Sziasztok!
Kisbagoly vagyok és teljesen új, kezdõ fórumozó.
Egy kis ideje Zúgban olvasgatom ezt a fórumot, gondoltam veszem a bátorságot és már elõbújok én is.
Már csak azért is, hogy én is megoszthassam a mi boldogságunkat és ezzel erõt adjak a többieknek akik még várakoznak az áldásra.
(Elnézést, ha kicsit hosszúra nyúlok majd.)
Dévai doktor Úr segítségével már 10 hetes kismama vagyok és persze hihetetlenül boldog
Tavaly október végén, november elején volt az 1. lombikunk. Sajnos a 9 petémbõl, csak 1 termékenyült meg és annak az egy embriócskának pedig nem sikerült a beágyazodás.
Idén február elején (abban a jó nagy hidegben) volt a 2. lombikunk és mondhatom, hogy ellentétben az elsõvel most nagyon jól sikerült:) Mind a 10 petém megtermékenyült és végül a transzfer napjára pedig 9 embriócska maradt. Ebbõl 3-at visszakaptam és a többi 6-ot pedig lefagyasztották.
(Amikor Dévai doki a punkció utáni másnapon közölte a telefonon, hogy 10 embrió van, akkor úgy elbõgtem magam, hogy meg sem tudtam szólalni, csak hüppögtem valamit.)
A transzfer utáni 2. hétre mint a lufi felfújodtam, ezért elrohantunk a közeli kórházba, ahol megvizsgáltak, vért vettek és megnyugtattak, hogy nincs nagy baj, sõt a véremben
már kimutattak némi tehességi hormont is. Ez már óriási reményt adott és meg is nyugtatott így könnyebb volt kivárni a transzfer utáni 3. hetet a tesztelésig.
A 7.héten viszgáltak elõször uh-n, és akkor már egy kis dobogó szivecskét láttunk. ( A többit is keresték, de nem találták egyelõre.)
Legközelebb pedig 2 hét múlva megyek újra Uh-ra, amit már rettenetesen várunk.
A "mi történetünk"-rõl írnék még pár szót, mivel teljesen új vagyok.
Úgy szoktam mondani, hogy bruttó 7 éve szeretnénk gyerekeket, nettó pedig 5 éve próbálkozunk.
Ugyanis 6 évvel ezelõtt volt egy spontám terhességem, ami sajnos szerencsételnül megszakadt.
Szegény kis magzatom rossz helyre tapadt meg, nagyon közel a méhszájhoz (elõl fekvõ méhlepény-placenta praevia) ezért 18 hetesen vérzéssel kórházba kerültem, majd egy hónap
kórházi fekvés és idegeskedés után levált a méhlepény és azonnali császárral megszakították a terhességet. (A fõorvos aki mûtött azt mondta 10 évben egyszer fordul elõ ilyen.)
Fél évvel késõbb kezdtünk el újra próbálkozni, majd egy éves sikertelenség után kezdtünk az orvosokhoz járni vizsgálatokra.
Nem találtak egyikünknél semmi, de semmi problémát. Megnyugodtunk, próbálkoztunk újra, de semmi, még csak a tesztelésig sem jutottam el soha.
Aztán újabb orvosok, újabb kivizsgálások, még mindig semmi probléma. Közben jártam pszihológusnál is, hogy segítsen a korábbi veszteség feldolgozásában.
Így telt el pár év, amikor már az elõre haladott korom (39 éves vagyok most) miatt kezdtem el parázni. Lombikra gondolni nagyon nem akartam és nem is ajánlották az orvosok sem.
Sok-sok sikertelen próbálkozás és rengeteg orvosi vizsgálat után nagy elkeseredésemben már nem tudtam mit kitatlálni és elmentem egy híres látó asszonyhoz, mondja meg kerek-
perec lesz-e gyermekünk vagy nem, reménykedjek-e még tovább vagy próbáljam elfelejteni és más célt keresni magamnak az életben.
Egybõl azzal kezdte, hogy babahírt lát és hamarosan anya leszek és még azt is tanácsolta, hogy mindenképpen menjek el egy lombik központba.
Mikor távozásomkor kikisért még azt is hozzátette, ha elsõre nem sikerül feltételnül menjek vissza másodjára is
Ez a találkozás újra erõt és reményt adott és kezdtem megbarátkozni a lombikprogram gondolatával is.
Félév újbóli természetes sikertelen próbálkozás után elkezdtem keresgetni a lombik centrumokat.
Elmentem több helyre is a Dévain kívül (Kaáli, Róbert Károly), de érzésem szerint a legszimpatikusabb és legjobb benyomást a Dévai Intézetben szereztem.
így a választásom a Dévai Intézetre esett és azt kell mondjam egyáltalán nem is bántam meg.
Közben akkupunktúrára is jártam és sokat relaxáltam, "lélegeztem a jelenben" próbáltam nem gondolkozni és feleslegesen agyalni a problémánkon.
Így sok év után amit megtanultam az, hogy a gyermekáldáshoz vezetõ úthoz az egyik legfontosabb dolog a TÜRELEM.
Türelembõl pedig sosem elég, közhely de igaz.
Jajjj nagyon hosszú lettem, kérlek ne haragudjatok.
Mindenkinek sok-sok kitartást és türelmet kívánok és minden kismama társamnak szívbõl gratulálok!
Hajrá 2012-es baba-bummm!!!