Sziasztok!
csak benézek, mert valahogy a többemberes gyerekem elaludt
...szóval van kb.10percem
tavaly amikor mi kezdtük a lombikot akkor az én TSH-m is magasabb volt mint a referencia érték. A SOTE-n voltam egy kedves doktornőnél aki azt mondta hogy ez nem túl magas érék, de mivel a nőgyógyászok szeretik az alacsonyabb értékeket ezért felír gyógyszert. Így szedtem az L-thiroxint, felet minden nap és a referencián belül kerültem, de még messze voltam az 1-től! ha jól emlékszem 4körül volt. D nem foglalkozott vele, és én is megnyugodtam hogy rendben van, aztán meg nem is volt mivel foglalkozni
.
csak oda akarok kilyukadni hogy nem biztos hogy egyedül a TSH lehet meghatározó. Na nem okoskodom
Ígértem még hogy leírom a szülést, hátha valakinek hasznos lehet a topiklakók közül.
Az eltünésem oka az volt hogy nagyon paráztam alapból is, és erre még rátettek a D-nél tett látogatások. Miért nem mentünk magzatvízvizsgálatra?Ne hízzak, mert nem tudom mit okozhat a túlsúly stb... Aztán már a 20.hét után jártunk amikor a védőnő rám szólt hogy ideje lenne örülni és nem görcsölni hiszen minden rendben! Ekkor döntöttem hogy szakítok a lombikos parával és élek. Aztán eljött a 40.hét és a kisfiúnknak még nem volt kedve megszületni. Ctg-tökéletes volt, D. szerint minden rendben (kivéve hogy jobb lenne ha evés helyett fotoszintetizálnék)és akkor a flowmetrián azt mondták hogy kevés a magzatvíz! ezt a gyereket meg kéne szülni! Persze még egy mobil számom se volt D.-hez, hogy most akkor mi legyen!?
Mire megszereztem a telefonszámát már az ügyeletes orvosnál voltak a papírjaim aki mondta meg fognak vizsgálni. 10perc sem telt el mire egy BEMUTATÁS-on találtam magam ahol kb. 10 orvos volt és a "tanár úr" az osztályvezető főorvos és megvizsgáltak.
Nem kívánom senkinek ezt az érzést...mintha nem lett volna fogadott orvosom akihez járok rendszeresen!... és a szülés még hátra volt.
Hívtam D.-t mondta nem tud mit tenni, csináljam amit a kórházban mondanak. Este befektettek és másnap reggel beindították a szülést. Gyerek még mindig nem akart megszületni, az idegeim enyhén szólva feszülésig. D. azt mondta hogy délután 4-kor át tud jönni ha addig nem lenne meg a gyerek. Addig újabb orvosok, szülésznők, oxitocin-nem kevés, magzatburok repesztés-rengeteg magzatvíz...majd este 7-kor végre megérkezett D. Aztán egy kis megnyugvás és azonnal császár.
Bocsánat, kicsit hosszú lett. A lényeg hogy bár jártunk rendesen terhesgondozásra, a szülésnél nagyon fontos lett volna számomra az orvosom. D.-nek nagyon hálásak vagyunk, mert nélküle nem lenne Aladár, de ma már biztosan választanék egy másik orvost a szüléshez akihez bármikor fordulhatok és a kórházban van.
...na mennem is kell! szólít a főnök
puszi parane
