Sziasztok!
Én is itten lennék.
Kretty: Milyen volt a színház?
Kisalag: -10 kg, az csodaszuper! Kitartást kívánok a folytatáshoz! Mikor kell hívnod Apánkat?
Almendra: 17 petike?!
Azt a mindenit: Nem vagy semmi. Milyen gyógyszerekkel sikerült ezt a szép számot elérni? Ma nem kellett hívni a biológust? HOlnap reggel mentek, vagy előtte telefonáltok? Hány babócát kértek vissza? A többit fagyasszátok?
Kvzsuzsi: Ez a megismerkedés személyesen nekünk nem jön össze... De talán legközelebb már szemfülesebb leszek, és nem csak futólag láthatlak.
Kriszto: Köszönöm, megkaptam a leveled, és egyáltalán nem haragszom.
Tudom, hogy teljesen igazad van, de sokszor már nincs erőm változtatni a dolgokon. Pocaksimit küldök neked. És no para. Minden rendben lesz a genetikai UH-on is, mert már miért ne lenne!
Cica: Te is voltál szerdána dokinőnél 11-kor ugye? Neked mit mondott? Neked is diétázni kell?
Kagyló: Én is magánban csináltattam az emlő uh-ot tavaly, és 6000 forintba került. Kitartást kívánok a lelet beszerzédhez!
Momelcsi: Hogy vagy? Hogy vagytok? Derekad / hátad rendeződik?
Npgy: Nagyon nem hangzik jól ez, hogy nem tudsz felkelni. Nem mész el vele dokihoz?
Mindenkinek nagyon köszönöm a hasznos tanácsot a diétával kapcsolatban. Tegnap már neki is kezdtem... Megmondom őszintén, hogy ez qva nehéz. A CH számolás sem egyszerű, de még azt is nézni, hogy melyiknek mennyi a GI értéke? Azt a büdös mindenit. Nekem ez magas. Ma találkozunk egy barátunkkal, akinek terhességi cukra volt, és remélem, hogy kiokosít majd, mert bár a 160 g CH-hoz tudom tartani magam, de a GI számolgatás, az már sok. Tegnap este összedtam, hogy mit edtem meg egész nap, és 141 g ch lett a vége.
És persze, hogy ne legyen egyszerű a dolog az egyik kolléganőm megint bejelentette, hogy babát vár. 13 hetes.
Basszus lányok, egy idős velem a csaj, és nem házasok a párjával... Kicsit kibuktam rajta. Azt hiszem egyre nehezebben viselem az ilyen bejelentéseket. Minden hónapra jut egy kolléga... Én pedig intézhetem a papírokat, és közben azon jár az eszem, hogy mikor fogom már a sajátomat intézni... Tudom most ennek az IR történetnek örülni kell, mert hátha, esetleg talán a diéta tényleg megoldja a dolgot, és 2-3 hónap múlva én is babás leszek, de ki tudja, mi van ha mégsem? Akkor hogyan tovább? Mi van, ha mégsem ez a mi problémánk? És egyébként is NEKÜNK miért megy ilyen nehezen, és másnak miért olyan egyszerű? Nem elég, hogy az orrom alá dörgölik, hogy terhesek, de még miután megszülettek be is hozzák a csemetét. Ne értsetek félre., nagyon szeretem, imádom a gyerekeket, de megszakad a szívem. A héten is volt benn egy 3 hónapos kisfiú. Hát ha még láttatok édeset, aranyosat. Úgy bámolt ráma hatalmas szemével, hogy nem bírtam megállni pityergés nélkül...
Kérlek ne értsetek félre, itt nem RÓLUNK van szó, nem rólatok, vag y akismamáinkról,, hanem azokról, akiknek tervezés nélkül adatik meg a csoda...
Na jó, azt hiszem kicsit sok lettem. Megyek fortyogok tovább magamban.
Nagyon szép hétvégét kívánok mindenkinek!