Sziasztok!
Gabóó, sajnálom, hogy most sem jött össze
Na de most új hónap indul...
Tudom, hogy ezt mindig csak egyre nehezebben mondja az ember - legalábbis én így vagyok vele. Persze pozitívan állok hozzá, de nehéz!
Rólam annyit, hogy van már pár viszontagságos év mögöttem, egész pontosan 2008 nyarától kezdődött az őrület, akkor derült ki, hogy mioma van a méhemben. Akkor még nem terveztünk babát a férjemmel, viszont szerettem volna megszabadulni a göbömtől. Kb 15 dokinál jártam, mindenki mást mondott, volt aki azzal "nyugtatott", hogy úgysem lehet sosem gyerekem, mert olyan rossz helyen van a daganatom, hogy nem lehet rendesen kiszedni, és amíg ez a helyzet, addig nem eshetek teherbe, ha meg kiveszik, akkor nagy mértékben kell csonkolni a méhemet és azért nem lesz baba, ha meg mégis valami csoda folytán beágyazódna a picúr, akkor úgyis vetélés lesz a vége, vagy fogyatékkal születik.... Na, gondolhatod milyen jól teltek azok a hónapok, amíg ilyen dokik közt vergődtem! Viszont közben folyamatosan próbálkoztunk a babával, hátha mégsem lesz igazuk.....
Aztán 1 éve találtam egy dokit, aki bíztatott és megműtöttek. Nem sikerült valami fényesen, úgyhogy másik dokit kerestem és szerencsére ráakadtam a legjobbra
Így novemberben újra műtétem volt, ahol kiderült, hogy nem csak miomáim voltak, hanem polipom, és oltári sok endometriózisom is
Most már elvileg jól vagyok, "kitakarított" odabent mindent és ezerrel gyúrunk a babócára. Sajnos benne van a pakliban, hogy kiújulnak bennem ezek a vackok, úgyhogy igyekszünk
Na, ez szép kis regény lett, bocsi
Most az a helyzet, hogy vasárnap óta érzem, hogy "mindjárt megjön", de eddig még semmi! Kb. tegnap kellett volna egyébként, úgyhogy még nem kéne annyira izgulnom, de nem nagyon tudom kordában tartani az érzéseimet
És nálatok mi a probléma, ami miatt régóta vártok?
Kriszti, mi újság veled?