Ircsi! Itt is sok szeretettel gratulálunk, sok boldogságot, sok tejcsit!!! Sok örömet a nagycsaládos léthez!!! Pihenjetek, amennyit tudtok, aztán várjuk a beszámolót, a képeket!
Mi is jól vagyunk, épp tegnap akartam írni, hogy finisben szintén, haladunk szépen Ircsik után -mivel 8 nap volt köztünk-, de még szeretném, ha Dávid 3 hetet bent maradna.
Tomi dec. 15-től vagy 18-tól lesz szabin, jó lenne minél többet négyesben lenni, és ha itthon lenne Bencével.
Amúgy már jóslózunk, Dávid a 32 hetes uh-n 1808 g volt, koponyavégű fekvésben, iszonyatosan lent van a feje. Jövő héttől indulnak az nst-k, akkor lesz utoljára uh, sűrűsödnek a dolgok. Készülünk, bár messze nem állunk úgy, ahogyan Bencénél, mégis most nyugodtabb vagyok, élvezni szeretném az utolsó heteket.
Csak annyi a kívánságom, hogy végre nekünk is megadasson, milyen itthonról indulni a kórházba, tudjak elbúcsúzni Bencétől, és dec. 21-24 között ne szüljünk, ha addig nem szültünk, mert 25-26-án nincs hazaadás a kórházban, akkor bent ragadnánk plusz 2 napot, és ez lesz az első saját kis karácsonyunk, hogy mi vagyunk, jó lenne négyesben tölteni, nem kettészakadva!
Bence is jól van, 13,2 kg és 90,5 cm, újabban imád rajzolni, alkotni, építeni, beszélget a játékaival, szerepjátékozik, dacol, hullámzik az evése, mindent önállóan, egyedül akar és nagyon várja a tesót.
Mondja, hol fog aludni, hol pelusozzuk, fürdetjük, ha sír, berakjuk a babakocsiba, hogy ne sírjon
, megszeretgeti anya, apa, Bence, de a Bencét is majd.
Esténként a pocim simogatva alszik el, és újabban hisztiknél, ha valamit nem engedünk, akkor odabújik a hasamhoz, simogatja, mintha csak azt akarná ezzel, hogy ugye legalább te megértesz ha apa, anya nem?
Barátnőméknél is kint voltunk múlt héten, mondta, hogy vegyem fel a piciket, ő is próbálta, mikor sírtak, nem ment neki, így inkább csak megsimogatta, arra is figyelt, hogy körülötte feküdtek a földön, nehogy rájuk lépjen/ejtse a játékokat.
Tündi, Sucer, Betti! Kitartást a munkához, kisgyerek mellett nem lehet könnyű, sokszor én is olyan fáradt vagyok, pedig itthon vagyok Bencével és rajta kívül a háztartás van, hát még ha dolgoznék is... Ügyesek vagytok!
Évi! Mindig olvasom a blogod, csak az írásig sose jutok el (Bence újabban a délutáni alvást és ezzel az én pihenőidőmet is bojkottálja)! Ügyesek vagytok, szépen belerázódtok mindenbe!
Ahogy olvasom, Ádám jó baba, Tominak pedig csak idő kellett/kell, hogy megszokja, már négyen vagytok, egy pici babához is kell alkalmazkodni.
Így tovább, szuper, hogy jut idő magatokra (filmnézés) is! Kíváncsi vagyok, nálunk mi lesz, ha már Dávid is megszületett!
Most viszont elteszem magam holnapra, Dávid elég izgalomra adott okot ma, ugyanazt, ugyanazon a héten eljátszotta, mint anno Bence is.
Keveset mozgott, Tomi este vette észre rajtam, hogy valamin nagyon aggódok, hallgatok, egyből tudta mi van, de szerencsére lefeküdtem, simogattuk, finoman ébresztgettük, s behozta a lemaradást, remélem többet nem ijesztget!
Itt egy kép rólunk és a 32 hetes Dávid-os uh-s:
Aztán visszaolvasok holnap még, meg friss pocakfotót is teszek.