Anno én Nórival kezdtem, azaz Őt kerestem fel, de mondta, nem ér rá és majd felhív pár nap múlva... A mai napig hív... Nekem meg ebből az jött le, hogy ennyire "figyelmes". Ekkor kerestem meg a másik ajánlott szülésznőt, Babit. Magdikáról csak jót olvastam, de a dokim szerint pont emiatt annyira leterhelt, hogyha pl. mással van egyszerre szülésed, nem tud ketté szakadni és a figyelme is lankadozik, mert persze próbálna száz felé lelkiismeretes lenni, de ez emberileg lehetetlen. Így Őt emiatt nem javasolta. Mondom, nekem Babi bejött, ha esetleg érdekel a száma szólj, megadom, hivatkozz rám, tudni fog mindent
Aztán leültök és szerintem az is tisztázható, mi van egy esetleges császárnál.
Én nem bántam meg, hogy fogadtam, végül is a dokim is lelkiismeretesen járkált be, de végig Babi volt bent, hozta az alternatív cuccokat, ott volt, sőt, amíg a 3 napot bent töltöttük, akkor egyik éjjel Ő volt az ügyeletes, férjem még este 10-kor is bent volt velünk (ami most már nem lesz, ugye), és mondta, ha akarjuk, aludjon bent.... Bent is aludt, de nem a másik ágyon, hanem mellettem. Meg minden nap bejárt és rákérdezett, hogy vagyunk.
A csecsemősöknek néha van stílusuk, de pl. én a 3 nap alatt egyszer vagy 30 percet sírtam a csecsemősöknél az ajtóban és ott mostak fel engem lelkileg (nem jött a tej és azt sem tudtam merre van az előre emiatt etetés kapcsán...), meg Dóri akkor már persze éhes volt.... és egyik este csak sírt, sírt (mentségemre legyen, nem értettem, hogy éhes, azt hiszem szépen szopizik....), az egyik csecsemős jött és adott tippeket, segített, visszajárt, míg hajnali 1-kor zokogtam már a fáradtságtól és megkértem, vigyék el, Ő meg mondta, jobb is lesz, mert a gyerek már miattam is frusztrált... A lényeg, hogy 3. nap kapott tápot és rendben alakult az életünk, szegénykém csak éhes volt, de ezekből tanultam és most már ha nem lesz a kórházban még tejem, akkor is kap tápot, nem éheztetem.....