Kiemelt témák

Beze, üdv Neked is köztünk, újra!!!

Babér,
ha Hajdú doktornő se lát még kukit, az már okot adhat a reménykedésre, én legalábbis nagyon reménykednék már a helyedben!
Mennyi idős vagy hogy szóba került a magzatvízvétel? én idén leszek év végén 35, de a dokim egy szóval se mondta
Két hét múlva akkor együtt izgulhatunk, én is akkor megyek vmikor uh-ra

Seruzád, nagyon örülök neki hogy kezd helyre állnia a lelki békéd, és sose gondold hogy itt bárkit "hülyének" nézne, itt nagyon hasonló lelkű kis csapat gyűlt össze, hasonló gondokkal,csalódásokkal, reményekkel, álmokkal...

Köszönöm szépen lányok a további bíztatást! A vaterán lecsaptam egy kisfiú csomagra, ahogy nézem egy darabig elég lesz....

Elmondtam pár barátunknak a hírt, hogy háromszoros fiús anyuka leszek, nagyon örült mindenki, szerencsére senki nem sajnált, inkább fülig ért a szájuk, őszintén elmondták, hogy szorítottak a másik nemnek, mert nagyon szeretnek engem, de jó lesz majd meglátom, sok örömöt fog adni.... Igazuk van, és jó, hogy nem sajnálkoztak, rendesek a barátaink

Én 35 múltam március 31-én, és nekem se a koromat kifogásolták, hanem a rossz vérvétel eredményt. Roni te se vagy öreg .

Babér: Nagyon örülök neked, szerintem Hajdú doktornő szuper, én továbbra is bízok abban, hogy kislányod lesz!!!

Ez a fórum a legszuperebb!!!
Mindanyiunknak van egy csomó kisfia és reménykedünk, hogy egyszer lesz lányunk Ez már biztos közös bennünk.

Kinezhez én is elmegyek, meg egy családfaállításra (nyúlürege.hu).

Ami még jó most nekem, hogy sógornőmékkel együtt nyaralunk, és neki két nagy fia van, 14, 12 évesek (az enyémek 8, 6). Ha tényleg 4 fiam lesz, pont így fogok kinézni, nem is rossz helyzet. Így már konkrétan el lehet fogadni, hogy a negyedik is lehet fiú és nem egy tragédia... Egy utolsó próbát megér a dolog, aztán ahogy lesz, úgy lesz kerek a világ.

Ezekkel a lelki vívódásokkal azért elég nehéz megbírkózni. Egyikünk se tett le a kislányos vágyról, pedig olyan sokan azt mondják, hogy ennyi volt, vége.... Ennek is oka lehet, hogy talán tudat alatt azt érezzük, hogy lehet vagy lesz egyszer lányunk... Meskete, Andi szerintem ti is így vagytok ezzel.

Seruzad, még annyit szerettem volna mondani, hogy én a második babámat vártam nagyon kislánynak (persze most is annak várom a 3-at), és nálunk is igaz amit Laura írt 3. kisfiáról, hogy ő egy igazi csoda, akit mindenki imád, mert olyan kisugárzása van már most, hogy mindenkit levesz a lábáról, cserfes és nagyon szép kisfiú, ja és amíg nem vágattam egészen fiúsra a haját mindig kislánynak nézték a göndör kis fürtjei, szép arca miatt. Szóval azt akarom ebből kihozni, hogy amennyire csalódott voltam mikor anno megtudtam hogy nem kislány, annyi szeretetet ad, olyan bújos hogy nem adnám ezer lányért sem De persze tudom mindannyian így vagyunk az összes kisfiúnkkal...

Roni: aranyos vagy, de amit leírtál egy az egybe átéltem Vincénél, pont úgy ahogy te. Őt is lánynak nézték, a kínai naptár, a Jónás minden lánynak mondta. Két nappal pé előtt sikerült Ő is. Szintés bújós (volt) és szerelem volt első látásra mikor megláttam. Ebben bízom, hogy a picike is hasonló érzés lesz... de amíg pocakban van, nehéz a dolog. Nekem is közbe jött a munka, nem tudtam előbb abbahagyni, volt egy nagy ügyem, amit le kellett zárnom, hogy nyugodtan belevághassak. Már Vincénél bújtam a praktikákat, most még többet bedobtam, bár lehet nem volt sikeres, mert amikor komolyabban praktikáztam, nem jött össze, a picúrnál csak időzítés volt és kálcium magnézium páros... és úgy voltam vele, hogy babázni szeretnék mindegy mi, fiú vagy lány.

Sziasztok!

Napsugár, szívből gratulálok Annához, sok boldogságot, tejet és kitartást kívánok!

Seruzad, nagyon szép kisfiad van! Alig várom, hogy megtudjam a nevét.

Babér, én is reménykednék a helyedben!

Kicsit hülyén érzem magam, sokatoknak 3 fia van, vagy lesz, nekem 2 van, és egy lányom, akkor minek akarok még egyet, amikor momentán nagyon nehéz a 3-kal? Ezért is írtam, nem lehetek telhetetlen, de azért mindenkinek szorítok továbbra is!!!

Seruzád már most látszik, hogy tündéri kisfiú lesz!

Beze még fiatal vagy, bármi lehet Ha annyira szeretnéd, én hiszek ebben.

Jaj, lemaradtam Anna születéséről!
Hatalmas Gratuláció mindkettőjüknek és persze a család többi tagjának is!
Ne haragudjatok, de nálam beütött a szokásos "agyon csapnak fáradt vagyok" !!!!!!
Nagyon nem bírok fenn lenni, nehéz a fiúkkal így, nem bírom lekötni őket, mert ülve alszom el.
Már Danival pocakban is rossz volt, pedig akkor csak Benit kellett ellátni.
De boldog vagyok!

Most ami még eszembe jut a másik oldalon írottakról, Babér.
Nagyon lány gyanús!!!!
Én is ehhez a doktornőhöz akarok menni majd.
Mennyivel előbb kell kérni időpontot, ha nincs ilyen szerencséd?
És pont 12 hetesen voltál?

Holnap igyekszem jönni és reagálni többiekre is.
Puszi nektek

Napsugár, szívből gratulálok Annához! Isten hozta a várva-várt pici lányotokat! Jó egészséget, sok boldogságot!
Írj majd a szülésről! Milyen érzés tisztábatenni? Ugye milyen furcsa eleinte? Nekem kb 4 nap kellett, mire megszoktam, hogy nem fütykös van a pelusban... Remélem minden rendben és hamar hazamehettek!

Angie, kitartást az álomkóros időkhöz. Nem tudsz délután aludni a fiúkkal? Hajdú doktornő mellett Bátorfi doktor is nagyon jó, én nála voltam és 12 hetesen megmondta Lilláról, hogy lány!

Seruzad, gyönyörű az uh képed! Akár fiú- akár lány nagyon szép!

Seruzad, már most annyira édes arca van! Nagyon jóképű kiskrapek lesz!!!! Olyan hihetetlen hogy a technika fejlődésével már ilyen élethű képeket képesek készíteni a babokról.

Amit írtatok a "csajosságról", az én 3. fiam is pont ilyen: cserfes, göndör haja van, és bár kék, fiús ruhákat adtam rá, gyakran kérdezték meg, hogy nem kislány? Gyönyörű nagy szempillák, bújós....milyen érdekes dolgok ezek.

Laura, szerintem az Istenhegyin minden doki nagyon profi, de a recepción a hölgyek is nagyon segítőkészek, kedvesek. Nagyon profi a csapat. Szerintem is akárkihez kerül az ember, csak elégedetten távozhat.
Időpont, nem tudom, talán 1, 2 héttel korábban kell bejelentkezni, nekem valóban nagyon nagy szerencsém volt. Én 12. heti uhán voltam.

Életkor én 36,5 éves vagyok a szülés környékén 37 éves leszek... Állítólag ez már életkorban meghatározó lehet. Én nem tudom, nem értek hozzá, de a védőnő is mondta, hogy ő is vállalná a szúrást.....

Beze, érdekes, amit te is írsz. Nekem több olyan barátom van, ahol vagyespáros után belevágtak a 3. bébibe, és akárkit kérdeztem, kislányt szerettek volna 3.ra. Ebben is lehet valami, csak mi meg ezt nem tudjuk, hogy miért. De ahogy Seruzád is írta, még bármi lehet, ahogyan Tináéknál is.
Lehet, tényleg ebben is van valami, hogy talán azért nem adjuk fel a vágyunkat, álmunkat, mert titkon belül érezzük, hogy talán egyszer lehet még lányunk
További szép napot'
Már várom a képeket Anna babáról

Sziasztok!

Seruzad, annyira már nem, 33 vagyok, tavasszal töltöttem.

Babér, igen, lehet benne valami, teljesen nem adtam fel, de ilyen várandósság után, viszonylag sírós harmadikkal azt hiszem, őrültség lenne.
Neked kell döntened, de én nem szúratnék, az tuti! Van ismerősöm, nem is egy, aki 37 évesen egészséges 1. babát szült, egyikőjük sem szúratott.

sziasztok Lányok!

régen olvastam már a fórumot, jött a nyár és mindenfelé mentünk.
és nagyon jó hjrekre jöttem, gratulálok Laura a kislányodhoz, Napsugár neked is és az új várandós mamáknak is!
pár oldalt visszaolvastam és le kell írjam, hogy nekem is 3 fiam van, imádom őket, és amikor megszületett a 3. fiam, elmúlt a kislány utáni vágy, de most megint (1 év után) előjött.
Rádöbbentem, hogy ez a vágy nem fog elmúlni soha, inkább csak halványitani lehet, de elmúlaszani soha. és ha fiatalabb lennék 4-5 évvel, olyan 30 körüli, akkor belevégnék a 4.-be, de igy minden ellene szól, semmi ész érvet nem tudok felhozni annak érdekében,hogy 4. gyerekünk szülessen.
Le a kalappal a 4 gyerekesek előtt!!!!!! nekem a 3 is éppen elég, bár boldog vagyok a 3 fiúval, nem bántam meg hogy belevágtunk a 3.ba, de 4 gyerek nekem már sok lenne. ahogy irtátok, mindenki érzi a saját határait.
nagyon drukkolok, hogy 4.re már lány szülessen Babérnál!
aki belevág egy újabb babázásba 3 gyerek után, tényleg igazán megérdemlitek azt a kislányt!!!
ennyit akartam, puszi nektek!

Gratulálok én is Anna babához!!!!!!!!!!!! Csodálatos hír, és én is várom a beszámolót!

Sziasztok!

Bascha! De rég voltál errefelé!!! Örülök, hogy benéztél! És persze, hogy jól vagytok mindnyájan! Ha visszagondolok nagyjából ez volt az az időszak, amikor már bennem is kezdett motoszkálni az, hogy meg kéne még egyszer próbálni a kislányt. Ez a gondolat azóta is érlelődik és várom azt a pillanatot, amikor döntéssé realizálódik. Több okból is tudom mit érzel. Egyrészt én sosem titkoltam, hogy nekem a csecsemő korszak, bár nagyon cukik, de a legfárasztóbb időszak. Minap is, két és fél évesen, még mindig cirkusz volt éjjel, sírt, egész éjjel ébresztgetett. Olyankor megkérdem magamtól, hogy biztos ezt szeretném én még egyszer. Ugyanakkor mégis ott az ösztön, a vágy, hogy megpróbáljam. Egy kicsit olyan lehet ez, mint egyfajta kapuzárási pánik, még néhány évig vagyok igazán termékeny, most kell lépni, később már nem lehet. Úgyhogy szerintem még ne mondd, hogy soha többet, mert alakulhatnak még úgy a dolgok, különösen, ha nőnek a srácaid, egyre kevésbé lesznek fárasztóak, illetve máshogyan terhelnek majd le (nekem ez a kellemesebb verzió, ezerszer inkább egy szájaló 10 éves, mint egy sírós bébi) Minden esetre én drukkolok neked is és mindenkinek, aki hasonló cipőben jár és én is azt gondolom, aki 3 gyerek után belevág, az megérdemli, hogy sikerüljön!!!!!

Úgyhogy Babér!!!!! Én továbbra is állítom és egyre biztosabban érzem, hogy neked is ott a pocakban a kislány!!!! Drukkolok két hét múlvára, ott már szinte biztos, hogy megtudjátok!!! Amúgy is, ha Hajdu K. azt mondta, az úgy is van!!!!!!!!

Beze! Azért még tényleg olyan picike Mánu!!!! Szerintem ez a normális, ha ilyenkor az embernek még eszébe sem jut egy újabb baba! És öreg sem vagy egyáltalán!!!! Még, ha 3-4 év múlva vágsz is bele, tejlesen rendben lenne a dolog.

Angie! Ez tök jó, hogy fáradt vagy!!!! Működnek a hormonok, minden rendben van!!!! Drukkolok! Mikor is mész dokihoz?

Nálunk meg az történt, hogy Marci sérves lett. Szeptember végére kaptunk műtéti időpontot. Voltam olyan hülye, hogy mondtam a dokinak, ha már itt vagyunk nézze meg Marci kukiját mennyire van letapadva. Hát teljesen, sőt szűkülete is van. Na, erre mire észbe kaphattam volna, mondta, hogy egy kicsit most meglazítja, hátha azzal oldódik. Hát jól feltépte neki. Azóta üvöltve pisilünk. És úgy látom vissza is tapadt, mert elvileg naponta kéne huzogatni, de első este nem sikerült visszahúzni, azóta még nem kínoztam, pár nap múlva lehet megpróbálom megint. De tök fölösleges volt az egész macera, ha visszatapadt. Hülye vagyok, hogy megkérdeztem. Elvileg 3 éves kor alatt nem is kéne vele foglalkozni. Volt valakinek valami jó módszer, vagy kenőcs, amivel lehet lazítgatni ezt a kukibőrt? Hátha ennyi fiús anyuka tud valami jót mondani!
Előre is köszi!

SZiasztok!

Meskete: ugyanezt mi is átéltük a mi Marcinknál, de ő másfél éves volt és sajnos begyulladt a kukija. Ugyanígy körbelazították, kb. 3 napig sírt minden pisilésnél. Sajnos nekünk nem tanácsoltak semmit, csak a napi hátrahúzást, és a berepedt bőrre vékonyan neogranormont. Én se kínoztam és baromira megbántam, hogy beleegyeztem, elég lett volna a betadines átmosás a gyulladásra.
Amúgy lazítgatni máskép nem tudod, csak huzigatással, de az az igazság, hogy kb. 8 évesen megoldja magának, mert reggelente olyan merevedése van, amiről persze nem tehet, hogy ez eléggé lazít. És sérve is van, igaz a lágyéksérve visszafejlődött, így azt nem kell operálni, de a köldöksérvét kell. Szerintem mi jövő nyáron fogjuk ezt elintézni, de lehet, csak akkor ha már olyan nagy, hogy ne kelljen az altatás, csak a helyi érzéstelenítés. Problémája nincs vele, csak esztétikai gond (baromi ronda a köldöke).

Amíg meggyógyul Marcidnak a bőrrepedés kb. 3-4 nap, marad a neogranormon, vagy valami amit megszoktatok sebkezelésre. A huzigatást nem tudom igazán, hogy jó ötlet-e... nekünk nem vált be.

Sziasztok!

Meskete, én csak ösztönből cselekedtem, szerintem óvatosan lehet húzogatni, Marcusnál ez Zoli feladata, Mánunál is az övé lesz, de semmiképp nem 2hónapos kortól, ahogy a védőnőm tanácsolta. A hülye háziorvos pont ekkor tépte fel úgy neki, hogy vérzett. Valamennyit már feljön, de még messze nem teljesen, én nem aggódom.
Amit a csecsemőkorról írtál, maximálisan egyetértek!Lexi többemberes, Marcus álombaba volt, Mánu is rendesen igénybe vesz, nem könnyű vele, annyit alszik, mint egy féléves csecsemő.
Pont tegnap beszéltük meg, hogy 2,5, 3 év múlva visszatérünk a témára, hogy szeretném.e még a kislányt megpróbálni, még egyszer nem vállalnék be ilyen kis korkülönbséget. A műtét sem volt leányálom, szóval regenerálódnom kell testileg-lelkileg. A műtéti előkészítés közben is bőgtem, szülni szerettem volna.

Meskete, nekem mindkét kisfiamnál letapadt (vagyis magától nem oldódott meg a probléma)a bőr, pedig csecsemő koruktól felhúztam óvatosan fürdetésnél ameddig lehetett, de egyáltalán nem erőltettem.
A nagyobbikat 3 éves kora után vittem el gyereksebészhez, magánrendelésre, mert nagyon sok rémtörténetet hallottam én is hozzá nem értő háziorvosok kontárkodásáról ebben a témában. Nagyon normális volt a doki, megvizsgálta és közölte hogy egy hónapig kenegetni kell mindenképp hogy fellazuljon (Dermovate krémmel, receptes), utána menjünk vissza. Visszamentünk, helyileg érzéstelenítette géllel, utána felszabadította a letapadást. Elvileg nem fájhatott neki, de a doki előre mondta hogy legtöbb gyerek sír amiatt hogy le kell fogni őket. Ami utána jött durvább volt, ugyanis naponta háromszor fel kellett húzni és kamillával leöblíteni, volt hogy ketten fogtuk le, de rendbe jött a kukija, most már este fürdetésnél mindig felhúzza ügyesen magának. A kisebbikkel ugyanez a procedúra volt, de neki is most már szuperul működik.
Ami a felhúzás utáni kenegetést illeti, én is kérdeztem a dokit hogy nem segítene e ha kennénk valamivel, de azt mondta hogy maga a felkenés is nagyon kellemetlen nekik, és a legjobb ha simán steril vattáról ráfolyatod a kamillát (kamilla virágzatból mindig frisset főzöl, leszűröd) a felhúzott kukira, majd visszahúzod a bőrt.
bocs kicsit hosszú lettem, de ebben a témában sajnos otthon vagyok
A helyedben én most békén hagynám a kukiját, ugyanis ha feltépte neki, akkor valszeg berepedt pár helyen. Én inkább felhívnék egy gyereksebészt aki ilyen problémával foglalkozik és kikérném a véleményét.

Sziasztok!
Most már cici feszülés is megvan, plussz első rosszullét is meg volt, illetve a sűrű pisilés.
A sztorit viszont le kell írjam, amikor kórházban időpontot kértem első vizsgálatra, mert az előző tapasztalataim után, nem is tudom, mit vártam.
Szóval arra jártam éppen 13-án, pechemre ugyan az a nő ült az ablaknál, aki olyan okosan elküldött már többször.
Mondom neki sima nőgyógy. vizsgálatra kérnék időpontot.
Nézi, azt mondja: Szept. közepén van legközelebb!!!
Hűű, mondom nekem az nagyon késő, terhesség megállapítás lenne.
Beüti a taj számom, erre közli:
Maga a meddőségire is be van regisztrálva!
Mondom, igen valóban, de szerencsére már nincs rá szükségem!
Azt is próbáltam megértetni vele, akkor már 9 hetes leszek és előzményeimben szerepel méhen kívüli terhesség, amit nem szeretném, ha még egyszer későn vennének észre, mert akkor esetleg többet nem lehet természetes úton gyermekem.
Erre olyan durván odalökte.:
-Ha már úgyis volt magának olyan, ismeri annak tüneteit, azonnal bejövök sürgősségire.
Ember az ilyen?
Nem is értem.
Mikor mindenhol azt szajkózzák, ha időben észre veszik a méhen kívülit, még gyógyszeresen is orvosolható.
Olyan sírás fogott el ott helyben, nem is bírtam vissza tartani.
Végül elmegyek magándokihoz, amit nem akartam, mert gyűjtök az Istenhegyis vizsgálatra.
21-én megyek.
most viszont felkeltek fiaim és éhesek.

Sziasztok!

Lányok, köszönöm a kukis tanácsokat, nagyon jókat írtatok! Jártam már hasonló cipőben Botival (Csongor mázlista, ő úgy született, hogy majdnem teljesen hátra lehetett neki húzni születésétől fogva a bőrt, csak a legalsó részen, a makk alatt volt némi letapadás.) Szóval Botinak annak idején szintén le volt tapadva, de nem volt mellé fitymaszűkülete. Ezért is érzem ezt most ilyen veszett fejsze nyelének, mert egyrészt tényleg kicsi még Marci, másrészt én is ilyesmire gondoltam, amit Roni írtál, hogy többre mennénk vele, ha valami krémmel lazítgatnánk, aztán majdcsak oldódik. A fitymaszűkület különben azt jelenti, hogy nem csak simán le van tapadva a bőr a makkra, hanem, ha vissza is sikerül húzni egyáltalán a bőrt, mint egy gumigyűrű elszorítja a kukacot, mint egy cukroszacskót, a makk-rész alatt. Ha ez nem oldódik, akkor kell műteni. Sérvműtétben is van tapasztalatunk, Csongort tavaly műtötték, 6 évesen, de még az is altatásban ment. 6 évesen már nem rossz, mert elég értelmes, megérti, nem hisztizik, nem nyafog, nem ugrál a friss sebbel stb. De sajnos Marcinál ezt sem lehet halogatni, mert ez nem fog visszahúzódni a sebész szerint. Kicsit lejebb van, mint a lágyéka, inkább belelóg a herezacsiba, az szokott kitüremkedni és bugyborékol is, mert folyadék van benne. Na, szóval szegény Marci uraságra rájár a rúd mostanság. De remélem, ha ezeken túl leszünk jó időre nyugi lesz körülötte.

Angie! Nem semmi mik vannak! Komolyan mondom. Az ilyen ember sosem gondol bele, hogy ő is állhat a másik oldalon és neki hogy esne, ha így bánnának vele. Jó, azt tudjuk nincsenek túlfizetve, akik az állami egészségügyben dolgoznak, na, de pl mi lenne, ha ugye pedagógusként én is flegmán, pimaszul állnék hozzá, ha mondjuk ő hozná hozzám a gyerekét, mert segítségre szorul, pedig mi sem vagyunk túlfizetve.

Beze! Így kezdődött nálunk is, hogy majd visszatérünk a kistesó témára pár év múlva. Már most érzem, hogy Apa is bele fog menni és nekem sem kell sok hozzá, hogy arra billenjen a mérleg. Ha a pozitív oldalát nézem, meg valóban olyan gyorsan eltelik az első két év, pikk-pakk ovisok, sulisok lesznek. Ha a sors is úgy akarja annyi időnk lesz még Apával is kettesben üldögélni, fényképeket nézegetve, vagy utazgatni, moziba, színházba menni, amikre ugye most csak áhítozunk, egyenlőre.
Meg igyekszem kidolgozni magamban egy önvédelmi stratégiát, amivel az eddig elkövetett hibákat próbálom majd megelőzni. Pl jó lenne, ha megtanítanám egyedül elaludni a kiságyban. Nem kéne hagyni cicin elaludni. Arra gondoltam kezdettől kapna tápszert is naponta egyszer, hogy szokja, hogy ne csak én tudjam megetetni és néha ott tudjam hagyni másra is. Meg, ha anyagilag megengedhetjük, akkor a heti egy szabad napom meglegyen a bébiszitterrel, így kikapcsolhatok kicsit. Leginkább ez esett nehezemre így harmadjára, hogy nem tudtam (főleg csecsemő korában) egy percet sem egyedül lenni, nem volt kire rábízni, így gyakorlatilag az első évben nem is volt olyan, hogy Marci ne lett volna velem bármerre jártam. Aztán meglátjuk tényleg mi az, ami megvalósul belőle, de most jólesik, hogy ezeket kigondoltam, mert így azt látom, hogy mindenre van megoldás, lehet másképp is csinálni, mint eddig, csak akarni kell.

Sziasztok!

Megszületett Brigi babánk aug. 1-én.

Aki még pocakos, és gondolkodik a hasbaszúráson: én 34 éves vagyok, és meg se fordult a fejembe egy egészséges gyerek mellett, hogy születhet beteg babám, így nem szúrattam magam, és erre most derült ki, hogy sajnos beteg a baba. Így azt tanácsolom mindenkinek, hogy inkább szúrassátok meg magatokat, még ha 1 % az esély is a vetélésre, de a beteg baba a ti egész életeteteket fogja végigkísérni. Csak ennyit szerettem volna.
Puszi nektek.

Szerencse,
nagyon sajnálom! Mi a baja a picinek?

Sziasztok!

Szerencse! Nagyon sajnálom, ami Veletek történt! Ha nem gond én is kiváncsi lennék mi történt Brigivel? Genetikai probléma, vagy valami fejlődési rendellenesség?

Üdv:

Köszönöm a gratulációkat, aranyosak vagytok! Nem nagyon tudok visszaolvasni, de majd igyekszem.

szerencse, nagyon sajnálom!!! Nem is tudok mit írni... Kitartást!

Nálunk már szombat éjszaka elkezdődött valami fájás. Amikor fájt és felébredtem rá (3-4 alkalom), azt hittem, hogy a sok ivás miatt nyomja a baba a hólyagom, és az fáj. Ilyenkor mindig kimentem pisilni. Eszembe sem jutott, hogy kezdődik valami. Aztán reggel, ahogy felébredtem, még mindig nem múlt el. 8 óra 40-től néztem, hogy hány percesek. Sajna egész nap össze-vissza jöttek. Semmi rendszeresség nem volt. Fürödtem, zuhanyoztam nem is egyszer, de nem lett tőle jobb. Nyíltam ugyan, mert barnás valami jelent meg a tisztasági betéten, de a fájások nem rendszereződtek és nem sűrűsödtek. Picit a nap végére intenzívebbek lettek, de ennyi. Mivel 3x szültem már, estefelé már kezdtem aggódni, hogy árthat-e ez az egész napos méhösszehúzódás a babának. Bár hozzáteszem, hogy egész nap mocorgott. Mindenki zavart volna már délután a kórházba, de nem mentünk. Közben szüleim elvitték a fiúkat, hogy ne éjszaka kelljen. Végül 3/4 12-re mentünk be, de még akkor is össze-vissza fájásokkal. Erősödtek ugyan, de amikor kérdezték, hogy hány percesek, akkor nem tudtam mit mondani. Meg is bántuk, hogy bementünk. Megvizsgált a dr. néni, aki azt mondta, bő két ujjnyi. Az lótúró, gondoltam. Sokáig nem is történt semmi változás. Malmoztunk a szülőszobában. Kb. 2 körül rendszereződött és lassan, de sűrűsödött a dolog. Közben megvizsgált a dr. néni megint, azt mondta, hogy ebből reggelre lesz gyerek. Kértem oxitocint, hogy gyorsítsuk a dolgot, mert éreztem, hogy fáradok és nem lesz ez így jó reggelig. Nem adtak, mert állítólag jól haladtunk. (Rettegtem egész terhesség alatt az oxitocintól, most mégis kértem, hogy hamarabb végezzünk.) Telt múlt az idő, közben nézték a monitoron a szívverését, ami sokszor csökkent. Ez nagyon nem tetszett nekik. Közben magától elfolyt a magzatvíz. 3óra 30 körül még csak 3-4 perces fájások voltak, amik nem is voltak olyan húzósak. Meg is lepődtem pár perc múlva, amikor szólnom kellett a férjemnek, hogy riassza a dokit, mert jön a baba. Persze doki sehol, közben szülésznő "Várjon, még ne nyomjon, mert nincs itt az orvos!" Megjött a doki, "Nyomjon, mert belekakilt a baba a magzatvízbe, és ha nem nyom, baj lesz!" Hát köszi! Eddig a percig nagyon jó volt minden, de amikor nyomni kellett, azt már az egész kórház hallotta. Se oxitocin, se gáz, se vágás, se repedés. 3óra 50kor megszületett Anna. Aztán jött a "hentes", és olyan szinten megkínzott, hogy egy napig nem bírtam rendesen mozogni, mert mintha belebújt volna a méhembe. Vattával kitörölte az egész belső rendszeremet, de ehhez olyan szinten kitágított azzal a nézegetővel, hogy jobban fájt, mint az egész vajúdás. Na erről ennyit. Csütörtökön haza is jöttünk. Azóta eszik és alszik, jó baba, remélem ilyen is marad! Fiúk imádják! A pelus tartalma még tényleg fura, igazából még fel sem fogtuk, hogy lányunk van.

Sziasztok!

Én is ezer éve nem írtam már, pedig olvasgatni szoktalak Benneteket és annyira boldog vagyok minden babahírre, babaérkezésre....aztán a legtöbben tutti nem is emlékeztek rám... Remélem visszacsatlakozhatok picit!
Isten hozta a legkisebb Picúrokat és a még Pocaklakókhoz is gratulálok!

Hihetetlen hogy mennyi vállakozó kedvű anyuci gyűlt itt össze, sok sok nagycsaládos vagy majdnem nagycsaládos.

Nagyon átérzem én is a kislány utáni vágyatokat, én amióta az eszemet tudom megvolt a kislányom neve és még a gondolatát is kizártam annak hogy nekem valaha fiam is szülessen...
Igaz, én még csak kettőnél tartok, de annyi kórházi műtéten, altatáson és egyebeken vagyok túl, hogy 8 gyerekre se jutna ennyi.
Ezért is tűntem el sok időre, mert Zéténnyel remekül megkínoztuk egymást főleg az első évben, még most sem 100%os a kiskrapekom, de hát alakulunk, alakulunk.
Fogalmam sincs hogyan tovább, már rég vissza kellett volna mennem dolgozni, apa intenzív orvosként, szakvizsgára készülve képzelhetitek, degeszre keresi magát, a 3 hitelünk csak nő...na, szóval nem így terveztük a dolgot közel 3 éve, amikor belevágtunk a kistesó-projektbe és nem látom mikor jutunk el arra a szintre hogy Zéti közösségbe adható.
De mindezektől függetlenül elemi erővel vágyom egy kislányra, egyszerűen lelkileg fáj, ha egy-egy rózsaszín csattos kisbabát látok és közben iszonyú lelkiismeretfurdalásom van, hogy ez az egész Zéti féle betegség mennyire lelki eredetű?...amúgy nem, nem szenvedtem terhesség alatt, sőt, amikor megtudtam hogy kisfiú számomra is meglepő módon nem volt nehéz, tök pozitívan álltam hozzá, főleg hogy nem a 31. héten derült fény a kukijára, mint Levi fiamnál. Úgy voltam vele hogy na, majd a harmadik, de vakarom a fejem hogy ez csak a felszín volt, lehet hogy tudat alatt rávetítettem és ez hozta el nekünk a születése utáni egy éves hercehurcát?

Írtatok kineziológusokról, segítenétek nekem? Hol találok jót?

Szerencse, Brigi egy napon született Levivel! Ha nem nagy kérés, megírod hogy mi történt veletek?

Sziasztok!

Napsugár! De jó, hogy már otthon is vagytok! Apa mit szól?

Zsó! Tényleg rég jártál felénk! Ma elkezdtem visszaolvasgatni a topicot, igazából a lányos diétát kerestem, voltam egy rutin laborvizsgálaton és durván savas a vizelet ph-m, 5-ös. Szóval a lényeg, hogy érdekes volt olvasni pl, ahogy többen, pl Laura is, vagy HJu leírják a harmadik fiú előtt, illetve után, hogy nekik tutira nem lesz több babájuk. Aztán lám, már itt van közöttünk Lilla baba is és sok viszontagság után Napsugáréknál is Anna. Szóval ne add fel, még egy csomó időd van, kicsik még a fiúk! A szakvizsgák is hamarosan meglesznek, a hitelek is csak elfogynak egyszer. Bízni kell, főleg, ha te is ennyire nem bírod letenni a kislány utáni vágyat. Nekem Vácon van egy jó kineziológusom, ha érdekel megadom a számát, de Neked ő lehet messze lenne.

Sziasztok!

Szerencse, nagyon sajnálom. Sok-sok erőt, kitartást kívánok, és ölellek, az egész családoddal együtt!

napsugár, ügyesek voltatok Annával együtt, örülök, hogy ilyen jó kislányod van!

Zsó, köszönöm szépen! Az én 2. fiam se egy mintababa, finoma szólva is ő a legnehezebb a 3 közül. Még jó, hogy már van tapasztalatom, és rutinom...

SZiasztok!
Húúú nagyon szomorú vagyok ha beteg babáról hallok, nagyon sok erőt Szerencse! Nem szeretnéd leírni,hogy mi történt?
Mit nem vettek észre? A Hugom most vár babát, és 29 éves, de azon gondolkodik hogy megböketi magát? Én elleneztem de ezek után már nem tudom!

Babér azért tudom hogy lányod lesz, mert látszik a képen! És ezután úgy belelkesedtünk apával,hogy úgy döntöttünk,hogy belevágunk megint!
Azaz jövő július 24.-én lesz lányos jónás napom, amire annyi magnéziumot fogok szedni kálciummal,hogy már messziről fog látszani a savasságom:)
Addig is visszaszámlálok, és itt veletek! Már márciusba elmegyünk a czeizelhez, és akkor elkezdem a kúrákat! Pont meglesznek a vizsgáim is arra!
Tudom hamar elfog telni ez az idő, de most mindent megteszek hogy kislány legyen..

Na erről ennyit, majd jövök még, csak az új vonalzóimat ki akartam próbálni..

Seruzad hogy vagy?

Ma annyira jó napom volt, együtt voltam Dománnal egész nap kettesbe, apa elvitte a nagyokat csavizni.. Totál felvagyok töltve! Azt hiszem kezdek ismét teljes emberré válni..és ehhez az kellett, hogy ismételten kitűzzek egy célt magam elé, a kislányt!:)

zsó, én emlékszem rád! Igazat adok mesketének, bízni kell, és nem szabad feladni. Látod, nálunk is miből mi lett...

meskete, apa a szülőszobában és azóta még párszor megkönnyezte Annát. Nem sírt konkrétan, de nem sok kellett hozzá. Persze nem szomorúságból. Boldog nagyon!

Elküldtem, mert felsírt babóca.

beze, köszi, aranyos vagy!
Miért nem mintababa? Mesélj! Ma nálunk is van valami gond. Nem akar aludni, állandóan felsír, pedig evett rendesen. Most megint a kezemben van. Ma csak rajtam alszik.

humadene,
Ja, apa gondolkodik.

Sziasztok!

Megjöttünk a nyaralásból! Nagyon jól éreztük magunkat! Sokat pihentünk, fürödtünk! A fiúk is jól érezték magukat, igaz néha volt verekedés, de nálunk ez már csak így megy bunyózni mindenhol tudnak!

Napsugár! Tiszta szívből gratulálok Anna baba születéséhez!!! Gondoltam rátok, hogy mire hazajövünk biztos megszületik!!!

Angie!!! Vááááá!!! Nagyon örülök nektek és gratulálok a pocaklakóhoz!!!
Látod akkor jön a baba amikor nem is gondolsz rá!!! Azt az asszisztensnőt meg küld el legközelebb, vagy mi megyünk oda!!!

Seruzad!!! Remélem sikerült magadban átrendezned a gondolatokat és átállni a 3 fiús létre! Lehet jobb is, hogy most már tudod így maradt időd készülni!!Itt mindenki melletted van és biztos ha megszületik másként érzel majd!!!
Anyukád iránt részvétem, biztos nem lehetett egyszerű! Ha nem baj, megkérdezhetem mi volt a baja?

Amúgy én is sokat gondolkodtam, miért vannak fiaim! De lehet, hogy tényleg összefügg azzal, hogy milyen az ember viszonya az édesanyjával, ezt már Humadenevel is beszéltük! Sajna én a lánytestvéremmel sem beszélek évek óta és az anyámmal sincs kapcs., ha találkozunk véletlen beszélünk de ennyi.
Szóval lehet ezért nincs lányom, mert nekem is ilyen rossz kapcs. lenne a lányommal!
Erre azt mondta egyszer egy kineziológus, hogy mindenképpen az anyámmal való kapcs. kell először rendeznem!

Szerencse!

Nagyon sok erőt kívánok neked és az egész családnak! Ha lesz időd gyere mesélj mi támogatunk!

Zso!! Üdv újra itt én is emlékszem rád!! Átérzem a helyzetedet, mivel nekem is sok nőgyógysz.problémám, műtétem volt! Ilyen előzményekkel nem egyszerű egy újabb terhesség! ha gondolod írj privit öntünk erőt egymásba!!

Roni, Babér nektek megy a drukk! Várjuk majd az eredményeket!
Káposzta teszt??

Humadene!! Nem semmi örülök, hogy a férjed meggondolta magát és támogat téged abban, hogy teljesüljön a vágyad és legyen egy kislányod!!

Laura! Mi van veletek?? Tündéri kis Lilla baba mit csinál? A bátyók babusgatják??

Hju! Mi újság a teszttel?? A nyaralás alatt én is ezen gondolkodtam, ha itt lenne egy kisbaba mi ketten lehet kevesek lennénk, mert akkor egy v.kinek mindig a parton kéne ülni és a picire vigyázni, más lenne az időbeosztás, stb.!

Beze! Várjuk majd a képeket Manuról!!

Meskete! Veletek is minden rendben?? Várják már a sulit a fiúk??

Most jó sok hozzászólást elküldtem, remélem senkit nem hagytam ki a fórumból!


Most magamról is írok egy kicsit, remélem nem veszitek rossz néven és majd megírjátok a tapasztalatokat! Szóval én most úgy érzem nem szeretnék újabb kisbabát, pedig itt van a sógornőm kislánya ott volt a kezemben fél éves édes, de nem indított meg, hogy nekem is kell! Ez normális??
Lehet, hogy túljutottam egy ponton, és tényleg örülök a fiaimnak??

Seruzadnak írom még, hogy teljesen átálltam arra, hogy azt nézem a barátaink fiai milyen vagányak, zselézett haj, sportcucc, én is ilyen vagány fiukat akarok majd ha megnőnek!

Babér!!

Visszaolvasva a hozzászólásokat láttam, hogy neked is a kineziológus segített anyukáddal kapcs., esetleg írsz tapasztalatot priviben?
Én voltam egynél személyesen borzasztó rossz érzésekkel jöttem ki, hogy ide soha többé mégegyszer! Aki ismerős és kedves messze lakik és csak tel. beszéltünk, de ő is azt mondta a gyerekkoromra vezethető vissza!

Meskete!

Most olvasom, hogy Marcit műteni kell sérvvel! Ez vízsérv? Nekünk is volt ilyen a nagyobbik fiamnál! Sajna nem szívódott föl így nálunk is műtét lett a vége! Altatásban történt, egy kis vágáson keresztül bevezettek egy csövet és azon keresztül szívták ki a folyadékot! Mi hála égnek aznap hazamehettünk, mert nem alhattam mellette, anyaszálláson kellett volna, én pedig nem akartam otthagyni a 2,5 éves gyereket egyedül + akkor 35 hetes terhes voltam a kicsivel, egész nap egy sámlin görnyedtem!

Napsugár is jól tette, hogy elhalasztotta a mandulaműtétet pocakosan!
Amúgy arról is van tapasztalatom ha érdekel majd kérdezz nyugodtan!

Sziasztok!

Köszönöm a fogadtatást, öröm ide visszatérni!
Tényleg ahogy itt már elhangzott jópárszor, itt „otthon” érzi magát az ember lánya a magányos, őrültnek ható gondolataival.
Meg általában szerencsére megértésre lel, ami nagyon nagy szó, mert tudom hogy a legtöbb ember soha soha nem fogja megérteni ami bennem/bennünk van.

Hú, most hogy befejeztem végignéztem és brutál hosszú regényt írtam, gondolkoztam is, hogy bemásoljam Nektek, úgyhogy sorry és túrórudi annak aki végiolvassa…J De így teljes a történetünk, elkezdtem és csak jött és jött és jött….(irul-pirul)

Pár oldallal ezelőtt nagyon megfogott amiket írtatok a fiú-lány kérdés és ezzel együtt a szeretet és odaadás kiteljesedése. Én is valahogy így képzelem el hogy sok év múlva megadatik nekem is, hogy más szemmel is még mélyebben még odaadóbban szerethessem a két Pupákomat, ha ez egyáltalán lehetséges.

Igen, igen, lehet én még csak kettőnél tartok hova sírok-rívok, de árnyaltabb a kép, nemhiába tűntem el….sajnos….

Szóval én maximálisan megértem Humanedét és azokat a bizonyos sötét gondolatokat, amik kialakultak benne szülés után, én hosszú hónapokig örlődtem, ördögi kör volt az egész. Humanede, nagyon szuper hogy férjed meggondolta magát, teljes szívemből drukkolok nektek jövőre és felnézek Rád, mennyi energiád van ennyi csemete mellett. Én is kézműveskedem, főleg éjjel, és tudom mennyire kikapcsol, hogy vmi MÁS-t csinál az ember….úgyhogy hajrá, hajrá!

Szóval a történet lényege, hogy én az első gyermekemet is lánynak vártam, egyszerűen meg sem fordult a fejemben hogy nem az. Mivel születésem óta tudom, nekem csak lányaim lehetnek, én fiúval semmit nem tudnék kezdeni…J
Ehhez mérten Zselykének hívtuk, drága jó nagymamám is a halásos ágyán Zsuzskázta, édesanyám után akit 2 évesen veszítettem el (itt jön be a képe az anya-lánya viszony, nem tudom, nekem milyen lett volna, ha van mellettem édesanya, s hogy ez befolyásolja-e hogy nem jött össze kiscsaj nálunk)…nagyon későn derült ki hogy Ő biza nem kislány. Egy világ omlott bennem össze, persze úgy tűnt hamar túlteszem magam ezen, aztán még örülni is tudtam, de a nagy kérdőjel ott maradt. Számomra annyira hihetetlen volt hogy még amikor a kezemben tartottam akkor sem hittem el hogy fiú Levim….sokkal nehezebben emésztettem meg mint Zétit!
…és sírt, rengeteget sírt, nem értettem a 24 órából 20at végigordított. 5 orvos küldött haza minket, kerek 9 hétig a poklot jártuk, míg végül kórházba kerültünk, és ott szombat hajnalban meg is műtötték pylorus stenosissal. Állítólag ez nagyon gyakori baj fiúknál, csak legtöbb esetben mérhetetlen fájdalommal jár, kólikával de csak beszűkül a gyomor, nem záródik el és a 4-5. hétre el is múlik, mert addigra kitágul a gyomorgyűrű. Hát nálunk elzáródott….és nagyon rémes volt odáig az út, mivel csak küldözgettek ide-oda, aztán meg nem akarták megműteni stb stb…
Mindegy a történet itt igazándiból azért fontos, mert mára kutya baja, megműtötték, szép daliás, okos, csodás 4 éves fiúcska kerekedett belőle, akinek az égadta világon semmi baja nincs, hacsak azt nem vesszük, hogy tényleg nem bír a fenekén megülni.J
Aztán nagyon, nagyon vágytam egy kislányra, tényleg…de valahol ott motoszkált bennem hogy mi lesz ha fiú lesz…és ott akkor nem is nagyon érdekelt, már el is tudtam volna fogadni, mégis ahogy babás lettem újra, a vágy felerősödött és bizony kislányt vártam. Szerencsére itt már a 18. héten kiderült hogy fiú, lényegesen könnyebb is volt elfogadni. Nem hiszem, hogy éreztettem volna Zétivel pocaklakó korában hogy kislánynak vártuk, minden simábban ment. A szülés sem volt egy akkora horror, programozott császár volt, tehát minden nagy boldogság lett volna, HA:
Zéti a 4. héten abbahagyta az evést. Nem keveset evett, hanem semmit, spontán kiszáradt és elkezdődött a hosszú hónapokig tartó rémálom. Kórházhegyek, infúzió, fejlődésneurológia, gasztró és senki, SENKI nem tudta, tudja mi a baja. 3 hós korában hazaengedtek, feladták a dokik!!! Ott volt két olyan hónap, amit senkinek sem kívánok, ugyanis, csövekkel kellett etetnünk itthon. Bizony, 3 óránként előbb egy próba hogy eszi-e és ha nem, és általában nem tette, akkor az orrán keresztül szondáznom kellett. És igen, abban az időben sajnos szednem kellett nyugtatót, és minden este komolyan elgondolkoztam, hogy én okoztam ezt a kárt, azzal hogy kislány korom óta kislányt akartam? Miért velünk történik ez?
Emellett hogy nem evett, amit mégis sikerült belediktálni, nagyrészt kihányta, szóval napi 12 etetés volt és ebből 8-at visszahányt. Igazándiból elmondhatatlan az az egy év, nem láttuk a végét, nem tudtuk mi lesz, később a darabos kaját nem tudta lenyelni, felmerült a nyelőcsőszűkület, de mellett a refluxra fény derült, így ha lett volna szűkület, sem tesznek ellene, mert a refluxot felerősíti egy esetleges nyelőcső tágítás.
S akkor még ott volt a lelki része is, hogy mivel mosolygós , csodás, pufi kis bébi volt, ezért aki nem látta testközelből a napjainkat, az konkrétan tagadta hogy bármi baja lenne. S sajnos édesapámon kívül a család nem jött, nem segített, így maradt az hogy heti bontásban hallgattam, nincs a gyerekemnek semmi baja, hiába járkáltunk úgy be a kórházba kiszáradással, mint a visszatérő lelkek….ez az a része a történetnek amit a mai napig nem tudunk feldolgozni, és kihat a családi kapcsolatunkra is sajna.
Tavasszal végre a 6. orvos elvállalta hogy altatásban endoszkópizálja Zétit, sok nem derült ki, csak amit eddig is tudtunk, pocakban gyulladás, erőteljes reflux és valószínűleg, bár ez nem bizonyítható, de motilitás zavar a nyelőcsőben, emiatt nyel nehezen és hány(t) sokat, megfordul a nyelőcső lefelé történő mozgása evés közben….
Mostanra a helyzet rengeteget javult, már picike szilárd falatokat tud enni, köszöni szépen jól van, huncut, iszonyú akaratos és igazi pasi. Sajnos eléggé bunyós és nem hajlandó megszólalni, én váltig állítom, hogy az elmúlt időszak rányomta a bélyegét és joggal haragszik a világra, szóval nem az a barátkozós, mosolygós kisember, de én végletekig megértem, elképzelem neki milyen lehetett ez az egész kínzás!

Úgyhogy a lényeg, hogy mindkét fiú gasztros bajjal küzd/küzdött, ezért is rettegek mit hozna a harmadik bébi magával, hiába próbál meg az ember pozitívan gondolkozni, ilyenkor azért nehéz….de még ez sem törte meg a kiscsaj iránti vágyamat, csak takarékra tett.

De érdekes az élet, mert amikor az ember beleélné magát, és mármár megadná magát, azért a Sors, Jóisten, kinek hogyan tetszik, néha küld egy jelet. Nekünk most jó ideig nem lehet babánk szerencsére vagy sajnos? Nem tudom, egyenlőre még nem döntöttem el, de tény, hogy az elmúlt két év az én egészségemet is megnyírbálta, szóval először azt kell helyretenni….erről jut eszembe jár vki innen a mensmentisbe??

Amúgy ez az egész hasbaszúrás dolog: én úgy vagyok vele, hogy még ezek után is kétség gyötörne, mert annyira kevés betegséget szűr ki, nálunk pl mindkét esetben negatív lett volna…úgy gondolom, hogy ezt mindenkinek magának kell eldöntenie, szükséges-e, tud-e utána lépéseket tenni az eredmény függvényében, s ha igen, utána hogy élné meg. Írtó nehéz ez az egész, annyira, hogy egyenlőre nem is tudom én mit lépnék egy ilyen helyzetben, ha tanácsolnák…

Meskete, köszönöm Neked külön a bíztatást és a felajánlást, Vác tényleg elérhetetlen lenne, de majd ha arra a környékre költözünk egyszer…J

Tina, aranyos vagy, köszönöm, öntsünk, öntsünk! Én még a magam részét most kezdem, úgy értem a dokis kanossza-járást, most hogy Zétivel már nem kell kéthetente futkosni….

Seruzad, annyira helyes kis kópé az albérlőd!J

Beze, igen, el tudom képzelni milyen lehet, Levit le sem lehetett rakni, mivel gyomorszáj-szűküklete volt, ezért keveset tudott egyszerre enni, az is nyomta a pociját, de napi 11-12 alkalommal szopott főleg éjjel, szóval Ő volt az ölbebabák mintaképe. Zétit meg a refluxa miatt nem szabadott letenni evés után legalább 40 percig, mert akkor tutti mindent visszahányt. Szóval átérzem és kitartás, lesz ez sokkal könnyebb is! Legjobb barátnőm kisfia pl kifejezetten kényes az ölben levésre, feküdni, nézelődni szeret, szinte a kajákon kívül nem is lehet babusgatni. Számomra hihetetlen , hangja nincs, simán elvan születése óta ha leteszik és otthagyják pár játékkal, vagy a nagy diófa leveleit bámulva….mondtam is barátnőmnek hogy ha tizet szülnék se lenne ilyen gyerekem sztem!J

Na, tekintve hogy ma grill-buli lesz nálunk, immár a hatodik másfél hónap alatt, mennem kell előkészíteni a terepet, amíg a fiúk alszanak….meg amúgy is lassan betelik a fórum tárhelye is velem….

Sziasztok!

Szerencse, nagyon sajnálom a dolgot!
Kitartást nektek!
Tényleg, ha úgy gondolod, írd meg nekünk mi a baj és gyere beszélgetni, hátha könnyebb lesz kicsit.
Sajnos, tényleg nem minden rendellenességet szűr ki a chorion.
Például Benim gyenge izomzattal született + mindkét kezén nem tudta kinyújtani az újjait, mert hosszabbak az ujjai, mint az inak.
Tudom, ezek kis dolgok, de születésétől folyamatos a gyógytorna, Dévény masszázs (ami egy csoda) HSG (Meskete , te tudod milyen az) . Mára már utolérte társait, de kemény 4 évünkbe telt.
Szerintem ezt sem tudta volna kiszűrni a szúrás, bár, ha kimutatták volna, hogy gyenge az izma, akkor sem vetetem el, tuti.
Szerencse, sok-sok erőt kívánok neked.

Aprooka, nem semmi a történeted.
Jó, hogy jöttél!

Bocsánat, kelnek a fiúk.

nbbbbbb

Sziasztok!

Andi! Nagyon jók a képek! Domán irtó cuki!!!!! Meg kell zabálni, komolyan!!!! A többiek is nagyon jó fejek!!! A torták megint nagyon jól sikerültek!!!! Ügyes vagy!
Örülök az elhatározásodnak!!!! Akkor jövőre tényleg együtt babásodhatunk! Bár én még jövő tavaszra csak a felkészülés elkezdését tervezem. Bár elég nagy kavar van a fejemben ezen a téren, mikor is, hogyan is, akkor most mi a tuti. Eddig totál meg voltam győződve, hogy a Czeizel módszer az igazi. Aztán most egyre jobban kirajzolódik, hogy talán mégis a szervezetünk összetétele, a táplálkozás, hogy milyen közeg várja odabent a hímivarsejteket fontosabb, mint az időzítés. Legkevésbé a Hold és Jónás dolgokban hiszek, de valószínű azt is próbálom majd figyelembe venni amennyire tudom, hogy mindent megtegyek az ügy érdekében.

Zsó! Nagyon kemény, amit írsz!!!! Nem tudom hogy tudtátok végig csinálni! Én úgy gondolom semmiképp sem azért történtek ezek a dolgok, mert TE kislánynak vártad a fiúkat! Ennél mélyebbre gyökerezik az egész, szerintem az anyukád elvesztésével kapcsolatos. Az anyakép, a minta hiányával és talán az elvesztésének a feldolgozatlanságával, amiről szintén nem te tehetsz, talán a környezeted sem, hiszen nagyon kicsi voltál. Persze én nem vagyok pszichológus, de mindenképpen jót fog tenni, ha felkeresel egy kineziológust, vagy egy családállító terapeutát. Ha a hókuszpókusz részében nem is hiszel majd (az nekem is furi volt, mikor az energiákat rendezgette körülöttem és kalimpált, de a többi dolog teljesen rendben volt)

Angie! A fogyatékosságok többféle eredetűek lehetnek. Vannak genetikai eredetű betegségek és vannak úgynevezett környezeti ártalmak hatására létrejövő rendellenességek, pl vírusok, bacik hatására egy méhen belüli fertőzés következtében, pl a toxoplazmózis, vagy kemikáliák (pl alkohol, kábítószer stb) hatására. Plusz létrejöhetnek még méhen belül olyan állapotok, aminek következtében sérülés jöhet létre, így méhen belüli oxigénhiány, agyvérzés stb. Ez utóbbiak a születéskor is létre jöhetnek. A chorionbiopszia és az amniocentézis magzati kromoszómavizsgálat, ami azt jelenti, hogy a genetikai betegségek kiszűrésére alkalmas. De mivel rengeteg ilyen betegség van ezért alapesetben csak egy-két leggyakrabban előforduló betegségre szűrnek, lsd. Down-kór. Ha előfordult már a családban valami különleges, genetikai eredetű betegség (egyik barátnőm harmadik gyereke policisztás vesebetegséggel született és bele is halt), vagyis öröklött a dolog, akkor a következő terhességkor kérhető a vizsgálat erre az adott betegségre. De ez drága is és időigényes is. Szóval a szúrós vizsgálat igazából arra tud választ adni, hogy épek-e az adott magzat kromoszómái, nincs-e törés, cserélődés egyéb szerkezetbeli eltérés.
Beni nem ebbe a csoportba tartozik, az izomtónus eltérései főként különböző mértékű oxigénhiányos állapotokra vezethetők vissza, akár méhen belül pl egy kis lepényleválás, vagy a szüléskor egy enyhe oxigénhiány. Hiába is szúrattad volna meg magad, ez akkor nem derült volna ki.
Szerencséék kapcsán nekem az jutott eszembe, hogy talán fenilketonúriás lehet a kislány, mert úgy írta Szerencse, hogy 9-én született és most derült ki, hogy beteg, vagyis 10 naposan. Azaz az újszülöttkori szűrővizsgálat eredménye lett rossz? Na, de ez csak találgatás. Ha úgy gondolja úgyis elmondja majd nekünk Szerencse!

Meskete!
Genetika. Amúgy 1-én született, csak az eredmény 1 hét alatt lett meg. Megírom priviben, ha gonolod.

Bocsi mindenkitől, de ez nem zárt fórum, ismerősök is olvasnak, nem akarom az egész világ felé kitárni a bajomat. De ha gondoljátok, akkor priviben megírom, akit érdekel.

Angie!
Látom, idő közben te is bepocakosodtál! Gratulálok hozzá! Vigyázz nagyon magatokra!
Sajnos mivel genetika, ezért ez nekünk nem x év fejlesztés lesz, hanem egészen addig, amíg él. És a genetikát a hasbaszúrással meg lehet állapítani.

Humadene!
Nagyon jók a képek!

Meskete, köszi a bővebb kifejtést!

Humadene, nagyon édesek a fiúk, mind egytől egyig!
A torták pedig valóban mesterművek!

Szerencse, köszönöm a jó kívánságot.
Természetesen érdekel mi történt és igazad van, hogy nem írod le nyilvánosan. Várom leveled és sokat gondolok rád!
Te csináltattál kombinált tesztet?
A 12. heti genetika hol volt? kórházban?
Én ezen agyalok már, hogy nagyon szeretnék elmenni az Istenhegyire, valószínű el is megyünk, csak még gyűjteni kell rá.
A chorion-on is folyton gondolkodom.

Ma este lesz az első vizsgálat a dokimnál, mert nem bírom kivárni a szept.7-ét a kórházban.
Tudnom kell, jó helyen van-e.
Csak hát ez nem tesz jót a pénzgyűjtésnek, de fő a nyugalom.

Sziasztok!

Hogy teltek az ünnepek? Kenyérsütére jutott vknek ideje? ..nekem nem, de néztem ismerősöknek igen, és olyan ínycsiklandozóan néztek ki!:-)

Angie, ez az izomgyengeség is gondolom jó sok nehézséggel járt. S nagyon nagyon jó, hogy sikerült leküzdeni. Közösségbe illeszkedésnél jelentett vmi hátrányt? Örülök hogy már jól vagytok.

Meskete, én már annyira megzavarodtam ettől a sok sok módszertől, meg hogy kinek mi hogyan jött be vagy sem (lányos praktikák), hogy azt sem tudom hogyan álljak neki majd 4-5 év múlva...úgyhogy majd figyelem a most babásodni készülőket.
Köszi hogy leírtad hosszabban a lehetséges okokat a betegségekre, most így olvasva, hát..na, nehéz, mert tényleg rengeteg dolog történhet. Adott esetben pl. nálunk a pylorusnál még nem tudják az okokat, tény hogy minden 1000. magyar fiúgyermeket érint, ami belegondolva azért nagyon sűrű...s csak találgatnak, de az biztos hogy valamilyen szinten genetikai is állítólag. Zétinél meg az a nagy bökkenő, hogy mivel fogalmuk sincs és nem is volt, mi áll a háttérben, ezért azt sem tudták mi ez, honnan jött, mit lehet vele kezdeni...na, egy ilyen betegséggel meg aztán kezdjen vmit az ember lánya...

Humadene, nagyon szépek vagytok, Domán nagyon huncut szemű, gondolom már most jó humora van. Nekem Detrére hasonlít leginkább. a tortáid meg tényleg egyediek és csodásak. Jók ezek a kettesben eltöltött napok.

Szerencse, továbbra is kitartást kívánok Nektek, s engem is nagyon érdekel, hogy mit találtak Briginél a dokik. Illetve hova küldtek tovább, van-e jó orvosotok, hogyan tovább....köszönöm ha megírod!

Szép Napot Nektek!

Zsó, köszi!
Inkább csak a lelki része volt nehéz, hogy állandóan kontrollra járni, gyógytornára, ahol akarva-akaratlanul láttam sokféle betegségben szenvedő gyermeket, egészen súlyos fogyatékossággal élőket is, ami engem nagyon megviselt.
A problémánk ehhez képest "semmi"
Korai fejlesztést kapott és mire oviba ment, már megerősödött.
Ő 4 évesen kezdte.
Persze, nem olyan erős, mint a többiek, az egyensúlyát is hamarabb elveszti, mint mások, ezért nagyon féltem, le ne lökjék őt valahonnan a többiek.
A legjobb döntés volt , hogy korán kapott kistesót, mert Dani sokat húzza előre.
Beni a kezdeti gyengesége miatt sokkal megfontoltabb, mint az átlag.
Nem megy bele veszélyes helyzetekbe, inkább tart mindentől.
Dani a bátrabb és sokat segít neki.
Igaz nagyon nehéz volt pocakosan hozni-vinni Benit a foglalkozásokra, de megérte.

Zsó, nagyon kemény lehet/lehetett Nektek, az ember el sem hiszi hogy mi mindent kibír. Én sem hinném hogy magadat kellene okolnod, biztosan nem azért lett baja a fiaidnak mert Te annyira lányt akartál.
De bennem is van egy ilyen érzés, már korábban írtam is, hogy félek hogy emiatt a görcsös lány-akarás miatt megver a sors...pedig tudom hogy nem, de mégis bennem is megfordulnak ilyen gondolatok.

Szerencse, én nem tudom olvasni a privimet, de nagyon sok erőt kívánok Neked. Tudod elgondolkodtattál, én is 34 éves vagyok, lehet meg kellene csináltatnom a choriont...Neked egyébként minden eredményed, uh, vérvétel teljesen rendben volt? bocs a kérdésekért, nem lehet könnyű erről beszélni, főleg nem így nyilvánosan, megértem ha nem is válaszolsz.

Angie, akkor Te is megjártad a hadak útját.
Tudjátok amikor az ember ilyen dolgokkal szembesül, elgondolkodik hogy milyen butaság a neme miatt izgulni, amikor az egészség a legeslegfontosabb a világon.

Napsugár!

Nagy-nagy gratula Anna babához!!!!!!!!!

Angie, igen a Dévény torna tényleg csúcs. Amikor mi kezdtük az egész hercehurcát és még nem tudtuk mi a baj, akkor szóba került a letapadt nyelv miatti szopóizmok gyengesége. Jött is pár héten keresztül egy Dévényes nő, igaz, rémes volt hallgatni a kicsi babám sírását, de közben meg tudtam hogy csak jót tehet.
S igen, amit írtál, amellett hogy az ember a saját porontya miatt aggódik, ott az a sok sokkal súlyosabb eset, vagy olyan emberi történetek, ami miatt akarva akaratlanul depis lesz az ember, főleg ha heti szinten találkozik vele. Mi 4 kórházi osztályt jártunk meg, többek között együtt sírtunk vagy hatan egy anyukával, akinek májbeteg volt az alig egy éves kisfia és itthon már nem tudtak mit tenni, azt mondták 6-7 hete van hátra ha Németországban nem tudnak segíteni, de a TB nem akarta támogatni....abban a pár napban küzdött az egész Klinikák gasztros stábja hogy megkapják a támogatást és utolsó előtti nap sikerült!!! A másik rettenetesen megható és döbbenetes élmény a Margit fejlődésneuro osztálya, a legtöbb koraszülöttet oda viszik, ha kikerülhetnek a Szülészetről. Tehát itt 4-6-8-10 hetes Picúrok vannak, de még 2 kiló alatt, vagy akörül. Hihetetlen látni a küzdelmüket, élni akarásukat és persze a dolgozók erőfeszítéseit, ami persze hordoz sok sok negatívumot, de ez eltörpül amellett amit az ember ott átél.

Roni, igen fura érzés amikor az ember a saját határait tapasztalja....akkor Te tudod milyen önmagadat okolni, még ha csak néha jön elő ez a gondolat, akkor is nagyon vacak.
Nálad amúgy minden rendben? Istenhegyi szóba jön?

Seruzad, mikorra is vagy kiírva?

Meskete, most olvasom ezt a felrántásos dolgot, juj! Megértem hogy írtó mérges voltál! Nekünk ugyan nem kellett rántani, de amikor fürdés után húztuk egyszer csak felszaladt Levivel és picit vérzett is. Most hogy van a nagylegény? Fájlalja még? Elvileg ami nagyon jó rá, az a körömvirágkenőcs, lehetőleg nem a fehér, hanem a zsíralapú, pl a primavera. Semmiképp se kend hámosítókkal (neogranormon, sudo és társai, mert az pont a hámosítás miatt ellenkezőképp hat. ) A lazításra meg elvileg a ftorocort-ot szokták írni, ez szteroid, ami megosztó, pont most volt egy cikk hogy a helyi szteroidok egyáltalán nem csinálnak semmi rosszat. Ugyan én ezt nem hiszem el teljesen, de ha választani lehet hogy egy 4-5 hetes ilyen kenőcskúra vagy egy vágásos műtét, ami után azért lehet gubanc, akkor én a kenőcsre szavazok, de ezt sem szokták 3-4 éves kor alatt...
Te pontosan mivel foglalkozol? Pl ilyen kérdésekkel hogy beszédfejlődés, lehet Téged megkeresni?:-)

Húúú...Jól lemaradtam. Olvasok, majd jövök!

Andi, a fiúk tüneményesek! A tortáid meg miért nem itt vannak nálunk?