ANgie: Nagyon szorítok! Szerintem a sors tudja, hogy neked ez mennyire fontos, és hogy 3-nál több nem lehet, emiatt bízok abban, hogy megajándékoz egy kislánnyal. De ha kisfiú lesz, akkor te legalább nem leszel olyan "hülye" mint én.
Magamról: Ma éjszaka se aludtam sokat, próbálom feldolgozni az eseményeket, Szabival szerencsére könnyebben megy, elképesztően rendes. Rájöttem, hogy nagyon beleéltem magam abba, hogy kislány is lehet, hogy bedugtam a fejem a homokba és azzal védtem magam, hogy nem akarom tudni a nemét.
Andi sorai is mindig eszembe jutnak, hogy inkább tudjam meg az igazat és ne csalódjak... tökre igaza volt, de azt továbbra is tudom magamról, hogy ha a kezembe lesz elolvadok majd a boldogságtól.
Azt hiszem nekem az a sorsom, hogy lemondjak erről a kislány utáni vágyamról és ne kergessem, mert ebbe bele lehet hülyülni. Mint írtam a 4. babához úgy állok hozzá, hogy lesz ami lesz. Persze bedobom a jól ismert praktikákat, ugyis majd diétáznom kell, hogy a felesleget leadjam, kb. fél év múlva. Aztán meglátjuk. Szerintem fel tudom dolgozni és elengedni ezt a görcsös igyekezetet egy lány után és korlátozom egy egyszerűbb vággyá.
Biztos írtam már, hogy nekem nem volt anyukám, mert kb. 8 hónapos voltam, amikor kórházba került és nem voltam 2 éves, amikor meghalt. Egész életemben nő(k) nélkül éltem, apukám nevelt fel, aztán jöttek az udvarlók, a férjem és a fiaim. Lehet, hogy ez is sorszerű, hogy nem élhetek nővel. Kicsit furán hangzik, de lehet. Kineziológuson én is agyalok, mert kicsit könnyebbé teszi a lemondást, illetve feloldja ezt a problémát.
Ha itt lesz a kicsi ugyse lesz időm ezen agyalni, csak most rágódom még egy kicsit...
Angie, én nem nézlek hülyének én is félnék a császártól, emiatt nem lesz gond, majd meglátod, a lényeg, hogy legyen baba most a pocidban. Szerintem a sors, illetve a Jóisten tudja, hogy kinek mit szán, mit bír, miben kell fejlődnie stb. Te bátor vagy, mert a két császár után is azt mondtad, hogy vállalsz még egy babát, szerintem ez nagy dolog!
ÉN világ életemben sok gyereket akartam, csak így alakult, hogy mostanra jött a 3. A férjem úgy kezdte, hogy max. 2. most már ott tart, hogy rendben 4. Tőle ez az óriási dolog, néha úgy érzem, őt se kéne terhelnem ezzel... Ő szeretne utazgatni, kettesbe lenni velem, jókat beszélgetni, de ezt a babák mellett nehéz összehozni. Neki ez a nagy áldozat, míg nekem a gyerekek nem okoznak nehézséget.
Napsugár: neked is köszönöm a lelki támogatást. Már nem emlékszem, hogy ti annak idején alkalmaztatok-e valami módszert, vagy csak egyszerűen a peteérés előttre időzítettétek. Ezen is végigmentem, de mi 26-án voltunk együtt és előtte sokszor, úgy mint Juditék, és 29-én volt pozitív az LH. Sajnos azt nem tudom nálam mikor van a repedés, de gyanítom, hogy szerencséhez hasonló is lehetek, ez alapán nálunk nem jött be a módszer, ahogy Juditéknál, meg talán Beze ti is így próbálkoztatok. 30-án este még együttvoltunk, az 31-re mutathatna babát, de az uh-k alapján mindig a 29-e jött ki, napra pontosan. Hát nem tudom, szedtük mi is a magnéziumot, a kálciumot. Savasítás ugyan nem volt és diéta sem, inkább fiúsan ettem...
Bocsának megint az untatásért. Csak most nagyon egyedül érzem magam, pedig sokan vagyunk és még a hasam is foglalt.