Sziasztok!
Amikor a doktornénink húgyúti fertőzést diagnosztizált 10 hónapos lánykámnál, vadul kerestem a megfelelő topikot, de nem találtam. Most, hogy hazajöttünk a kórházból, gondoltam, megírom, amit tudok, hátha más is kerül ilyen helyzetbe.
A húgyúti fertőzés gyanúja úgy merült fel, hogy Kata harmadik napja lázas volt, de nem volt taknyos, nem köhögött és nem jött ki rajta kiütés + a doktornéni szerint "toxikus" volt a színe (sápadt, sőt, inkább szürke volt). Antibiotikumot kaptunk, de amellett is belázasodott (három nap ab után is), ezért vittük be a Budai Gyerekkórházba. Itt vizeletet néztek (ebből megtudták, hogy valóban húgyúti fertőzés) + vért vettek. A süllyedés olyan rossz volt, hogy rögtön tudták, nem csak alsó húgyúti gyulladásról van szó. Az ultrahang adta meg a pontos diagnózist: a jobb oldali vesemedence van begyulladva. Egy héten át intravénásan kapott antibiotikumot naponta háromszor (branülön keresztül).
Kérdeztem, mi okozhatta a gyulladást, a doktornéni azt mondta, vagy felülről (egy felső légúti hurutból) vagy alulról (a pelusból vissza) jutott a vesébe a baci. (Attól biztos nem, hogy Kata itthon a földön mászkál - pedig természetesen a család ezt gyanította.) Egy baráti gyerekorvos pedig azzal nyugtatta meg a családot, hogy minden gyereknek van egy gyenge pontja, van, akinek a füle, van aki kruppos stb. - Katának ezek szerint a veséje.
A további fejleményekről majd beszámolok. (Min. fél évig leszünk "gondozásban".)
Még csak annyit, hogy én ezt a vesemedence-gyulladást egy "jó betegségnek" tartom, mert nem fáj. Katának a lázzal járó bágyadtságon kívül nem volt semmi baja. A branül betétele nem kellemes, aztán viszont nem macerálták.
Ha valakit érdekel a Budai Gyerekkórház, vagy a pisigyűjtés metodikája - tudok írni róla.
GyeZsu
gyezsu@freemail.hu