Sziasztok Csajok!!!
Zsó kitartást Nektek a betegségekhez és az ötletekhez is! Akár a saját történeteimet hallanám vissza. Nekem sem sok időm maradt a pihenésre! És valóban tök ügyes vagy, hogy így levezényelted a gyerekek körüli dolgokat. Családról annyit, hogy nálunk sem voltak annyira megértők, akár krupp, akár asztmáról volt szó, szerintük túlmisztifikáltam a dolgot...Pedig sokáig használtuk mi is a sóoldatot és a szteroidot is a fulladás miatt, volt a babyhaller-ünk, meg a kruppra az eseti gyógyszert. Részben ezért is elég nagyok voltak, mire az első éjszakát töltötték el nélkülünk.
Ági. Szerintem a csajok jól megírták. Sajna nálunk sem vol kiugró súlygyarapodás soha, ők inkább hosszra nyúltak mindig. Akkor volt stagnálás, illetve kicsi súlygyarapodás, amikor elkezdtek mozogni, illetve bejöttek a pépes cuccok, a hozzátáplálás. Az enyémek nagyon kevés féle pépet, illetve turmixolt, pürésített dolgot ettek. Akkor volt egy picivel nagyobb ugrás, amikor jöttek a fogacskák és már a felnőtt kaját tudták enni. De ha úgy érzed, hogy volt valami normálistól eltérő, akkor kérd ki esetleg védőnő tanácsát.
Angie, örülök, hogy jobban vagy! És jól állsz a dolgokhoz, hogy szinte csak előre nézel!!! Jókat írtak Beze és Panni, ezek biztos most erőt tudnka neked adni!
Seruzad, helyesírással ne törödj, én is ha sietek, sok hibát ejtek, ráadásul én meg állandóan felcserélem a betűket.
Roni, Seruzad! Ha magamba nézek, akkor ti sokkal előrébb jártok, mint én. Amikor én megtudtam, hogy hármaskám fiú, hallani sem akartam 4. babáról, a férjem mondogatta mindig. Aztán szülés után pláne nem akartam. Örültem, hogy ott van, és inkább kerültem azon anyukák kapcsolatát, akiknél kislány lett. Amitől megőrültem, azok a beszólások, hogy ők tutira mentek....mondtam magamban, szerinted én mire...
Aztán jött a vágy, ahogy nálatok, hogy kéne egy 4.. Akkor a férjem 2 dolgot mondott. Az egyik, hogy először dolgozzak, és majd beszéljünk róla. A másik, hogy ő nem akarja, ha ez az újabb baba fiú lesz, hogy kiboruljak.... Így teltek az évek, és ahogy írtam, egyik nap erősebben élt bennem a vágy, máskor meg nem is vágytam kislányra...
Nálunk a fiúk és apa volt, akik egyre jobban vágytak hugicára. És bár még nem tudjuk ki lakik odabent, de amíg a 3. babára "nekem tökmindegy"-el állt hozzá apa, itt már sokkal több lépést tett az ügyért. Főleg az étkezésére figyelt. Szóval én ennél többet már nem várhattam, várhatnék tőle, vitamint is szedett, az időzítést is nagyjából nézte, ott inkább mikor hogyan lehet...de mint kiderült nálam ez nem volt mindig olyan evidens... Most nagyon vágyik egy nunisra, de ha fiú lesz, őt kell elfogadnunk. De az a tudat vigasztalni fog, hogy ennél többet valóban nem tehettünk volna.
Ja igen, de ahhoz sok pénz kellene...
Érdekes, amit Napsugár is írt. Innen is látszik, máshogy élünk meg dolgokat....
Mert nekem 3 barátnőm is van, 2-nél 2 fiú, 1-nél 3 fiú után jött a kislány, és ők annyira odáig voltak. Nem szerették "kevesebbel" a fiúkat, viszont hatalmas volt az öröm a kislányért! Főleg apukák, hát azok a föld felett jártak.
A 3 fiú után kislánynál, a fiúk beosztották, ki mit csinál a kiscsajjal, és olyan boldogok és büszkék voltak, öröm volt őket nézni. Aztán az egyik 2 fiú után kislány barátnőmnél tudatosan lett a 3. kislány, de a boldogságukat beárnyékolta, hogy 24. hétre meg kellett szülnie a down-os babáját. Aztán 4. (aki a 3.) újra tudatosan kislányt terveztek, és azóta már 2 éves a gyönyörűség. Szóval látjátok, valaki tök könnyen elengedi a vágyat, vannak (köztük én is
) akik meg nem tudják elengedni, feldolgozni. Talán most, hogy már leírtam és hogy éreztem, hogy apa is mindent megtett, könyebb lesz talán....
A fenti barátnőim mindig azt mondták, hogy próbáljátok meg, megtudjátok, mennyire más érzés. ( Csak én féltem attól az egésztől, mi lesz, ha újra fiú lesz. Mert nekik sikerült, de mi a garancia, hogy nekünk is össze fog jönni.....)
Roni, majd nézek uh időpontot, de apa megint utazik, nem is kevés időre.... Aztán ha hazajött, meg lement ez a sulikezdés, akkor talán jobban lesz rá lehetőség, addig marad a remény, ami nekem most jó érzés. Ja és én már a terhességem kezdetétől tudatosan kerülöm a kislány ruhákat, én már egyszer "megégettem" magam, azóta tudatosan nem.... Talán 1-2 darab van még a régmúltból, amikor még strucc voltam
Jó hosszúra nyúltam, bocsi