Sziasztok Lányok!
Búcsúzom tőletek. Jobban vagyok, mint gondoltam, reméltem. Lehet a vers is segített, amit írtam, iwiw-en fent van... Hihetetlen, mennyire más újra átélni a veszteséget. És valószínűleg nem az újrán van a hangsúly. Egy korszak lezárult az életemben, több mint 6 év reménnyel és várakozással teli. Vége. De helyette itt van a szívemben, lelkemben egy kisbaba, és hatalmas erőt ad, hogy lesz, hogy megszületik. Jövőre szülők leszünk. Nem értem, Isten miért nem az én méhembe teszi a nekünk szánt kisbabát, de elfogadom, hogy így kell lennie. Mindez okkal történik. És úgy érzem, végre olyan, igazi utolsó 9 hónapban vagyunk, aminek a végén egy picibaba nekünk születik meg. Nagyon várjuk őt. Furcsa, magamnak is nehéz bevallani, de befejeztük a lombikokat és én megkönnyebbültem. Persze, lesznek még harcok biztosan a lelkemben, a környezetemben és mindenhol. De a vége egy igazi, élő, édes, aranyos kisbaba lesz. Hálás vagyok Istennek, mert minden ellenére érzem a szeretetét és támogatását. Tényleg azt gondolom, hogy azért ilyen könnyű most ez a teher, mert segít nekünk vinni.
Lányok, köszönöm a sok biztatást, támogatást! Sokat segítettetek.
Kedves Újak!
Fdomi, Ahugika, Noeeka!
Kívánok nektek hitet, reményt, bizalmat! Sok erőt és kitartást! Mindenkinek végig kell járni az útját. De feladni tényleg nem szabad! Kívánom, hogy minél előbb siker koronázza a kitartást...
És gyertek, beszélgessetek, mert az nagyon jó! Nem egyedül, hanem együtt járni az utatokat. Én sok barátra tettem itt szert.