Egyszer már mi is elveszítettük......kegyetlen volt,én azóta sem tudom feldolgozni,pedig már jóval több,mint egy éve.......
Tudom hogy nem szabad görcsölni,meg ilyesmi,de nem is tudok másra gondolni!Nem veszek farmert mert "2 hónap múlva úgyis szorítana",tudom hová tesszük a kiságyat,megvannak a ruhácskák,minden tettünket a babóvárás befolyásolja!
Mindenhol kismamikba,babákba ütközöm és én olyan írigy vagyok.....mindenki megkapja,az is akinek nem kellene,mi meg nem...pff közben odaégett a palacsinta
Türelmes szeretnék lenni,de olyan nehéz......kaptam egy kutyust annak idején,hogy lefoglaljon,mára már egy nagy ló,most egy pár hónapja kaptunk egy cicát(ők nem tudják hogy babáznánk)mert sokat vagyok egyedül,mikor apa éjszakás és a cica odabújik,mikor "együtt főzzük" a kávét mindig az jut eszembe hogy más a babáját öleli,a babát nézi milyen édesen szunyokál és nem a cicát....ez olyan dühítő........
Nah,nem nyafizok már annyit mert nem lesz vacsi
kitartás mindenkinek!
Szia ne csügedj !Én is elvetéltem sajnos és nagyon depis voltam sirtam mindig de aztán erőt vettem magamon és talpra álltam egy év után hálistennek csoda történt terhes lettem megint most már 6 hónapos a pocakomba a picike de őt is majdnem elveszitettem de a csoda segített
De most már jól van.Szorítok mindenkinek aki próbálkozik hogy babája legyen ne adjátok fel.