Új privát üzeneted érkezett!
2005.01.04 22:52
Ytong, biztos jó a zárójeled??? Töltsed le akkor az enyémet az egyikböl úgy ahogy Ed irta (rá a nyilat és jobb gomb klikk, majd képet ment-et kiválaszt.És ezt késöbb mellékletként fel tudod tölteni.
Engem meg úgy néz ki elhagyott a szerencsém...
biztos túl sürün kérkedtem vele és most megelégelte és lelépett...
vagyok...
A du.-i nagy róka után még apRÓKÁK is jöttek. Voltak vagy 3-an. Remélem csak a nagyróka mini családtagjai voltak..és még nem kifejlett egyedek...
Most nagyon gyakorlom az aggódást.
Jövöre már biztos ebben is nagyobb rutinom lesz.
Szabad miniorrjáratokat kívánok éjszakára mindenkinek, kinek bubája beti. (Magunknak is)...ah...már vihogni sincs kedvem.
Engem meg úgy néz ki elhagyott a szerencsém...
biztos túl sürün kérkedtem vele és most megelégelte és lelépett... vagyok... A du.-i nagy róka után még apRÓKÁK is jöttek. Voltak vagy 3-an. Remélem csak a nagyróka mini családtagjai voltak..és még nem kifejlett egyedek...
Most nagyon gyakorlom az aggódást.
Jövöre már biztos ebben is nagyobb rutinom lesz.
Szabad miniorrjáratokat kívánok éjszakára mindenkinek, kinek bubája beti. (Magunknak is
)...ah...már vihogni sincs kedvem.2005.01.04 23:56
Sziasztok!
Kriszti, gratula a fogas Marcihoz!
Nekem a cebion tényleg nagyon tömény édes szirup
Judit, ez tényleg nem jó évkezdés. A mi kutyusunk is sajnos szívbeteg, de már évek óta. Szegénynek folyton megtelik a tüdeje vízzel és emiatt nagyon köhög. Nála bejött a vízhajtó az orvos nálatok javasolta?
Judi-78, anyós Nagyon rossz, hogy 1 kétgyerekes családot nem hagynak élni.
Timi, jobbulást nektek. Én is azt tanácsolnám, hogy Te egyél minél több C vitamint. ÁTmegy.
Arra gondoltam, hogy pár hónap alatt mennyi mindent tanultunk csecsemőgondozásból!
Puszi
Barbi
Kriszti, gratula a fogas Marcihoz!
Nekem a cebion tényleg nagyon tömény édes szirup
Judit, ez tényleg nem jó évkezdés.
A mi kutyusunk is sajnos szívbeteg, de már évek óta. Szegénynek folyton megtelik a tüdeje vízzel és emiatt nagyon köhög. Nála bejött a vízhajtó az orvos nálatok javasolta? Judi-78, anyós
Nagyon rossz, hogy 1 kétgyerekes családot nem hagynak élni. Timi, jobbulást nektek. Én is azt tanácsolnám, hogy Te egyél minél több C vitamint. ÁTmegy.
Arra gondoltam, hogy pár hónap alatt mennyi mindent tanultunk csecsemőgondozásból!
Puszi
Barbi
Barbi
2005.01.05 09:12
Sziasztok Lányok!
Timi képeit felraktam oda, ahová az enyémeket is. Meg lehet tekinteni.
Mackoo! Sajnos nem tudom a medvikés címed, így nem tudom neked elküldeni, hogy hol lehet a képeket megnézni. Kérlek küldj egy mail-t! Elnézést, hogy ilyen bonyolult vagyok, de az album címet sosem szoktam kiírni nyilvános helyre.
Szép napot mindenkinek!
Zita
Timi képeit felraktam oda, ahová az enyémeket is. Meg lehet tekinteni.
Mackoo! Sajnos nem tudom a medvikés címed, így nem tudom neked elküldeni, hogy hol lehet a képeket megnézni. Kérlek küldj egy mail-t! Elnézést, hogy ilyen bonyolult vagyok, de az album címet sosem szoktam kiírni nyilvános helyre.
Szép napot mindenkinek!
Zita
2005.01.05 11:24
Sziasztok!
Zita, átküldtem Mackoonak a képeket.
Timi, mi fürdettük betegen is a gyereket, még a fűtést sem vettük feljebb (mert abban a lakásban még nem lehetett). OK
Kriszti, esti tanfolyamon számtechet tanítottam felnőtteknek, heti 1 du voltam kint.
Ma kidobtam a gyereket az erkélyre aludni, végre rájöttem, hogy itt lehet ezt is ( a másik lakásban is volt erkély, de odajártak a galambok)
Tegnap 3 órát aludt napközben! És nem hajlandó a pépes kaját megenni, csak a darabosat és azt is csak akkor, ha ő szedegetheti ki a tányérból. Legjobban a sajtospárizsit szereti. A krumpli pedig a földre kerül.
No lépek
Ed
Zita, átküldtem Mackoonak a képeket.
Timi, mi fürdettük betegen is a gyereket, még a fűtést sem vettük feljebb (mert abban a lakásban még nem lehetett). OK
Kriszti, esti tanfolyamon számtechet tanítottam felnőtteknek, heti 1 du voltam kint.
Ma kidobtam a gyereket az erkélyre aludni, végre rájöttem, hogy itt lehet ezt is ( a másik lakásban is volt erkély, de odajártak a galambok
) Tegnap 3 órát aludt napközben! És nem hajlandó a pépes kaját megenni, csak a darabosat és azt is csak akkor, ha ő szedegetheti ki a tányérból. Legjobban a sajtospárizsit szereti. A krumpli pedig a földre kerül.
No lépek
Ed
Edina
2005.01.05 11:59
Sztok,
hát nem tudom mi (volt) ez...ma reggel kiugrott a sterimar-ra egy nagy adag éjjel összegyült cucc, azal együtt mintha klasszisokkal jobb lenne. Vagy én vagyok már nyugodtabb?
Mindenesetre elhoztam a patikából a megrendelt cuccot (mégis csak úgy illik- ne szidják a magyart itt!) és kértem cebiont, vagy vmilyen bébi c-vit. cseppet. Hát itt se egyik, de még másik se. Tehát semilyen. Hagyjam ott a nevem majd utánanéz, de minek akarok 5 hónaposnak c-vit-et adni, ha szoptatok. Elég az.
Az itteni patikusok szinte medikák...nem úgy van az h te ez meg azt kérsz. Még szerencse h otthon azt veszem amit akarok
Az orrspray-t egyböl felpattintottam és a felnöttet ki próbáltam. Hát ha a bébi is ilyen akkor szuper.
Na, ez itt ugyan nem a reklám helye de a cucc nekem naaaaaagyon bejött. Irja a papirja és mintha valóban úgy lenne, enyhe filmet hoz létre a nyálkahártyán, jobban tapad, ezért ritkábban kell mint a többi sóssprayt alkalmazni.Olyan fajta sóoldatot tartalmaz amely a testünk több területén is elöfordul. Ha vkit érdekel és van kint lehetösége venni, vagy hozatni: HYSAN BABY orrcsepp (a felnött a spray) ursapharm nevü cég csinálja. Nem túl olcsó mert a 2ért fizettem 15 EUR, ami azt jelenti h egy nagyobb patikában is max. 1-2 EUR-val olcsóbb mint itt a falusiban...
Részemröl ennyi.
Most leteszem mert már annyira jól van h hisztit is képes produkálni.
hát nem tudom mi (volt) ez...ma reggel kiugrott a sterimar-ra egy nagy adag éjjel összegyült cucc, azal együtt mintha klasszisokkal jobb lenne. Vagy én vagyok már nyugodtabb?
Mindenesetre elhoztam a patikából a megrendelt cuccot (mégis csak úgy illik- ne szidják a magyart itt!) és kértem cebiont, vagy vmilyen bébi c-vit. cseppet. Hát itt se egyik, de még másik se. Tehát semilyen. Hagyjam ott a nevem majd utánanéz, de minek akarok 5 hónaposnak c-vit-et adni, ha szoptatok. Elég az.
Az itteni patikusok szinte medikák...nem úgy van az h te ez meg azt kérsz. Még szerencse h otthon azt veszem amit akarok
Az orrspray-t egyböl felpattintottam és a felnöttet ki próbáltam. Hát ha a bébi is ilyen akkor szuper.
Na, ez itt ugyan nem a reklám helye de a cucc nekem naaaaaagyon bejött. Irja a papirja és mintha valóban úgy lenne, enyhe filmet hoz létre a nyálkahártyán, jobban tapad, ezért ritkábban kell mint a többi sóssprayt alkalmazni.Olyan fajta sóoldatot tartalmaz amely a testünk több területén is elöfordul. Ha vkit érdekel és van kint lehetösége venni, vagy hozatni: HYSAN BABY orrcsepp (a felnött a spray) ursapharm nevü cég csinálja. Nem túl olcsó mert a 2ért fizettem 15 EUR, ami azt jelenti h egy nagyobb patikában is max. 1-2 EUR-val olcsóbb mint itt a falusiban...
Részemröl ennyi.
Most leteszem mert már annyira jól van h hisztit is képes produkálni.
2005.01.05 12:02
Sziasztok!
Judit!
Sajnálattal hallom ezt a gyalázatos évkezdést (na meg persze a gyomortükrözést).
Fel a fejjel! Próbálj arra gondolni, hogy ti már most letudjátok az év szar részét, innentől már csak a jó jön
Tudom, hogy megyen a tükrözés, engem inkább az érdekelne, hogy milyen volt a doki, hogy jutottál hozzá, melyik kórházban, ilyesmi. Küldheted nyugodtan a medvike@freemail.hu címre, ha van egy kis időd.
Nekünk is van párásítónk, ultrahangos hideg párásító, Boneco. Már nem emlékszem, mennyi volt, de olyan 30 körül, asszem. És ezen manuálisan lehet állítani a páratartalmat.
Szóval ezek tényleg elég drágák.
Csapvízzel működik, de nem lehet bele tölteni semmilyen illóolajat. És időnként cserélni kell a szűrőjét.
Állítólag érdemesebb hidegpárásítót venni, mert csak azok használhatók krupp vagy valamilyen légúti fertőzés esetén. A meleg pára állítólag gyulladást okoz.
Bár gyerekkoromban engem gyakran gőzöltek, ha taknyos voltam.
Emlékszem, egyszer a mamáéknál voltam, éppen biliztem, a mama pedig a kisszéken elég tette a forró vízzel teli fazekat és letakarta az egész vackot valami nagy törölközővel
Ezek szerint az ártalmas volt?
Na mindegy, a gyerekorvos mondta, hogy a taknyos Borinak nagyon jó a hideg pára, és tényleg, könnyebben lélegzik tőle. Én is kipróbáltam, amikor múltkor beteg voltam. Most is jól jönne, hiszen ugye megint taknyos vagyok, de most Borinak kell a gép.
Judit78!
Sajnálom! Nálunk is vannak gondok (fent már adtam egy kis ízelítőt belőle), úgyhogy tudom, milyen az, amikor az embernek már a találkozás gondolatától összeszorul a gyomra.
Nálunk nem fajult a dolog nyílt szakításig.
Én egyelőre csak aknamunkát folytatok, bár időnként már megengedek egy-egy beszólást anyósomnak.
Illetve nem is beszólást, hanem egyszerűen csak megmondom, ha már tele a tököm a nyomulásával, hogy ez a mi otthonunk és én nem szeretem, ha valaki (ő) mindig a más otthonában akar otthon lenni.
Lehet, hogy egy karakánabb nőnek (ld. Timili) ez a "megmondás" az alaphelyzet, de nálam már ez is nagy haladás.
Még jó, hogy nem laknak a közelünkbe.
Ide akart ugyan költözni, de azt a férjem kapásból megvétózta (még jó), aztán a közelbe akart költözni (az utcánkba), azt én vétóztam meg (addig duruzsoltam a férjemnek, míg belátta, jobb megtartani a tisztes távolságot, ha nem akarja, hogy nyílt szakítássá fajuljon az ellenszenv).
És most így boldogan éldegélünk, csak időnként rágatnak be, amikor találkozunk, de szerencsére az nincs túl gyakran.
Most éppen jönni akar anyósom látogatóba (persze ezt se nekem mondja, hanem a férjemnek, akinek persze fingja sincs a napi programunkról, tehát érdemben nem tud válaszolni arra a kérdésre, hogy alkalmas-e a mai nap a látogatásra), holott két napja még fájt a gyomra és azt gyanította, elkapott valamit az egyik unokától, akinek ilyen gyomorfájásos vírusa volt.
Ma meg már látogatna.
Merthogy ő rájött, hogy neki nem vírusa van, hanem az egyik gyógyszer mellékhatása okozza a fájást, és már ki is cseréltette a bogyót és most már nem is fáj annyira.
Honnan a francból tudja? Nem?
Egy csomó gyógyszer papírjára rá van írva, hogy gyomorfájást okozhat. Nekem még egy sem okozott. Valószínűbbnek tartom, hogy elkapta a Zsófika vírusát.
Hát ide ne jöjjön, majd csak jövő héten. Addigra így is, úgy is el fog múlni a nyavalyája. Hát hiányzik nekem a nátha mellé még egy ilyen is?
Ráadásul két hét múlva nyaralni akarunk menni, mi meg itt nyakig a betegségben.
Komolyan, az eszem megáll.
Timili!
Én mániákus fürdő és fürdető vagyok. Engem még egy földrengés sem nagyon tudna abban megakadályozni, hogy Borit megfürdessem. Bár a férjem időnként protestál, mert nincs mindig kedve fürdetni, de szerintem ez merő önzés. (épp ma küldött haza egy linket, miszerint nem baj, ha nem fürdik a gyerek minden nap, sőt, mert védeni kell a savköpenyét).
Én úgy tapasztaltam, hogy Borinak még betegen is jól esett a fürdő.
Ha lázas, akkor persze inkább langyosabb vízben fürdik, de utána mindig felélénkül egy kicsit.
Érdekes, de mintha ez a meleg pára jót tenne a takonynak is, mert utána könnyebben lélegzik és jobban le lehet szívni az orrát.
Szóval igazán nem tudom, mit gondoljak a doki álláspontjáról, miszerint csakis hideg pára...
Na, megyek, éhes a csemete, és le kell szívnom az orrát is Lesz itt haddelhad...
Mackoo
Judit!
Sajnálattal hallom ezt a gyalázatos évkezdést (na meg persze a gyomortükrözést).
Fel a fejjel! Próbálj arra gondolni, hogy ti már most letudjátok az év szar részét, innentől már csak a jó jön
Tudom, hogy megyen a tükrözés, engem inkább az érdekelne, hogy milyen volt a doki, hogy jutottál hozzá, melyik kórházban, ilyesmi. Küldheted nyugodtan a medvike@freemail.hu címre, ha van egy kis időd.
Nekünk is van párásítónk, ultrahangos hideg párásító, Boneco. Már nem emlékszem, mennyi volt, de olyan 30 körül, asszem. És ezen manuálisan lehet állítani a páratartalmat.
Szóval ezek tényleg elég drágák.
Csapvízzel működik, de nem lehet bele tölteni semmilyen illóolajat. És időnként cserélni kell a szűrőjét.
Állítólag érdemesebb hidegpárásítót venni, mert csak azok használhatók krupp vagy valamilyen légúti fertőzés esetén. A meleg pára állítólag gyulladást okoz.
Bár gyerekkoromban engem gyakran gőzöltek, ha taknyos voltam.
Emlékszem, egyszer a mamáéknál voltam, éppen biliztem, a mama pedig a kisszéken elég tette a forró vízzel teli fazekat és letakarta az egész vackot valami nagy törölközővel
Ezek szerint az ártalmas volt?
Na mindegy, a gyerekorvos mondta, hogy a taknyos Borinak nagyon jó a hideg pára, és tényleg, könnyebben lélegzik tőle. Én is kipróbáltam, amikor múltkor beteg voltam. Most is jól jönne, hiszen ugye megint taknyos vagyok, de most Borinak kell a gép.
Judit78!
Sajnálom! Nálunk is vannak gondok (fent már adtam egy kis ízelítőt belőle), úgyhogy tudom, milyen az, amikor az embernek már a találkozás gondolatától összeszorul a gyomra.
Nálunk nem fajult a dolog nyílt szakításig.
Én egyelőre csak aknamunkát folytatok, bár időnként már megengedek egy-egy beszólást anyósomnak.
Illetve nem is beszólást, hanem egyszerűen csak megmondom, ha már tele a tököm a nyomulásával, hogy ez a mi otthonunk és én nem szeretem, ha valaki (ő) mindig a más otthonában akar otthon lenni.
Lehet, hogy egy karakánabb nőnek (ld. Timili) ez a "megmondás" az alaphelyzet, de nálam már ez is nagy haladás.
Még jó, hogy nem laknak a közelünkbe.
Ide akart ugyan költözni, de azt a férjem kapásból megvétózta (még jó), aztán a közelbe akart költözni (az utcánkba), azt én vétóztam meg (addig duruzsoltam a férjemnek, míg belátta, jobb megtartani a tisztes távolságot, ha nem akarja, hogy nyílt szakítássá fajuljon az ellenszenv).
És most így boldogan éldegélünk, csak időnként rágatnak be, amikor találkozunk, de szerencsére az nincs túl gyakran.
Most éppen jönni akar anyósom látogatóba (persze ezt se nekem mondja, hanem a férjemnek, akinek persze fingja sincs a napi programunkról, tehát érdemben nem tud válaszolni arra a kérdésre, hogy alkalmas-e a mai nap a látogatásra), holott két napja még fájt a gyomra és azt gyanította, elkapott valamit az egyik unokától, akinek ilyen gyomorfájásos vírusa volt.
Ma meg már látogatna.
Merthogy ő rájött, hogy neki nem vírusa van, hanem az egyik gyógyszer mellékhatása okozza a fájást, és már ki is cseréltette a bogyót és most már nem is fáj annyira.
Honnan a francból tudja? Nem?
Egy csomó gyógyszer papírjára rá van írva, hogy gyomorfájást okozhat. Nekem még egy sem okozott. Valószínűbbnek tartom, hogy elkapta a Zsófika vírusát.
Hát ide ne jöjjön, majd csak jövő héten. Addigra így is, úgy is el fog múlni a nyavalyája. Hát hiányzik nekem a nátha mellé még egy ilyen is?
Ráadásul két hét múlva nyaralni akarunk menni, mi meg itt nyakig a betegségben.
Komolyan, az eszem megáll.
Timili!
Én mániákus fürdő és fürdető vagyok. Engem még egy földrengés sem nagyon tudna abban megakadályozni, hogy Borit megfürdessem. Bár a férjem időnként protestál, mert nincs mindig kedve fürdetni, de szerintem ez merő önzés. (épp ma küldött haza egy linket, miszerint nem baj, ha nem fürdik a gyerek minden nap, sőt, mert védeni kell a savköpenyét).
Én úgy tapasztaltam, hogy Borinak még betegen is jól esett a fürdő.
Ha lázas, akkor persze inkább langyosabb vízben fürdik, de utána mindig felélénkül egy kicsit.
Érdekes, de mintha ez a meleg pára jót tenne a takonynak is, mert utána könnyebben lélegzik és jobban le lehet szívni az orrát.
Szóval igazán nem tudom, mit gondoljak a doki álláspontjáról, miszerint csakis hideg pára...
Na, megyek, éhes a csemete, és le kell szívnom az orrát is
Lesz itt haddelhad... Mackoo
2005.01.05 13:06
Mackooo, nagyon "örültem", mikor arról írtál, hogy a "megmondás" nálad nagy szó! Énnálam ugyanez a helyzet!!!!
Nálunk sem történt nyílt szakítás, csak érzelmileg zsarolja a férjem!
Rájöttem, hogy anyósom nem egy okos nő. Ugyanis tulajdonképp rajtam múlik, hogy hányszor látja a fiacskáját, és az unokáit. Nekem ugyanis nagyobb a befolyásom a férjemre, s az unokáit én nevelem. Vannak trükkjeim arra nézve, hogy láthatja a családomat minél ritkábban. DE NEM EZ A CÉLOM!Egyszerűen csak azt szeretném, ha hagyna minket élni! De nem érti....
Timi, remélem tartós lesz a jobbulás!Köszönöm a szurkolást, ezen a vírus-dolgon erősen gondolkodom!
Nálunk sem történt nyílt szakítás, csak érzelmileg zsarolja a férjem!
Rájöttem, hogy anyósom nem egy okos nő. Ugyanis tulajdonképp rajtam múlik, hogy hányszor látja a fiacskáját, és az unokáit. Nekem ugyanis nagyobb a befolyásom a férjemre, s az unokáit én nevelem. Vannak trükkjeim arra nézve, hogy láthatja a családomat minél ritkábban. DE NEM EZ A CÉLOM!Egyszerűen csak azt szeretném, ha hagyna minket élni! De nem érti....
Timi, remélem tartós lesz a jobbulás!
Köszönöm a szurkolást, ezen a vírus-dolgon erősen gondolkodom! Péter Tamás 11 éves
Adél Nóra 5 éves
Balázs László 3 éves
Adél Nóra 5 éves
Balázs László 3 éves
2005.01.05 13:56
Judit78!
Hát igen, elég vacak helyzet.
Mert ha az emberbe szorult egy kis igazságérzet, akkor nem akarja a gyerekét megfosztani a nagymamától a felnőttek között fennálló feszültség miatt.
Én legalábbis eltökéltem, hogy Borinak ebből semmit sem szabad észrevennie.
Tehát nem akarok akadályt gördíteni anyós látogatása elé.
Ugyanakkor viszont szeretném szabályozni a dolgot valahogy, mert eddig anyós úgy gondolta, hogy ő jön reggel, amikor kedve van (attól függően, mikor ébred, akár már reggel 8-ra is, ezt persze előre nem lehet tudni) és marad, amíg kedve tartja.
Én viszont azt akarom, hogy megértse, ez az otthonunk, a MI otthonunk, nem az övé és nem is a kultúrház, ami az ő szórakoztatására jött létre.
Persze, jöjjön, unokázzon, de az unokázásnak legyen vége, mondjuk három óra elteltével, hiszen nincs mit unokázni, amikor az uncsi amúgy is alszik.
Nekem viszont vannak teendőim, amelyeket el kell látnom, de ha éppen nincsenek, akkor jól jönne, ha pihenhetnék egy kicsit. Az viszont számomra nem pihentető, hogy anyósomat hallgatom és mosolyogva bólogatok.
Persze, aki ennyire proli, mint ő, annak elég vastag a bőre, hacsak meg nem mondod neki kategorikusan, mit akarsz, nem fogja az adást.
Múltkor pl. azt mondta nekem, hogy nyugodtan feküdjek csak le, ő majd ellesz. ????
Na, hát ezt nem.
Múltkor pl. telefonált, hogy akkor ő jönne délután abroszokat válogatni.
Én meg mondtam, hogy ma ne jöjjön, mert én mára mosást-vasalást terveztem.
Jöjjön csütörtökön.
Persze, ha nagyon akartam volna, át tudtam volna tenni a vasalást másnapra (bár hegyekben áll a vasalnivaló), de úgy gondoltam, jobb, ha elkezdem szoktatni arra, hogy nem akkor jön, amikor kedve tartja, mert nekünk is megvan a magánéletünk.
Normális esetben ilyen manőverekre nincs szükség, de anyósom nem normális.
Szóval nehéz korrektnek lenni ilyen helyzetben és biztosítani az unoka-látogatási lehetőséget, miközben az embernek már előző nap fáj a gyomra az idegességtől.
Na, szegény Judit! Leírod a problémádat, én meg, ahelyett, hogy valami éppkézláb ötlettel jöttem volna elő, rádzúdítom a sajátomat is.
Úgy irígylem a Timili típusú embereket!
Azok rögtön az elején megmondják, mit akarnak és mit nem, kvázi tisztázzák a szabályokat, így aztán egyszerűen nem kerülnek olyan helyzetbe, hogy magukban eszik a kefét és növesztik a gyomorfekélyüket, közben kifelé pedig mosolyogva bólogatnak.
Nem tudtok valami tanfolyamról, ahol a karakánságot el lehet sajátítani?
De komolyra fordítva a szót, Judit:
Én a helyedben megpróbálnám rávenni az uramat, hogy költözzünk, ha van rá mód.
Neki is jobb lenne, hiszen biztosan bántja, hogy a két nő közt örlődik.
Ha meglesz a kellő távolság, anyósod sem fog csak úgy beállítani hozzátok, mert macerás lenne.
Én is ezért fúrtam meg anyósék ideköltözését.
Ugyanis pont ettől tartottam, amit te itt leírtál.
Tőlünk két háznyira laktak volna, semmi sem tudta volna megakadályozni abban, hogy csak úgy "átugorjon", hiszen úgyis olyan közel lakunk.
Egy darabig én idegeskedtem volna magamban, aztán rázúdítottam volna a férjemre a problémát, végül pedig kevésbé kultúrált formában csak kibukott volna belőlem anyós előtt is, ami biztosan összezördüléshez vezetett volna.
Hát nem jobb így? Persze tudom, megint kerülöm a konfliktust.
De hát a karakánság és a konfliktuskeresés nem ugyanaz, nem igaz?
És azt nem lehet, hogy esetleg nem engeded be, ha éppen alkalmatlankor jön?
Vagy van kulcsa hozzátok?
Lehet, hogy neked is el kéne kezdened tréningezni:
Váratlanul betoppan, te kinyitod az ajtót és megmondod neki, hogy "Anyuka (Mari néni, Marika, stb.), most sajnos nem alkalmas, mert vendégem van/telefonálok/kifut a bableves/stb., de ha vissza tetszik tudni jönni délután, akkor tudunk beszélni."
Először nagyon nehéz, készülj fel rá, hogy még számodra is idegenül fog hangozni, amit mondasz, sőt, kissé túl nyersnek is, de előbb-utóbb belejön az ember abba, hogy a neki nem tetsző dolgot kifinomultan utasítsa vissza.
Mackoo
Hát igen, elég vacak helyzet.
Mert ha az emberbe szorult egy kis igazságérzet, akkor nem akarja a gyerekét megfosztani a nagymamától a felnőttek között fennálló feszültség miatt.
Én legalábbis eltökéltem, hogy Borinak ebből semmit sem szabad észrevennie.
Tehát nem akarok akadályt gördíteni anyós látogatása elé.
Ugyanakkor viszont szeretném szabályozni a dolgot valahogy, mert eddig anyós úgy gondolta, hogy ő jön reggel, amikor kedve van (attól függően, mikor ébred, akár már reggel 8-ra is, ezt persze előre nem lehet tudni) és marad, amíg kedve tartja.
Én viszont azt akarom, hogy megértse, ez az otthonunk, a MI otthonunk, nem az övé és nem is a kultúrház, ami az ő szórakoztatására jött létre.
Persze, jöjjön, unokázzon, de az unokázásnak legyen vége, mondjuk három óra elteltével, hiszen nincs mit unokázni, amikor az uncsi amúgy is alszik.
Nekem viszont vannak teendőim, amelyeket el kell látnom, de ha éppen nincsenek, akkor jól jönne, ha pihenhetnék egy kicsit. Az viszont számomra nem pihentető, hogy anyósomat hallgatom és mosolyogva bólogatok.
Persze, aki ennyire proli, mint ő, annak elég vastag a bőre, hacsak meg nem mondod neki kategorikusan, mit akarsz, nem fogja az adást.
Múltkor pl. azt mondta nekem, hogy nyugodtan feküdjek csak le, ő majd ellesz. ????
Na, hát ezt nem.
Múltkor pl. telefonált, hogy akkor ő jönne délután abroszokat válogatni.
Én meg mondtam, hogy ma ne jöjjön, mert én mára mosást-vasalást terveztem.
Jöjjön csütörtökön.
Persze, ha nagyon akartam volna, át tudtam volna tenni a vasalást másnapra (bár hegyekben áll a vasalnivaló), de úgy gondoltam, jobb, ha elkezdem szoktatni arra, hogy nem akkor jön, amikor kedve tartja, mert nekünk is megvan a magánéletünk.
Normális esetben ilyen manőverekre nincs szükség, de anyósom nem normális.
Szóval nehéz korrektnek lenni ilyen helyzetben és biztosítani az unoka-látogatási lehetőséget, miközben az embernek már előző nap fáj a gyomra az idegességtől.
Na, szegény Judit! Leírod a problémádat, én meg, ahelyett, hogy valami éppkézláb ötlettel jöttem volna elő, rádzúdítom a sajátomat is.
Úgy irígylem a Timili típusú embereket!
Azok rögtön az elején megmondják, mit akarnak és mit nem, kvázi tisztázzák a szabályokat, így aztán egyszerűen nem kerülnek olyan helyzetbe, hogy magukban eszik a kefét és növesztik a gyomorfekélyüket, közben kifelé pedig mosolyogva bólogatnak.
Nem tudtok valami tanfolyamról, ahol a karakánságot el lehet sajátítani
? De komolyra fordítva a szót, Judit:
Én a helyedben megpróbálnám rávenni az uramat, hogy költözzünk, ha van rá mód.
Neki is jobb lenne, hiszen biztosan bántja, hogy a két nő közt örlődik.
Ha meglesz a kellő távolság, anyósod sem fog csak úgy beállítani hozzátok, mert macerás lenne.
Én is ezért fúrtam meg anyósék ideköltözését.
Ugyanis pont ettől tartottam, amit te itt leírtál.
Tőlünk két háznyira laktak volna, semmi sem tudta volna megakadályozni abban, hogy csak úgy "átugorjon", hiszen úgyis olyan közel lakunk.
Egy darabig én idegeskedtem volna magamban, aztán rázúdítottam volna a férjemre a problémát, végül pedig kevésbé kultúrált formában csak kibukott volna belőlem anyós előtt is, ami biztosan összezördüléshez vezetett volna.
Hát nem jobb így? Persze tudom, megint kerülöm a konfliktust.
De hát a karakánság és a konfliktuskeresés nem ugyanaz, nem igaz?
És azt nem lehet, hogy esetleg nem engeded be, ha éppen alkalmatlankor jön?
Vagy van kulcsa hozzátok?
Lehet, hogy neked is el kéne kezdened tréningezni:
Váratlanul betoppan, te kinyitod az ajtót és megmondod neki, hogy "Anyuka (Mari néni, Marika, stb.), most sajnos nem alkalmas, mert vendégem van/telefonálok/kifut a bableves/stb., de ha vissza tetszik tudni jönni délután, akkor tudunk beszélni."
Először nagyon nehéz, készülj fel rá, hogy még számodra is idegenül fog hangozni, amit mondasz, sőt, kissé túl nyersnek is, de előbb-utóbb belejön az ember abba, hogy a neki nem tetsző dolgot kifinomultan utasítsa vissza.
Mackoo
2005.01.05 14:30
Mackooo Nagyon sokat jelent nekem az is, ha leírod a saját tapasztalataidat, mert akkor tudom, nem vagyok egyedül a problémámmal!
S ez jó! Illetve rossz...
Én már úgy mentem férjhez, h. a férjem itt lakott Anyuka fölött. Még nem voltunk házasok, de már kemény viták voltak arról, h.el kéne költözni. ELEVE KÜLÖN kéne kezdeni-ez volna az ideális. Legfőképp én kultiváltam a dolgot, Őneki úgy tűnt, kényelmesebb ez a megoldás. Meg aztán viszonylag nagy a lakás, meg anyagilag sem álltunk jól.
A két lakásnak külön bejárata van,csakhogy öszeköti őket belül egy közös lépcsőház!!
Eleinte feljött megmondani, melyik erkélyre terítsem a ruhákat, h. megkérdezze mit főzök ebédre, majd "mellékesen"(azt hitte én nem tudom miért)közölte sandán a férjemre pillantva, h. "nálunk borjúpaprikás lesz"! (férj kedvenc eledele)Egy idő múlva parázs vita robbant, azután már kevesebbet jött fel, de még jött, és én sajnos még mindig nyeltem!!
Aztán egyszercsak megmondtam a magamét, akkor már nem jött fel, de folyamatosan piszkálta a férjemet és általa engem is.
Tkp.már régóta terveztük, hogy emelünk 1 falat a 2 szint közé, de úgy éreztem, adok még esélyt anyósnak arra, hogy belássa végre, komoly változások történtek a fia életében.
Mostanra azonban már biztos vagyok benne, h. ez a fal felépül, s majd kénytelen lesz csöngetni, ha akar vmit.
(Tegnap óta azzal zsarolja a páromat, h. "meglátod fiam, Apád 1-2 éven belül meghal, s Te boldogtalanná teszed a hátralévő idejét"...holott szó sincs arról, h. halálos beteg volna, egyszerűen idős. Egyértelműen az érzéseire apellál, s ennek csak a csillagos ég a határa.)
Egyszerűen nem értem, elmúlt 61 éves, s tisztára úgy viselkedik, mint a fiam 3 éves korában. Ha vitatkoznak vele, közli, h.:jó, nem leszek a barátod többet, bibibííí!!Képtelen megoldást keresni, s így aztán találni is.
Jaj, de szeretnék egy kicsit újra gondtalan gyerek lenni, s levenni néha magamról a nehéz hátizsákot, amit cipelnem kell!!!
(Ja, még annyit, h. igazából csak akkor tudunk elköltözni, ha anyós eladja a házat-mert az Ő nevén van. Meg van kötve a kezünk )
Nagyon sokat jelent nekem az is, ha leírod a saját tapasztalataidat, mert akkor tudom, nem vagyok egyedül a problémámmal! S ez jó! Illetve rossz...
Én már úgy mentem férjhez, h. a férjem itt lakott Anyuka fölött. Még nem voltunk házasok, de már kemény viták voltak arról, h.el kéne költözni. ELEVE KÜLÖN kéne kezdeni-ez volna az ideális. Legfőképp én kultiváltam a dolgot, Őneki úgy tűnt, kényelmesebb ez a megoldás. Meg aztán viszonylag nagy a lakás, meg anyagilag sem álltunk jól.
A két lakásnak külön bejárata van,csakhogy öszeköti őket belül egy közös lépcsőház!!
Eleinte feljött megmondani, melyik erkélyre terítsem a ruhákat, h. megkérdezze mit főzök ebédre, majd "mellékesen"(azt hitte én nem tudom miért)közölte sandán a férjemre pillantva, h. "nálunk borjúpaprikás lesz"! (férj kedvenc eledele)Egy idő múlva parázs vita robbant, azután már kevesebbet jött fel, de még jött, és én sajnos még mindig nyeltem!!
Aztán egyszercsak megmondtam a magamét, akkor már nem jött fel, de folyamatosan piszkálta a férjemet és általa engem is.
Tkp.már régóta terveztük, hogy emelünk 1 falat a 2 szint közé, de úgy éreztem, adok még esélyt anyósnak arra, hogy belássa végre, komoly változások történtek a fia életében.
Mostanra azonban már biztos vagyok benne, h. ez a fal felépül, s majd kénytelen lesz csöngetni, ha akar vmit.
(Tegnap óta azzal zsarolja a páromat, h. "meglátod fiam, Apád 1-2 éven belül meghal, s Te boldogtalanná teszed a hátralévő idejét"...holott szó sincs arról, h. halálos beteg volna, egyszerűen idős. Egyértelműen az érzéseire apellál, s ennek csak a csillagos ég a határa.)
Egyszerűen nem értem, elmúlt 61 éves, s tisztára úgy viselkedik, mint a fiam 3 éves korában. Ha vitatkoznak vele, közli, h.:jó, nem leszek a barátod többet, bibibííí!!Képtelen megoldást keresni, s így aztán találni is.
Jaj, de szeretnék egy kicsit újra gondtalan gyerek lenni, s levenni néha magamról a nehéz hátizsákot, amit cipelnem kell!!!
(Ja, még annyit, h. igazából csak akkor tudunk elköltözni, ha anyós eladja a házat-mert az Ő nevén van. Meg van kötve a kezünk
)Péter Tamás 11 éves
Adél Nóra 5 éves
Balázs László 3 éves
Adél Nóra 5 éves
Balázs László 3 éves
2005.01.05 14:32
Mackooo Nagyon sokat jelent nekem az is, ha leírod a saját tapasztalataidat, mert akkor tudom, nem vagyok egyedül a problémámmal!
S ez jó! Illetve rossz...
Én már úgy mentem férjhez, h. a férjem itt lakott Anyuka fölött. Még nem voltunk házasok, de már kemény viták voltak arról, h.el kéne költözni. ELEVE KÜLÖN kéne kezdeni-ez volna az ideális. Legfőképp én kultiváltam a dolgot, Őneki úgy tűnt, kényelmesebb ez a megoldás. Meg aztán viszonylag nagy a lakás, meg anyagilag sem álltunk jól.
A két lakásnak külön bejárata van,csakhogy öszeköti őket belül egy közös lépcsőház!!
Eleinte feljött megmondani, melyik erkélyre terítsem a ruhákat, h. megkérdezze mit főzök ebédre, majd "mellékesen"(azt hitte én nem tudom miért)közölte sandán a férjemre pillantva, h. "nálunk borjúpaprikás lesz"! (férj kedvenc eledele)Egy idő múlva parázs vita robbant, azután már kevesebbet jött fel, de még jött, és én sajnos még mindig nyeltem!!
Aztán egyszercsak megmondtam a magamét, akkor már nem jött fel, de folyamatosan piszkálta a férjemet és általa engem is.
Tkp.már régóta terveztük, hogy emelünk 1 falat a 2 szint közé, de úgy éreztem, adok még esélyt anyósnak arra, hogy belássa végre, komoly változások történtek a fia életében.
Mostanra azonban már biztos vagyok benne, h. ez a fal felépül, s majd kénytelen lesz csöngetni, ha akar vmit.
(Tegnap óta azzal zsarolja a páromat, h. "meglátod fiam, Apád 1-2 éven belül meghal, s Te boldogtalanná teszed a hátralévő idejét"...holott szó sincs arról, h. halálos beteg volna, egyszerűen idős. Egyértelműen az érzéseire apellál, s ennek csak a csillagos ég a határa.)
Egyszerűen nem értem, elmúlt 61 éves, s tisztára úgy viselkedik, mint a fiam 3 éves korában. Ha vitatkoznak vele, közli, h.:jó, nem leszek a barátod többet, bibibííí!!Képtelen megoldást keresni, s így aztán találni is.
Jaj, de szeretnék egy kicsit újra gondtalan gyerek lenni, s levenni néha magamról a nehéz hátizsákot, amit cipelnem kell!!!
(Ja, még annyit, h. igazából csak akkor tudunk elköltözni, ha anyós eladja a házat-mert az Ő nevén van. Meg van kötve a kezünk )
Nagyon sokat jelent nekem az is, ha leírod a saját tapasztalataidat, mert akkor tudom, nem vagyok egyedül a problémámmal! S ez jó! Illetve rossz...
Én már úgy mentem férjhez, h. a férjem itt lakott Anyuka fölött. Még nem voltunk házasok, de már kemény viták voltak arról, h.el kéne költözni. ELEVE KÜLÖN kéne kezdeni-ez volna az ideális. Legfőképp én kultiváltam a dolgot, Őneki úgy tűnt, kényelmesebb ez a megoldás. Meg aztán viszonylag nagy a lakás, meg anyagilag sem álltunk jól.
A két lakásnak külön bejárata van,csakhogy öszeköti őket belül egy közös lépcsőház!!
Eleinte feljött megmondani, melyik erkélyre terítsem a ruhákat, h. megkérdezze mit főzök ebédre, majd "mellékesen"(azt hitte én nem tudom miért)közölte sandán a férjemre pillantva, h. "nálunk borjúpaprikás lesz"! (férj kedvenc eledele)Egy idő múlva parázs vita robbant, azután már kevesebbet jött fel, de még jött, és én sajnos még mindig nyeltem!!
Aztán egyszercsak megmondtam a magamét, akkor már nem jött fel, de folyamatosan piszkálta a férjemet és általa engem is.
Tkp.már régóta terveztük, hogy emelünk 1 falat a 2 szint közé, de úgy éreztem, adok még esélyt anyósnak arra, hogy belássa végre, komoly változások történtek a fia életében.
Mostanra azonban már biztos vagyok benne, h. ez a fal felépül, s majd kénytelen lesz csöngetni, ha akar vmit.
(Tegnap óta azzal zsarolja a páromat, h. "meglátod fiam, Apád 1-2 éven belül meghal, s Te boldogtalanná teszed a hátralévő idejét"...holott szó sincs arról, h. halálos beteg volna, egyszerűen idős. Egyértelműen az érzéseire apellál, s ennek csak a csillagos ég a határa.)
Egyszerűen nem értem, elmúlt 61 éves, s tisztára úgy viselkedik, mint a fiam 3 éves korában. Ha vitatkoznak vele, közli, h.:jó, nem leszek a barátod többet, bibibííí!!Képtelen megoldást keresni, s így aztán találni is.
Jaj, de szeretnék egy kicsit újra gondtalan gyerek lenni, s levenni néha magamról a nehéz hátizsákot, amit cipelnem kell!!!
(Ja, még annyit, h. igazából csak akkor tudunk elköltözni, ha anyós eladja a házat-mert az Ő nevén van. Meg van kötve a kezünk
)Péter Tamás 11 éves
Adél Nóra 5 éves
Balázs László 3 éves
Adél Nóra 5 éves
Balázs László 3 éves
2005.01.05 15:35
Mackooo,
sajnos nem emlékszem a dokira aki csinálta a tükrözést, akko éppen nem ez tűnt számomra fontosnak, hogy ki csinálja, hanem, hogy legyünk már túl rajta, ráadásul én egy félreértés miatt közvetlen a vizsgálat előtt tudtam meg, hogy mit fognak velem csinálni, képzelheted.
Egyébként az Istvánban voltam, mert a háziorvos oda utalt be.
Sajnálom, hogy nem tudtam segíteni.
Anyós ügyben nálunk sem minden felhőtlen, mert anyósom akkor jön amikor neki éppen nincs programja, ha éppen egyszer mi nem érünk rá, akkor persze "mi az hogy mi nem vagyunk itthon, amikor ő jön?", persze ez nincs kimondva, csak éreztetve. De ha meg ráérünk, hatvanezerszer felhív és megkérdezi, hogy otthon lesztek?, nem mentek sehova?, de ezt is miután megbeszéltük, hogy jön. Amikor meg itt van, akkor azt hallgatom, hogy ő olyan keveset van az unokájával stb., mintha én tiltanám el, közben neki van állandóan "fontos" kártyaparti elfoglaltsága, megmiegymás. De a bosszantó az, hogy ha megmondom ami nem tetszik, akkor sem nekem válaszol vissza hanem a fiának, mintha azt várná, hogy ő szóljon rám. Na és akkor most előrébb vagyunk? nem. Én megmondom a véleményem és mégsem történik semmi.
J
sajnos nem emlékszem a dokira aki csinálta a tükrözést, akko éppen nem ez tűnt számomra fontosnak, hogy ki csinálja, hanem, hogy legyünk már túl rajta, ráadásul én egy félreértés miatt közvetlen a vizsgálat előtt tudtam meg, hogy mit fognak velem csinálni, képzelheted.
Egyébként az Istvánban voltam, mert a háziorvos oda utalt be.
Sajnálom, hogy nem tudtam segíteni.
Anyós ügyben nálunk sem minden felhőtlen, mert anyósom akkor jön amikor neki éppen nincs programja, ha éppen egyszer mi nem érünk rá, akkor persze "mi az hogy mi nem vagyunk itthon, amikor ő jön?", persze ez nincs kimondva, csak éreztetve. De ha meg ráérünk, hatvanezerszer felhív és megkérdezi, hogy otthon lesztek?, nem mentek sehova?, de ezt is miután megbeszéltük, hogy jön. Amikor meg itt van, akkor azt hallgatom, hogy ő olyan keveset van az unokájával stb., mintha én tiltanám el, közben neki van állandóan "fontos" kártyaparti elfoglaltsága, megmiegymás. De a bosszantó az, hogy ha megmondom ami nem tetszik, akkor sem nekem válaszol vissza hanem a fiának, mintha azt várná, hogy ő szóljon rám. Na és akkor most előrébb vagyunk? nem. Én megmondom a véleményem és mégsem történik semmi.
J
2005.01.05 16:52
Hivtatok?
Mintha az elözö hsz-ekben 2X is szerepelt volna a nevem...
Na, h nehogy azt keringjen h Timilinek milyen jó:
NÁLUNK is vannak problémák.
Bár mi lakunk assszem legmesszebb anyóstól, és az én anyósom alapjáraton jó ill. 95 %-ban nincs vele bajom...söt 100%ban...de van más.
Én anyósomat "ugy nevelte" férj, már szinte gyerekkorától hogy öt hagyja békén...szállóige a családban kiválóan példázza:
anya: -Hova mész, fiam?
Fiú: -Le!
anya: - És mikor jössz?
Fiú: -Majd!
És ez nem vicc!!! ´
Aztán fiú ki nyugatra 26 évesen. Elsö 5 évben nem is járt haza. Ezzel meg is szünt a probléma.
Eltelik sok év.A m.o-i tartózkodások alatt mindenki látogatta a maga családját. Ez volt a szokás 15 évig.
Aztán jön Timili aki "összébb hozza " kicsit a családot mindkét szülöhöz együtt megyünk. 1 nap egyik családot nézzük, egy következön meg a másikat.
Aztán idén már bébis bulik vannak: Mindenkét család szeretné minél többet látni a Picit...tehát AZ EGÉSZ HÉT KARÁCSONYKOR ÉS UTÀNA ARROL SZOLT HOGY HOL IDE HOL ODA!!!! 24-töl 1-ig mindennap CSALÁD!!!! AAAAAAAAHH!
Na, mindegy. Végül is anyósom már 73 éves és nincs vele baj, mondom.
Mackooo, Egyébként ÉN SEM mondogatok oda anyósnak. Merthogy nincs mit. Sógornömnek se nagyon, mert az sem rossz. Szerintem mindenki összetenné a kezét ha csak feleolyan lenne a férj családja mint enyém. De - tudjátok- ami van az sose jó. Ezzel az állandó "na, és mikor jöttök hozzánk"kal kicsinálnak. Mivel mi itt nem nagyon "barátkozunk", otthon éljük a társ. életet. Ami legalább 3-4 baráti családot jelent. NEm beszélve a 3 nagyon jó, különálló barátnömröl...én velük szeretnék lenni. Most meg a pici miatt feleannyi idöm sincs kis külön KV-zgatásokra... Az mondjuk normál h anyukám jön és vigyázz 2-3 órát a picire...És itt van megint egy új dolog: mai napig nem tudom elfogadni (bármilyen kedves a férj családja) mi közük ahhoz a gyerekhez amit én hordtam/toltam ki????Mert h én anyukámnak van, az OK...de nekik???
Ti nem vagytok igy vele?
Mondjuk én (is) ált. a férjet fütöm. - Ne ekkor menjünk, hanem akkor blablabla...szóljon h ne csókolgassák a Pici kezét, mert nem szeretném ha elkapna vmit...(ezzel együtt ez megtörtént)
De alapjába véve, szerintem nincs semmi baj. Ha otthon laknánk akkor talán még RITKÁBBAN találkoznánk a családdal
Ennek van azért hátránya is, ld: itthon ülök egy félig kikúrált gyerekkel és a sarokra nem tudok leszaladni kenyérért...mert nincs aki napközben akár egy félórára vigyázna rá.
MIndezzel együtt, az a véleményem, h igenis szólni kell. Ezt 2 dologgal támasztom alá:
1: szóból ért az ember.
2: én speciel úgy gondolom amit benntartok, az megbetegit. Én ilyen vagyok. A barátaimmal is.
Söt! Még rosszabb! Mert ha épp rossz a kedvem, akkor "nem tudom szépen csomagolni" amit mondani szeretnék. És sokakat ezzel (akaratlan) megsértek. Dolgozom rajta, de nem mindig sikerrel.
/Pl: múltkor itteni férj " asszisztens"t. (titkárnö? aki az egyetlen munkaerö, anyukám korabeli, de fiatalosabb, egyedül él,) miután Muki épp a 25. percet orditotta full decibellel a kocsiban és az idegeim koccsányon lógtak, bemegyünk, segit levetköztetni és elkezdi csókolgatni (többször) az gyerek arcát. Én meg idegesen -valszeg merészebben mint kellett volna- rászóltam: NE tegye. Ezen megbántódott. De csak a férjemnek mondta - rutinosan. Az meg azt felelte, öt nem érdekli, beszélje meg velem.
(Háttérinfo: elötte való héten egy nap, asszisztencia büszkén válaszolja a kérdésre "mit szól az influ.oltáshoz " hogy ö sose volt semmi ellen beoltva. Másnap, beteget jelent (becsületes) hogy nem lát az influ-tól, amit a pasijától kapott el. Na. Mi meg 2 napig rezegtettük a térdünket: reméljük a gyerek nem kapott el töle a puszikkal semmit.
Ennyi
Most (is) jó hosszú voltam.
Mintha az elözö hsz-ekben 2X is szerepelt volna a nevem...
Na, h nehogy azt keringjen h Timilinek milyen jó:
NÁLUNK is vannak problémák.
Bár mi lakunk assszem legmesszebb anyóstól, és az én anyósom alapjáraton jó ill. 95 %-ban nincs vele bajom...söt 100%ban...de van más.
Én anyósomat "ugy nevelte" férj, már szinte gyerekkorától hogy öt hagyja békén...szállóige a családban kiválóan példázza:
anya: -Hova mész, fiam?
Fiú: -Le!
anya: - És mikor jössz?
Fiú: -Majd!
És ez nem vicc!!! ´
Aztán fiú ki nyugatra 26 évesen. Elsö 5 évben nem is járt haza. Ezzel meg is szünt a probléma.
Eltelik sok év.A m.o-i tartózkodások alatt mindenki látogatta a maga családját. Ez volt a szokás 15 évig.
Aztán jön Timili aki "összébb hozza " kicsit a családot mindkét szülöhöz együtt megyünk. 1 nap egyik családot nézzük, egy következön meg a másikat.
Aztán idén már bébis bulik vannak: Mindenkét család szeretné minél többet látni a Picit...tehát AZ EGÉSZ HÉT KARÁCSONYKOR ÉS UTÀNA ARROL SZOLT HOGY HOL IDE HOL ODA!!!! 24-töl 1-ig mindennap CSALÁD!!!! AAAAAAAAHH!
Na, mindegy. Végül is anyósom már 73 éves és nincs vele baj, mondom.
Mackooo, Egyébként ÉN SEM mondogatok oda anyósnak. Merthogy nincs mit. Sógornömnek se nagyon, mert az sem rossz. Szerintem mindenki összetenné a kezét ha csak feleolyan lenne a férj családja mint enyém. De - tudjátok- ami van az sose jó. Ezzel az állandó "na, és mikor jöttök hozzánk"kal kicsinálnak. Mivel mi itt nem nagyon "barátkozunk", otthon éljük a társ. életet. Ami legalább 3-4 baráti családot jelent. NEm beszélve a 3 nagyon jó, különálló barátnömröl...én velük szeretnék lenni. Most meg a pici miatt feleannyi idöm sincs kis külön KV-zgatásokra... Az mondjuk normál h anyukám jön és vigyázz 2-3 órát a picire...És itt van megint egy új dolog: mai napig nem tudom elfogadni (bármilyen kedves a férj családja) mi közük ahhoz a gyerekhez amit én hordtam/toltam ki????
Mert h én anyukámnak van, az OK...de nekik??? Ti nem vagytok igy vele?
Mondjuk én (is) ált. a férjet fütöm. - Ne ekkor menjünk, hanem akkor blablabla...szóljon h ne csókolgassák a Pici kezét, mert nem szeretném ha elkapna vmit...(ezzel együtt ez megtörtént)
De alapjába véve, szerintem nincs semmi baj. Ha otthon laknánk akkor talán még RITKÁBBAN találkoznánk a családdal
Ennek van azért hátránya is, ld: itthon ülök egy félig kikúrált gyerekkel és a sarokra nem tudok leszaladni kenyérért...mert nincs aki napközben akár egy félórára vigyázna rá.
MIndezzel együtt, az a véleményem, h igenis szólni kell. Ezt 2 dologgal támasztom alá:
1: szóból ért az ember.
2: én speciel úgy gondolom amit benntartok, az megbetegit. Én ilyen vagyok. A barátaimmal is.
Söt! Még rosszabb! Mert ha épp rossz a kedvem, akkor "nem tudom szépen csomagolni" amit mondani szeretnék. És sokakat ezzel (akaratlan) megsértek. Dolgozom rajta, de nem mindig sikerrel.
/Pl: múltkor itteni férj " asszisztens"t. (titkárnö? aki az egyetlen munkaerö, anyukám korabeli, de fiatalosabb, egyedül él,) miután Muki épp a 25. percet orditotta full decibellel a kocsiban és az idegeim koccsányon lógtak, bemegyünk, segit levetköztetni és elkezdi csókolgatni (többször) az gyerek arcát. Én meg idegesen -valszeg merészebben mint kellett volna- rászóltam: NE tegye. Ezen megbántódott. De csak a férjemnek mondta - rutinosan.
Az meg azt felelte, öt nem érdekli, beszélje meg velem. (Háttérinfo: elötte való héten egy nap, asszisztencia büszkén válaszolja a kérdésre "mit szól az influ.oltáshoz " hogy ö sose volt semmi ellen beoltva. Másnap, beteget jelent (becsületes) hogy nem lát az influ-tól, amit a pasijától kapott el. Na. Mi meg 2 napig rezegtettük a térdünket: reméljük a gyerek nem kapott el töle a puszikkal semmit.
Ennyi
Most (is) jó hosszú voltam.
2005.01.05 20:47
Sziasztok!
Timili!
Tudtam én, hogy megmondod te a frankót, ha valami gond van
A családlátogatás dolgot abszolut meg tudom érteni. Három évig éltünk Hollandiában, és nálunk ugyanez volt.
Kb. negyedévenként töltöttünk itthon 4-5 napot. Azt is az én nyüszögésemre, ugyanis nálam még nem szakadt el a köldökzsinór, amikor kiköltöztünk, így aztán hiányzott a család. Férjem inkább valami izgi utazásra szánta volna azt a pénzt és az időt.
De ha már otthon voltunk, mi is látogattunk. A szüleimnél laktunk, a régi szobámba, amit úgy szerettem, mégis annyira furcsa volt "visszaigazodni" arra a néhány négyzetméterre, nem beszélve a gyerekszerepbe való visszaigazodásról! Voltak is konfliktusok belőle! Otthon nagyon szigorúan fogtak a szüleim, úgyhogy bármennyire is hiányoztak odakint, mégis jó érzés volt a szabadság: akkor megyünk este haza, amikor kedvünk tartja, ha munka után mozihoz vagy étteremhez volt kedvünk, semmi gond, nem kellett engedélyt kérni, nem kellett az órát nézni, hogy "ajjaj, el ne késsünk, mert lesz nemulass!". A szüleim viszont lemaradtak az eredeti szereposztásnál: ők a nagy fehér törzsfőnökök, én meg a kislány, akinek kutya kötelessége engedelmeskedni.
Ráadásul a szüleim elég konzervatív gondolkodásúak, borzasztóan erkölcstelennek tartják, ha a leány "kimarad éjszakára", hiszen milyen nő az ilyen, stb. Úgyhogy gondolhatjátok a jelenetet, amikor egyik este barátoknál buliztunk és hajnali kettőkor értünk haza...
Aggodalomtól és kialvatlanságtól vörös szemek a reggelinél:
"Mi ezt még egyszer apáddal nem bírjuk elviselni,akkor inkább ne gyere haza, stb."
Na,de ez csak egy mellékszál, a lényeg:
Az a 4-5 nap család és barátlátogatásra ment el.
Úgyhogy kifejezetten pihentető volt visszamenni dolgozni.
Nem is beszélve a stresszről, mert ugye kihez menjünk először, ki az, aki nem maradhat ki, kinél mennyi időt töltünk, odaérünk-e a következő rokonhoz, ha az előzőnél x idővel többet töltünk.
A csúcs az a karácsony volt, amikor szenteste délutánján anyóséknál elővacsoráztunk, aztán a szüleimnél fővacsoráztunk, de a kettő között, a kocsiban remekül összevesztünk a férjemmel, mert úgy ítéltem meg, hogy telezabálta magát anyós főztjéből, miközben az én anyám otthon töri magát a vacsorával, amiből majd persze nem fog tudni enni.
Ezt ő persze kikérte magának, hiszen honnan tudom én azt, hogy mennyi fér őbelé. Úgyhogy pokoli hangulatban értünk haza, ahol persze az uram demonstrálta, hogy úgy bír enni, mint egy szibériai kényszermunkatáboros közvetlenül hazatérés után és alig szóltunk egymáshoz, miközben a szüleim előtt tartottunk magunkat, ne tegyük már tönkre a karácsonyukat.
Rémálom volt!
Hogy az ember milyen nonsense dolgokra képes a család kielégítése érdekében!
A fenti jelenetben persze jócskán benne volt az én gyermeki lényem: akkoriban még nem sikerült úgy igazából leválnom a szüleimről, ezért fontosabb volt az ő véleményük a férjeménél.
Hiába, az ember mindig tanul.
Mackoo
Timili!
Tudtam én, hogy megmondod te a frankót, ha valami gond van
A családlátogatás dolgot abszolut meg tudom érteni. Három évig éltünk Hollandiában, és nálunk ugyanez volt.
Kb. negyedévenként töltöttünk itthon 4-5 napot. Azt is az én nyüszögésemre, ugyanis nálam még nem szakadt el a köldökzsinór, amikor kiköltöztünk, így aztán hiányzott a család. Férjem inkább valami izgi utazásra szánta volna azt a pénzt és az időt.
De ha már otthon voltunk, mi is látogattunk. A szüleimnél laktunk, a régi szobámba, amit úgy szerettem, mégis annyira furcsa volt "visszaigazodni" arra a néhány négyzetméterre, nem beszélve a gyerekszerepbe való visszaigazodásról! Voltak is konfliktusok belőle! Otthon nagyon szigorúan fogtak a szüleim, úgyhogy bármennyire is hiányoztak odakint, mégis jó érzés volt a szabadság: akkor megyünk este haza, amikor kedvünk tartja, ha munka után mozihoz vagy étteremhez volt kedvünk, semmi gond, nem kellett engedélyt kérni, nem kellett az órát nézni, hogy "ajjaj, el ne késsünk, mert lesz nemulass!". A szüleim viszont lemaradtak az eredeti szereposztásnál: ők a nagy fehér törzsfőnökök, én meg a kislány, akinek kutya kötelessége engedelmeskedni.
Ráadásul a szüleim elég konzervatív gondolkodásúak, borzasztóan erkölcstelennek tartják, ha a leány "kimarad éjszakára", hiszen milyen nő az ilyen, stb. Úgyhogy gondolhatjátok a jelenetet, amikor egyik este barátoknál buliztunk és hajnali kettőkor értünk haza...
Aggodalomtól és kialvatlanságtól vörös szemek a reggelinél:
"Mi ezt még egyszer apáddal nem bírjuk elviselni,akkor inkább ne gyere haza, stb."
Na,de ez csak egy mellékszál, a lényeg:
Az a 4-5 nap család és barátlátogatásra ment el.
Úgyhogy kifejezetten pihentető volt visszamenni dolgozni.
Nem is beszélve a stresszről, mert ugye kihez menjünk először, ki az, aki nem maradhat ki, kinél mennyi időt töltünk, odaérünk-e a következő rokonhoz, ha az előzőnél x idővel többet töltünk.
A csúcs az a karácsony volt, amikor szenteste délutánján anyóséknál elővacsoráztunk, aztán a szüleimnél fővacsoráztunk, de a kettő között, a kocsiban remekül összevesztünk a férjemmel, mert úgy ítéltem meg, hogy telezabálta magát anyós főztjéből, miközben az én anyám otthon töri magát a vacsorával, amiből majd persze nem fog tudni enni.
Ezt ő persze kikérte magának, hiszen honnan tudom én azt, hogy mennyi fér őbelé. Úgyhogy pokoli hangulatban értünk haza, ahol persze az uram demonstrálta, hogy úgy bír enni, mint egy szibériai kényszermunkatáboros közvetlenül hazatérés után és alig szóltunk egymáshoz, miközben a szüleim előtt tartottunk magunkat, ne tegyük már tönkre a karácsonyukat.
Rémálom volt!
Hogy az ember milyen nonsense dolgokra képes a család kielégítése érdekében!
A fenti jelenetben persze jócskán benne volt az én gyermeki lényem: akkoriban még nem sikerült úgy igazából leválnom a szüleimről, ezért fontosabb volt az ő véleményük a férjeménél.
Hiába, az ember mindig tanul.
Mackoo
2005.01.05 21:21
Judit78!
Örülök, hogy segítettem.
Az a tapasztalatom, hogy a szülők többsége nagyon nehezen engedi el a gyereke kezét. Egyszerűen nem hajlandóak tudomásul venni,hogy a gyerekük felnőtt és önálló élete van, amit bizony anya és apa nélkül is le tud bonyolítani.
Én sokáig anyós miatt zúgolódtam, amikor egyszer csak felnyílt a szemem: tulajdonképpen a szüleimmel sem más a helyzet, csak az ő hülyeségeiket nyilván jobban tolerálom, hiszen a szüleim. És miközben a férjemtől elvárom, hogy az első gyanús jelre lépjen a tettek mezejére és mondja meg az anyjának/a húgának/stb.,hogy én ezt vagy azt még egyszer nem akarom, addig én szemet hunyok a szüleim hasonló húzásai fölött, mert még magam számára is fájdalmas beismerni, hogy elvékonyodott az a szál, ami hozzájuk fűzött és hogy sokmindent egyszerűen máshogy látok mint ők, hiába sulykolták belém évekig a saját nézőpontjukat (pl. az erkölcsös nő viselkedése kapcsán).
Úgyhogy ezzel nagyon óvatosan kell bánni,mert lehet, hogy a férjed berág ugyan az anyjára időről időre, de mégiscsak az imádott anyja marad.
És lássuk be, én is szeretnék a gyerekeim imádott anyja maradni, míg élek, tehát igazából nem kárhoztatható egyik fél sem a fentiek miatt.
Például:
Mielőtt Bori megszületett, anyukám felvetette,hogy kitaláltuk-e már, milyen bababútort szeretnénk. Én mondtam neki, hogy még nem tájékozódtunk az ügyben, férjem egyre csak halogatta a dolgot.Tudni kell anyáról, hogy imádja a lakberendezéssel, lakáscsinosítással kapcsolatos dolgokat, veszi az újságokat, úgyhogy a vadat szimatoló vizsla izgalmával vetette bele magát a szakirodalomba bababútor kapcsán.
És mondta, hogy elmehetnénk bababútort nézni (!). Megdöbbentem a lelkem mélyén, hiszen a babát a férjemmel vártam, nem az anyámmal, bármennyire is szeretem őt és valahogy magamnak is nehezemre esett beismerni, hogy ezt az ajánlatot én olyan tapintatlannak találom, amit én sosem vártam volna tőle, valahogy azt gondoltam, ő az ilyesminek fölötte áll.
Finoman mondtam neki, hogy ezt mégiscsak a férjemmel akarom megvenni, de ő rögtön visszakozott, mondván, hogy csak térképezzük fel a piacot, hiszen a férjem úgyis olyan elfoglalt, legalább nem kell több helyre elvonszolni.
El ismentünk egy-két helyre, nagyon szép bútorokat láttunk (pl. Lajos utca), de mindezt méreg drágán. Szóval megtudtam, hogy 1 millió forintért is be lehet rendezni a babaszobát, ha nagyon töri magát az ember, de ezt azért túlzásnak éreztem. Bár eleinte eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha mégis megvennénk azt a helyes kis sárgát a kacsákkal, mire anya: Neked az tetszik, hááát, végülis te tudod...
Aztán telt múlt az idő, férjem nagyon húzós napokat élt a munkahelyén, így nem mentünk bútornézőbe, viszont az én anyukám naponta rámtelefonált:
Voltatok már? Még mindig nem?! Ki fogtok futni az időből! Jól van, ti tudjátok - búcsúzott végül érezhető csalódottsággal és rosszallással a hangjában, amitől én baromira ideges lettem és egyre ingerültebben mondtam,hogy nem, mégnem voltunk, demajdm megyünki (kurva billentyűzet - ma vettük).
Ha anyósom csinálja ugyanezt, már kiborultam volna. Sőt, az első beszólásra panaszáradattal rontok a férjemre.
Így viszont csak azt gondoltam magamban, hogy "Ezt a tésztát! Nem is gondoltam volna,hogy az én szüleim is ilyen beleszólósak. Még jó, hogy a férjem nem hallotta,mert akkor mondaná - és joggal - hogy persze az ő anyjának a felét sem lenne szabad...
Szóval: fő az obejktivitás!
Könnyű ezt mondani, mi?
Gondolj arra, hogy lehet, hogy anyósod egyszerűen nem tud mit kezdeni magával, esetleg apósod már nem partner számára, így ti vagytok neki az "ablak" a világra.
Tudom, ettőlmég nincs joga az életetekbe belemászni, de lehetnek mentőtényezők.
Régen irígyeltem azokat az ismerősöket, akiknek a szülei ránézésre olyan "elengedőnek" tűntek.
Most kezdek rájönni, ilyen valószínűleg nincs. Legfeljebb kívülről nem látszanak a problémák. Vagy az is lehet, hogy az áldozat annyira elvakult, hogy még rá se ébredt, hogy az ő életébe bele van szólva (ld.jómagam)
Ki kéne nyomtatnom ezeket a hozzászólásaimat, hogy majd 20 év múlva elő tudjam venni.
Tényleg, hol van Aliz?
Most aztán tök érdemben hozzá tudna szólni a témához.
Timili!
A válasz a kérdésedre:
De, én is önkéntelenül is szívesebben hagyom anyámra Borit. Akkor egyáltalán nem nyugatalankodom.
Bár ennek van egy olyan oka is,hogy anyósom már 67 lesz jövő hónapban és már nem egyszer kaptam rajta,hogy öntudatlanul is veszélyhelyzetbe sodorta az én kis magzatomat. De ezzel együtt szerintem természetes az érzésed. Már mástól is hallottam.
Bocs, a billentyűzet...
Mackoo
Örülök, hogy segítettem.
Az a tapasztalatom, hogy a szülők többsége nagyon nehezen engedi el a gyereke kezét. Egyszerűen nem hajlandóak tudomásul venni,hogy a gyerekük felnőtt és önálló élete van, amit bizony anya és apa nélkül is le tud bonyolítani.
Én sokáig anyós miatt zúgolódtam, amikor egyszer csak felnyílt a szemem: tulajdonképpen a szüleimmel sem más a helyzet, csak az ő hülyeségeiket nyilván jobban tolerálom, hiszen a szüleim. És miközben a férjemtől elvárom, hogy az első gyanús jelre lépjen a tettek mezejére és mondja meg az anyjának/a húgának/stb.,hogy én ezt vagy azt még egyszer nem akarom, addig én szemet hunyok a szüleim hasonló húzásai fölött, mert még magam számára is fájdalmas beismerni, hogy elvékonyodott az a szál, ami hozzájuk fűzött és hogy sokmindent egyszerűen máshogy látok mint ők, hiába sulykolták belém évekig a saját nézőpontjukat (pl. az erkölcsös nő viselkedése kapcsán).
Úgyhogy ezzel nagyon óvatosan kell bánni,mert lehet, hogy a férjed berág ugyan az anyjára időről időre, de mégiscsak az imádott anyja marad.
És lássuk be, én is szeretnék a gyerekeim imádott anyja maradni, míg élek, tehát igazából nem kárhoztatható egyik fél sem a fentiek miatt.
Például:
Mielőtt Bori megszületett, anyukám felvetette,hogy kitaláltuk-e már, milyen bababútort szeretnénk. Én mondtam neki, hogy még nem tájékozódtunk az ügyben, férjem egyre csak halogatta a dolgot.Tudni kell anyáról, hogy imádja a lakberendezéssel, lakáscsinosítással kapcsolatos dolgokat, veszi az újságokat, úgyhogy a vadat szimatoló vizsla izgalmával vetette bele magát a szakirodalomba bababútor kapcsán.
És mondta, hogy elmehetnénk bababútort nézni (!). Megdöbbentem a lelkem mélyén, hiszen a babát a férjemmel vártam, nem az anyámmal, bármennyire is szeretem őt és valahogy magamnak is nehezemre esett beismerni, hogy ezt az ajánlatot én olyan tapintatlannak találom, amit én sosem vártam volna tőle, valahogy azt gondoltam, ő az ilyesminek fölötte áll.
Finoman mondtam neki, hogy ezt mégiscsak a férjemmel akarom megvenni, de ő rögtön visszakozott, mondván, hogy csak térképezzük fel a piacot, hiszen a férjem úgyis olyan elfoglalt, legalább nem kell több helyre elvonszolni.
El ismentünk egy-két helyre, nagyon szép bútorokat láttunk (pl. Lajos utca), de mindezt méreg drágán. Szóval megtudtam, hogy 1 millió forintért is be lehet rendezni a babaszobát, ha nagyon töri magát az ember, de ezt azért túlzásnak éreztem. Bár eleinte eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha mégis megvennénk azt a helyes kis sárgát a kacsákkal, mire anya: Neked az tetszik, hááát, végülis te tudod...
Aztán telt múlt az idő, férjem nagyon húzós napokat élt a munkahelyén, így nem mentünk bútornézőbe, viszont az én anyukám naponta rámtelefonált:
Voltatok már? Még mindig nem?! Ki fogtok futni az időből! Jól van, ti tudjátok - búcsúzott végül érezhető csalódottsággal és rosszallással a hangjában, amitől én baromira ideges lettem és egyre ingerültebben mondtam,hogy nem, mégnem voltunk, demajdm megyünki (kurva billentyűzet - ma vettük).
Ha anyósom csinálja ugyanezt, már kiborultam volna. Sőt, az első beszólásra panaszáradattal rontok a férjemre.
Így viszont csak azt gondoltam magamban, hogy "Ezt a tésztát! Nem is gondoltam volna,hogy az én szüleim is ilyen beleszólósak. Még jó, hogy a férjem nem hallotta,mert akkor mondaná - és joggal - hogy persze az ő anyjának a felét sem lenne szabad...
Szóval: fő az obejktivitás!
Könnyű ezt mondani, mi?
Gondolj arra, hogy lehet, hogy anyósod egyszerűen nem tud mit kezdeni magával, esetleg apósod már nem partner számára, így ti vagytok neki az "ablak" a világra.
Tudom, ettőlmég nincs joga az életetekbe belemászni, de lehetnek mentőtényezők.
Régen irígyeltem azokat az ismerősöket, akiknek a szülei ránézésre olyan "elengedőnek" tűntek.
Most kezdek rájönni, ilyen valószínűleg nincs. Legfeljebb kívülről nem látszanak a problémák. Vagy az is lehet, hogy az áldozat annyira elvakult, hogy még rá se ébredt, hogy az ő életébe bele van szólva (ld.jómagam)
Ki kéne nyomtatnom ezeket a hozzászólásaimat, hogy majd 20 év múlva elő tudjam venni.
Tényleg, hol van Aliz?
Most aztán tök érdemben hozzá tudna szólni a témához.
Timili!
A válasz a kérdésedre:
De, én is önkéntelenül is szívesebben hagyom anyámra Borit. Akkor egyáltalán nem nyugatalankodom.
Bár ennek van egy olyan oka is,hogy anyósom már 67 lesz jövő hónapban és már nem egyszer kaptam rajta,hogy öntudatlanul is veszélyhelyzetbe sodorta az én kis magzatomat. De ezzel együtt szerintem természetes az érzésed. Már mástól is hallottam.
Bocs, a billentyűzet...
Mackoo
2005.01.05 22:02
Mackooo!
Hihetetlen, rövidke életem során csak egy olyan emberrel találkoztam, aki szinte ugyanúgy gondolkodott dolgokról, mint én!
A Te hozzászólásaidat álmélkodva olvasom!!!Ilyet!!Mintha csak én írtam volna!
A szülők esete is ugyanaz! Sőt! Ugyanilyen veszekedésünk is volt a férjemmel (tudod, a karácsonyi vacsi kapcsán)!!
Hihetetlen, rövidke életem során csak egy olyan emberrel találkoztam, aki szinte ugyanúgy gondolkodott dolgokról, mint én!
A Te hozzászólásaidat álmélkodva olvasom!!!Ilyet!!Mintha csak én írtam volna!
A szülők esete is ugyanaz! Sőt! Ugyanilyen veszekedésünk is volt a férjemmel (tudod, a karácsonyi vacsi kapcsán)!!
Péter Tamás 11 éves
Adél Nóra 5 éves
Balázs László 3 éves
Adél Nóra 5 éves
Balázs László 3 éves
2005.01.05 22:17
Sziasztok!
Rá kellett, hogy döbbenjek, hogy az én anyósomék nem is olyan rosszak.
Nem is tudom, hogy bírjátok.
Nálunk a BAj, amit Mackoo, Timi írtatok a mikor megyünk...
Ami azért is érdekes, mert a férjem "előttem" alig járt haza, de mivel én gyakran hazautaztam így már hozzájuk is kellett menni.
+ Elvárnák, hogy ugyanúgy viszonuljak hozzájuk mint a szüleimhez. Erre pedig képtelen vagyok. pl. Bencével már 3x voltam 1 hetet otthon és anyósomék nehezményezték, hogy hozzájuk miért nem megyek le. ÉN se vagyok a karakánság csúcsa, de velük már fejlődőképes vagyok és mondtam, hogy ott nem érzem magam otthon és míg szoptatok fontos az én állapotom. A legnagyobb konfliktus akkor volt amikor nem engedtem hogy megfogja az egész családjuk Bencét pár hetesen. DE most már abszolút tekintettel vannak rám.
Szóval lányok LESZ EZ JOBB KITARTÁS!
Zita, írtam még múltkor mailt, kép infot én is kaphatnék?
Barbi
Rá kellett, hogy döbbenjek, hogy az én anyósomék nem is olyan rosszak.
Nem is tudom, hogy bírjátok.
Nálunk a BAj, amit Mackoo, Timi írtatok a mikor megyünk...
Ami azért is érdekes, mert a férjem "előttem" alig járt haza, de mivel én gyakran hazautaztam így már hozzájuk is kellett menni.
+ Elvárnák, hogy ugyanúgy viszonuljak hozzájuk mint a szüleimhez. Erre pedig képtelen vagyok. pl. Bencével már 3x voltam 1 hetet otthon és anyósomék nehezményezték, hogy hozzájuk miért nem megyek le. ÉN se vagyok a karakánság csúcsa, de velük már fejlődőképes vagyok és mondtam, hogy ott nem érzem magam otthon és míg szoptatok fontos az én állapotom. A legnagyobb konfliktus akkor volt amikor nem engedtem hogy megfogja az egész családjuk Bencét pár hetesen. DE most már abszolút tekintettel vannak rám.
Szóval lányok LESZ EZ JOBB KITARTÁS!
Zita, írtam még múltkor mailt, kép infot én is kaphatnék?
Barbi
Barbi
2005.01.05 22:56
Még jól birom, de már 1 órája altatom. NEm tudom, mi van vele!!!!
Felveszem, néz mint a moziban, pelenkázón ugyancsak, leteszem egy perc és sir...Mintha félne, vagy fájna vmilye...Most benyomtam egy homeo nyugtató kúpot... (még jó h du. aludtam 1 órát)
Ilyen még nem volt! Már 2X szopott! Hasra teszem, mintha bealudna, aztán egyszercsak elkezdi és nem hagyja abba!
A foga?
De akkor mikor felveszem megszünik, vagy a pelenkázón is?
Most apja fogja, az sem jó!
Anyahiány jött rá este 11kor????
Mikor fogunk aludni?
Help!
Néha beidegesedik, megyek!
Felveszem, néz mint a moziban, pelenkázón ugyancsak, leteszem egy perc és sir...Mintha félne, vagy fájna vmilye...Most benyomtam egy homeo nyugtató kúpot... (még jó h du. aludtam 1 órát)
Ilyen még nem volt! Már 2X szopott! Hasra teszem, mintha bealudna, aztán egyszercsak elkezdi és nem hagyja abba!
A foga?
De akkor mikor felveszem megszünik, vagy a pelenkázón is?
Most apja fogja, az sem jó!
Anyahiány jött rá este 11kor????
Mikor fogunk aludni?
Help!
Néha beidegesedik, megyek!
2005.01.05 23:10
Sziasztok
Zita
légyszi írj még egy mailt a képekről, mert elkutyultam az előzőt, ja és valamiért nem ment át az üzim.
Timili,
az anyura én is szívesen hagyom a Dorkát, sőt még az apura is(mostoha apukám, aki mellesleg a férjem édesapja), de érdekes módon, ha anyósom mondja, hogy ő szívesen vigyáz rá, akkor szinte fel vagyok háborodva, hogy mit képzel, a gyerek mindíg velem van, ha "wc"-re megyek akkor is. (persze ez csak képletesen).
Ezek az érzések természetesek, szerintem mindenkiben megvannak egyrészt azért, mert az anyukátokkal nőttetek fel, ismeritek 100 %/ig megbíztok benne. Ezzel szemben az anyós szinte idegen számotokra, nem ismeritek a szokásait stb. ez természetes.
Másodszor valszeg a saját szüleitekhez szívesebben jártok, mint anyósékhoz, ebből kifolyólag ők többet látják a gyereket így jobban is ismerik, látják, hogy ti mit csináltok és valszeg nem tennének a ti akaratotok ellen (pl. én nem adok a gyereknek citromot, ha csuklik és ezt az anyuék látják, ezért nem is erőltetik, anyósom állandóan citrommal tömné, pedig hatvanezerszer elmondtuk, hogy nem ). Az anyósok kevesebbet vannak a gyerekkel így nem ismerik egymást eléggé ezért nem is biztos, hogy ha a gyerek sírna, ő meg tudná nyugtatni.
Harmadszor azt nem tudhatod, hogy az anyósod mit csinál a gyerekkel, mert ő 30 évvel ezelőtt nem úgy tanulta, vagy más volt a divat és te pont az ellenkezőjére neveled a gyereket.
Én sajnos már előre látom, hogy nálunk a jövöben az lesz, hogy ha a gyerek ebéd előtt túrórudit kér és én azt mondom, hogy majd ebéd után, akkor anyósom megjelenik két perc múlva egy túrórudival, hogy ő megengedi (ritkán találkozás jogán), ha meg rászólok, hogy nem, akkor a gyerek szemében természetesen én leszek a rossz.
Mackooo, Judit
teljesen megértelek benneteket, én is hasonló
érzésekkel küzdök. Tényleg nagyon nehéz és nyomasztó is, bár az ember próbál ellene tenni, próbál rugalmas és megértő lenni, de nekem sajnos nem mindíg megy sőt a legtöbbször amikor ott tartok, hogy akkor most nyelek, 2 másodperc múlva csinál valami olyat, hogy "robbanok".
J
Zita
légyszi írj még egy mailt a képekről, mert elkutyultam az előzőt, ja és valamiért nem ment át az üzim.
Timili,
az anyura én is szívesen hagyom a Dorkát, sőt még az apura is(mostoha apukám, aki mellesleg a férjem édesapja), de érdekes módon, ha anyósom mondja, hogy ő szívesen vigyáz rá, akkor szinte fel vagyok háborodva, hogy mit képzel, a gyerek mindíg velem van, ha "wc"-re megyek akkor is. (persze ez csak képletesen).
Ezek az érzések természetesek, szerintem mindenkiben megvannak egyrészt azért, mert az anyukátokkal nőttetek fel, ismeritek 100 %/ig megbíztok benne. Ezzel szemben az anyós szinte idegen számotokra, nem ismeritek a szokásait stb. ez természetes.
Másodszor valszeg a saját szüleitekhez szívesebben jártok, mint anyósékhoz, ebből kifolyólag ők többet látják a gyereket így jobban is ismerik, látják, hogy ti mit csináltok és valszeg nem tennének a ti akaratotok ellen (pl. én nem adok a gyereknek citromot, ha csuklik és ezt az anyuék látják, ezért nem is erőltetik, anyósom állandóan citrommal tömné, pedig hatvanezerszer elmondtuk, hogy nem ). Az anyósok kevesebbet vannak a gyerekkel így nem ismerik egymást eléggé ezért nem is biztos, hogy ha a gyerek sírna, ő meg tudná nyugtatni.
Harmadszor azt nem tudhatod, hogy az anyósod mit csinál a gyerekkel, mert ő 30 évvel ezelőtt nem úgy tanulta, vagy más volt a divat és te pont az ellenkezőjére neveled a gyereket.
Én sajnos már előre látom, hogy nálunk a jövöben az lesz, hogy ha a gyerek ebéd előtt túrórudit kér és én azt mondom, hogy majd ebéd után, akkor anyósom megjelenik két perc múlva egy túrórudival, hogy ő megengedi (ritkán találkozás jogán), ha meg rászólok, hogy nem, akkor a gyerek szemében természetesen én leszek a rossz.
Mackooo, Judit
teljesen megértelek benneteket, én is hasonló
érzésekkel küzdök. Tényleg nagyon nehéz és nyomasztó is, bár az ember próbál ellene tenni, próbál rugalmas és megértő lenni, de nekem sajnos nem mindíg megy sőt a legtöbbször amikor ott tartok, hogy akkor most nyelek, 2 másodperc múlva csinál valami olyat, hogy "robbanok".
J
2005.01.05 23:14
Timili,
ma a Dorka is produkált ilyeneket, de nálunk tuti nem a foga, szerintem csak a front, ez a hülye szeles idő. Ma már egyszer leraktuk 8-kor, aztán negyed 10-kor felébredt és kiabált, felvettük megetettem, kijött, aztán átöltöztettük, hintás altatás és most már jó. Nem tudom mi lehet ez.
ma a Dorka is produkált ilyeneket, de nálunk tuti nem a foga, szerintem csak a front, ez a hülye szeles idő. Ma már egyszer leraktuk 8-kor, aztán negyed 10-kor felébredt és kiabált, felvettük megetettem, kijött, aztán átöltöztettük, hintás altatás és most már jó. Nem tudom mi lehet ez.
2005.01.05 23:18
Ja még valami, ilyenkor mi elkezdjük kifárasztani, pl: egymással szembe állunk és mintha dobnánk a másiknak átadjuk egymásnak (remélem érthető) ezt nagyon szereti, mindíg röhög, vagy egy kis torna, attól mindíg megnyugszik, nálunk a repülőzés is bejön, meg a feldobás. Lehet, hogy valamelyik bejön.
2005.01.06 11:30
Sziasztok!
Tegnap éjjel nálunk is zűrös volt.
Én már azt hittem, megint betegebb lett, az abaj.
De nem volt lázas, nem is köhögött. Csak folyton fölsírt. Volt, hogy nem is ébredt rá föl, csak úgy álmában sírdogált.
Hajnaltájt már a férjemet küldtem, annyira szarul éreztem magam.
Újból elővett valami nátha, lehet, hogy influenza? Úgy fáj a derekam is, attól félek, ez valami méhösszehúzódás. Esetleg kinyílt a méhszáj?!
Ma este elmegyek ahhoz a harmat gyönge körzetihez, feltéve, ha tud időpontot adni.
Nyár elején is teljesen dögrováson voltam, de azt mondta az asszisztens, hogy sajnos nincs hely.
Nem is értem: most akkor ő köteles engem ellátni, vagy mondhatja azt, hogy nincs hely, jöjjön vissza jövő héten?
Lehet,hogy Kósa dokihoz is el kéne mennem. De egyszerűen nincs erőm mozdulni, gyereket felöltöztetni, begyömni a gyerekülésbe pufajkában...
Szerdán úgyis mennem kell hozzá, addig csak nem lesz baj.
Drukkoljatok, jó? Nem akarok kórházba kerülni, mi lesz akkor Borival?
A férjem nem fog tudni hónapokat itthon tölteni vele, szüleim dolgoznak, egyedül az a rettentő anyósom marad, de még a hajam is égnek áll a gondolattól, hogy itt átvegye az uralmat...
Persze tudom, ilyen helyzetben az ember örüljön, hogy egyáltalán van valaki, aki segít és ne kényeskedjen.
De egyszerűen nem bízom benne.
Legutóbb itt volt nálunk és el akarta vinni Borit sétálni. Volt egy rossz érzésem, gondoltam, megnézem az elindulást, útnak készülődést. A hetedik érzékem!
Anyós felöltöztette Borit, azzal nem is volt baj. Beültette a kocsiba, be nem kötötte, mondván, hogy majd és kitolta az ajtó elé a lépcső tetejére, aholis leállította a babakocsit, annélkül,hogy a féket behúzta volna, majd hátat fordított és bevonult öltözködni, miközben arról papolt, hogy "jaj, angyalom, bennem nyugodtan megbízhatsz, én tudok vigyázni erre a kislányra, hidd el...". A végét már nem hallottam, ugyanis láttam, hogy a babkocsi egyik kereke a levegőben áll, a lépcsősor tetején, ami nem egy stabil helyzet, annál is inkább, mivel nem volt befékezve, úgyhogy odaugrottam és visszarántottam a kocsit a lépcső széléről. Elég lett volna a gyerek egyetlenmozdulata ahhoz, hogy a kocsi leboruljon a lépcsőn. Ráadásul szarul van megcsinálva a lépcsőnk (erre csak most jöttem rá), mert nincs élvédő a lépcsőfokokon, hanem csak a járólapok találkozása, ami baromi éles. Ha ezen elesik egy gyerek, annak garantáltan szétvágja az arcát, ha nincs szerencséje, a fejét is.
Most mondjátok meg, de őszintén:
Szerintetek is valós veszélyhelyzet volt ez, vagy csak én túlzom el, mert elfogult vagyok és anya?
A sógornőm ugyanis minden további nélkül az anyjára hagyja a három, viszonylag neveletlen gyerekét, sokszor napokra. Nem tudom persze, okoz-e ez neki valami lelki problémát, mindenesetre biztosan nem tenné, ha okozna.
Igaz, az ő gyerekei már nagyok, a legkisebb is 4,5 éves, tehát azok már nem olyan kiszolgáltatottak: nem ülnek babakocsiba, pl.és magukatól fölveszik a kabátot, ha az utcára mennek, nem a nagymama - az utóbbi időben egyre gyengébb - ítélőképességén múlik a dolog.
Olyan szar ez az egész helyzet. Mert a szüleimre pl. szívesen bíznám Borit. De nem teszem, mert nem akarom kiélezni a helyzetet.
Anyósomnak nem akarom megmondani, hogy nem tartom már alkalmasnak a gyerekfelvigyázásra, hiszen nem tehet arról,hogy kezd elhülyülni. Nem akarom,hogy azt érezze, hogy valamiféle büntetésben részesül azért,mert akaratán kívül pusztulnak az idegsejtjei. Elvégre tényleg nem tehet róla.
Viszont, ha észreveszi, hogy a szüleim bezzeg gyakran vigyáznak Borira, akkor meg fog sértődni. Így is elég irígy rájuk, folyton azt firtatja, mikor látták utoljára Borikát, anyák napján kihez mentünk először, meg ilyesmi. Próbál persze úgy tenni, mintha csak úgy mellékesen kérdezné, de énlátom rajta,hogy baromira fontos neki a dolog.
Úgy látszik, ez abban él,hogy a szeretet elfogy, ha túl sok mindenkire pazarolja az uncsi. Hihetetlen!
Nem igazán értem, miért ne szerethetné őt is, meg az én szüleimet is.
Arról már nem is beszélve, hogy adja be az ember a férjének, hogy az anyját nem tekinti alkalmasnak az unoka vigyázásra.
Már megmondtam a férjemnek, hosszas tipródás után, mert nem volt más választásom. Meg kell mondjam, volt néhány álmatlan éjszakám emiatt.
Meglepően jól fogadta, nem tiltakozott.
Igaz, alátámasztottam példákkal a bizalmatlanságom és azt is elmondtam,hogy én nem kedvelem ugyan az anyját, de nem akarom persze megfosztani az unokájától. Tehát ha akar, jöjjön és játszon vele, de én is itt leszek. Végülis úgyis az a lényeg,hogy az unokájával lehessen, akkor meg nem mindegy,hogy egyedül vagy édeskettesben velem?
(Az az igazság persze, hogy én TUDOM, hogy anyósomnak egyáltalán nem mindegy, hogy egyedül vagy velem unokázik-e. Ugyanis neki valamiféle presztízskérdés, hogy rábízzák-e az unokát. Valamiféle bizonyítási vágy, hogy ugyan nap mint nap szembesül a leépülés jeleivel, azért ő még mindig tud vigyázni az unokáira. De szerintem ez már régen rossz.
És ehhez még az is hozzájön, hogy ő szeret uralkodni valaki felett. Mióta a gyerekei felnőttek, erre nincs módja, az unokáin éli kimagát. Ne értsétek félre, nem bántja őket, csak úgy szereti a főnököt játszani: most ide megyünk, azt csinálunk, most eszünk,stb.
És nem utolsósorban szereti uralni a terepet. Ha ugyanis én is itthon vagyok, akkor ő nem más, mint a másodhegedűs, "csak" a nagymama, egy vendég, aki játszik persze az unokával, de azért én, az anya határozom meg, mikor mi történik.
Szerintem elmekórtani eset.
De azt is be kell valljam, hogy kéjes örömmel tölt el, amikor újból és újból az orra alá dörgölöm, hogy ő itt csak vendég. Ugyanis folyton kiprovokálja! Normális esetben ugyanis fel sem merül,hogy az ember körülpisilje a vadászterületet, mert normális emberek eleve nem lépik át a privát szférád határait. De hát ugye... csak ismételni tudom magam: anyós nem normális.)
De visszatérve a férjemre: csak látszólag fogadta olyan jól a dolgot. Szerintem arra spekulált a drágám,hogy rámhagyja, aztán majd szépen apránként úgyis megunom az örökös babázást, úgyis adódik olyan helyzet, hogy kénytelenek leszünk az anyját bevonni.
Úgyhogy ez rendszeresen előjön: Hát hívd el anyut, ő biztosan szívesen vigyáz rá...
Én meg mindig valahogy kikerülöm.
De már tényleg nagyon fárasztó,hogy szinte sosem vagyunk kettesben, nem megyünk szórakozni és már útban van a következő csemete is.
Attól félek, még rámegy a házasságunk.
Jövő vasárnapra ugyan szereztem színházjegyet, és anyós vigyázna Borira, demár most rémeket látok. Mióta olvastam a Trvtko (vagy hogy hívják) új könyvében,hogy a kisfia majdnem megfulladt egy darab répától, mert ő egyszerűennem talált orvost, mindig arra gondolok,hogy ilyen helyzet akkor is előállhat, ha nem vagyok itthon, és mondjuk anyósra hagyom Borit. Mit csinálna? Nem tudna orvost keríteni. Mert ha az ügyeletes orvos kint van háznál, akkor ugye kénytelen az ember kapni a gyereket és kórházba vinni. De hát ő hogy kapná? Nem vezet. Taxit hívni egyedül csak úgy kapásból nem tudna. Azt sem tudná,hova vigye, melyikkórházba.
Lehet,hogy nem fogok elmenni.
De akkor mi lesz a házasságunkkal?
Van itt valaki, aki hasonló gonddal küzd? Vagy akinek esetleg messze laknak a hozzátartozói, ezért nem számíthat rájuk?
Hogy lehet ezt megoldani?
Na mindegy, ez már megint az anyós probléma.
De legalább alábbhagyott egy kicsit a derékfájásom.
Alig várom, hogy Bori aludjon délután (remélem, úgy lesz), akkor legalább én is tudok pihenni egy kicsit.
Bocs, kicsit hosszúra nyúlt.
Mackoo
Tegnap éjjel nálunk is zűrös volt.
Én már azt hittem, megint betegebb lett, az abaj.
De nem volt lázas, nem is köhögött. Csak folyton fölsírt. Volt, hogy nem is ébredt rá föl, csak úgy álmában sírdogált.
Hajnaltájt már a férjemet küldtem, annyira szarul éreztem magam.
Újból elővett valami nátha, lehet, hogy influenza? Úgy fáj a derekam is, attól félek, ez valami méhösszehúzódás. Esetleg kinyílt a méhszáj?!
Ma este elmegyek ahhoz a harmat gyönge körzetihez, feltéve, ha tud időpontot adni.
Nyár elején is teljesen dögrováson voltam, de azt mondta az asszisztens, hogy sajnos nincs hely.
Nem is értem: most akkor ő köteles engem ellátni, vagy mondhatja azt, hogy nincs hely, jöjjön vissza jövő héten?
Lehet,hogy Kósa dokihoz is el kéne mennem. De egyszerűen nincs erőm mozdulni, gyereket felöltöztetni, begyömni a gyerekülésbe pufajkában...
Szerdán úgyis mennem kell hozzá, addig csak nem lesz baj.
Drukkoljatok, jó? Nem akarok kórházba kerülni, mi lesz akkor Borival?
A férjem nem fog tudni hónapokat itthon tölteni vele, szüleim dolgoznak, egyedül az a rettentő anyósom marad, de még a hajam is égnek áll a gondolattól, hogy itt átvegye az uralmat...
Persze tudom, ilyen helyzetben az ember örüljön, hogy egyáltalán van valaki, aki segít és ne kényeskedjen.
De egyszerűen nem bízom benne.
Legutóbb itt volt nálunk és el akarta vinni Borit sétálni. Volt egy rossz érzésem, gondoltam, megnézem az elindulást, útnak készülődést. A hetedik érzékem!
Anyós felöltöztette Borit, azzal nem is volt baj. Beültette a kocsiba, be nem kötötte, mondván, hogy majd és kitolta az ajtó elé a lépcső tetejére, aholis leállította a babakocsit, annélkül,hogy a féket behúzta volna, majd hátat fordított és bevonult öltözködni, miközben arról papolt, hogy "jaj, angyalom, bennem nyugodtan megbízhatsz, én tudok vigyázni erre a kislányra, hidd el...". A végét már nem hallottam, ugyanis láttam, hogy a babkocsi egyik kereke a levegőben áll, a lépcsősor tetején, ami nem egy stabil helyzet, annál is inkább, mivel nem volt befékezve, úgyhogy odaugrottam és visszarántottam a kocsit a lépcső széléről. Elég lett volna a gyerek egyetlenmozdulata ahhoz, hogy a kocsi leboruljon a lépcsőn. Ráadásul szarul van megcsinálva a lépcsőnk (erre csak most jöttem rá), mert nincs élvédő a lépcsőfokokon, hanem csak a járólapok találkozása, ami baromi éles. Ha ezen elesik egy gyerek, annak garantáltan szétvágja az arcát, ha nincs szerencséje, a fejét is.
Most mondjátok meg, de őszintén:
Szerintetek is valós veszélyhelyzet volt ez, vagy csak én túlzom el, mert elfogult vagyok és anya?
A sógornőm ugyanis minden további nélkül az anyjára hagyja a három, viszonylag neveletlen gyerekét, sokszor napokra. Nem tudom persze, okoz-e ez neki valami lelki problémát, mindenesetre biztosan nem tenné, ha okozna.
Igaz, az ő gyerekei már nagyok, a legkisebb is 4,5 éves, tehát azok már nem olyan kiszolgáltatottak: nem ülnek babakocsiba, pl.és magukatól fölveszik a kabátot, ha az utcára mennek, nem a nagymama - az utóbbi időben egyre gyengébb - ítélőképességén múlik a dolog.
Olyan szar ez az egész helyzet. Mert a szüleimre pl. szívesen bíznám Borit. De nem teszem, mert nem akarom kiélezni a helyzetet.
Anyósomnak nem akarom megmondani, hogy nem tartom már alkalmasnak a gyerekfelvigyázásra, hiszen nem tehet arról,hogy kezd elhülyülni. Nem akarom,hogy azt érezze, hogy valamiféle büntetésben részesül azért,mert akaratán kívül pusztulnak az idegsejtjei. Elvégre tényleg nem tehet róla.
Viszont, ha észreveszi, hogy a szüleim bezzeg gyakran vigyáznak Borira, akkor meg fog sértődni. Így is elég irígy rájuk, folyton azt firtatja, mikor látták utoljára Borikát, anyák napján kihez mentünk először, meg ilyesmi. Próbál persze úgy tenni, mintha csak úgy mellékesen kérdezné, de énlátom rajta,hogy baromira fontos neki a dolog.
Úgy látszik, ez abban él,hogy a szeretet elfogy, ha túl sok mindenkire pazarolja az uncsi. Hihetetlen!
Nem igazán értem, miért ne szerethetné őt is, meg az én szüleimet is.
Arról már nem is beszélve, hogy adja be az ember a férjének, hogy az anyját nem tekinti alkalmasnak az unoka vigyázásra.
Már megmondtam a férjemnek, hosszas tipródás után, mert nem volt más választásom. Meg kell mondjam, volt néhány álmatlan éjszakám emiatt.
Meglepően jól fogadta, nem tiltakozott.
Igaz, alátámasztottam példákkal a bizalmatlanságom és azt is elmondtam,hogy én nem kedvelem ugyan az anyját, de nem akarom persze megfosztani az unokájától. Tehát ha akar, jöjjön és játszon vele, de én is itt leszek. Végülis úgyis az a lényeg,hogy az unokájával lehessen, akkor meg nem mindegy,hogy egyedül vagy édeskettesben velem?
(Az az igazság persze, hogy én TUDOM, hogy anyósomnak egyáltalán nem mindegy, hogy egyedül vagy velem unokázik-e. Ugyanis neki valamiféle presztízskérdés, hogy rábízzák-e az unokát. Valamiféle bizonyítási vágy, hogy ugyan nap mint nap szembesül a leépülés jeleivel, azért ő még mindig tud vigyázni az unokáira. De szerintem ez már régen rossz.
És ehhez még az is hozzájön, hogy ő szeret uralkodni valaki felett. Mióta a gyerekei felnőttek, erre nincs módja, az unokáin éli kimagát. Ne értsétek félre, nem bántja őket, csak úgy szereti a főnököt játszani: most ide megyünk, azt csinálunk, most eszünk,stb.
És nem utolsósorban szereti uralni a terepet. Ha ugyanis én is itthon vagyok, akkor ő nem más, mint a másodhegedűs, "csak" a nagymama, egy vendég, aki játszik persze az unokával, de azért én, az anya határozom meg, mikor mi történik.
Szerintem elmekórtani eset.
De azt is be kell valljam, hogy kéjes örömmel tölt el, amikor újból és újból az orra alá dörgölöm, hogy ő itt csak vendég. Ugyanis folyton kiprovokálja! Normális esetben ugyanis fel sem merül,hogy az ember körülpisilje a vadászterületet, mert normális emberek eleve nem lépik át a privát szférád határait. De hát ugye... csak ismételni tudom magam: anyós nem normális.)
De visszatérve a férjemre: csak látszólag fogadta olyan jól a dolgot. Szerintem arra spekulált a drágám,hogy rámhagyja, aztán majd szépen apránként úgyis megunom az örökös babázást, úgyis adódik olyan helyzet, hogy kénytelenek leszünk az anyját bevonni.
Úgyhogy ez rendszeresen előjön: Hát hívd el anyut, ő biztosan szívesen vigyáz rá...
Én meg mindig valahogy kikerülöm.
De már tényleg nagyon fárasztó,hogy szinte sosem vagyunk kettesben, nem megyünk szórakozni és már útban van a következő csemete is.
Attól félek, még rámegy a házasságunk.
Jövő vasárnapra ugyan szereztem színházjegyet, és anyós vigyázna Borira, demár most rémeket látok. Mióta olvastam a Trvtko (vagy hogy hívják) új könyvében,hogy a kisfia majdnem megfulladt egy darab répától, mert ő egyszerűennem talált orvost, mindig arra gondolok,hogy ilyen helyzet akkor is előállhat, ha nem vagyok itthon, és mondjuk anyósra hagyom Borit. Mit csinálna? Nem tudna orvost keríteni. Mert ha az ügyeletes orvos kint van háznál, akkor ugye kénytelen az ember kapni a gyereket és kórházba vinni. De hát ő hogy kapná? Nem vezet. Taxit hívni egyedül csak úgy kapásból nem tudna. Azt sem tudná,hova vigye, melyikkórházba.
Lehet,hogy nem fogok elmenni.
De akkor mi lesz a házasságunkkal?
Van itt valaki, aki hasonló gonddal küzd? Vagy akinek esetleg messze laknak a hozzátartozói, ezért nem számíthat rájuk?
Hogy lehet ezt megoldani?
Na mindegy, ez már megint az anyós probléma.
De legalább alábbhagyott egy kicsit a derékfájásom.
Alig várom, hogy Bori aludjon délután (remélem, úgy lesz), akkor legalább én is tudok pihenni egy kicsit.
Bocs, kicsit hosszúra nyúlt.
Mackoo
2005.01.06 13:39
Tegnap esti hsz-emben természetesen vmiJe és nem vmiLYe...kicsit már gáz voltam agyilag. Bocs...
Mackovics...Te szegény!Nem túl szép a helyzet, de szerintem ennél csak rosszabb lenne ha a házasságoddal fizetnél mindezért.
Tudnék megint oldalakat teleirni, de megpróbálom röviden.
Elöször is, menjetek el a szinházba vagy hova. Elötte szerintem mint egy security-s szimatolj mindent körbe, biztosits mindent ki és készits egy nem túl aprólékos, de minden fontosat tartalmazó listát telefonszámokkal, teendökkel.
Aztán próbáld meg anyóspajtást. Most.
Aztán inkább anyukádat, azt mindenki tudja h a lányos anyák jönnek inkább babázásnál szóba...emellett évszázados bizonyitékok szólnak...
Aztán én azért leülnék anyóssal megemlitve a lépcsözös babakocsi esetét, h pl ezért készitetted a listát, amit legyen kedves áttanulmányozni, h pl. fulladásveszély esetén ne keresgélni kelljen a teendök között, hanem egyböl lábánál fogva fogja meg a gyereket...
Meg aztán ha akar igenis akkor jöjjön amikor Te is ott vagy...szerintem ilyenkor vmi csak ragad rá gyerekellátásból, ha nem is veszi ezt észre..., alkalom adtán lehet h spontán elöjön a kisagyából...MInt egy gyereket, neveld. Bizz rá kicsi, de nem elrontható feladatokat...pl.-t most nem tudok hirtelen, de biztos van...
De a legfontosabb megintcsak -szerintem- h: A TE gyerekednek TE VAGY AZ ANYJA.Te viseled a felelösséget...akár veled van akár NEM...MINDENÉRT Te vagy a felelös, ami vele történik...legalábbis még egy jó ideig...
szerintem ez lebegjen a szemed elött, nem riasztóan hanem elörelátóan...tehát ha TE vmit így vagy úgy ítélsz meg Borit (késöbb a másik Kispockot) illetöen az BIZTOS úgy is van. JÓL!
Mert azért ne felejtsük el, a nagymamák bármennyire segítökészek, sürögnek, pont azért csinálják ilyen buzgalommal mert szeretnek nagymamák lenni..és ezt miért teszik?...mert nem rajtuk van a felelösség...csupán kedvtelésböl babáznak...(én nem hallgattam egy pillanatig sem pszichológiát, de a nyakam rá h igy van)...remélem értitek...
SZ E R I N T E M
hm?
Mackovics...Te szegény!Nem túl szép a helyzet, de szerintem ennél csak rosszabb lenne ha a házasságoddal fizetnél mindezért.
Tudnék megint oldalakat teleirni, de megpróbálom röviden.
Elöször is, menjetek el a szinházba vagy hova. Elötte szerintem mint egy security-s szimatolj mindent körbe, biztosits mindent ki és készits egy nem túl aprólékos, de minden fontosat tartalmazó listát telefonszámokkal, teendökkel.
Aztán próbáld meg anyóspajtást. Most.
Aztán inkább anyukádat, azt mindenki tudja h a lányos anyák jönnek inkább babázásnál szóba...emellett évszázados bizonyitékok szólnak...
Aztán én azért leülnék anyóssal megemlitve a lépcsözös babakocsi esetét, h pl ezért készitetted a listát, amit legyen kedves áttanulmányozni, h pl. fulladásveszély esetén ne keresgélni kelljen a teendök között, hanem egyböl lábánál fogva fogja meg a gyereket...
Meg aztán ha akar igenis akkor jöjjön amikor Te is ott vagy...szerintem ilyenkor vmi csak ragad rá gyerekellátásból, ha nem is veszi ezt észre..., alkalom adtán lehet h spontán elöjön a kisagyából...MInt egy gyereket, neveld. Bizz rá kicsi, de nem elrontható feladatokat...pl.-t most nem tudok hirtelen, de biztos van...
De a legfontosabb megintcsak -szerintem- h: A TE gyerekednek TE VAGY AZ ANYJA.Te viseled a felelösséget...akár veled van akár NEM...MINDENÉRT Te vagy a felelös, ami vele történik...legalábbis még egy jó ideig...
szerintem ez lebegjen a szemed elött, nem riasztóan hanem elörelátóan...tehát ha TE vmit így vagy úgy ítélsz meg Borit (késöbb a másik Kispockot) illetöen az BIZTOS úgy is van. JÓL!
Mert azért ne felejtsük el, a nagymamák bármennyire segítökészek, sürögnek, pont azért csinálják ilyen buzgalommal mert szeretnek nagymamák lenni..és ezt miért teszik?...mert nem rajtuk van a felelösség...csupán kedvtelésböl babáznak...(én nem hallgattam egy pillanatig sem pszichológiát, de a nyakam rá h igy van)...remélem értitek...
SZ E R I N T E M
hm?
2005.01.06 14:27
Mackooo
A legfontosabb, hogy NE AGGÓDJ annyit, mert azzal nemcsak Magadnak, de a pocaklakónak is ártasz!!
Szerintem is menjetek el a férjeddel, s valahogy próbáld meg kiűzni a rémképeket a fejedből! Vigyél telefont magaddal és anyóst is kérd meg, h.legyen telefonközelben, illetve hívjon Téged, ha bármilyen problémája van (de nem lesz!!!). Ráadásul gondolom nem matinéra mennétek, s este azért már csak nem kell kivinni Borit a kocsival...Pl. fürdesd meg, adj neki enni mielőtt elmentek, s a nagyira csak a tutujgatás, ill. altatás marad (nem ismerem Bori alvási szokásait)! Próbáld meg!!! Később, 2 gyerekkel nehezebb lesz elmenni otthonról, ezt tapasztalatból mondom.
De mi így is eljárunk néha, uis így, a 2.gyerek után már nem vagyok olyan aggódós...(de én is nyugodtabban bízom Anyura)
Mamákok! Ma jöttünk haza a 3 hós oltásról. Mi volt a tapasztalatok? Láz?Nyűg? Én mán ezeket elfeledtem...(a nagy 6 éves)S mégegy. A lány 54 cm-el született, s most megmérték, 57. Nem kevés ez egy kicsit?? (mondjuk súlyban sem viszi túlzásba:5250 g)
Hol vagy Multi??
A legfontosabb, hogy NE AGGÓDJ annyit, mert azzal nemcsak Magadnak, de a pocaklakónak is ártasz!!
Szerintem is menjetek el a férjeddel, s valahogy próbáld meg kiűzni a rémképeket a fejedből! Vigyél telefont magaddal és anyóst is kérd meg, h.legyen telefonközelben, illetve hívjon Téged, ha bármilyen problémája van (de nem lesz!!!). Ráadásul gondolom nem matinéra mennétek, s este azért már csak nem kell kivinni Borit a kocsival...Pl. fürdesd meg, adj neki enni mielőtt elmentek, s a nagyira csak a tutujgatás, ill. altatás marad (nem ismerem Bori alvási szokásait)! Próbáld meg!!! Később, 2 gyerekkel nehezebb lesz elmenni otthonról, ezt tapasztalatból mondom.
De mi így is eljárunk néha, uis így, a 2.gyerek után már nem vagyok olyan aggódós...(de én is nyugodtabban bízom Anyura)
Mamákok! Ma jöttünk haza a 3 hós oltásról. Mi volt a tapasztalatok? Láz?Nyűg? Én mán ezeket elfeledtem...(a nagy 6 éves)S mégegy. A lány 54 cm-el született, s most megmérték, 57. Nem kevés ez egy kicsit?? (mondjuk súlyban sem viszi túlzásba:5250 g)
Hol vagy Multi??
Péter Tamás 11 éves
Adél Nóra 5 éves
Balázs László 3 éves
Adél Nóra 5 éves
Balázs László 3 éves
2005.01.06 15:00
Judit78, aludt fél 5 ig szó nélkül, majd szopi és a szokott fél8-as kelés..semmi extra...nemtom...
3 hós oltással nem volt semmi, se láz semmi. Profilaktikusan nem adtunk kúpot, nem is kellett.
4 hós láz, 5 hós kúp 2 órával oltás után. Nálunk.
Judit78, nem emlékszem, pici csak szopizik?
3 hós oltással nem volt semmi, se láz semmi. Profilaktikusan nem adtunk kúpot, nem is kellett.
4 hós láz, 5 hós kúp 2 órával oltás után. Nálunk.
Judit78, nem emlékszem, pici csak szopizik?
2005.01.06 15:43
Lehet, h rosszul tudom, de 5 hós oltás nincsen...Legalábbis nekem azt mondták. Mindenesetre köszi az infot. (A bátyja olyan édes volt! Hazatrógeroltam velük, bátyó bontogatja, simogatja Hugit és közben kérdezgeti: "Hát Adéka!Megszúrt megint a doktor néni? Fájt?Legközelebb csak szólj és a "szpájdörmenem" behálózza!!")
Igen, csak szopik.
Igen, csak szopik.
Péter Tamás 11 éves
Adél Nóra 5 éves
Balázs László 3 éves
Adél Nóra 5 éves
Balázs László 3 éves
2005.01.06 19:24
Judit78 nektek nincs egészségügyi könyvetek? Abban benne van. Bele is kell h vezesse a dr.néni. 4. és 5. hós emlékeztetö, kombinált oltások. Én sajna Muki könyvét otthon hagytam -elég hülye módon- igy nem tudom megmondani pontosan, de Ed bizti tudja...szabincseppek, DPT, InfluB, aaszem ilyenek...
2005.01.06 19:26
Sziasztok kismamákok,
mostanság csak időnként nézek be, de látom most nagyban megy a panaszkodás a felmenőkre. Sajnos az az igazság, hogy én meg tudom érteni mind a két felet is. Majd úgyis megtapasztaljátok ti is, hogy az embernél nincsen afféle határvonal mint az állatoknál, hogy felneveltem őket, kiröptettem őket ágyesz bugyesz, jöhet a következő alom, a felneveltek boldoguljanak ahogy tudnak, sőt, később a territórium védelmében még meg is küzd az apa a fiával... nem. Jó ha előre tudomásul veszitek, hogy a kicsi manó, muki, babuka stb 50 éves korában is a TI GYEREKETEK lesz, és ha annak valami baja van akkor ti is vele sírtok.
Most - mivel nagyon nagyon sokat írtatok, nem tudok részletekbe menően reagálni, csak ami úgy átfutott rajtam:
-egy házban két lakás, közös előtér.. hát igen. Ennek óhatatlanul az a velejárója, hogy "felszaladok egy pillanatra a gyerekekhez, megmondom, hogy nálunk borjupaprikás van stb". Ha mondjuk mesebeli békés állapot lenne a két család között, akkor be lehetne pl. osztani, hogy hétfőn szerdán pénteken vasrnap te főzöl, a többi napokon én mindenkire - de ez nem működőképes. Viszont ÖNMAGÁBAN nem is lenne baj, csak ugye a fiatalasszony rögötn azt szűri le, hogy lám az anyós a főztjével akarja visszahóditani a fiacskáját.. (mondjak valamit? van is benne valami...) Persze nem visszahóditásról van szó alapesetben, csak aról, hogy néha lecsábítsák magukhoz, és egy kis ideig azt az illúziót érezzék, hogy most megint az ő kicsi fiúk az, aki élvezettel eszi az anyu borjupaprikását... sajnos nem nagyon tudok erre megoldást találni, talán ha néha te küldenéd le a férjed, hogy eredj már öregem, egyél anyád paprikásából, hozzál fel nekem is belőle vagy valami ilyesmi.
Babakocsi. Nem tudom Mackoo menyire szétszórt az anyósod, de mikor még ti gyerekek voltatok, akkor a babakocsikon nem volt fék. Sőt. alapjáratban ilyen bekötő bizgettyű sem volt, 3 pontos, meg 5 pontos öv stb. Ennek ellenére nagyon ritka volt az, hogy sétáltatás közben kiesett volna egy gyerek a babakocsiból. (Sőt, kutacsvédő sem volt, meg bébipihenőszék sem volt, meg bébitornáztató sem, még egy egész csomó dolog sem, ami ma "nélkülözhetetlen".) Abban igazat kell adnom neked, hogy épeszű ember nem hagyja ott a babakocsit, ha annak egyik kereke belóg a lépcsőszegélybe csak úgy a levegőbe.
És igen, nálunk is volt ilyen karácsonyi purparlé, úgy látszik ez a karácsony hozadéka, hogy sokan meg is bántódjanak. Nálunk az volt, hogy a lányom kijelentette, hogy ő többet nem akar közös karácsonyt a jövőre nézve, majd ők ünnepelnek hármasban szenteste, mi meg menjünk föl másnap délután megnézni az unokát. Nézzétek, én elhiszem, hogy olyanoknak, akik külföldön vannak és karácsonykor jönnek haza ez valóban nagyonstrapás ha minden ismerőst végig kell látogatni, de nálunk a teljes család összesen 7 felnőtt főből áll szóval ez azért nem egy olyan nagy tömeg, arról nem is beszélve, hogy én főztem a karácsonyi vacsorát, a férjem szállította őket ide-oda, a másik nagyszülőhöz is, a lányom meg azon volt kibukva, hogy át kellett öltöztetni a gyereket. Hát persze hogy át kell öltöztetni, miért egy sétához nem kell??? Megáll az eszem.
Eddig mindig úgy volt (mióta házasok azóta is), hogy szenteste nálunk volt, itt is aludtak, másnap anyóstárnál ebédeltek, onnan hazavitte őket a férjem, és 26-án egyedül voltak otthon a sok innen-onnan vitt kajával. Nem lehetett volna, azt mondani, hogy 24-én itthon leszünk magunkba, tegyük át a nagy banzájt (mert én elég nagy banzájt rendezek karácsonyeste, fagyujtással, énekekkel, vacsorával, ajándékbontással stb) másnapra, harmadnap meg anyóstársék? No mindegy, remélem még észhez térnek ebből a szempontból, mert nekem ez fontos lenne. A gyerekfelöltöztetés fárasztó dumát viszont nem veszem be. Szerintem igenis fontos, hogy legyen egy közös karácsony, igenis NEKÜNK nagyszülőknek is fontos (és meggyőződésem, hogy az unokámnak is fontos lesz), miért mi marad már nekünk ebből az életből ha ez az évente egy két nap közös összejövetel sem??? Az usákok is kibírják, hogy Hálaadás napján mindenhonnan odautazzanak a szülői házhoz, pedig ott nagyobbak a távolságok...
Na mindegy, ez majd megoldódik.
Viszont baj van nálunk is, ugyanis a lányomon úgy néz ki, hogy kitört a pánikbetegség, apróbb jelei már voltak, de mióta külön költöztek, nem nagyon bír egyedül maradni (márpedig ott egyedül van napközben) mert állandó halálfélelem gyötri. Sajnos nem simeretlen ez a dolog előttem, nekem is volt enyhébb formában a klímax idején ez, nálam segített a gyógyszeres terápia, a kis 18 éves unokahúgom is úgy van gyógyulóban, hogy végre felfedezték, hogy 13 éves kora óta pánikbeteg, és a lányom is volt már egyetemista korában neurológiai kezelés alatt, mert pszichoszomatikus tünetei voltak a stressztől meg a túlzpott szellemi leterheléstől ... most éppen valami jó cihiológust vagy cihiátert keresek neki, no meg azon agyalok, hogy míg szoptat (mert még mindig szoptat naponta 3szor) addig nincsen az az orvos, aki felírna neki bármit is...
Ivánka egyébként nagyon édes, csak nagyon nagyon mozgékony, 16-án lesz 6 hónapo, tegnap nőtt ki az első foga (épp itt voltak nálam, mikor koccant a kanál) négykézláb kutyázik, és ha valamibe meg tud kapaszkodni, akkor állásba húzza fel magát. Ülni még nem ül magától, sőt teljesen elfelejtette, hoygan kell hátról hasra vagy hasról hátra fordulni (???) Sokat gügyörészik, dalolgat, sikkantgat, szereti nagyon ha énekelnek neki, szépen eszik kanállal, eszik már zöldséget, gyümölcsöt, sőt afféle Mildibé tejbegríz meg tejberizs pépeket is. Néha kicsit szortyog, de a dokinéni szerint ez a fogától van, ami nagyjából 2 hónapos kora óta egyfolytában jön ki neki...
Éjszaka olyan 6é7 órát képes egyfolytában átaludni. Napközben délelőtt van egy rövidebb alvása, délután pedig olyan 4-5 óra körül jön egy hosszabb, pár órás alvás.
Hát most hirtelen ennyit..
mostanság csak időnként nézek be, de látom most nagyban megy a panaszkodás a felmenőkre. Sajnos az az igazság, hogy én meg tudom érteni mind a két felet is. Majd úgyis megtapasztaljátok ti is, hogy az embernél nincsen afféle határvonal mint az állatoknál, hogy felneveltem őket, kiröptettem őket ágyesz bugyesz, jöhet a következő alom, a felneveltek boldoguljanak ahogy tudnak, sőt, később a territórium védelmében még meg is küzd az apa a fiával... nem. Jó ha előre tudomásul veszitek, hogy a kicsi manó, muki, babuka stb 50 éves korában is a TI GYEREKETEK lesz, és ha annak valami baja van akkor ti is vele sírtok.
Most - mivel nagyon nagyon sokat írtatok, nem tudok részletekbe menően reagálni, csak ami úgy átfutott rajtam:
-egy házban két lakás, közös előtér.. hát igen. Ennek óhatatlanul az a velejárója, hogy "felszaladok egy pillanatra a gyerekekhez, megmondom, hogy nálunk borjupaprikás van stb". Ha mondjuk mesebeli békés állapot lenne a két család között, akkor be lehetne pl. osztani, hogy hétfőn szerdán pénteken vasrnap te főzöl, a többi napokon én mindenkire - de ez nem működőképes. Viszont ÖNMAGÁBAN nem is lenne baj, csak ugye a fiatalasszony rögötn azt szűri le, hogy lám az anyós a főztjével akarja visszahóditani a fiacskáját.. (mondjak valamit? van is benne valami...) Persze nem visszahóditásról van szó alapesetben, csak aról, hogy néha lecsábítsák magukhoz, és egy kis ideig azt az illúziót érezzék, hogy most megint az ő kicsi fiúk az, aki élvezettel eszi az anyu borjupaprikását... sajnos nem nagyon tudok erre megoldást találni, talán ha néha te küldenéd le a férjed, hogy eredj már öregem, egyél anyád paprikásából, hozzál fel nekem is belőle vagy valami ilyesmi.
Babakocsi. Nem tudom Mackoo menyire szétszórt az anyósod, de mikor még ti gyerekek voltatok, akkor a babakocsikon nem volt fék. Sőt. alapjáratban ilyen bekötő bizgettyű sem volt, 3 pontos, meg 5 pontos öv stb. Ennek ellenére nagyon ritka volt az, hogy sétáltatás közben kiesett volna egy gyerek a babakocsiból. (Sőt, kutacsvédő sem volt, meg bébipihenőszék sem volt, meg bébitornáztató sem, még egy egész csomó dolog sem, ami ma "nélkülözhetetlen".) Abban igazat kell adnom neked, hogy épeszű ember nem hagyja ott a babakocsit, ha annak egyik kereke belóg a lépcsőszegélybe csak úgy a levegőbe.
És igen, nálunk is volt ilyen karácsonyi purparlé, úgy látszik ez a karácsony hozadéka, hogy sokan meg is bántódjanak. Nálunk az volt, hogy a lányom kijelentette, hogy ő többet nem akar közös karácsonyt a jövőre nézve, majd ők ünnepelnek hármasban szenteste, mi meg menjünk föl másnap délután megnézni az unokát. Nézzétek, én elhiszem, hogy olyanoknak, akik külföldön vannak és karácsonykor jönnek haza ez valóban nagyonstrapás ha minden ismerőst végig kell látogatni, de nálunk a teljes család összesen 7 felnőtt főből áll szóval ez azért nem egy olyan nagy tömeg, arról nem is beszélve, hogy én főztem a karácsonyi vacsorát, a férjem szállította őket ide-oda, a másik nagyszülőhöz is, a lányom meg azon volt kibukva, hogy át kellett öltöztetni a gyereket. Hát persze hogy át kell öltöztetni, miért egy sétához nem kell??? Megáll az eszem.
Eddig mindig úgy volt (mióta házasok azóta is), hogy szenteste nálunk volt, itt is aludtak, másnap anyóstárnál ebédeltek, onnan hazavitte őket a férjem, és 26-án egyedül voltak otthon a sok innen-onnan vitt kajával. Nem lehetett volna, azt mondani, hogy 24-én itthon leszünk magunkba, tegyük át a nagy banzájt (mert én elég nagy banzájt rendezek karácsonyeste, fagyujtással, énekekkel, vacsorával, ajándékbontással stb) másnapra, harmadnap meg anyóstársék? No mindegy, remélem még észhez térnek ebből a szempontból, mert nekem ez fontos lenne. A gyerekfelöltöztetés fárasztó dumát viszont nem veszem be. Szerintem igenis fontos, hogy legyen egy közös karácsony, igenis NEKÜNK nagyszülőknek is fontos (és meggyőződésem, hogy az unokámnak is fontos lesz), miért mi marad már nekünk ebből az életből ha ez az évente egy két nap közös összejövetel sem??? Az usákok is kibírják, hogy Hálaadás napján mindenhonnan odautazzanak a szülői házhoz, pedig ott nagyobbak a távolságok...
Na mindegy, ez majd megoldódik.
Viszont baj van nálunk is, ugyanis a lányomon úgy néz ki, hogy kitört a pánikbetegség, apróbb jelei már voltak, de mióta külön költöztek, nem nagyon bír egyedül maradni (márpedig ott egyedül van napközben) mert állandó halálfélelem gyötri. Sajnos nem simeretlen ez a dolog előttem, nekem is volt enyhébb formában a klímax idején ez, nálam segített a gyógyszeres terápia, a kis 18 éves unokahúgom is úgy van gyógyulóban, hogy végre felfedezték, hogy 13 éves kora óta pánikbeteg, és a lányom is volt már egyetemista korában neurológiai kezelés alatt, mert pszichoszomatikus tünetei voltak a stressztől meg a túlzpott szellemi leterheléstől ... most éppen valami jó cihiológust vagy cihiátert keresek neki, no meg azon agyalok, hogy míg szoptat (mert még mindig szoptat naponta 3szor) addig nincsen az az orvos, aki felírna neki bármit is...
Ivánka egyébként nagyon édes, csak nagyon nagyon mozgékony, 16-án lesz 6 hónapo, tegnap nőtt ki az első foga (épp itt voltak nálam, mikor koccant a kanál) négykézláb kutyázik, és ha valamibe meg tud kapaszkodni, akkor állásba húzza fel magát. Ülni még nem ül magától, sőt teljesen elfelejtette, hoygan kell hátról hasra vagy hasról hátra fordulni (???) Sokat gügyörészik, dalolgat, sikkantgat, szereti nagyon ha énekelnek neki, szépen eszik kanállal, eszik már zöldséget, gyümölcsöt, sőt afféle Mildibé tejbegríz meg tejberizs pépeket is. Néha kicsit szortyog, de a dokinéni szerint ez a fogától van, ami nagyjából 2 hónapos kora óta egyfolytában jön ki neki...
Éjszaka olyan 6é7 órát képes egyfolytában átaludni. Napközben délelőtt van egy rövidebb alvása, délután pedig olyan 4-5 óra körül jön egy hosszabb, pár órás alvás.
Hát most hirtelen ennyit..
2005.01.06 19:29
Sziasztok
Mackooo, szerintem is menjetek el, és hogy jól érezd magad, gondolj arra, hogy az anyósod is felnevelt 2 ?nem tom, hány gyereket, és nem fulladtak meg, nem lett semmi bajuk és ráadásul az egyikhez hozzá is mentél. Remélem ez segíteni fog. Egyébként egyetértek azzal amit Judit írt tényleg csak az altatás maradjon az anyósra.
Judit
nálunk volt láz de csak 1 napig, nekem a dokinéni azt mondta, hogy a 4 és 5 hós oltáson mind a két lábba kapnak, egyébként Dorka nem volt nyűgös. A cm-rel csak annyit, hogy a 2 hós oltáson álítólag 56 cm volt a gyerek és 55 cm-mel született -hm...-.
Most mennem kell később jelentkezem.
J
Mackooo, szerintem is menjetek el, és hogy jól érezd magad, gondolj arra, hogy az anyósod is felnevelt 2 ?nem tom, hány gyereket, és nem fulladtak meg, nem lett semmi bajuk és ráadásul az egyikhez hozzá is mentél. Remélem ez segíteni fog. Egyébként egyetértek azzal amit Judit írt tényleg csak az altatás maradjon az anyósra.
Judit
nálunk volt láz de csak 1 napig, nekem a dokinéni azt mondta, hogy a 4 és 5 hós oltáson mind a két lábba kapnak, egyébként Dorka nem volt nyűgös. A cm-rel csak annyit, hogy a 2 hós oltáson álítólag 56 cm volt a gyerek és 55 cm-mel született -hm...-.
Most mennem kell később jelentkezem.
J
2005.01.06 20:03
Ja még valami...
Azt azért még elmesélném, hogy valami okból módból kifolyólag valahogy nekem soha de soah nem volt anno olyan gátlásom, hogy jujj nem merem az anyósomra (míg élt szegény, mert a lányaimank csak 4-5 éves korukig volt két nagyanyja) vagy pláne az anyámra! Anyámra - aki 55 éves volt az első gyerekem születésekor, szinte ugyanannyi mint én a cárevicsnél (Ivánka beceneve).. sőt boldog voltam, hogy néha kicsit kiszabadulhattam és pár órára ujra a régi szabad lánynak érezhettem magam... mindig nagyon feltöltődtem tőle.
Igaz, mint már említettem, bizonyos sajnálatos okok miatt én nemszoptattam, tápszeresek voltak szinte gy hónapos koruk óta.
Sőt - mikor a második lányom is megszületett, és én itt voltam egy 13 hónapossal meg egy egy hetessel, akkor egy nagyon nehéz időszakom volt, a fáradtságtól szinte kikészültem, és akkor volt egy lehetőség, hogy a férjemmel együtt elutazhassak 10 napra. Igen. És akkor a 2 hónaposomat meg a 15 hónaposomat itt hagytam 10 napra az anyámra! (Akivel természetesen nekem is voltak időről időre nézeteltéréseim). És hiányoztak a gyerekeim az utazás alatt, de arra soha nem gondoltam, hogy BÁRMI bajuk lesz az anyám mellett... nem is volt semmi. És akkor sem, mikor az anyósomra hagytam őket, és mikor az anyósomra hagytam őket akkor sem attól féltem, hogy valami bajuk esik, legfeljebb attól, hogy panaszkodni fog nagyon, hogy ez neki mennyire fárasztó... azért egy icipicit jobban megbízhatnátok a saját anyátokban... vagy a férjetek anyjában..
Azt azért még elmesélném, hogy valami okból módból kifolyólag valahogy nekem soha de soah nem volt anno olyan gátlásom, hogy jujj nem merem az anyósomra (míg élt szegény, mert a lányaimank csak 4-5 éves korukig volt két nagyanyja) vagy pláne az anyámra! Anyámra - aki 55 éves volt az első gyerekem születésekor, szinte ugyanannyi mint én a cárevicsnél (Ivánka beceneve).. sőt boldog voltam, hogy néha kicsit kiszabadulhattam és pár órára ujra a régi szabad lánynak érezhettem magam... mindig nagyon feltöltődtem tőle.
Igaz, mint már említettem, bizonyos sajnálatos okok miatt én nemszoptattam, tápszeresek voltak szinte gy hónapos koruk óta.
Sőt - mikor a második lányom is megszületett, és én itt voltam egy 13 hónapossal meg egy egy hetessel, akkor egy nagyon nehéz időszakom volt, a fáradtságtól szinte kikészültem, és akkor volt egy lehetőség, hogy a férjemmel együtt elutazhassak 10 napra. Igen. És akkor a 2 hónaposomat meg a 15 hónaposomat itt hagytam 10 napra az anyámra! (Akivel természetesen nekem is voltak időről időre nézeteltéréseim). És hiányoztak a gyerekeim az utazás alatt, de arra soha nem gondoltam, hogy BÁRMI bajuk lesz az anyám mellett... nem is volt semmi. És akkor sem, mikor az anyósomra hagytam őket, és mikor az anyósomra hagytam őket akkor sem attól féltem, hogy valami bajuk esik, legfeljebb attól, hogy panaszkodni fog nagyon, hogy ez neki mennyire fárasztó... azért egy icipicit jobban megbízhatnátok a saját anyátokban... vagy a férjetek anyjában..
2005.01.06 20:27
Ja, mégis van vki, csak agép szórakozik velem...néha nem frissit...
cm-ben nem tudok mit mondani, mert hozzánk kijön a dr. oltani, és nem méregeti, sem centivel sem mérleggel...elég neki az orvosi táskáját cipelni...
Otthoni mérleg besz..rt, itt nincs.
A combja viszont olyan jó zsiros, h isteni gyürkészni...tehát nagy baj nem lehet...dokinéni sem mondott semmit...mondjuk felirt HA pépeket, hogy azt adhatom neki du. esetleg gyümölccsel, amit már eszik. Most nem próbálkozom új dologgal, amig ez a nátha tart.
1/5 alma volt a kisüvegböl ma a fogyasztás...ettöl nem megyünk falnak...
cm-ben nem tudok mit mondani, mert hozzánk kijön a dr. oltani, és nem méregeti, sem centivel sem mérleggel...elég neki az orvosi táskáját cipelni...
Otthoni mérleg besz..rt, itt nincs.
A combja viszont olyan jó zsiros, h isteni gyürkészni...tehát nagy baj nem lehet...dokinéni sem mondott semmit...mondjuk felirt HA pépeket, hogy azt adhatom neki du. esetleg gyümölccsel, amit már eszik. Most nem próbálkozom új dologgal, amig ez a nátha tart.
1/5 alma volt a kisüvegböl ma a fogyasztás...ettöl nem megyünk falnak...
2005.01.06 20:46
Én nem leveztem, egyböl kisüveges (125g) hipp alma. Azt már evett vagy 6X, volt h egy egész nagy 190-es üveget egy slukkra. Aztán megpróbáltam a barackot, na az már kicsit "savanyú, brrrr" képpel ment, azóta megint felpakoltam almából, ki is hoztam (bár az itteni hipp alma jobb) de közbejött a keddi "csandamari" (férjem szava a hányásra...hihihi) ami egy teljes kisüveg almát és tejet tartalmazott, és a doki tanácsára visszatértem a fullszopira. Igaz, kedden (miután addódóan tapogattam a kutacsot) belediktáltam még folyadék gyanánt almafröccsöt (almalé+viz) fanyargott és ez lehetett a csanda kiváltója...
U.h. nálunk: almalé -> savanyú, brrrr fintor
almapüré viszont: imáááádom, mééég... és tátja a száját, fogja a kanalat és nyomja magába...
Ma lehet h korán adtam és még nem volt éhes, de egy keveset mint irtam azért "bejátszottunk" a szájába.
Szerintem is a pürének teljesen más az ize mint a lének...próba?
U.h. nálunk: almalé -> savanyú, brrrr fintor
almapüré viszont: imáááádom, mééég... és tátja a száját, fogja a kanalat és nyomja magába...
Ma lehet h korán adtam és még nem volt éhes, de egy keveset mint irtam azért "bejátszottunk" a szájába.
Szerintem is a pürének teljesen más az ize mint a lének...próba?
2005.01.06 21:07
Vedd a kisüvegest! Ha ügyes vagy 3 napig jó. Kibont, müanyagkanállal kiveszel egy kis adagot, a többi hütö, és akár 3 napig kisérletezhetsz. Ha így pürésen nem tetszik, lehet h csak az állaga idegen, akkor próbálj kis (de tényleg nagyon kicsi) vizzel lazitani...talán...
ÉN lehet vmelyik nap megpróbálom a HA tejpépet almásitani és úgy megizleltetni vele.
ÉN lehet vmelyik nap megpróbálom a HA tejpépet almásitani és úgy megizleltetni vele.
2005.01.06 21:50
Nekem a doki irt fel csak patikában kapható hipoallergén milupát és humanat. Holnap lehet h az egyiket kipróbálom. A hypermarketekben kaphatók -amilyen próbákat is kaptunk- nekem nagyon finomak, de egyenlöre a h.a.-t adom majd neki...ha már a nem megevett de kiváltott tápszerek is H.A.-k voltak...
Csak azon tanakodom, h a dokinéni is azt mondta, meg máshol is azt olvastam, du. kéne adni, este még rászopizik és az úgy jó lesz...(esetleg átalussza az éjszakát...csak amiatt próbálom, másképp megvárnám a 6. hónap végét), de pl. a gyümölcsöt is de. kellett adni, h ha vmi van akkor ne éjszaka legyen ribillió...
Lehet h csinálok egy miniadagot de.-re...
Nemtom, tegnap mi volt...most letettem, alszik mint cuki:
..lehet h a szelet "jósolják" meg a nyugtalanságukkal?
baba.index-en olvastam a Rubin-os bébiúszásról. A férjem azt mondta ö bevállalja ha szombaton van. De csak ha otthon vagyunk...legközelebb lecsekkolom...már itthon elég jól rá van tréningezve..."nagyviz", hátúszás, állig vízben csücsülés meg miegymás...
Ytong, Ti? Hogy úsztok?
Csak azon tanakodom, h a dokinéni is azt mondta, meg máshol is azt olvastam, du. kéne adni, este még rászopizik és az úgy jó lesz...(esetleg átalussza az éjszakát...csak amiatt próbálom, másképp megvárnám a 6. hónap végét), de pl. a gyümölcsöt is de. kellett adni, h ha vmi van akkor ne éjszaka legyen ribillió...
Lehet h csinálok egy miniadagot de.-re...
Nemtom, tegnap mi volt...most letettem, alszik mint cuki:
..lehet h a szelet "jósolják" meg a nyugtalanságukkal? baba.index-en olvastam a Rubin-os bébiúszásról. A férjem azt mondta ö bevállalja ha szombaton van. De csak ha otthon vagyunk...legközelebb lecsekkolom...már itthon elég jól rá van tréningezve..."nagyviz", hátúszás, állig vízben csücsülés meg miegymás...
Ytong, Ti? Hogy úsztok?
2005.01.06 22:06
Ja, még tejpéphez: inkább veszek/vettem sima rizspehely alapút, ill. a patikai naturt és nyomok bele üveges gyümölcsböl, az csak jobb mint a poritott alma,körte,banán stb. keverék...Nem?
Cuicco, hol vagy?
A Te mindenevö fiad miket nyom?
Hurrá hurrá holnap lehet megyek tornázni. Ha a tréner és a férjem is úgy akarja...
Cuicco, hol vagy?
A Te mindenevö fiad miket nyom?
Hurrá hurrá holnap lehet megyek tornázni. Ha a tréner és a férjem is úgy akarja...
2005.01.07 09:07
Sziasztok Lányok!
Bocs, hogy ide tolakszom, de annyira eltűnt mindenki a másik topicból, hogy féltem, azt már nem is olvassátok.
Márciusban jön nálunk is a baba, a Schöpf-Mereiben, most kezdem el a nagyobb dolgokat beszerezni... találtam itt egy bébihordót használtan a babaneten.
Végső soron azt szeretném megkérdezni tőletek, mint profi felhasználóktól , hogy szerintetek ez jó-e, illetve ezért az árért jó-e.
ELADÓ MAXI COSI CITY AUTÓSÜLÉS
0-13kg-ig újszülött szűkítővel, napvédővel
17000 Ft
Köszönöm
Lirian
Bocs, hogy ide tolakszom, de annyira eltűnt mindenki a másik topicból, hogy féltem, azt már nem is olvassátok.
Márciusban jön nálunk is a baba, a Schöpf-Mereiben, most kezdem el a nagyobb dolgokat beszerezni... találtam itt egy bébihordót használtan a babaneten.
Végső soron azt szeretném megkérdezni tőletek, mint profi felhasználóktól
, hogy szerintetek ez jó-e, illetve ezért az árért jó-e. ELADÓ MAXI COSI CITY AUTÓSÜLÉS
0-13kg-ig újszülött szűkítővel, napvédővel
17000 Ft
Köszönöm
Lirian
2005.01.07 11:44
Sziasztok!
Lirian, én nem tudok semmit erről a hordozóról.
Nekünk olyan hordozónk van, ami 1 mozdulattal a babakocsira szerelhető (graco). előnye, hogyha a gyerek az autóban alszik és nektek dolgotok van valahol, akkor egyszerűen a babakocsira tehető. Nem kell cipelni a hordozós gyereket(nem könnyű!!) és felébreszteni sem kell. Mi rengeteget mentünk(megyünk) mindenfelé, bevált ez a módszer.
Timili, picit irigy vagyok, hogy mehetsz mozogni. Sajna én nem tudok, mert nincs kire hagyni a rosszcsontot. Pedig már úgy hiányzik a mozgás!
Még tavaly eldugtam a csillagokat, elfelejtettem, de ma reggel megtaláltam. Kicsit kiszáradt, de még így is fini. Ez kell a nagyseggemnek.
Pá,
Ed
Lirian, én nem tudok semmit erről a hordozóról.
Nekünk olyan hordozónk van, ami 1 mozdulattal a babakocsira szerelhető (graco). előnye, hogyha a gyerek az autóban alszik és nektek dolgotok van valahol, akkor egyszerűen a babakocsira tehető. Nem kell cipelni a hordozós gyereket(nem könnyű!!) és felébreszteni sem kell. Mi rengeteget mentünk(megyünk) mindenfelé, bevált ez a módszer.
Timili, picit irigy vagyok, hogy mehetsz mozogni. Sajna én nem tudok, mert nincs kire hagyni a rosszcsontot. Pedig már úgy hiányzik a mozgás!
Még tavaly eldugtam a csillagokat, elfelejtettem, de ma reggel megtaláltam. Kicsit kiszáradt, de még így is fini. Ez kell a nagyseggemnek.
Pá,
Ed
Edina
2005.01.07 12:28
Lirian, szerintem ez kb. féláron lehet és ha jól emlékszem a maxi cosi a quinny babakocsikhoz is használható...méregért azért most nem megyek a patikába...esetleg kérdezösködj brendonban,megatoysban...szerintem minöségileg, bizt.-ilag elég jó, bár crash-test-ben Cuicco a profi.
Amit Ed mond az úgy van, praktikus...még hozzátenném h szvsz textil huzat jobb -enyém nem az- mert tán nem izzad a pocok annyira bele...
Én azt mondanám ha még nincs meg a babakocsi, akkor várj és ahhoz passzintsd...ha már megvan akkor, passz...de autósülésnek sztem nem rossz...bár bizonyos autókba elöbb be kell próbálni, h elég hosszú-e a bizt.öv hozzá.
(nekem chicco trio-m van, mózes babahordó/au.ülés, sportkocsi egyben ill.)
Amit Ed mond az úgy van, praktikus...még hozzátenném h szvsz textil huzat jobb -enyém nem az- mert tán nem izzad a pocok annyira bele...
Én azt mondanám ha még nincs meg a babakocsi, akkor várj és ahhoz passzintsd...ha már megvan akkor, passz...de autósülésnek sztem nem rossz...bár bizonyos autókba elöbb be kell próbálni, h elég hosszú-e a bizt.öv hozzá.
(nekem chicco trio-m van, mózes babahordó/au.ülés, sportkocsi egyben ill.)
