Kiemelt témák

37 évesek vagyunk a feleségemmel. 5 évvel ezelőtt már egyszer teherbe esett (nem tőlem, utána ismertem meg) és akkor az abortusz mellett döntött. Hozzátartozik, hogy amikor megismertem sem volt oda a gyerekekért, legtöbbször úgy nyilatkozott, hogy idegesítik őt, nem tudja elképzelni, hogy valaha is gyereke legyen. Összeházasodtunk, én az első időszakban rágtam a fülét, de aztán megbékéltem a gondolattal, hogy nem lesz gyerek. Volt 1-2 alkalom, amikor úgy tett, mintha mégis akarná, de az utolsó pillanatban meggondolta magát.
Idén tavasszal furcsa pálfordulást történt, ő kezdte el nézni a babákat az utcán és többször emlegette, hogy milyen jó lenne neki is egy baba. Mivel 37 éves ezért gyakran emlegette, hogy neki már úgysem jön össze. Aztán ovulációs teszteket vett, és tesztelgetett, majd egyszer csak közölte, hogy peteérése van, most próbálkozzunk. Örültem a dolognak, és ahogy ilyenkor lenni szokott, elsőre összejött. A teszt pozitív, ám öröm helyett jött a rémség.
Elmondása szerint arra számított, hogy úgysem jön össze. Nem akar gyereket, csak az én nyomásomnak nem bírt már ellenálni. Milyen nyomásnak??? A babákat szereti de a gyerekeket utálja és azt gondolja, hogy ez a gyerek meg fogja ölni. Miatta fog meghalni a szülőszobán. Ha meg nem, akkor úgysem fogja szeretni. Gyűlöli, mert tönkre fogja tenni a testét, mert vagy kibelezik miatta, vagy úgy tönkre megy alul, hogy inkontinenciája lesz, stb. Ha lehetne, egy piros gomb megnyomásával véget vetne az egésznek, de abortuszról hallani sem akar, mert mivel már egyszer végigcsinálta, újra nem fogja.  Bízik benne, hogy a terhesség elhal. (7. héten vagyunk, orvoshoz jövő hétre megyünk)

Lehet ez egy terhességi pánik? Változhat ez? Mint józan ember mire törekedjek?
Arra, hogy kihordja és szülessen meg a baba, vagy arra, hogy rávegyem, mégis szakítsa meg a terhességet? Jelenleg az az álláspontja, hogy nem akar tudomást venni róla. Orvoshoz elmegy, de túlélni akarja az egészet, a baba egyáltalán nem érdekli.

Egy pszichológust javasolnék. Figyelj rá, nehogy kárt tegyen szánt szándékkal magában vagy a babában... És sok-sok kitartást kívánok neked, mert nem lesz egyszerű.

Mi lett a történet vége? Megtartottátok a babát?

Ne haragudj, de ez a feleséged részéről elég önző dolog. Remélem megvan a babátok, és azóta miatta megváltozott, ha nem akkor azóta elváltál..én szóba sem álltam volna ilyen nővel ha tudom hogy nem akar gyereket én meg igen, nemhogy el is veszem. Ne haragudj de én kivagyok az ilyen önző emberektől. A szerelem egy dolog de két emberről szól egy kapcsolat nem csak róla meg hogy ő mit akar....