket a fiaidnál? magán úton vinném a kisfiam. Az Ayres is érdekelne, hol van a közelben? én most nézegetek neten gyerekpszichológust, csak jó lenne olyat találni, akinek már volt dolga hasonló kisgyerekkel, mert azért ez elég ritka..

igen, kisfiam elkezdte ősszel az ovit. nem beszél ott senkivel, pedig fél éve jár, vártam, bíztam a változásban, de egyelőre semmi, ezért is nem szeretnék tovább várni. olyan erős gát van benne, h nem mer megszólalni mások előtt, h nem tudja egyedül leküzdeni. a gyerekekkel sem játszik, mindig csak egyedül. ez nem tudom, összefüggésben van-e azzal, h nem tud velük beszélni. nálatok h ment az oviban a barátkozás? de ő amúgy jól érzi magát, szeret járni, örömmel mesél. óvónők ugyanezt mondták. de nem szól semmiért, ha pisilni kell, ha szomjas, ha összevizezte a pólóját, semmiért nem szól. egyik óvónéni elnyerte a bizalmát, és igen nemet mond neki, kérdésre. de mást nem. azt is halkan, vagy ha közben elfordul. dadus néninek fejrázás és bólintás. gyerekeknek ennyi sem. és máshol is ez van, midnenhol, minden idegennel. csak itthon beszél, tesójához (ő cska 1éves), apához és hozzám. meg a nagyszülőknek válaszol,ha kérdezik,de velük napi szinten talélkozik. mindenki mást kirekeszt. így nehezen fog boldogulni, és nagyon szeretnék segíteni, h teljes életet élhessen. úgy érzem, neki is nehéz, h egésznap nem tud beszélni az oviban, amint érte megyek, már ott az oviban egyből mondja-mondja nekem. hiányzik neki a beszéd. de nem megy neki. próbálgatom, h beküldöm a pékségbe, vegyen magának vmit, de egyelőre mutogat, pedig ő mondja h szeretné egyedül megpróbálni. ma igen-nemet mondott a boltos néninek, de én is ott voltam bent. hát, nehéz menet lesz...

Amúgy érdekes, mert tényleg meghúzni a határvonalat, hogy mi az,  ami még csak túlzott mértékű zárkózottság, és hol kezdődik a szelektív mutizmus. Eddig én is ezt gondoltam, és mások is ezt mondták róla, h csak félénk, zárkózott, inkább megfigyelő típus, majd megnyílik...  Csak most h az oviban látom, h mennyivel másabb a többieknél, meg így utólag visszagondolva áll össze a kép, h ő tényleg sose szólalt meg senkinek. eleinte azt hittük, azért , mert akkor tanult éppen beszélni,csak szavakat modnott, nem ragozott, kialakulóban volt, és majd ha jól tud beszélni, mer majd mások előtt is. és nem így lett. most voltunk gyerekdokinál, kérdezgette őt, h hol fáj,de nem válaszolt neki, én is megkérdeztem, nekem válaszolt, én közvetítettem a dokinak. és sok ilyen apróság. de a leg szembetűnőbb tényleg az ovi.

És a többiek? olyan jó lenne tudni, kivel mi történt azóta, mióta utoljára írt ide!!!

Várjuk a sok pozitív fejleményt!!!

sziasztok!

sehol senki? olyan jó lenne, ha kicsit felpörögne a topic, jó lenne tapasztalatokat cserélni más anyukákkal. ami még eszembe jutott nálunk, érdekesség, hogy nem meri kimondani bizonyos emberek nevét, vagyis főleg a gyerekekét. mikor kérdezem, kivel játszott az oviban, ki ült mellette ebédnél, mindig azt mondja, nem is tudja.. a saját nevét sem meri kimondani, még nekem sem. de  a tesó nevét, ha megkérdezem, megmondja, a sajátját nem. és mostanában már a mesékben is, nem meri kimondani a szereplők barátainak a nevét. pl Maszat könyvek, van két barátja a kisgyereknek, Sári és Misi, némelyik történetben előtűnnek. mindig úgy mesélünk mesét, h közben kérdezgetjük őt róla. régebben megmondta a nevüket, mostmár nem. hosszas unszolásra csak suttogja, a fülembe súgja, h Sárinak és Misinek hívják őket, de hangosan nem megy neki. miért lehet ez? sőt ma már a Bogyó és Babóca barátait sem merte megnevezni, csak suttogta,  h Baltazár, Vendel.... kértem többször, mondja hangsosabban, de nem. nem tudom, ez is része ennek a szelektív mutizmusnak, vagyis az ezt okozó szorongásnak, vagy ez ettől független, csak viccből csinálja, esetleg dacból... hogy tudná.e hangosan kimondani,csak nem akarja, v tényleg nem tudja. most még tesztelem, veszek neki másik mesét, amikben vannak ilyesmi történetek, h a kisgyerek a barátaival játszik. Nála még amiatt is aggódom, h sose játszik másik gyerekekkel, sehol, senkivel. se ovi, se játszótér, se unokatesók. ha kérdezem, kik a barátai az oviban, azt mondja mindenki, és mindenkivel szokott játszani, de mindig látom,ha megyek érte, meg ovonők is mondják, magányosan játszik. meg még azt szokta mondani, a tesója  a barátja, vele szeret játszani. hát igazából vele sem tud. mindig irányítani akarja őt, meg akarja mondani, h játsszon, meg állandóan az a vége, h lökdösi, félretolja a kicsit, és szét kell választani őket. 3-3,5 éves korban pedig már nyitni kéne a kortársak felé, nem? lehet h ez nálunk összetettebb probléma lesz, mert Ti azt írtátok, h vannak barátaik a gyerkőceiteknek, annak ellenére, h nem beszélnek velük.

Most keresgetek gyerekpszichológust, már írtam egynek, h vállalná-e a kisfiam, de még nem válaszolt. Remélem minél hamarabb el tudjuk kezdeni vhogy megoldani ezt a helyzetet. vagy legalább derülne ki, mi is ez az egész. én azt sem tudom, itthon h tudnám kicsit segíteni, v milyen módszerrel javíthatnék rajta. utánaolvasgattam, és vhol írták, h 5-10éves követéses időt tekintve kevesebb, mint a vizsgált gyerekek fele gyógyult csak meg, és általában nem túl jók a prognózisok. de mi lesz így vele, hogy fog beilleszkedni, h fog tudni iskolába járni, és később boldogulni az életben?

Szia!

AZt hiszem, ezek a kérdések mindannyiunkban ott vannak. Én nem tudom a választ arra, hogy mi lesz velük később, hogy fognak boldogulni. Csak reménykedni tudok, hogy megérnek lelkileg annyira, hogy erőt vesznek magukon, és fognak beszélni. Egy intézményváltás sokat segthet ebben. Balázs amikor kezdte a sulit, nagyon tervezte, hogy beszélni fog elsőtől, próbálta, de nem ment. Most, 6 évvel később, ha elhatározza, akkor sikerül is. A suliban nem is AKAR, és ez fontos. Az intézményváltás alatt azt értem, hogy oviból suliba ( de lehet, hogy ekkor még lelkileg nem olyan erősek, ezért nem biztos, hogy ekkor már menni fog), de leginkább általános iskolából középiskolába váltáskor van esély. 

Merre laktok? Nem látok erről infót. Csak mert kérdezed a pszichológust.

Gergő szerintem azért van jobban, mitn Balázs, mert nem "igazi" mutista (volt). Ő egyszerűen leutánozta a bátyját, és remekül sikerült neki 3 évig az oviban, és két évig a suliban. De mindig is látszott rajta, hogy nem tipikus, nem produkálta a tipikus mutista dolgokat, és nem is szorongó, nem annyira befelé forduló. adott ki hangokat is játék közben pl., és nem az volt az állapotának kiindulópontja, mint Balázsnak. ( nála se tudjuk biztosan, mitől van). 
Aztán ahogy nőtt, érett, okosodott Gergő, rájött, hogy beszélve minden sokkal egyszerűbb és jobb, levált a bátyjáról, és elkezdett beszélni. Őt én soha nem tekintettem mutistának, szerintem az ő "gyógyulása" nem az igazi példa.

Balázs sem mond bizonyos neveket, nekem is nagyon érdekes ez. A saját nevét, enyémet és apjáét nem monja ki ( apa+anya az oké). Van olyan tanár a suliban, akit szintén Juditnak hívnak, mint engem, és Balázs is van, így az ő nevüket sem mondja, de más nevekkel nincs gondja. Nem értem.

Nekem is tolmácsolnom kell, ha valahol válaszolnia kell, orvosnál, fogorvosnál, szemvizsgálaton, stb. Nagyon furán néznek mindig, és mindenki azt hiszi, hogy majd ő szóra bírja... És minél nagyobb, annál nehezebb, mert annál furábbnak látják, és nekem is egyre kevesebb a türelmem. Megszoktam magát a helyzetet, persze, de rossz látnom, hogy furának nézik, és rossz arra gondolnom, hogy mi lesz később? felnőtt korában nem lehetek minden helyzetben mellette. A héten menni kellett vele fogászati röntgenre, behívták, és mondták, hogy én nem maradhatok bent. Erre ő is kijött, hogy így nem megy be. Az egész folyosó azt leste, hogy tuszkolom be a gyereket, aki csak rázza a fejét, vagy súgja a fülembe, hogy ő aztán nem megy be egyedül. Végül meggyőztem, de levert a víz...

Nálunk Gergő volt az oviban a magányosan játszó, négy évesen kezdte az ovit, kiscsoportban tuti, hogy nem játszott senkivel, aztán nagyon lassan kezdett fordulni a társai felé, nagycsoportra lett igazán jól az oviban, lettek haverok, játszótársak. Balázs csak másfél évet ovizott, eleinte semmit sem csinált, lassan oldódott, inkább csak az udvaron játszott másokkal. A végére azért lettek barátai neki is, de nem az elején, nem azonnal. 

@jucc33:

Szia!

hogy vagytok?

én végül találtam egy olyan pszichologust, akinek már kezelt szelektiv mutizmussal gyerekeket. első alkalommal csak ketten férjemmel mentünk el hozzá, a kisfiam nem vittük. egy órát voltunk ott, addig részletesen kikérdezett, majd azt mondta, ez szerinte nem szelektív mutizmus , hanem csak a megkésett beszédfejlődés miatt még nem biztos magában és ezért nem mer másokkal beszélni, nincs meg a biztonságérzete. azt mondta, ez nem hozzá tartozik, nem az ő szakterülete, nincs szükség pszichológusra, egyelőre, még kicsi is a pszichoterápiához és csak a beszédét kéne még jobban fejleszteni, ill. az önbizalmát, és ezt a mozgásán keresztül. azt mondta vagy tsmt vagy Ayres terápia, és ez majd beindítja a dolgokat, és kb. 6éves korára lesz majd olyan, mint a kortársai.

ajánlott egy pesti mozgásterapeutát, akinél voltunk, felmérte a kisfiam, és ő javasolta, h akkor járjunk hetente.  majd kb fél év múlva felmérik újra és akkor visszamegyünk a pszichológushoz is. találtunk közelebb is ayres terápiát, Érden, így most oda járunk, heti egyszer, de vannak, amiket itthon is tudunk csinálni, pl a nagy labdás felatatokat kifejezetten ajánlotta neki, meg egy ikeás függőszéket is beszerzünk majd. tetszik neki egyelőre nagyon, eddig 5 alkalommal voltunk. Két másik kisfiúval jár együtt, ez ilyen kiscsoportos terápia.

Pozitívum, hogy kb 1,5honapja megnyilt a nagyszülől előtt és már velük is olyan bátran beszél, mint itthon. Máshol továbbra sem igazán. Oviban minimális pozitív változás, h ha nagyon kérdezgetik, akkor egyszavas válaszokat ad, vagy kérésre elszámolt egyszer 10ig v 20ig, meg a színeket megmutogatta az egyik óvónéninek. A gyerekekhez sem mer még közeledni de legalább már kezdik őt érdekelni a többiek, és már emleget pár gyereket névről, tudja a jelüket, van két kisfiú, akiket a barátjának nevez, nekik pl azt is tudja, melyik a cipőjük, mindig reggel oda kell tenni az övét is, h egymás mellett öltözhessenek. magától nem megy senkihez oda játszani, de ha hozzá odacsapódik vki, akkor egymás mellett eljátszogatnak. nekik se nagyon beszél még sajnos. néha  a játszótéren viszont magától ráköszön idegen gyerekekre, és mosolyog rájuk. 2 hónapja még ha ráköszöntek a játszón, elfordult. sőt 1hónapja még olyan is volt, h a boltban magától köszönt az eladónak hangosan bfelé és kifelé menet is, ez mondjuk azóta megint elmarad.

Ayres terápiára akkor Ti is jártatok, és az mennyit használt?

 

Szia!

Ezek igazán szép eredmények, nagy haladások szerintem! 

Érden van Ayres??? Magán? Mi itt lakunk, két évig jártak a fiúk, nagyon szerették, voltak eredmények, de persze nem tudjuk, ettől-e, de voltak. Aztán szétrobbantották a szakszolgálatot, és Ayresnek nem maradt hely Most hol van? Érdiek vagytok? ( bocs, nem találok erre vonatkozóan semmit, és nem emlékszem). 

Mi jól vagyunk, nem igazán van változás, vagy csak apróságok.

@jucc73:

Szia!
szerintem eddig nem írtam, mi battaiak vagyunk. amikor voltunk pesten annál a gyógypedagógusnál, aki felmérte a kisfiam, és ő javasolta az Ayrest, akkor mondta, h nézzünk szét a közelünkben, h ne kelljen olyan sokat utazgatni minden héten. és úgy megörültem, h Érden is találtam, mert nagyon közel van, időben is pont jókor van és nagyon szimpatikus, aki tartja az órákat. igen, ez magán. a Szitakötő oviban tartják,  nézd meg a honlapjukat. http://www.szitakotoovi.hu/ és itt a fejlesztő kp. rész. 3e Ft egy alkalom, és 3-5 gyerkőc van egy ilyen kis csoportban. de van lehetőség egyénire is, az 5e Ft. de fent van az árlista. amúgy nekünk még a gyerek pszichodráma terápiát javasolták, bár ahhoz is még ő elvileg kicsi, olyaan 4-5 éves kortól jöhet majd szóba (még csak most kezdődöt nála a szerepjáték itthon). Ti ilyesmire jártatok már? És akkor Ti most pszichológushoz jártok? és az a szakszolgálati, vagy magán?

Ismerem a Szitakötőt, gyönyörű, jól felszerelt hely A fiaim már kinőtték az Ayrest, ezért nem is kerestem mostanában, de most, hogy írod, eszembe jut, hogy láttam a Szitakötőben. Pszichodrámát még csak ajánlották, de a srácok nem szánták rá még magukat, és nem is találtam  a közelben. Biztos jó lenne, de Balázséknál van dráma a suliban,. és az utóbbi időben kimondottan utálja, így nehéz lenne rávenni. 
Így aztán most csak pszichológushoz jár, ezt szereti, a szakszolgálathoz járunk, ingyen

@jucc73:

Szia,

Már nagyon régóta nem írtam.

Hogy vagytok, hogy alakult az elmúlt több,mint egy év?

Este írtam,de nem ment el,most először egy próba, mielőtt újra bepötyögöm...