pzita!
Nem tudom pontosan mire vagy kíváncsi, de azért írok pár dolgot, hátha segít.
Az első lányomat Baján szültem. Szülés előtt már bent voltam 1 hónappal, különböző okok miatt... Volt fogadott orvosom akkor is, még ez volt a szerencsém, mert az orvosok nem valami kedvesek voltak, sőt mindenért szóltak, megjegyzéseket tettek... Na de a nővérkék, hát ők nagyon aranyosak voltak, sokszor tőlük kérdeztünk, ha valamiben bizonytalanok voltunk, mert hát az orvosoktól nem lehetett... Az egyik nővérkét kifejezetten megszerettem, amikor ő volt, mindennap jött be hozzánk beszélgetni, érdeklődött azok után is akik megszültek, szóval nagyon aranyos volt. A szülésznő akihez sajnos kerültem, hát nagyon nem jó emlékeim vannak vele kapcsolatban. Én úgy érzem hogy annyira tartja magát ahhoz amit olvasott, tanult, hogy ettől nem tud eltérni vagy nem akar. Én hiába beszéltem neki, hogy nyomnom kell (kakilási ingerem van) hogy nem hitte el mivel első baba, nem jöhet ilyen gyorsan. Nem volt hajlandó megnézni sem, sőt mikor másodszor szóltam még ő volt felháborodva (egyébként nagyon elfoglalt volt, egész éjszaka beszélgetett meg gépezett), már nem is mertem hozzá szólni, a vajúdást sétálva kellett csinálni, eléggé véreztem, arra nem volt hajlandó hogy a vattát cseréljük a lábam között, sétálás közben csöpögött a vér, azt sem törölte fel, a lányom apjának mondtam hogy törölje már fel, mert rossz volt nézni. A baba állapotáról senki nem adott tájékoztatást, azt sem mondták hogy "pihenőn" tartják, semmit nem tudtam róla, még az első nap ezt elfogadtam, gondoltam vizsgálják, ugye éjjel negyed 1-kor lett meg, azzal voltam hogy engem is hagynak pihenni stb. Na de másnap már ideges voltam, így bementem a csecsemősökhöz érdeklődni utána, mondtam hogy xy nevű babát keresem. Közölték velem, hogy nem volt vele minden rendben, sokat nyöszörgött így átvitték a gyermekosztályra. Akkor megkerestem a gyermekorvost, mondtam neki kit keresek, azt mondta ilyen nevű babát biztos nem vettek fel, így bejött velem a csecsemősökhöz és láss csodát a lányom mégis a csecsemősöknél volt. Mai napig nem tudom mi volt ez a kavarás, nem is fogom megérteni már, már nem is keresem rá a választ, de legalább tájékoztatást adnának róla ha nem adják ki 1-1,5 napig, ennyit szerintem simán elvárhat az ember tőlük, hisz így az anyuka is ideges, nem indul be a tej stb. Nem ezt vártam volna a csecsemősöktől, semmit nem segítenek, nem mutatják meg hogy kell pelenkázni, szoptatni, szóval így első babásként ott álltam és csak néztem hogy most akkor ennyi, kiadják a babát és elviharzanak, semmit nem mutatnak meg?! Ezt most komolyan gondolják?! És bizony tudomásul kellett vennem , hogy igen, komolyan gondolják hogy ott hagynak semmi tapasztalattal. Nekem anyu sokat beszélt "tanítgatott" szóban, így hála a jó égnek nekem sikerült minden, de sok anyuka ott sírt, mert nem tudott szoptatni és nem segítettek, azt mondták, erre rá kell érezni és nem sírni kell. Ennyit a csecsemősökről. Hozzánk a kórházba védőnő nem jött, pedig hallottam hogy sok helyen a védőnő is meglátogat a kórházban és próbál segíteni. Tapasztalatom szerint nagyon sok orvos, csecsemős (tisztelet a kivételnek, mert ez nem általánosítható) mogorva, barátságtalan, nem lehet rájuk számítani, lekezelőek, és ami felháborító hogy még kérdezni sem lehet tőlük. És amit nagyon zokon vettem és elvárásom lett volna, hogy a babámról tájékoztatást adnak, bejönnek hozzám és elmondják hogy most ez meg ez a helyzet és pihenőn van a baba, de ne aggódjon... Sztem ez alap dolog lenne, de úgy látszik nem. A higiéniai dolgokon már nem is akadok fent, mert a wc az valami borzalom volt, de egy takarítónő nem lehet állandóan a wc-ben, sztem az anyukáktól is elvárható lenne, ha lecsöpög a wc ülőkére a vér akkor letörlöm és nem hagyom ott, mert sztem otthon sem így csinálja (ha igen akkor az elég gáz), a betétet nem a kuka mellé dobáljuk stb. Szóval itt a nők is hibásak akik nem figyelnek erre. Most Kecskeméten fogok szülni, remélem nem fogok csalódni megint. Sok rossz dolgot hallani a Kecskeméti kórházról, de erre most nem adok, mert ez csak szóbeszéd, mindenkinek más az igénye, elvárása, nekem lehet jó lesz és megfelel. Voltam szülésfelkészítő tanfolyamon, nagyon kedves, aranyos szülésznő vezetett végig minket, mindent elmagyarázott, nyugodt szívvel mertünk kérdezni tőle, nagyon szimpatikus volt, sokat mosolygott, megnyugtató volt rá nézni. Nagyon örülnék ha ő lenne velem a szülésnél
Szóval amit én elvárnék az az hogy az embernek ne félve kelljen kérdeznie, mert leszedik a fejét érte, elvárnám a tájékoztatást a babám állapotáról, a saját állapotomról, hogy mi miért van stb. Néha azért egy kis mosoly is jól esne az embernek és nem azt kellene az orvosok, csecsemősök, szülésznők arcán látni, hogy na már megint ide jön és kérdezősködni fog, tök nyűg az egész, már mennék haza stb. Mert sajnos nagy sok esetben ezt lehet rajtuk látni. Én elhiszem hogy nem lehet az embernek mindig jó napja, jó kedve, de sztem szülés közben mi sem csattanunk ki az örömtől, tele vagyunk félelemmel, fájdalommal, egy kis együttérzés, mosoly, vigasz jól esne. Én ezt az első szülésemnél nem kaptam meg, sajnos... De még egyszer hangsúlyozom, nem lehet általánosítani, mert biztos vannak helyek ahol nem így működnek a dolgok, nekem ez a tapasztalatom sajnos, de remélem és bízok benne hogy most Kecskeméten jobb lesz
Ha van valami kérdésed kérdezz nyugodtan, ha tudok válaszolok rá
Ha nem erre voltál kíváncsi akkor bocsi
Üdv, Ketrin