Sziasztok!
Már visszajöttünk egy ideje Németországba, de eddig csak olvasgatni volt erőm benneteket, micsoda élet volt itt míg nem voltunk....
Mi, túlestünk a nagy kalandon, azaz:
Lübeck-London- La Rochelle, itt kis szünet és házasság majd Párizs-Budapest 1 hónapos rohangálás otthon, ügyintézés és barátlátogatás majd vissza. Pöttöm egész jól bírta és már hamarabb feladtam mint ő.Nem kis munka volt újra összeszoktatni a két férfit, jó pár napig mindketten igényelték, hogy legyek a közelükben villámhárítónak...
Nem tudom már kinek, de rákérdeztem a mozgásfejlesztős gyakorlatokra is, tényleg kinek kellett???? Valamikor január végén megkapom postán a gyakorlatokat, akinek kell az jelentkezzen...
Most pár napig ismét csak ketten vagyunk és én naív azt hittem ha egy férfival kevesebb lesz itthon, majd jobban fogok haladni. . . . . hát nem. A "vegye ki az szénné égett plüsmacit a süto"bo"l" a legjobb szó talán a mai napra. Lepcsánkát akartam csinálni gombapörkölttel, de délután 3-kor még mindig
csak ott jártam, hogy a gyerek már reggelizett, tízóraizott és ebédelt, de nekem még csak a gombapörkölt volt kész. Itt már éreztem, hogy
lepcsánkáról csak álmodhatok ma, ezért a fasírt mellett döntöttem és megettem ebédre amit, a fiam meghagyott:spenótos tejszínes répa
csirkével. . . . nem rossz, de nem lepcsánka. Ezután jött a séta, fiatalúr elaludt, örömömben hazatoltam, hogy majd most lesz ido"m de mikor hazaértünk feébredt, na akkor uzsonna, meseolvasás és odaraktam
neki a paradicsomlevest estére, ledaráltam a gombát és kikevertem a fasírtot, egyet kisütöttem, akkor megjelent a bilivel, akkor fasírtot ki
az olajból, szerencsére az az egy kisült, olajat le a gázról, bili. . .
és ez így folytatódott az esti fürdésig a harmadik fasírtnál feladtam a harcot.......
Na kicsinkét félresikerült a napunk de legalább már írni is tudtam nektek.
M.