Na, megjöttünk Győrből. Szuper jó volt, de sajnos Babee-val elkerültük egymást.
Az elmúlt két napot végig gyalogoltuk kb, de a hastartó pántnak köszönhetően semmi bajom. Na jó, a bal bokám kicsit bedagadt ma estére már, de hastájékon minden ok.
Én úgy gondolom, hogy az emberek sokszor szednek fölöslegesen gyógyszert, amikor nem kéne. Na, meg ugye sokszor ugyanaz a hatóanyagú cucc triplájába kerül, mert reklámozzák.
Én hiszek a gyógynövényekben, az aromaterápiában és a homeoban is, bár utóbbi nekem sokszor macerás a sok szabály miatt. képtelen vagyok figyelni, hogy kaja előtt, után, fogmosás után,... Na, meg sokszor inkább az aromaterápiát választom, ami meg kizárja a homeot. Viszont amikor Samu kő lila fejjel megszületett, másnap amint a kezembe került, itattam vele babavízben feloldott arnica-t, és döbbenetes volt a változás. Aki ott volt látogatóban, nem hitt a szemének, hogy 1 óra alatt mennyit halványult a véraláfutás.
Ettől függetlenül nem vagyok az az elvetemült ősanya típus, szóval ha a doki felír valamit, azt beveszem/beadom a gyereknek. Sőt, a lázát is csillapítom, mert nem bírom elviselni, ha szenved, még ha tudom is, hogy pl a László Kórházban 39 fok alatt nem adnak lázcsillapítót.
Az ingyenes nem kötelező oltást is beadattam, viszont a bárányhimlővel még mindig bajban vagyok, egyszerűen nem tudok dönteni.
Mágnes, tényleg nagyon szépek a képek! Nem nála van baba-mama tudakozó kedvezmény?
Galex, cuki a fiad!
Hogy-hogy eladod a pihenőszéket? Nekem nagyon sokat segített Samunál. Vagány az a tv.
Kocsiról küldesz képet?
Maci, fú, nagyon várom a képeket! A gépen le kell kicsinyíteni a képet, hogy 600x600 pixelnél kisebb legyen (ezt nem tudom pontosan, de a babanet úgyis írja), és itt a melléklet feltöltésére kell kattintani a szövegablak alatt, aztán tallózni a tömörített képet, és kész is.
Nálunk dokitól függ a varrat, az enyém kiesőssel varr, így szerencsére nem kell véresen vetkőznöm a szülés után már. Attól rosszul lennék.
Alvás -bármikor, bármennyit.
Mondjuk alapból éjjeli bagoly típus vagyok, így mindig későn fekszem, de utána 10-ig is aludnék, és még ebéd után is.
Viszont az ágyban mozgás, illetve ágyból kimászás elég szenvedős nálam is. Maci hasonlata találó.
Szerencsére apa sokszor ugrik Samuhoz első nyikkre, mert mire én kikecmergek... Még az átfordulástól is szenvedek egyik oldalamról a másikra. Nagyon gáz.
Konkri, Samu végül nem lett beteg, csak 1 napig volt láza, másnap reggel 35,5-tel ébredt már. Mondták a tv-ben, hogy a kánikula okozhat ilyet.
Én sem bírom, ha negatívan fogalmaznak. Apósom is minden beszélgetést így kezd. Nincs semmi baj, nem vagytok betegek, munkahely,...? És ezt majdnem mindennap (minden alkalommal, amikor messengerezünk). Mintha el akarnánk titkolni valami rosszat.
Az eséssel is így vagyok, persze ha nagyot esik, vagy megüti magát, akkor rettenetesen sajnálom, de megpróbálom megnevettetni, vagy elterelni a figyelmét. Még jobban sajnálom a gyereket, ha elkezdik vigasztalni, mert akkor beleéli magát, hogy milyen rossz történt vele, és jobban kiakad. Sajna nálunk ebben apa nem túl jó, ő olyan túl óvós típus, és nagyon megijed mindentől, ami persze át is ragad Samura. Ilyenkor odamegyek, átveszem, és fél perc múlva sírásból nevetés lesz. Azért hozzá tartozik, hogy igazán nagy balesete még nem volt Samunak -hála Istennek.