sziasztok!
julcsi: most hanyagolom a moshatozast, mert kikeszitett a kanikula, mostmeg a hasfajas
es nincs idegrendszerem.....
hoztam vegre szulestortenetet es fotot
2012. június 26-ra voltam kiírva.
Tekintettel az előzményekre, már hamarabb be kellett feküdnöm a kórházba, de szerencsére nem az előre beígért 10 hétre, csak május 30-n, az utolsó hónapra. Mivel panaszom nem volt, így a hétvégékre hazamehettem. Így volt ez június 9-én, szombaton is.
Apa bejött reggel a kórházba, és hazamentünk. Nagyon jó volt a hétvége, nyári meleg. Sokat pihentünk, ettünk, sétáltunk és én nagyon örültem az otthoni kényelmes ágynak a kórházi után
Szombat este a Ráday utcán megnéztük a portugál-német meccset (épp foci EB zajlott) Isabellékkel, sajnos Portugália vesztett, Lua majd kiugrott a hasamból ahogy Apa hangját hallotta szurkolás közben. A vasárnap hasonlóan telt, és délután 5-re kellett visszamennem a kórházba, CTGre. Rendben volt, Lua szépeket mocorgott. Apa hamar otthagyott minket, ment még bringázni. Megbeszéltük, hogy a következő hét elején megszülöm a babát, hogy legközelebb már Luával mehessek haza….Nem gondoltam, hogy be is jön.
Jóslófájásom még egy sem volt, a nyákdugó sem ment még el. Méhszájról nem voltak infóim, mert a 28. hét óta nem nézték. Este vacsi után még beszélgettünk a csajokkal a szobában, felhívtam anyuékat és Apát. Aztán 10 körül elaludtam.Hajnal 2kor arra riadtam fel, hogy valami nagy adag meleg cucc kifolyt belőlem. Gondoltam a magzatvíz lesz, nagyon izgatott lettem. Elmentem WCre, kifolyt még egy pici átlátszó adag, aztán semmi, így visszafeküdtem. 10 perc múlva újabb adag landolt az ágyban, úgyhogy kimentem a nővérszobába. Hívták az éjszakai ügyeletest, aki először is közölte velem, hogy legközelebb ha ilyen van nem kelhetek fel az ágyból, hanem hívni kell a gombbal a nővért. És ha otthon lettem volna, oda is kijönnek
? Na mindegy. Megvizsgált, zárt méhszáj, szivárgó víz, irány a szülőszoba! Összepakoltam még a cuccaimat a kórteremben, hogy ne Apának kelljen, aztán tolószékkel letoltak. Mondtam ki az orvosom és a szülésznőm, és kaptam egy egyszemélyes szülőszobát. Hívtam Apát – szerencsére felvette a telefont, bár értetlenkedett egy sort félálomban, hogy most pontosan akkor mit is szeretnék, hogy mit csináljon….
Az ügyeletes szülésznő bekötött egy antibiotikumos infúziót, és vett vért amit észre sem vettem, mondta, hogy várni kell a fájásokra, addig nem szólnak se az orvosnak se a szülésznőnek (ez hajnal 2.45kor volt). Közben Apa megérkezett kék kórházi felszerelésben, jól állt neki
3.20kor leesett a baba szívhangja 100 alá és miután 1 perc múlva sem ment feljebb, és senki sem jött be a szobába – pedig elvileg kint figyelik monitoron az összes CTGt…- szóval hívtam az ügyeletes szülésznőt, jött az orvos is. Megvizsgált, semmi fejlemény, szívhang felment újra és szép is maradt végig, így vártunk tovább.
Hajnal 5kor megérkezett a szülésznőm, sehol semmi fájás. Megvizsgált, semmi tágulás, de a víz szivárgott folyamatosan. Mondta, ha ideér az orvosom majd eldönti mi legyen, de valószínűleg be kell gyorsítani majd a dolgokat, mert folyik a víz. A doki 7 körül ért be, ő is megvizsgált, na ez marhára fájt. Közölte, hogy semmi tágulás és a méhszájam az égben van hátul és fent. Tágító zselé lett a döntés, amit 8.15kor raktak fel (ez nem fájt), és azzal 2 órát feküdnöm kellett. Indultak fájások a gép szerint, de nem éreztem őket. Alig vártam, hogy leteljen a 2 óra,mert nagyon mentem volna pisilni, és feküdni sem volt túl jó. 10.30 körül újabb szülésznői vizsgálat, 1,5cm halleluja! viszont azt mondta, hogy még ott a burok a baba feje alatt, azért nem haladunk sehova. Hívta az orvost, egyetértett, és még vizsgálat közben 10.40kor burkot repesztett. Ekkor ömlött a víz. Mostmár felállhattam, és állva kezdtem vajúdni. Az orvos azt mondta 10.40től indul a vajúdás hivatalosan, szóval ehhez képest gyors szülés volt. Megindultak a 3 perces fájások, nagyon erősek. 11.30kor kaptam popsiba valami szurit és akkor indultak a pokolian erős összehúzódások. Itt már nem tudtam beszélni sem, csak támaszkodtam Apán. Már azt hittem, hogy mehet a kitolás annyira szenvedtem, és mintha jött volna az inger is. Apa hívta a szülésznőt. 6cm-nél jártunk. Nagyon hosszúnak tűnt az egész, pedig csak 2 óra volt az egész vajúdás. Gyorsan ment a tágulás, egy idő után már nem bírtam állni se, le akartam feküdni, de az alig ment még segítséggel is. Magas volt az ágy, mármint ahhoz képest hogy közben szét akartam szakadni..Nagy nehezen sikerült felmászni olyan 13.30 lehetett. Itt már nem emlékszem teljesen tisztán a dolgokra, azt tudom, hogy vizsgáltak, a fájások közt már nem volt szünet, egybefolytak, és hogy Apa tartotta a fejemet. 13.45kor kezdhettem a kitolást. A tolófájások közt csak annyit tudtam mondani, hogy szét fogok szakadni
Nehéz volt követni a szülésznő utasítását, hogy mit hogyan, hiába értettem. Közben Apához beszéltem (angolul) de a szülésznő rámszólt, hogy ne erre pazaroljam az energiámat. Aztán sikerült végre befelé koncentrálnom, becsuktam a szememet és egy fájás alatt toltam 3-4x, így kb 3 fájás alatt meglett Lua. Vágni kellett picit. Nem sírt fel azonnal, így csak annyit tudtam kérdezni, hogy él-e, nagyon megijedtem? Pár másodperc után felsírt, rámtették és szopizott. Apa és én is sírtunk a boldogságtól. Elvágta a köldökzsinórt, és elvitték lemérni. Addig engem „rendberaktak”. A lepény gond nélkül egészben megszületett 1 fájással, aztán jött a varrás, ami kb rosszabb volt mint a kitolás, de túléltem. Mire kész lettem Apa és Lua már ott voltak, és 2 órát hármasban töltöttünk el. 2012.06.11. 14:08, 3380g, 51cm
Mikor letelt a 2 ora, Luát elvitték az intenzív részlegre megfigyelni kb negyed órára, mert több mint 12 órával azután született, hogy a víz folyni kezdett. Közben én lezuhanyoztam, Apa összepakolt a szülőszobán és aztán a saját lábamon átballagtam az osztályra. Közben megérkeztek apuék is, én hulla fáradt voltam, de az izgalomtól csak este 8 körül aludtam el.
Hétfőn született, pénteken mehettünk haza (besárgult Manócs is 1 nappal tovább kellett maradnunk), de így is tartottam magam a megállapodáshoz és erre a hétvégére már hármasban mehettünk haza